Azt hiszem a mai kor embere már ritkán tűnődik el olyan hétköznapi csodákon, amelyek engem sokszor megindítanak. Hiszen a mindennapi életünk (azt hiszem közhely és szentimentalizmus nélkül mondhatom) telis tele van csodákkal. Elég csak pár percre körül nézni és figyelni az állatokat, a fényeket, a színeket, a hangokat... Gyönyörű világunk van, csak meg kell újra tanulnunk mögé nézni!
És még nem mentek el téliálmot aludni. Tegnap vagy féltucatnyi meztelencsiga kajált a macskaszárazban.Ők még a Tesco gazdaságosat is megeszik nem úgy mint a macskák jó része.
A 70venes évek végén, kaptam egy kerecseny madárt, mert te magyar vagy, s ez az egy maradt, a többit megette a kutya. Nem lehetett visszautasitani, igy mondja ez áldással meg átokkal jár, tehát idejében adja tovább, jó, igazi kerecseny madár tenyéztő kezibe. Nona nekem is csak mindig, egy - egy, s elhuztam 2000 - ig, mig most ez az utolsó kerecseny madár, mert öreg a szülő, s nincs több, ez az utolsó, tehát csak kidöglött, mire a feleségem: te szerencsétlen, miért nem adsz nekik lehetőséget? Igen, az élettel felép egy egyenlő életellen erő?
Na lett kettő, most megint 1 maradt, mert egyiket odaadtam egy rokonnak, s most egy vagy egyse, s a rokon visszadta, s megint mégis csak egy maradt?
Nem lehet többet szaporitani, s erre fel, most végre, 2006 - ba, több kerecseny - szerencse madárfiaóka lett, ami felvillanyozta az egész kerecsenymadárt szerető, baráti közösséget! megtört a jég, a magyarokon?
Ugyi hogy jót ád a magyarok Istene? Vagy nem? Mert nem ismered? a basszust?
Óh teremészet, dicső természet, mely szem nem láthat téged... nos felteszem a kérdést mindenkinek. ha örökké élhetnél, most az eredeti édenkertes - teremészet, mert ugye igy silányan is, hisz mire öszpontositjuk fiyelmünket meg erőnket, ha nem városokba, mostmár nincs falu se többet, tengetni lengetni életünket, ami itt valóban csudás, mert minden ami a termesztéssel kapcsolatos most indigós népekkel árasztották el usát, amivel kizárták a citizeneket végleg a természetből, s tehát, vagy földmüves vagy, vagy városi munkás, proli, s melliket választanád?
Mondjuk tegnap kirándultunk, a bungó - Valleybe, s micsoda termő védekek, de vissza gyüve, csudáltuk a kis bokrokat is az uton, hisz elkisértek a beton -kőhalmazokba, vackunkba bennünket, s mintha integgetek volna, nem csudás?
az egyik csuda, hogy élünk, vagy mi ez, mig tudunk magunknak hazudni, meg hazudtatni azután? jön a halál, kaszával? mert dudva, na ha meg bogyoró, megesznek az istenek? Diziland Diziland te csudás....
Ha minden csodaszámba megy, akkor szinte már minden természetes. A csoda egy ritkán előjövő, más dolgokhoz viszonyított jelenség. Tehát akkor nevezzük az egészet természetesnek.
Egy újságban cikk jelent meg arról, hogy a magyarok nem takarékosak. Mindössze napi 287.- Ft-ot kell naponta eltenni, így egy hónapra kb 8000 Ft gyűlik össze, egy évre kb 100 e Ft.
Hát nettó 70 eFt-ből én erre nem vagyok képes... Ez vajon hétköznapi csoda???
Vagy igaz a hír, nem vagyunk takarékosak????
Fél évre adom a számláimat bárkinek és a nettó 70 eFt-ot, valaki oldja már meg helyettem....
A meztelen csigának nagyon erős nyelve lehet, ugyanis a szemem láttára "rágta el" a száraz macskakaja darabokat. Bemászott a tálba, és lakmározni kezdett...
Múltkoriban egy szép napos szombati délelőttön kitelepedtem az erkélyre reggelizni. Mivel csak délelőtt süt ide a nap, én meg nem vagyok egy koránkelő típus (elég nekem hétközben) ezért jól meg kell becsülni a lehetőséget.
Hogy lassan a lényegre térjek, lekváros kenyeret ettem, méghozzá áfonyalekvárosat (lehet, ez fontos, a részletekben rejtőzik a lényeg :) ). Hamar feltűnt, hogy ha megfelelő szögben tartom a kenyeret, akkor milyen szépen tükröződik benne a nap. Egészen kis dőlészszög-változtatás hatására sokszáznyi kis apró, csillámló fénypont jelent meg a kenyéren, s másik sokszáz pedig eltűnt.
Így leírva nem tűnik valami nagy dolognak, de ott és akkor nagyon megfogott. Vagy negyedőráig bámultam, míg győzött az éhség :)
A napokban figyeltem a körülöttem lévő világot. Olyan dolgokra, jelenségekre koncentráltam, amik jelenléte eddig is természetes volt. De mégis, ha jobban megfigyelem, apró kis csodákat látok mindenhol...
A kertben, a fészekből kiesett egy kis rigó fióka. Van egy nagy, fekete macskám, aki azonnal ott termett, hogy megkaparintsa a könnyű prédát. Igen ám, de a rigómama nyomban leszállt a macska orra elé, széttárta szárnyát, és őrült csattogással támadt a ragadozóra. A macska hátrált és végül feladta. Az egész nem volt több pár pillanatnál.
Éjszaka sokszor nézem az eget, a csillagokat. Mozognak (de hát persze, hiszen a levegő hőmérséklet-változása mozgatja őket), és azon gondolkodom, hogy melyik lehet élő csillag, és melyik az ami már nem létezik, most ért el csupán a fénye hozzánk. Egy fényév! Úristen, mennyi is az! És ezek több millió fényévről jönnek! Nehéz ezt felfogni, valahogy úgy, mint a világmindenséget.
