Azért ez a kommunikáció átment típusú, mindenhelyes nem megengedhető, legalábbis szerintem. Budapesten járva mintha nem is Magyarországon lenne az ember szinte magyar feliratot nem is lát. Na kedvencem a postashop csak így egybeírva. Szerintem ez Pozsonyban elképzelhetetlen, legalábbis én közterületen nem láttam.
Nádasdy a tanárom volt az egyetemen. Mi is imádtuk. Tolongtunk a szemináriumaira.
Viszont vizsgázni már féltünk nála- kemény volt.
Az ő "megengedősége", ahogy fogalmazod, szerintem jogos. A mai világ úgy elszaladt... gondolj bele, mennyi új szó képződött az elmúlt két évtizedben, elsősorban amiatt, hogy az informatika ennyire betört az életünkbe. A szabályoknak előbb-utóbb valamilyen módon alkalmazkodni kell a beszélt nyelvhez, ez természetes.
Érdekes módon én az angol nyelvben érzem jobban a szabályok változását.
Iszonyúan hatott a nyelvre, hogy ennyire nemzetközivé vált. Ma már nyelvtani szabályba van foglalva, hogy helyes az, amiért engem anno kivágtak volna egy vizsgáról, sőt... egy Rigó utcai vizsga tesztlapján még ma is hibaként könyvelik el.
Köszönöm. Szellmes. Nadasdy Ádámot kedvelem szellemes írásai, eszmefuttatásai ( könyve Ízlések és szabályok ) miatt, de valamilyen "rendnek" mégiscsak lenni kéne. (?) Ha jól tudom Ő a megengedők közé tartozik neki a suksükölés és a náknékozás is elfogadott. Hát....mit szól hozzá Grétsy tanár úr és Balázs Géza na és Deme László ?
Én ugyan nem írtam médiákról ( ez engem is zavar ), azonban az általam felvetett analóg bizony lehet, mert baktérium, baktériumok így médium, médiumok.
Ez a meg kell mondjam, meg fog kelleni csinálni, stb sajnos egyre gyakoribb kis hazánkban. Nem vagyok nyelvész, de szeretek odafigyelni arra, hogy ki hogy beszél, és az a tapasztalatom, hogy az Erdélyből jött magyaroktól tanuljuk el. Sajnos. Engem is a hideg ráz, ha meghallom.
Ez még nem is olyan vészes. Engem az irritál, hogy pl. "szerencséje volt a franciáknak..." Szegény Knézy Jenő sem tudta megtanulni ezt rendesen. Mivel a franciák többen vannak, ezért legfeljebb szerencséjük lehet, szerencséje a francia csapatnak (vagy válogatottnak) lehet. A legtöbb riporter sajnos most is így használja... Hegyi Iván és tudatlan társai pedig az alábbi kifejezést szokták használni: "meg kell mondjam..." Meg kell mondanom helyett...
Én például kifejezetten utálom, amikor olyan idegen szavakat használnak a médiákban, hogy pl. "debütált" , pedig van rá magyar kifejezés is, csak az nem elég divatos "trendi"
Lehet, hogy ilyen téma már létezik, vagy létezett, de nem volt türelmem mindet végigböngészni. A topicot tulajdonképpen egy elterjedt jelenség miatt indítottam, ami nagyon "báncsa" a fülemet. Elsősorban az elektronikus - "hangzó" - sajtóban, de gyakran nyomtatásban is ilyen, és ehhez hasonló mondatokat hallok, olvasok: "...az előző olimpián aranyérmet nyerő...", "...az elmúlt mérkőzésen lábát törő..." stb. Véleményem szerint itt a "nyert", illetve "tört" alak lenne helyes.
Vagy csak az én nyelvérzékem berzenkedik az ilyenek miatt?
