Én gyermekként átéltem ezt az ünnepet úgy, hogy ajándékot sem nagyon kaptam, csak egy karácsonyfánk volt, meg egy kis szaloncukor.
Nem felejtem el a lobogó gyergyát, a lopott szaloncukrokat, a havas tájat, az éjféli misét, ahogy a sötétben tapostuk a havat, ahogy felcsendült a karácsonyi dallam az orgonán. Még ma is könnyes lesz a szemem ha ez eszembe jut.
Igen, erről szól ez a szép ünnep, a szeretetről. Sajnos, az év többi napjaiban nem figyelünk eléggé azokra, akik közel állnak hozzánk és azt hisszük megválthatjuk ezt a hiányt ajándékkal.
De: amikor látod, hogy valaki hogy örül egy kis figyelmességnek, kis csomagnak, megérte az egy-két hetes készülődés, titkolózás, loholás, fáradtság.
Ha el nem hajulok, de remélem semmit.... Viccen kívül én az emberi szeretetet többre tartom, mint holmi ajándékokat..., mamár ez a ritkább, hisz a csoki, a drága cuccok helyettesítik magát ez emberi érzelmeket...., hapedig azcsak egyféle megnyilvánulása annak, hogy valaki mennyire szereti a másikat, akkor félreismerte!
Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő". Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképp csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni. A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha e mögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő. Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: "földönjáró" ünnep, s ezt a "földi mosolyt" nem is szabad megtagadnunk tőle. Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálytömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az ó-esztendőből az új-esztendő mezőire.
Nem, nem vagyok rajongó, de az első 2 lemezük az maradandó a számomra. Nem tudom, hogy most mi van velük, de a Takáts Tamásos verzió nagyon kritikán aluli szerintem.... de a szövegeik még mindíg jók.
1975-ben alakult szegedi együttes. Először az Ifjúsági Parkban tűntek fel, ahol negyedórás, instrumentális, szólójátétokban gazdag műveiket adták elő. 1975-ben Szakcsi Lakatos Béla, 1976-ban Csík Gusztáv, 1977-ben pedig Németh János (szaxofon) játszott egy-egy évig. Később a fővárosba költöztek, majd rendszeresen felléptek a Parkban. 1979 végétől Pálvölgyi játszott billentyűs hangszereken. Ugyanebben az évben csatlakozott első énekesük, Zareczky Miklós, akit később Tisza József követett. Egy évvel később Tisza helyére Homonyik Sándor került, őt később Takáts Tamás (ex-Karthago) követte. Az együttes Játékok c. lemeze angol nyelven is megjelent. 1984-ben a pécsi tettyei romoknál bemutatták Áldozat c. balettjüket, melyről hangfelvétel is készült. Később Móczán a Pécsi Balettel is dolgozott. Ekkor a billentyűs hangszereken már Németh István játszott. 1985 végén Király helyére Dorozsmai (ex-Korál) került. Gitárosuk, Varga János, később az Art Reaktor egyik alapítója lett, helyére Tátrai Tibor került. Takáts később megalakította saját zenekarát, a Takáts Tamás Dirty Blues Band-et.
