Eperjes Károly művészeti vezető rámutatott: a társulatot meg kell erősíteni, szerinte jönne is rengeteg kitűnő kolléga Veszprémbe. Úgy fogalmazott: "igazi, jó népszínházat szeretnénk, és ez alatt azt értem, hogy nívós szórakoztató darabok legyenek, klasszikus művek is, zenés darabok, de gyermek és ifjúsági darabok is".
Hangsúlyozta: "nincs helye a kísérletezgetéseknek, azt nem engedhetjük meg, hogy aberrált, természetellenes produkció jöjjön létre valakinek a lila ködjéből".
"És itt nincs is szükség semmiféle posztmodern fasságra, avanzsard önmegvalósításra, meg neoliberális művészkedésre. Olyan darabokra van szükség, ami tetszik az embereknek."
– És végül is milyen ön szerint a jó színház? – Ahol valódi értékek, klasszikus és modern művek egyaránt megmutatkoznak, a humor tényleg humor, a tragédia tragédia, a komédia pedig komédia, a feszültség az feszültség. És minden igyekszik a helyén lenni.
Ez elég egyszerű művészetfilozófiának tűnik. :-)
Tompa Gábor megígérte, hogy jön Veszprémbe rendezni, megígérte Vidnyánszky Attila is, és beszéltem már ez ügyben Szabó Istvánnal, Bereményi Gézával és másokkal, mint például Szinetár Miklóssal. Mindegyikük örömmel vállal munkát.
Ez a névsor viszont egyáltalán nem rossz.
Bár nem tudom, feltűnt-e Eperjesnek, hogy vannak közöttük "kísérletezgető" alkatú rendezők is...
Kicsit talán túlzóan általánosítasz. Miért prejudikálsz, miért gondolod, hogy teszem azt egy modern Shakespeare-feldolgozás nem tetszhet az "embereknek"?
Hol a határ, ki vindikálja magának a jogot, hogy meghúzza: mi "aberáció" és mi "normális"?
Attól, hogy Veszprémben nincs sok színház, miért ne lehetnének modern eléképzelések?
Ha valami "más", mint a standard, az már eleve szemét?
Az én véleményem az, hogy veszélyes dolgok, gondolatok, eszmeiségek ezek.
Meglehetősen sántító, de talán plasztikus analógia az evés. Én személy szerint minden ételt megkóstolok, nem mondom előre semmire, hogy fúj. A Művész Úr (akit amúgy valóban tisztelek azért amit eddig letett az asztalra) ilyen alapon rendet vágna (akár csak Veszprémben) az asztalra kerülő ételek között is vajon? Végül is sok ember szerint az sem normális aki a pacalt megeszi.
Én szeretem a pacalt is, a barátfülét is (talán két extremitás a maguk nemében), és szeretek megtapasztalni mindent, mielőtt kinyilatkoztatok a messzi, ködbe vesző magaslatokról.
Persze, szerencsére nem vagyunk egyformák.
A maga idejében pl. Van Gogh is posztmodern fasz lehetett, nem?
Hol is mondta Eperjes, hogy nem lehet kísérletezgetni egy színházban? Sehol. Azt mondta, hogy a veszprémi színházban nem lehet. Nagyon helyesen. Veszprém, tudod, nem egy kétmilliós főváros 126 színházzal, meg 485 alternatív színházzal, hanem egy hatvanezres megyeszékhely. A Petőfi pedig két színháza közül az egyik. És itt nincs is szükség semmiféle posztmodern fasságra, avanzsard önmegvalósításra, meg neoliberális művészkedésre. Olyan darabokra van szükség, ami tetszik az embereknek.
Szomorú, hogy egy nagy, tehetséges színész eljut idáig, ilyen kijelentésekig. Persze magánügy lenne, de ha ezt a Veszprémi színház MV-je mondja, az még szomorúbb. A hakniszínészeket meg szoktam mosolyogni az ilyen mondatokért. Ezt nem. Külön szerencsétlen, hogy (bizonyára akaratlanul) a 30-as évek Goebbels-i kifejezéseivel él, ez az "aberált" kifejezés borzalmas.
"nincs helye a kísérletezgetéseknek, azt nem engedhetjük meg, hogy aberrált, természetellenes produkció jöjjön létre valakinek a lila ködjéből".
undormányos... de nehogy egyszer is foglalkozni merjen Beckett vagy épp Brecht bármely művével. Hogyan mondhat egy "művész" a XX. század tudatában ilyet. :-) Mi a művészet ma, ha nem valami újnak a felfedezése, mi más, mint kísérletezgetés :-(
Hangsúlyozta: "nincs helye a kísérletezgetéseknek, azt nem engedhetjük meg, hogy aberrált, természetellenes produkció jöjjön létre valakinek a lila ködjéből".
Ha egy színházban nem lehet kísérletezni új dolgokkal, akkor hol? Ilyen alapon festők ne festhessenek, csak "klasszikus" dolgokat, zeneszerzők és a többi alkotó művész dettó.
Döbbenet, pedig milyen hihetetlen jó volt színésznek...
