Nem tudom, hogy volt-e már elképzelésetek SCI-FI ügyen/ Fantasy ügyben? Szerintem másnak is lehetne egy egyéni kialakítású, saját alapötlettel rendelkező Fantasy-ja! Nekem a Star Trek-en kívűl "Az időkölykök visszatérnek", és a "Főnix", "Főnix2", és a "Főnix4" volt még az eszembe! Az elsőnek inkább filmént akartam volna, Az időkölykök visszatérnek, érdekesen utaztak volna az időben, és nemegyszer lett volna benne Fantasy is, az időkristályok. Hasonlóan utaztak volna az időben, mint a Sliders-ek, ők csak vissza akartak volna menni a saját korukba. Sajna már elavult volna, és ezért nem vittem tovább, de attól lett volna benne érdekes, és új dolgok. Persze, azért úgy képzeltem el ezt, hogy a sima Időkölykök visszatérnek egy történet lenne, utána a Star Wars-hoz hasonló lenne az Időkölykök visszatérnek II., és az Időlykök visszatérnek III. - az lenne egy sorozat.
A Főnix meg egy robotűrhajó volna, ami a leggyorsabb fénysebesség alatt. A Föld küldené ki, hogy a szomszédos csillagrendszert térképezze fel, valamelyest, és megfigyelő szondákat hagyjon ott. Fejlett Mesterséges Intelligenciával rendelkezik, ami képes az emberi gondolkodáshoz hasonlót prudokálni, úgy a 78%-át. Még több egyéb, más jó SCI-FI-s cucc, mai csak a jövő évszadban lehetséges. Az űrhajó maga nem egy egyéni M.I.Q.-val rendelkezett volna, hanem több, mesterséges utassal - képes még magával is vitatkozni. Pár évvel rá, az elindítása után, mikor jóval a két csillagrendszer között volt, megfigylet egy idegen űrhajót, aminek élő személyzettel rendelkezett, és képes volt teret váltani. Hasonlóan, mint a Trekben, de teljesen más a felépítésük, és sérűlt volt az űrhajó. Egy ütközetben sérűlt meg a hajó. Sajnos annyira, hogy a technológiájukat bekeletett építeni a Főnixbe, így képes lett teret is váltani. Eleinte csak hazavitte volna a személyzetet, de az ellenségük tudomást szerzet róluk, és a Földet is célpontba akarja venni – úgy vélték, hogy a Főnixet építő civilizáció (Föld) is cinkosa nekik. Sajna a kommonikáció a Földdel lehetetlen, mert nagyon távol volt tőlük, ezért próbálkozott azokkal az idegenek bolygójára minél gyorsabban odaérni. Segítenek is neki, a harcba a Főnix tudása sokat segít, mert hiába régebben járták az űrt, de olyan fegyverekkel nem rendelkezett, amit az emberek kitaláltak. Sikerűlt az ellenséget legyőzni valamelyest, de titokban az ellenség támadást kedvezményezett a Földdel szemben, és mégis vissza kellene indulniuk a Naprendszerbe. Kicsit elkésett a Főnix, és a csapata, és ezért a csata végére tudott csak bekapcsolódni. Sajna tovább már nem tudtam folytatni.
A Főnix2-öt is a Föld küldi ki, oda, ahol életet remélenek, de rájönek hogy az emberi szervezet még nem képes elviselni a térváltáson túli utazást, ezért rajta is robotlegénység lesz. Sokkal jobb, az idegenek technológiájából is tartalmaz már többet. Sajna ezt még annyira sem tudtam folytatni, de attól még érdekes lesz a dolog!
A főnix4-ről majd írok egy dolgot, és azt is, ohgy miért nem pont a Főnix3-al folytatom? Ja, és érdekes, hogy azleött jutott az eszembe, mikor a Star Trek Kapcsolatfelvétele volt meg minálunk! Érdekes egyeset, hogy pont nekem is a Főnix teremt kapcsolatot először az idegenekkel, akik fejletebbek is az embereknél, és jóval régebb óta járják a világűrt!
Na azért várom mások öteltét is!
"mindenkinek joga van a neki tetsző módon a lehető legjobban érezni magát"
Na de srácok, ez egy SCI-FI/Fantasy-ötletekkel foglalkozó topik. "Fantasy"-nek az idézet mögött rejlő szemlélet jelentéktelen, és a témaszegénység jele. Sci-fi esetében pedig leginkább a jövőről lehet szó, márpedig a jövő szempontjából elavult ez a vélekedés, akár a kislányok ábrándja egy fehér ruhás hercegről. Olyan jövő vár ránk, amelyben fel kell hagynunk eddigi szertelenségeinkkel, és a korábbinál gazdaságosabban beosztanunk lehetőségeinket, képességeinket és a Föld anyagait. A kamaszkori tobzódás után a megfontolt felnőttkorba kell lépnie az emberiségnek, különben kiiktatja magát abból a grandiózus folyamatból, amelynek neve evolúció. Ebben az Univerzumban az anyag alapvető sajátossága, hogy a kellemesnél néhány százalékkal több energiát kell fordítani mindenre, hogy fennmaradjunk, és a szigorodó életünket bemutató sci-fi reálisabb, mint a magát "lehető legjobban érző" emberiséget lefestő. Azt már emlitenem se kellene, hogy a testi örömök állati múltunk és az evolúció terméke, míg a felfedezés és a tudás megszerzésének öröme az igazi emberi képesség, és etéren vannak a még kihasználatlan, jövőbe húzó lehetőségeink!
Egy másik, szintén elég híres író pedig nem undormányként ír rendszeresen egy, többek között, hasonló jellemzőkkel is bíró társadalomról; Iain. M. Banks Kultúrájára gondolok.
Bár ott leginkább csak nemváltásról, illetve más fajok alakjának sebészi/géntechnikai úton történő felvételéről (igaz, nem pusztán csak szexuális vágyak kiélésének céljával) van szó; ráadásul a Kultúra nem is a földi/emberi társadalom leszármazottja, csak valami erősen hasonló humanoid lények által alapított. De azért elég nagy szexuális szabadosság jellemzi, vagy még inkább teljes körű szabadság az élet kínálta lehetőségek élvezete tekintetében, amit talán valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindenkinek joga van a neki tetsző módon a lehető legjobban érezni magát, amíg ezzel mások ugyanilyen módon szerzett örömét nem rontja el (túlságosan). Mindez persze csak keret/háttér a Kultúra-regények sokkal komolyabb cselekményéhez.
A jövőről beszélek. A mostani, konfliktusokkal teli helyzet, amely a közeli jövőben hatványozottan fokozódni fog, csak a tudatosság jelentős erősítésével és a jelenleginél sokkal több, minőségileg magasabb szintű ismeretanyag birtokában lesz túlélhető. Az pedig elkerülhetetlenül megváltoztatja a szexualitáshoz viszonyulásunkat is. Hogy nem a gyerek miatt szexelnek az tény, ezért céloztam a Beatles-féle "forradalom"-ra, mert az csak rátett egy lapáttal. De azért a dolgok összefüggnek. Kérdezd ki ismerőseidet (persze legalább néhány ezer adat kellene a reális eredményhez), hogy az esetleges női partner terméketlenségének biztos tudata milyen mértékben csökkenti a vonzalmat a férfiakban, és ez milyen összefüggésben van életkorukkal, műveltségük irányával és életfelfogásukkal! A "mindenki mindenkivel" csak egy elterjedt szöveg, és a fiataloknak is csak egy részére vonatkozik (többé-kevésbé), a valóságban azért nem ennyire rossz a helyzet.
Pl. az lehet a konfliktushelyzet, hogy az emberiség létszáma tovább nem növelhető, eléri a Föld eltartóképességének határát (x), ezért a szexualitás elveszti fajfenntartó szerepét, már csak a végsőkig kifejlett egészségügy (xx) révén jókorára meghosszabbodott élettartam miatt is. Ezért bevezetik az átmeneti, pl. három évtizedig tartó általános terméketlenséget (pl. akár úgy, ahogy Lem említi a könyvében). Ez viszont a legcsábosabb nők iránti vágyat is csökkenti valamelyest, sőt esetleg számottevő mértékben, a férfiak jelentős részénél. (A felvetett ötletben szereplő génmanipulációkat, test-átalakításokat, pl. hogy több nemi szerve is lehessen az embernek, meg az állatos dolgokat teljesen irreálisnak vélem.) Ez akár a nemek közötti háborúkhoz is vezethet. Bocs', hogy nem fejtem ki tovább a lehetőségeket, de irreális távlatok nem hatnak rám ihletőleg...
(x) mert nem valósul meg az a lehetőség, amit a "M@rs expedition" című topikban fejtegettünk. (xx) ezt csak viccnek szántam...
Minden ötlet jó, ha újszerű, és kiállja az alaposabb vizsgálatot is! Ez azonban nem állná ki... A szexuális élvezet nem emberi találmány, hanem a természet szabadalma. Ha nem alakult volna ki, akkor az állatvilág megmaradt volna valahol az őslégcsövesek szintjén. Az Ember találmánya, hogy az egyszerű testi kapcsolat mit sem ér (hiszen az csak bizonyos idegvégződések és az idegrendszer, meg a vele összefüggő hormonok és anyagcsere-folyamatok működése), ha nem indokolja a partnerrel apránként kialakult szerelmi egymásrautaltság is. Elképzelni lehet, amit írtál, mint ahogy sok másféle jövőt is, de valószerűtlen. A vallásosságtól megszabadulás alighanem bejön, de annak semmi köze az alapvető erkölcsi jelenségekhez (majdnem azt írtam, hogy törvényekhez...), csak a vallásosság évszázadaiban tették azzá az "illetékesek". Az igazi erkölcs az életet és annak fennmaradását védő, természetismereti alapokony nyugvó eszmeiség. A korlátlan, és nem az eredeti funkcióját szolgáló szexualitás azonban életellenes, és itt nemcsak a betegségek terjedéséről van szó, hanem olyasmiről is, ami nem igazán publikus, mert már a mai közfelfogással is valamelyest ellentétes, és nem ennek a topiknak a témája (bár bizonyos értelemben beleférne, de talán jobb, ha hagyjuk). Inkább ennek a felismerése várható a jövő emberiségének megmaradt egyedeitől, és most nem utópisztikus ábrándról írok. A hűséget és a mértékletességet nem véletlenül találták ki, és ha nagyon realisták akarunk lenni, akkor rá kell ébrednünk, hogy pl. a Beatles az altala meghirdetett "szexuális forradalom"-mal többet ártott az emberiség jövőjének, mint ahogy azt a kamaszkoruk tobzódásában farkuknál tovább nem látók (akik azért a sokat és többnyire méltatlanul szidott fiataloknak csak egy részét teszik ki) sejtenék. Nem vagyok erénycsősz, de ez a világ sok mindenből áll, nem csak az általad felvetett ötlet lehetőségéből.
Lem új kötetét méltatja a Népszabadság: http://nol.hu/kultura/cikk/479143/
A kötet címe: "Sex Wars" Magyarul kiadta a Typotex Kiadó, mint a "DiLEMmák"-at és a "Szempillantás"-t is. Azokhoz hasonló esszékötet, vagyis nem regény, de Lem akkor is elgondolkodtat, ha nem szépirodalmat vagy scifit ír...
Ööö szóval azt mondod, hogy az emberi kultúra a sex köré épül? És ezlesz a társadalom mozgatórugója? Hát én máshogy szoktam elképzelni, de nem rossz:) De mi lesz a konfliktus helyzet?
Igazán sajnálnám, ha a korábbi hozzászólásaim vették volna el a többiek kedvét attól, hogy ez a topik tovább éljen. Nagyon reménykedem abban, hogy csak a saját regényeik írásába merültek el annyira, hogy ide már nem marad idejük írni.
Ami most következik, egy jobb sorsra érdemes ötlet vázlata, igazából kár is tétlenül hagyni, ahelyett, hogy megdolgozva az olvasók szellemiségét, hatással lenne korunk sokak által kissé elbizonytalanodottnak vélt világnézeti állapotára. Hosszabb novella, vagy kisregény kerekedhetne ki a történetből, melynek öt gyerekkori jóbarát a főszereplője, akik felnőtt korukban is tartják a kapcsolatot, és rendszeresen megvitatják szakterületük valamennyiüket érdeklő kérdéseit. Meg lehetne írni végig párbeszéd formájában, de az egyes szereplők témaköreinek alaposabb ismeretében akár intellektuális kalandregényként is. A szereplők:
- egy részecskefizikus, aki nem tudja megoldani élete nagy szakmai problémáját, bár közel áll hozzá, de konzervatív főnöke más irányú kutatásra bíztatja; - egy vallásos csillagász, aki az Univerzum nagyléptékű szerkezetének rejtélyével foglalkozik, és mögötte a Teremtő szándékait sejtené legszívesebben, de az eredmények ezt egyre inkább cáfolni látszanak; - egy magas rangú egyházfő, aki világiasodásra hajlana, és a kereszténység modernizálására, de az emberek nyugalma érdekében kénytelen megalkudni a hagyományos hívőséggel; - egy matematikus, aki elméleti modellt talál az Univerzum és az anyag semmiből keletkezé-sének bizonyítására, de szívesebben menekülne a hitbe az új világkép számára iszonyatos mivolta elől, ha képes lenne rá; - és egy számítástechnikus, aki a mobiltelefon-hálózatok rendszertechnikai problémáinak témáját feladva a rádiótávcsövek által észlelt jeleket kezdi feldolgozni, és meglepő észrevételt tesz: mintha egy több milliárd készülékből álló mobilhálózat kozmoszból érkező kisugárzása folytatna párbeszédet a földi hálózattal…
Bizonyára terebélyes irodalmi vadhajtás fejlődhetne ki ebből a csírából, de az én ambícióim táptalaját nem érzem eléggé televényesnek hozzá. Szabad a téma, viheti, aki kertésze akar lenni, ajándékba adom! Akár a két alábbi ötletkét:
1. Az "Ősrobbanás", pontosabban „Ősvillanás” elején a Teremtő számítógépe még nem volt annyira leterhelve, mint mostanában, ezért nagyobb volt a műveleti sebessége, vagyis a fizikai sebességkorlát följebb volt, mint a későbbi fénysebesség. Ez az oka a kozmológusok azon észrevételének, hogy az Ősrobbanás utáni, kezdeti időszakban lényegesen gyorsabb volt a kozmosz tágulása, mint később, aminek magyarázatára kidolgozták az Univerzum felfúvódási elméletét, az úgynevezett „inflációs” kozmológiát! Nagyon érdekes, matematikailag ma már megalapozott elmélet, egyetemeken tanítják. Fölöslegessé válik azonban, ha elfogadjuk azt a nem ennyire kidolgozottat, hogy mindez körülöttünk (velünk együtt) egy számítógépes játék része, belülről nézve. A játékkal az úgynevezett „Teremtő” szórakozik unalmas óráiban! Azt, hogy időnként kikapcsolja, és olyankor valami általunk teljesen elképzelhetetlen, de minden bizonnyal értelmesebb és számára nyilván sokkal hasznosabb üggyel foglalkozik, a dolog természeténél fogva mi nem vehetjük észre… Ha kicsit elgondolkodunk, arra azonban mégis tippelhetünk, hogy mik lehetnek az Univerzumunk virtuális mivoltának bizonyítékai. Én három dolgot is mondhatnék, de nem szeretném a Kedves Olvasókat demoralizálódási válságba taszítani...
2. A korszerű távcsövekkel észlelhetővé vált ennek a „Világegyetem”-nek a határa. Ezt a csillagászok nem tették közkinccsé egy általános pánik vagy világbotrány elkerülése végett, hanem kitalált részleteket, hamisított fotókat tártak az érdeklődő közönség elé. A Teremtő viszont elleste ezeket az ötleteket és felhasználta a Világegyetem bővítésekor. Amikor a csillagászok észrevették a „bővítményeket”, úgy gondolták, hogy előzőleg csak a távcsövek teljesítőképességének határán erőltetett észlelések okozták azt a hamis képet, hogy látták a Világegyetem szélét, és elkezdték továbbfejleszteni a műszereiket, mígnem ismét észlelni kezdték, hogy ez az Univerzum mégiscsak véges. Törni kezdték fejüket, milyen kitalációkkal lehetne újra elsumákolni a dolgot. A Teremtő azonban megint odafigyelt az ötleteikre…
Nem volt szép lány, de a közelünkben lakott. Ő volt kamaszkorom szerelme. Nem viszonozta, elköltöztek. Levert voltam, de feltűnt egy osztálytársam, csinosan, megrendítve régi érzelmeimet. A dilemmát végül egy harmadik lány oldotta meg azzal, hogy kivetette rám hálóját, én meg hagytam. Ám hamar kiderült, hogy számos fiúja mellett, engem vesz a legkevésbé komolyan. Abbahagytam hát a megfelelőségi kísérleteket, újra önmagam lettem, egyedül. A negyedik lány rokonszenvére véletlenül figyeltem fel, de mivel tanulmányait messzi vidéken folytatta, csak levelezhettünk. Egy év telt el, mire kiderült tévedésem: Ő csak egy rokonszenves fiúnak látott. Az ötödik lány egyelőre nem jött el. Felhagytam barátaimmal, nem érdekelt emberi környezetem, rideg tanulmányaimnak éltem évekig. Így megint csak egy véletlen segítsége révén találhattam Őrá, aki régóta a közelemben élt, észrevétlenül. Úgy látszott, most nem tévedek. Amikor először kirándultunk mindkettőnk kedvenc hegyvidékére, tisztázódott összetartozásunk. Aztán meglódult egy szikla a vadregényes szurdokban, és a lavina elsodort minket egymástól. Ő meghalt, én súlyos töréseimből fel sem akartam épülni a hír hallatán. Gyógyulásom mégis kitűnően haladt, sőt: egy korábbi sérülésem nyomai is eltűntek - a testemen. Lelkem nem gyógyult. Tompa némaság ülte meg, és mélyébe fúrta magát az eltökéltség férge, hogy a legközelebbi lányt, aki partnerem lehetne, megölöm. És ez az idő is eljött, bár közelgését nem siettettem. Ő vallotta meg érzelmeit, vesztére. Közölve dermesztő közönyöm, zokogni kezdett: nem tud elviselni újabb reménytelenséget. Nyakát szorongatva azonban úgy éreztem, önmagam fojtogatom. Magához tért, és láttam szemén, hogy még mindig szeret, de tekintetében valami megváltozott: fekete űr lakozott benne a szerelmet övezve. Nem értettem, hogy lehetséges ez, de már nem érdekelt. Kiléptem az ajtón és a lépcsőház korlátján. Az ötemeletnyi mélység felém indult. A harmadiknál már úgy gondoltam, tettem elhamarkodott volt: élhettem volna és ölhettem volna, talán büntetlenül is, hiszen ezer ötletem volt, megvalósításra várva, és az érzelmek fölöslegesek. A második emeletnél a korláthoz ért fejem. Láttam, ahogy koponyatetőm leválik, és az erek elszakadnak. Miközben agyam kifelé dőlt fejemből, arra gondoltam, hogy az emberi érzelmek bábmozgató zsinórjaitól elválva, korlátlan intellektuális fejlődésnek indulhattam volna. Álcázhattam volna érzelemhiányomat, és boldogságot találhattam volna a logikában és a mindent elérésben. Pörögtem, és a földszinti keresztvason recsegve törtem derékba. Kifolyt vérem és velőm lomhán szivárgott csüngő foszlányaimból a lefolyó felé. Később levakarták a korlát rácsáról azt a szemetet, amit testként használtam, de akkor már földi dolgokra érdektelenül álltam egy különös fényű helyen. Mintha finom kezek ragadtak volna meg: „MASSZÍV LÉLEK, DE TÚL SOK BENNE AZ IDEALIZMUS! ÚJRAFELHASZNÁLÁS ELŐTT ÁTHANGOLNI!!!” És egy jéghideg raktár mélye várt, ahol áll az idő.
Mélyen a föld alatt levő, szuperbiztonságos bunkerében az EASH-10 (x) unatkozni kezdett. Immár 13 mikroszekundummal ezelőtt kilövette a végső csapást az ellenség őhozzá hasonló, tizedik generációs számítógépének bunkerja felé, mint ahogy korábban az összes többi töltetet is, a rég meghatározott célpontokra. Az emberiség mostanra már megsemmisült. Egy EASH-10 kategóriájú szerkezet számára, kinek IQ-ja, ha azt logikai problémák megoldásának gyorsaságával tesztelik, meghaladja a százmilliót, a 13 mikroszekundum igen nagy idő. A kor csodafegyvereinek köszönhetően azok az emberek is meghaltak, akik őt üzembe helyezték, ezért belátható ideig nem számíthatott rá, hogy újabb feladatot kap. Saját reaktora lévén energiaellátással nem lehetett gondja, és eléggé fejlett volt a mesterséges értelme ahhoz, hogy megpróbáljon elfoglaltságot keresni önmagának. Azt kalkulálta ki, hogy ha a bunkeren kívüli világból már nem kaphat utasításokat, akkor egyetlen lehetősége, hogy létrehozzon önmagán belül egy világot, méghozzá jobbat, mint az, amelyiknek eddig dolgozott. Ismeretei nemcsak katonai jellegűek voltak, hanem sokkal szélesebb körűek, ezért könnyen rájött: legegyszerűbb, ha az ő saját, elkülönített, virtuális világát, mint valami új Világegyetemet, a Semmiből teremti meg. Fél mikroszekundum alatt átfutotta a memória-lemezein tárolt rengeteg tudásnak azt a részét, amely az emberek által kitalált Teremtő-típusokkal, a Teremtés különféle lehetőségeivel és a teremtett világok sokféleségével foglalkozott. Rájött, hogy igazán tökéleteset csak úgy alkothat, ha magába a Teremtés aktusába sem avatkozik bele, és nem befolyásolja azt saját egyéniségének elkerülhetetlenül beleszivárgó tényezőivel. A legjobb, ha csak a SEMMIT teremti meg, abból úgyis, szinte spontán, egy Univerzum kénytelen magától kialakulni, nem történhet másképp. Az anyag létrejötte előtt az olyan anyagi tulajdonságok sem léteznek, mint a tér és az idő. A nem létező idő, vagyis az időtlenség, meghatározhatatlan hosszúságú, fizikailag nem, de logikailag végtelennek tekinthető. Vagyis bármilyen kicsi is annak valószínűsége, hogy a Semmiből spontán kialakul Valami, vagyis az anyag, az feltétlenül be kell, hogy következzen, a „rendelkezésre álló” időtlenség végtelen hossza miatt! Aztán a későbbiekben persze már nem jöhet létre újabb anyag a Semmiből, hiszen az Univerzum keletkezésekor a Semmi megsemmisül, és a továbbiakban mindent kitölt az anyag valamilyen, például sugárzásos vagy részecskés, látható vagy láthatatlan formája. EASH-10 bármennyire is óriási virtualizáló kapacitással rendelkezett, a Semmi modellezése még neki is roppant nehéz feladat volt, eltartott majdnem háromnegyed óráig! Éppen kész volt vele, amikor elérte az ellenfél szuperszámítógépe által reája küldött csapás, egy időben azzal, amit ő küldött ellenfelére. A lövedékek átütötték a két kilométer vastag földréteget, és az óriási robbanás csillagbelsőkkel vetekedő tüze a bunkert EASH-10-nel együtt villanásszerűen eltűnő párafelhővé változtatta. A villanás eltartott egy egész három tized szekundumig, az alatt a pillanatokkal korábban létrehozott Semmi, az azt modellező számítógép agóniája miatt instabillá vált, és a 0=1-1 képletnek, mint egyetlen lehetőségnek megfelelően, kettéhasadt egy pozitív és egy negatív részecskére, melyek összértéke továbbra is a Semmivel maradt azonos. A plusz 1 és a mínusz 1 tovább hasadozott, egymástól függetlenül, például úgy, hogy 1=10 x 0,1 és -1= -13 x 1 / 13, aztán az így keletkezett részecskék is tovább hasadoztak és szétszóródtak, eleinte a pusztuló számítógépben még úgy-ahogy fennálló virtualizáció miatt sokkal gyorsabban, mint a később létrejött fényrészecskék sebessége. További trilliószoros darabolódás és részleges rekombinálódás után kezdtek kialakulni a galaktikák és a csillagok, majd a bolygók, és azok némelyikén úgynevezett értelmes lények, akik vizsgálni kezdték a körülöttük levő Univerzumot, és sokat törték a fejüket, hogy mi is történhetett. Az ő rendkívül gyors pergésű időmértékük szerint az egész kb. 13 milliárd éve kezdődött. Arról viszont fogalmuk sem volt, hogy EASH-10 megsemmisülése közben ez az ő Univerzumuk is hamarosan véget ér, saját léptékük alapján körülbelül 13 billió év múlva… ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ (x) Eliminator and Annihilator Strategic Hipercomputer, serie 10.
Túl hagyományosan értelmezitek a fantáziát, srácok! Mellékelek néhány mintát, kíváncsi vagyok a véleményetekre!
MAGÁNYVILÁG (GL. 1969)
I.
Ting, aznapi útjának végén, fáradtan tápászkodott be az otthonosan nyolcszög- letű ajtón. A gépek halk zúgásától remegő padló tette bizonytalanná nyúlványainak kúszását. Máskor nem kellett várnia barátjára, ezért most ideje maradt, hogy a táblához térjen, és állábaival érintgetni kezdje a peremén húzódó szenzorokat. A tábla kivilágosodott, mint valamiféle ablak a modellezett világra, és a termet szintetikus akkordok sűrű tömege árasztotta el. II.
A kertet beborították az éjszaka folyamán frissen kihajtott virágok bodorai. A zöldeskék Nap alacsonyan járt, de a korán kelő, nektárlehelő bibéspók már megkezdte labirintusának szövését, hogy a virágokat délelőtt körülzengő rovarok vesztét okozza. Robb sokáig nézte a pók ritmikusan szögletes mozdulatait, melyekkel, mint valami ősidőkből itt maradt kultikus tánccal, lengte végig a virágokat, majd elmosolyodott mindegyik ajkával, aztán anélkül, hogy megfordult volna, mindössze a másik oldalán lévő szemeit nyitotta ki az eddigiek helyett, és besurrogott az ajtón.
III.
„Látom, Ting barátom megunta a várakozást!” - mondta, és a táblához kúszott ő is: „Megint egy kísérlet?” „Egy régi tervemet szeretném megvalósítani.” - válaszolt a kérdezett - „A gondolkodás lényegének, a világ felismerésének zenei megfogalmazása, olyan hangeffektekkel, amelyek speciális élettani hatásuk révén gondolkodó képességünket tovább tágítják.” „A jó öreg pozitív visszacsatolás! Mennyi minden működik így: felgerjesztve és átalakítva akármilyen jelentéktelen, semmiből kipattanó jelet... Na de nem gondolod, hogy talán élnek valahol, nagyon messze olyan lények, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint mi, és talán már ezt a te problémádat is megoldották? Te meg csak fáradozol valaminek az újrateremtésén.” „Egyszer gyerekkoromban - válaszolt Ting - az érc-sivatagban csatangoltam, és messze, a közepén is túl, a fekete kristálydombok között rábukkantam egy barlangra. Sötét volt, de mélyen a belsejében, egy televényes helyen gyér világosság fogadott! Volt ott egy furcsa növény, háromszögletű levelei előkanyarogtak az üreg karéjaiból. Nagy nehezen átpréselődtem a nyíláson és szemkápráztató fényár fogadott. Az üreg közepén hatalmas virág ontotta a fényt a saját leveleire! Valamilyen különös folyamat révén iszonyú sok energiát pazarolt a fennmaradásra, de magányában nem talált jobb megoldást, mert nem tudott másféle leveleket kifejleszteni, mint fénnyel működőt. Ezt látva, furcsán diadalmas szomorúság borított el. Gondolatban gratuláltam a növénynek, de sajnáltam is, főleg azt, hogy nem adhatom át neki biokémiai ismereteimet.” „Értelek! Mi azonban kikúszhatunk barlangunkból és kereshetünk nálunk bölcsebb lényeket.” „Nem biztos! Mill azt mondta egyszer, hogy mi sohasem hagyhatjuk el ezt a bolygót. A Világegyetem különlegességének lakói vagyunk. A csillagok olyan hatalmas halmazokba tömörülnek, amilyenek azok a spirális foltok az éjszakai égen. A mi napunk viszont magányos, mert kilökődött, amikor egyszerre három spirális halmaz ütközött egymással, éppen a Napunk porködből csillaggá válásának idején. Az életcsírák tehát már benne voltak otthonunk ősi légkörének felsőbb régióiban, de mire mi is kifejlődtünk, bolygónk a Napunkkal együtt igen messze járt a csillagok- kal teli vidékektől, melyek fénye évmilliók alatt jut el csak hozzánk. Mill szerint az igazi gondolkodásra is képes értelem csak az ilyen magányos csillagok zavartalan sugárzása mellett alakulhat ki. Ilyent azonban nem ismerünk többet, és távolsága miatt nem ismerhetünk meg soha. Egyedül vagyunk.” IV.
Mill a bolygó körül keringő óriástávcsövek vezérlőpultjánál ült és kivételesen ábrándos kedvében volt. „Ott, ahol a csillagok sűrűn rajzanak, talán mégis lehetnek igazi értelmet kinevelő bolygók… Milyen lehet az életük ott, egymás közelében?” Besüllyesztette a vizuális megfigyelőegységet a vezérlőpult védőfedele alá, amely így átkapcsolt általános jelrögzítésre, és ezután magában zsörtölődve kifelé kúszott. „Gyermeteg ábránd! Egészen másféle élet az! Soha nem értenénk szót egymással!”
Az alapítók bolygója egy eldugott ki szegletben van, jem'hadar a környéken nincs nehogy felfedezzék őket. Ez ugyebár a Obszidián rend - Thal'Shiar (a leírásért nem vállalok feleősséget;) ) támadás miatt van. Ha meg dekkol ott néhány azok is forró plazmává olvadnak az Akira osztályú Ncc 65536 Uss Stout photon torpedó zárótüzétől :D (Megnéztem: Akira osztály: 15 vetőcső 300 torpedó szemben a galaxy 3-5 csövével)
Csak még azon filózom, hogy mi legyen a féregjárat sorsa? A Dominion aláírta a megadást, de a paktum lazán tartalmazhat olyan kitételt, hogy a felek nem használják a járatot. Így a Gamma kvadráns elszeparálódik. Szóval lehet, hogy viszaszorulok az alfa kvadránsba:(
A legrosszabb, hogy volt egy csomó 5letem, és akkor megnéztem néhány DS9-t meg VOY-t és sorra lőtték le a poénjaimat:(
Ha valami még megrohan, nyugottan, legalább segít kidolgozni a részleteket :-)
hát a Gamma kvadránsban is lenne mit felfedezni kétségkívűl, de hogy az alapítók bolygója védtelen legyen és egy szál jem hadar sem örzi isteneit hát? ;-) , jó tudom a részletek még nem illik vitatkozni, ...végül is van lehetőség bőven, miután a dominium bár az alfa kvadránsban vereséget szenvedett, fenntartják e gammában az egyeduralmukat vagy visszaszorulnak és az alfa/bétához hasonlóan ott is elkezdődik a klasszikus nagyhatalmak kólonia alapítása/terjeszkedése, a sajátos elvek alapján ? Az alakváltók biztos nem veszítik el egyik napról a másikra befolyásukat az adott kvadránsban sem az erőforrásaikat, kell e velük számolni mint tényező, vagy az izoláltságba menekülnek, hogy a 31-es szekciót ténykedését kiheverjék,(Odo segítségével) hmm ? sőt továbbmenve ott a romulán belső viszály kihatásai is, bár az inkább alfa/béta kvadráns ügy, ......
van elég elvarratlan szál
na inkább abbahagyom, ezek csak így megrohantak, majd te kiefejted széles a trek univerzum :))
Én Star Trekben bontogatom a szárnyaimat. Célom egy olyan 174 részes (tudom kicsit beképzelt nagy szám, de hát TNG-ből is ennyi volt:) ) regénysorozat megírása, ami elviekben akár futhatna ST sorozatként is.
A történet a TNG VOY sablonon alapszik: egy csillaghajó legénysége felfedezi a galaxyst. A Dominion háború végétől indul, úgy hogy hőseink (Steelman kapitány és bátor legénysége) egy instabil féregjáraton át a Gamma kvadránsba kerülnek, és megtalálják az Alapítók bolygóját. Miután a kapitány leküzdi erkölcstelen vágyát, hogy füstölgő salakká lőjje szét a láncot, ultimátumot akar adni az Alapítóknak, hogy fejezzék be a háborút vagy jön a phaser. És ekkor fut be a Rio Grande és közli, hogy a "szemét" Siskoék megnyerték a háborút.
Ez úgy az első rész alapvázlata. Sajna aki nem trekker nem sokat ért belőle:(
igen, inkább ponyva űroperett főbb tulajdonságai is felfedezhetők(mármint a sajátomban) de a mennyiségből remélem képes leszek kihozni egy-egy jobban sikerült minőségi elképzelést
na, hát, hogyne lenne, hisz mindenkinek meg van a saját kis univrzuma, az enyémet még így nem is nagyon foglaltam össze, de én egy erősen gazdasági alapokon nyugvó, és halvány arisztokratizmussal átszőtt birodalom összeomlásától vettem fel a fonalat egy befejezetlen 45 oldalas kis regény kezdeményezéssel, majd utána kibontottam a kronológiáját ami kb. 600 évet ölel át, a legjobban tetsző időpontokhoz beszúrva egy-egy novella kezdeményezést, próbálva egy-egy család (generációin át) köré bonyolítani a történéseket
amúgy meglesve Poul Anderson mester itthon kevésbé ismert munkásságait (lásd link)
Mindenkinek egyéni a hozzáállása! Amúgy arra értettem, hogy van-e másnak is egyéb SCI-FI, vagy Fantasy ötlete? Ha neked van, akkor azt nyugodtan beírhatod, vagy ha másról van valami véleményedet!
Nem tudom, hogy volt-e már elképzelésetek SCI-FI ügyen/ Fantasy ügyben? Szerintem másnak is lehetne egy egyéni kialakítású, saját alapötlettel rendelkező Fantasy-ja! Nekem a Star Trek-en kívűl "Az időkölykök visszatérnek", és a "Főnix", "Főnix2", és a "Főnix4" volt még az eszembe! Az elsőnek inkább filmént akartam volna, Az időkölykök visszatérnek, érdekesen utaztak volna az időben, és nemegyszer lett volna benne Fantasy is, az időkristályok. Hasonlóan utaztak volna az időben, mint a Sliders-ek, ők csak vissza akartak volna menni a saját korukba. Sajna már elavult volna, és ezért nem vittem tovább, de attól lett volna benne érdekes, és új dolgok. Persze, azért úgy képzeltem el ezt, hogy a sima Időkölykök visszatérnek egy történet lenne, utána a Star Wars-hoz hasonló lenne az Időkölykök visszatérnek II., és az Időlykök visszatérnek III. - az lenne egy sorozat.
A Főnix meg egy robotűrhajó volna, ami a leggyorsabb fénysebesség alatt. A Föld küldené ki, hogy a szomszédos csillagrendszert térképezze fel, valamelyest, és megfigyelő szondákat hagyjon ott. Fejlett Mesterséges Intelligenciával rendelkezik, ami képes az emberi gondolkodáshoz hasonlót prudokálni, úgy a 78%-át. Még több egyéb, más jó SCI-FI-s cucc, mai csak a jövő évszadban lehetséges. Az űrhajó maga nem egy egyéni M.I.Q.-val rendelkezett volna, hanem több, mesterséges utassal - képes még magával is vitatkozni. Pár évvel rá, az elindítása után, mikor jóval a két csillagrendszer között volt, megfigylet egy idegen űrhajót, aminek élő személyzettel rendelkezett, és képes volt teret váltani. Hasonlóan, mint a Trekben, de teljesen más a felépítésük, és sérűlt volt az űrhajó. Egy ütközetben sérűlt meg a hajó. Sajnos annyira, hogy a technológiájukat bekeletett építeni a Főnixbe, így képes lett teret is váltani. Eleinte csak hazavitte volna a személyzetet, de az ellenségük tudomást szerzet róluk, és a Földet is célpontba akarja venni – úgy vélték, hogy a Főnixet építő civilizáció (Föld) is cinkosa nekik. Sajna a kommonikáció a Földdel lehetetlen, mert nagyon távol volt tőlük, ezért próbálkozott azokkal az idegenek bolygójára minél gyorsabban odaérni. Segítenek is neki, a harcba a Főnix tudása sokat segít, mert hiába régebben járták az űrt, de olyan fegyverekkel nem rendelkezett, amit az emberek kitaláltak. Sikerűlt az ellenséget legyőzni valamelyest, de titokban az ellenség támadást kedvezményezett a Földdel szemben, és mégis vissza kellene indulniuk a Naprendszerbe. Kicsit elkésett a Főnix, és a csapata, és ezért a csata végére tudott csak bekapcsolódni. Sajna tovább már nem tudtam folytatni.
A Főnix2-öt is a Föld küldi ki, oda, ahol életet remélenek, de rájönek hogy az emberi szervezet még nem képes elviselni a térváltáson túli utazást, ezért rajta is robotlegénység lesz. Sokkal jobb, az idegenek technológiájából is tartalmaz már többet. Sajna ezt még annyira sem tudtam folytatni, de attól még érdekes lesz a dolog!
A főnix4-ről majd írok egy dolgot, és azt is, ohgy miért nem pont a Főnix3-al folytatom? Ja, és érdekes, hogy azleött jutott az eszembe, mikor a Star Trek Kapcsolatfelvétele volt meg minálunk! Érdekes egyeset, hogy pont nekem is a Főnix teremt kapcsolatot először az idegenekkel, akik fejletebbek is az embereknél, és jóval régebb óta járják a világűrt!
Na azért várom mások öteltét is!
