Szervusz itt is. :-)
Először is azt gyanítom, hogy az írásbeliséggel nem bíró népek szájhagyomány-szerűen adták tovább a fontos történéseket. De azért például az észak-amerikai, síksági indián törzsek között voltak olyanok, amelyek mintegy éves naptárt készítettek: kikészített állatbőrökre egy-egy adott év legfontosabb(nak érzett/gondolt/ történését - akár valamennyire egységes jelképszerű formákkal, esetleg aránylag a természetes megjelenést követő rajzokkal - megfestették. Ezeket téli regéknek szokták nevezni és telenként meseszerűen mondták el az öregek, hogy mikor, mi történt. Azt nem tudom biztosan, hogy ez a gyakorlat, úgymond "bennszülött" és így igen régi-e, vagy esetleg valamilyen módon/mértékben a fehérektől vették át. Ez utóbbit azért nem tartom túl valószínűnek.
Az amerikai államalkotó népeknél a majáknál volt időszámítás, sőt nagyon gondosan bántak az időszakokkal, ha jól emlékszem náluk az uralkodók uralmának idejére alapoztak valahogyan, de voltak töb ezer évre visszamenő korszámlálásaik is. Az inkáknak, ugye, a quipu-ikról azt tartják, hogy valószínűleg gazdasági számításokat tartottak nyilván velük, de én elképzelhetőnek gondolom, hogy esetleg naptár szerepük is lehetett esetleg.
Ami az ázsiai országokat illeti, leginkább a kínai kultúrkörbe tartozókat - mint Korea, ugyebár... ;-)) - azokban (Kína - persze, Japán, Korea) többnyire az uralkodók vagy uralkodócsaládok uralmáról neveztek el időszakokat saját használatra, az évkönyvekben, históriás könyvekben, de még a szépirodalomban is ezekre hivatkoztak. Ha például megnézed (egyik kedvencem!) Si Naj-An: Vízparti történet című könyvének elejét, akkor ott hosszan elmagyaráztatik, hogy mi mikor történt. Most már rég nem olvastam, de kb. úgy szól, hogy az X-uralkodóházbeli Z császár uralkodásának Y évében kezdődik (vagy játszódik) a történet. Hasonló a helyzet japán kedvencemnél, Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye c. könyvnél. E példák ugan szépirodalmiak, de amennyire tudom, a hivatalos iratoknál is így jártak el.
Sajnos a többi világrészről nem sokat tudok, azt gondolom, hogy a természeti népeknél elsősorban az évszakok alapján jegyeztek meg fontos dolgokat, esetleg talán még úgy, mint ahogyan az még Magyarországon is szokás volt kb. a XVI-XVII-XVIII. századig is, és amiről talán Jókai ír is valamelyik könyvében, hogy egy kisfiút kivittek a határba, és a saját földet megmutatták, mettől medig tart, majd jól elnáspángolták. Ugyanis erre egész életén át emlékezett, tudta, hogy mikor járt ott és mekkora a terület. Valami hasonló biztosan volt másutt is.
Egyébként az is elég biztos, hogy e természeti népek egy-egy fontos eseményt jelöltek meg és ezeket adták tovább az öregek - hasonlóan az elején említett indiánokhoz, csak nem "írásban", hanem pl. memoriter-dalokban és persze regékben.
