végülis.....a meditáció által való elmélyülés sem előbbre való mint a nyüzsgés, fontoskodás, a tudatos jelenlét sem előbbre való mint az öntudatlanság, és a valóság teljességének megtapasztalása sem előbbre való mint a részletekben való elveszés..
Aranyviktor!
Egészen más füllel hallgatlak, mint akikkel te keresed az összhangot gondalataid, istenkeresésed élményeinek megosztása közben.
De figyeltelek, hogy mondasz-e olyat, amin ennek ellenére érzem, hogy maximálisan felismertél valamit.Mivel valahogy úgy érzem, hogy azok közül, akik keresik Istent, Te éled át a leg "önkifejezőbben" és visszaigazolást keresőbben. Komoly lelki összefüggés láncolatokat képezelsz a veled történt életesemények és Isten "rajtad való munkája" között. Persze te most a "képzelsz" szó ellen magadban tiltakozhatsz, de ez a különbség közted és "lufi" között az, hogy számára nem kizárható, hogy ez képzelődés csupán, semmi más. És most képes vagy elmenni a Tasztaltól ???
Lufi neked drukkolt, hiányolni fog.
Ma délután, zöldbabfőzelék-melegítés közben, egy gondolat futott át rajtam, ami megvilágosította elmémet. A gondolat pedig az volt, hogy minden perc, minden óra, amit itt ISTEN-ről való eszmecserével, sokszor vitával töltök, az ISTEN-nel való kapcsolattartástól veszi, lopja, rabolja el az időt. Ha valaki, Isten Szentlelke Szent Szelleme vezethet Önmagához, nem pedig mi egymást. Nem mi fogjuk egymással Istent megismertetni, hanem Ő fogja megismertetni magát velünk. Épp elég időbe kerül létfenntartásunk, ezért a maradék időmet ezentúl az ISTEN-nel való beszélgetésre, azaz imára, és az ISTEN-re való hallgatásra, azaz meditációra fogom fordítani.
Köszönöm, hogy köztetek lehettem, s azt hiszem, minden velem szemben tanúsított megnyilvánulásotok a javamat szolgálta. Búcsúzom Tőletek! Áldjon meg mindnyájatokat az Úr!
Az egész történet megtalálható részletesen a www.extra.hu/hitbenhat/ honlapomon, a Hitbenhat c. regény főképp első kötetében, természetesen megváltoztatott nevekkel, helyszínekkel, mert pont a dolog rendkívülisége miatt óvnom kellett fiamat attól, hogy kiskorában túlterhelést ne kapjon. Így nem is volt semmilyen sajtó, sem elektronikus médiában. Erre valahogy ráéreztünk.
üdv: aranyviktor
<
Aranyviktor!
Kilencéves gyermeked Jézussal való "negyedik tipusú találkozása" alapján tértél meg. Erről bővebben szólnál-e itt, vagy mitévők legyenek akiket ez érdekelhet? Pl. én.
Kedves Mindenki!
Nagyon érdekes és tanulságos tapaszatalatokat találtam itt.
Talán érdekel valakit, hogy mi volt a Teremtő és Jézus módszere.
A Teremtő elküldte Jézust, ő beszélt, tanította az embereket,- "És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem, És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket űz vala. (Márk1:38,39) Azután elküldte a tanítványait is, hogy ugyan ezt tegyék. "Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. (Máté 10:7)"Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, e mit én parancsoltam néktek..." (Máté 28:19,20a)
Pál apostol:"Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hírdessem néktek, és tanítsalak titeket nyílvánosan és házanként."(Cselekedetek 20:20) A módszer működik, és összhangaban van Isten Szavával.
Én ilyen módon ismertem meg Istent. Küldött egy levelet (Biblia) és küldött segítséget, és segített az ő tevékeny erejével.
Tanulmányozom a Szavát, és egyre jobban megismerem, őt és a szándékait.
Én ún. rendkívüli esemény, nem személyes, hanem akkor kilenc éves gyermekem Jézussal való "negyedik típusú találkozása" alapján tértem meg. Elég restellnivaló, hogy ekora bombát kellett robbantani mellettem a Jóistennek, hogy végre észrevegyem, de erre már én is felfigyeltem. Ismerek hasonlóakat, de szerintem sokkal értékesebb a Jóisten szemébe, ha valaki bizonyság nélkül hisz. nagyon "elkötelezettnek" érzem magam épp ezért a Jóistennel szemben.
üdv: aranyviktor
Inkább azt mondanám, hogy megéreztem, hogy van Valaki vagy Valami, ami engem is magába foglal és tele van feltétel nélküli szeretettel minden és mindenki iránt. És ezt a szeretetet éreztem. És a példaképem lett ez a szeretet, igen, arra vágyom, hogy én is úgy szerethessek ahogy Ő.
Nekem ez az érzés jelenti azt, hogy Istennel vagyok.
A találkozás nem volt egyszerű, többször is összefutottunk pár pillanatra, de nem ismertem fel, hogy mit érzek. Végül kaptam egy ajándékot Tőle, elkezdett tanítani arra, hogy én is szerethetek úgy ahogy Ő. Nekem adja a szeretetét és én tovább tudom adni másoknak, és ez nagyon jó.
Szükség van-e a vakságra?
Aha, szerintem igen, különben miből vennénk észre, hogy már látunk? ;)
Bár _valójában_ nincs rá szükség, de hát olyan uncsi lenne, ha már mindent az elejétől fogva tökéletesen tudnánk, nem?
Barbabás! Akkor te észrevetted Azt/Őt? Lehet, neked nem volt nehéz. A szomszédos topicban, a teremtés-evolució diskurzusban azért sokan vannak-nem?-, akik nem látják a fától az erdőt...Szóval a rengeteg bizonytalanság és ellenérv miatt nehéz, bizonyos szempontból lehetetlen is tud lenni. És ez a fajta "vakság" létezik és nagyon sok embert érint. Tehát erre is szükség van?
Barnabás! Ezt most úgy kérdezed, mintha azt kérdeznéd, hogy miért olyan nehéz megtörölni a lábad, mielőtt belépsz a lakásba?- azaz mindannyian tudjuk, hogy nem nehéz, vagy úgy kérdezed, hogy miért olyan nehéz embernek lenni, és mindannyian elmerengünk, hogy tényleg milyen nehéz...?
