Szerbiába történő utazásainkhoz a Hercegszántó-Bački Breg határátkelőhely igénybevétele a legkézenfekvőbb, hacsak látogatásunk célja nem nem a népszerű szabadkai piac, mert ekkor vagy a Bácsalmás-Bajmok, vagy a Tompa-Kelebija átkelő használata a praktikusabb.
Hozzászólásom felvétele a békebeli időkben készült, amikor még nem "élveztük" az EU hozományát, köztük a téma apropójából a schengeni övezet nagyszerűségeit.
Amikor még laza könnyedséggel mentünk ki, és hasonképpen léptünk be.
Amikor még nem éreztük körözés alatt lévő bűnözőnek magunkat.
Mint ahogy manapság érezzük.
Elcseszett hangulat és rossz szájíz mellett ...
Tudniillik, mióta kibővült a schengeni övezet, azóta egy Magyarországról Szerbiába történő kilépés magyar állampolgárok számára, csupán egy futó útlevélellenőrzést von magával, anélkül, hogy a vámosok bárkit is frocliznának.
Szerb oldalon, mint mindig is, rezignált iratellenőrzés zajlik, a vámtiszt szokott beidegződéssel felteszi rutinkérdését, a felnyittatott csomagtérbe bekukkant, majd jó utat kívánva útjára bocsátja északi szomszédját.
(Ez saját honfitársaival és azokkal a tranzitutazókkal, akik - főként vendégmunkásként - valamelyik nyugati országban élnek, már kicsit behatóbban történik.)
Régiónkból sokan rákaptak arra, hogy egy kis bevásárlásra, némi kulináris élvezetek és élő cigányzene kedvéért leugranak pár óra erejéig Zomborba, Bezdánba a Ferenc-csatorna partjára a legendás Kovac Ivice vendégportájára, a Duna-part szerbiai oldalán valamelyik népszerű étterembe - pl. Pikec, Carda na Dunavu, etc. -, majd jóllakottan és emelkedett hangulatban hazafelé veszik útjukat.
Fordult a kocka, most a Bački Breg-Hercegszántó határátkelőhely a kilépés helyszíne, ahol szerb oldalon a vámosok pillantásra sem méltatják az utazót, ilyenkor csak iratellenőrzés történik, az egész nem vesz pár percnél többet igénybe, és máris mehet tovább a pihenésre vágyó.
Na de, hátra van még a magyar oldal!
Belügyivé változott határrendészünk szerb kollégájához hasonlóan pillanatok alatt elvégzi az iratellenőrzést, majd közli, hogy vámellenőrzés következik.
És megjelenik az a soros szolgálatban lévő "schengeni/magyar" vámtiszt, aki - közlése szerint - természetesen csupán parancsra teszi azt, amit tesz, azaz bekamerázott látótérben tüzetes ellenőrzés alá vonja utasaival az utazásra szolgáló járművet.
Alkohol, cigaretta, vámköteles bejelenteni való? - hangzik általában a tömör kérdés.
Majd:
- csomagtartó kipakoltatását követően kutatást végezni.
- utasteret üregek kopogtatása mellett alaposan átnézni.
- útipoggyászba beletúrni.
- motorháztetőt felnyittatni és annak terét árgus szemmel átvizslatni.
Na szóval, hogy ott rohadjon meg az az EU, mely ezt hozta a nyakunkra, melynek az lett a következménye, hogy abba az országba, melynek állampolgárai vagyunk, egy schengeni fejlesztésen átesett átkelőnél nem léphetünk be időrabló vegzatura nélkül, nem térhetünk úgy haza, hogy ne rontsák el "parancsra" a kedvünket, ne érezzük magunkat leforrázottnak, megalázottnak, nemzetközi körözés alatt álló senkiházi bűnözőnek!
Mindez, ahogy én tudom, csak a hercegszántói és a bácsalmási közúti átkelő sajátossága, a tompainál és a röszkeinél ez a módi nem dívik.
Na de, ha ez valóban így van (rövidesen megbizonyosodom róla), akkor felteszem az egyáltalán nem költőinek szánt kérdést: mivégből sújt bennünket ez a diszkrimináció?
