Igazságos társadalom? Készül az új nyugdíjtörvény.
Remélem nem bántja a moderátor lelkivilágát, az alábbi kis írás, mely aktuális a nyugdíjrendszer átalakítása miatt.
Örömmel hallom, hogy a nyugdíjrendszer átalakításán gondolkodnak nagyjaink. Ha megengedik, akkor egy nagyon fontos javaslatot közzétennék az évenkénti nyugdíjemeléssel kapcsolatban. Ez pedig a differenciált nyugdíjemelés. Igazságtalannak tartom, hogy az a rendőr, akit lenyugdíjaznak valami miatt, pl. már túlságosan nem szalonképes, vagy katona, ki 8 általánossal, és szakmunkásképzővel lett tiszthelyettes, netán tiszt, évente ugyanannyi százalékos emelést kapjon. Egy példa : ismeretségi körömben van egy katona, ki ugyanakkor ment el nyugdíjba, mikor én. Ő 20 évi szolgálat után. / Saját bevallása szerint a legnagyobb stresszek akkor érték, amikor a laktanya végében lévő horgásztóban horgászott szolgálat alatt, ill. bejön-e neki a bemondott betli. Lényeg 10 éve kapott 100000 Ft nyugdíjat. Én tanárként 38 éves munkaviszony után 45000 Ft-ot. Ha csak kerek 6 %-al számolom az évenkénti nyugdíjemelést, akkor az első évben a katona 6000 Ft emelést kapott. A második évben már 112360 Ft volt a nyugdíja a harmadik évben már119101Ft. Most már kb. 170000 /százhetvenezer Ft a nyugdíja. Én az első évben 2200 Ft ot , ezzel a nyugdíjam 47700 Ft lett, a második évben 50562 Ft a nyugdíjam, most , úgy hogy kaptam rendkívüli emelést / betegségem miatt / 82000 FT a nyugdíjam. A különbség az egyenlő , százalékos nugdíj emelés miatt, nála 70000 Ft. Nálam 35000 Ft. És hányan, de hányan vagyunk így az országban. Míg ők 40, 50 év között elmehetnek nyugdíjba, addig az átlag ember, vagy rokkantan, vagy 62 éves korában tele betegséggel jut el a nyugdíjig.
De minat ahogy írták már sokan: ha örökbe akrsz fogadni akkor keméyn vizsgákon kell átesnned hogy valóban alkalmas vagy-e szülőnek. Na én ezt kiterjeszteném minden gyermeke akaró párra is kivétel nélkül!- tudom nagyon durván hangzik.............mert ugy evna aki csak szüli rakásra, aztán van aki úgy gondolja hogy pénze van és midnekinél okosabb - leginkább a "hülye" pedagógusnál, és a gyereket is anyagiak terén látja csak el.
Én komolyan mondom bevezteném az elmálet gyakolrlati alkalmazását: ugynais azt modnják hogyahol anövények szépöek alakásban és egy háziállat is jól van tartva- akkor jöhet a gyerek. És ez valóban így igaz. És ez nem a növények, állatok szeretéről szól - mert sokan úgy gonolják és keresi a kifogást hogy: nem szeretem a virágokat, állatokat( modnjuk ez is jelez valamit). az egész arról szól hogy tanuljon meg gondoskodni valakikről, a feleleősségtudat kialkítása. Én jónak trtom nagoybb gyereknál vlamilyne háziállat tartását, gondozását - ez már egy lépés előre ahhz hogy megtanulja a felelsőséget. Denem úgy ahog ylátom: enyém a hörcsög, de anya eteti, anya teszi tisztába a helyüket, én meg csak simogatom..........ez nem állatgondozás. Ja és ha lepusztul akkor oldják meg, mert én nem akarok ezzel szembesülni. Ismerek olyna házaspárt akik vettek háziállatot, a férj votl aki gondoskodott róla -mert az asszony kényes volt a sz...a és amivel jár egy állattartás. Na vége az eltt hogy fél év után elajándékozták mert : 2"mégsem olyan amilyennek képzeltük". - mondták.
és akkor most jön az új őrület: az asszony gyereket akar! Halkan jeleztem hgoy azt nem lehet ám majd ellajándékozni..............ő olyna ember akia férjéről nem képes ( akar?) gondoskodni. Aszabadnap az neki szabadnap: szoli, kozmetika, bartánők 10ig alvás. A férj napi 12-16 órában dolgozik és mire megy haza: van virsli esetleg szendvics vacsorára. Mondjuk ez az ő hibája is - minek hagyja. De nem is ez a lényeg. Dekérdem én az ilyen embere hgy fog majd gyerekt nevelni?
A másik ismerős ahányszor sírt a gyerek annyiszor durr belel az üveg. Most nincs még egyéves és túlsúlyos nincs kontrollja annyit eszik amennyit adsz neki- nincs aza szint hogymost már elég jóllaktam. Ebből lesz a jövő evészavaros gyerek és azülő midnekit okol majd cska saját magát nem. Megjegyzem a gyerekorvos sem szól neki.
amikor mondtam pl. hogy 2 évesen már pohárból kel majd inni- azt modnták ők lesz..ák nem tökölnek vele, más is felnőtt így, hogy cumisüvegből ivott. Ja és majd az oviban úgyis megtanítják. Már most hárít a pedagógusokra!
Persze senki sem tökéletes, én is hibázok de úgy gondolom vannak esetek amikor valóban jó lenne felülvizsgálni hogy alkalmas -e valaki ekkora fellóősségre.
Be kell látnunk sajnos előbb utóbb, hogy korlátozottak az eszközeink és nem vállalhatunk felelősséget minden egyes gyerekért és a sorsáért. Nem tudunk tökéletesek lenni, talán csak éppen elég jók. Én ezt nehezen fogadtam el, de be kellett látnom, hogy aki nem akarja , hogy segítsenek rajta, azon sokszor tényleg nem lehet segíteni.
Nem lenne baj, ha tisztában lenne mindenki a jogaival, ha nem élne ezzel vissza. Magyarország társadalma egyszerűen nem volt érett ilyen mértékű hirtelen rászabadult liberalizmusra és vannak akik ezt még fokozni szeretnék. Tőlünk nyugatabbra már régóta tapasztalhatók a káros hatások. Amúgy is sokan hajlamosak bűnbakot keresni másokban, hogy felmentsék saját magukat és a gyermeküket a felelősség alól. Könnyű minden feladatot áthárítani az iskolára, hát még , ha a média és a politika is ezt sugallja, azt, hogy az iskola képtelen megtanítani a gyerekeket, vacak a szövegértésük, stb. , és természetesen mindez a pedagógusok hibája a pedagógustársadalom kontraszelektált.( ami lehet, hogy részben így van, de elég egyszerű lenne segíteni rajta ) Szerintem a csapból is az kellene dőljön, hogy a gyerek 3-6 éves koráig kapott nevelése meghatározó , olyannyira, hogy az akkor kapott minták, értékek - vagy azok hiánya - korlátozott mértékben alakíthatók később. A szülőket kellene erősen rádöbbenteni a felelősségükre . Erős értékválság ez, globális jelenség, szociális gyökerű probléma. Nem képes a pedagógustársadalom korrigálni és kompenzálni az egész világot eluraló értékvesztés, a magyarországi szegénység okozta összes negatívumot.
Saját védelmünkben is - mivel mi sem szeretnénk idegrocsok lenni 40 éves korunkra - ragaszkodnunk kellene bizonyos elvek kimondásához. Többek között nem ártana hovatovább a házirendekbe belefoglalni a szülő kötelességeit is, a jogai mellett és számon kérni rajta , tudatosítani benne, hogy mely esetekben inkább az ő hibája és nem az iskoláé, hogy a gyermeke olyan amilyen. Először talán bennük kellene bűntudatot ébreszteni és aztán másokban.
A vicc az (bár mégegyszer hangsúlyozom, nem vagyok a pofon pártján!), hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei is elismerik, hogy semmi nincs a kezünkben és anno, mikor ők gyerekek voltak, akkor a tanár szava szent volt és, ha az adott egy pofont nekik, akkor eszükbe nem jutottak a jogok és csendben maradtak. És ha még elkezdték ezek után a tanárt fikázni otthon, akkor ott megkaták a másikat is.
Ez vezetett ide. Én miért tiszteltem a tanáraimat? Engem is megpofozott egyik (most már) kollégám és nem lett tőle semmi bajom.
Meg az, hogy a gyerekenek kötelessége is van, nem csak joga. Számomra vérlázító, ha egy tanár csak ebben segít (jogai gyakorlásában), a kötelességről meg elfeledkezik.
Rég voltam..........hossazú hogy miért. nem is ez a lényeg.
nem ismerem az esetet amiről szó van cska átfutottam sorokat. Nem is állok senki pártjára de a saját tapasztalatomat leírom az elhanyagolt, családból kitaszított alulszocializált gyerekkel kapcsolatban. Mivle hozzánk csak ilyneke kerülnek.
szóval emberség, szeretet stb - ezt megkapják nevelőtanáruk, inétézeti csaldáfőjük által. Jó esetben hosszú- hosszú évekig. És jön a bumm! Felnőtt lettél, mész ki a való életbe vagy - mivel legtöbb nem alkalmas önálló életvitlere egyedül- megy egy másik intézetbe ahol felnőttek élnek. Rettenetes frusztráción mennek keresztül ( olyanon amin egy csaldában nevelkedett gyerek soha) és nennek komoly következményei vannak: az akit addig jó. aranyos stb lánynak/fiúnakismeretk nevelő itt kibontakozik magából agresszivitás, deviáns viselkedés stb. Ha valaki emberileg fordu lfelé belekapaszkodik valóban de! És hangsúylozom ez tapasztalt sok-sok ember által teljes mértékben ki akarja sajátítani. nem tűri hogy másssal beszéljen, de azt sem tűri hogy magánélete legyen. És mindezt agresszióval tudatja ( pl: betörte a kocsija ablakát)
Én is és minden kollégám megjárta a hadak útját ezáltal. Mindegyikünk komolyna vette az emberséges bánásmód, szertve lehet nevelni elméletet - és bizony van akinek a magánélete ment tönkre emiatt. Az "öregek" csak mosolyogtak az elején és mondták hogy :Várjál csak majd meglátod..." gonosznak, szakamaiatlannak tartottunk őket. Ma már belátom igazuk volt. Sajnos.
Az egész rendszerben van a hiba. Ha már kitalálták hogy családáas nevelés, biztosítani kéne azt is hogy ne kelljen17-18 évesen elszakadnia ( csak azért mert a családban is így van - fenét van így!) onnan aki neki valóban a "családot" jelentette.
Iskolában.
Szeretheted a gyerek mint tanár, de egyszer kikerül a kezeid alól és akkor mi lesz? Hogy dolgozza fel? Lesz majd más aki szereti apja-anyja helyett? Egy - két gyerek biztos van akit pl még 10 év múlva is támogatsz, de ezt nem lehet 30éven keresztül csinálni: mindeki aki kikerül, azt kísérni folyamatosan mert hozzád ragaszkodik. De ha csak a felét is.................
szóval én így látom ezt a dolgot, sajnos sok év tapasztalta által.
Verés: soha semmilyen körülmény közt nem lehet ( ?). nem tudom bevallom akkor amikor egy héten keresztül napi 8 órában hallgattam a gyalazkodó szavakat hát nehéz volt türtőztetnem magam. De tudtam ha megütöm én járhatok rosszul. Így tűrtem, tűrtem- kezelni nem lehetetta gyereket. Beszélt vele mindeki: kollágák, főnökök stb - megígért mindet aztrán jött és folytatta. Eszköz nincs a kezünkben hogy jobb belátásra térítsük. eredmény: idegkimerültség. ( 1 hét alatt)
És hogy mi váltotta ki belőle azt a vislekedést: az emberséges bánásmód. szépen beszéltem ( vele is) és ő úgy gondolta hogy innentől akkro cska az övé vagyok. Először a többi gyereket távolította el mellőlem terrorral, aztán fürdött az "emberségben." Hozzáteszem annyi munkánk van hogy ezt nem vettem észre. A főnökség utána engem okolt mert idézem " túl közel engedtem magamhoz, és most oldjam meg én hogy másképp legyen". Próbáltam elmagyarázni neki hogy ezt nem lehet, hogy életem, családom van- nem érdekelte. Odági jutottunk, hogy láttam, ha nem teszek kedvére akkor kést állít belém. Ő meg látta hogy megteheti..........
Nem nagyon szerettem volna túl okos lenni. Csak hozzászóltam, de igazad van akkor nem teszem. Nem is vagyok túl okos. Sok helyzet van amit magam is nehezen oldok meg és gondot okoz a jó döntés.
Köszönöm a válaszod. Természetesen nem vagyok rá büszke, de a pofon - mint említettem - nem gyakori. Különben is, már volt róla szó ebben a topikban.
Én azt nem szeretem, ha valaki túl okos, nem látja a teljes történetet (bármilyen részletesen próbáltam is leírni, de lehetett volna ötször ilyen hosszú is), nem ismer és így próbál leszólni.
A gyerekek vállalják, ha nem szeretnek valakit. Amikor táppénzen voltam, akkor is hiányoltak. Persze, ez is meg lett magyarázva...
Még véletlenül sem akartalak leszólni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobb szándékok vezérelnek. Figyelmeztetni viszont szerettelek volna, hogy nem biztos, hogy feltétlenül szükséges ilyen nyíltan - gondolom nem csak itt - vállalnod, hgy időnként egy-egy pofon elhagyja a kezed. Nekem az volt az érzésem olvasva amit írtál, hogy szerinted ez a jó megoldás, és te ezt büszkén vállalod. Én meg leírtam, hogy szerintem nem ez a jó megoldás, bár néha mindenkivel megesik, hogy tehetetlenségében vagy félelmében megüt valakit. A másik pedig az, hogy szerintem nem kell sazemélyes felelősséget ilyen módon vállalni és figyelmeztetni szülőket arra, hogy vigyázzanak a gyerekükre, mert baj érheti. Szerintem helyesebb egy közvetítő , pl igazgató segítségével a felszínre hozni a problémát, ha ezt tényleg annak látod és inkább több személy részvételével megvitatni az esetet. Mindez a Te védelmedet is szolgálja. Nem biztos , hogy érdemes vállalni a háttérben meghúzódó, mediátor szerepet.
Ha azt szeretnéd egyébként, hogy at írjuk ide , amit hallani szeretnél és megerősítést szeretnél abban, hogy mindig helyesen cselekszel, akkor lehet , hogy rossz helyen jársz. Ha véleményt kérsz és meg szeretnéd vitatni a problémát , akkor vállalnod kell, hoyg néhányan esetleg nem értenek veled egyet. Mindazonáltal lehet , hogy én is tévedek, nem mondom, hogy igazam van, de másként oldanék, vagy próbálnék megoldani helyzeteket , mint esetleg Te. Nem biztos, hoyg több eredményt érnék el persze, de ezt is kell tudni vállalni.
Érzelmileg alultáplált gyerekekben könnyű kiépíteni függést kevés kis törődéssel, ráfigyeléssel, manipulatív szövegekkel, és valóban úgy érzi, hogy szeret és szeretve van. Az elrabolt osztrák lány is szerette a fogvatartóját, miközben viszolygott is tőle. Az alkoholista, durva, kegyetlen szülők gyerekei is megélik ezt az ambivalens érzelmet. Perverz BDSM ez is, csak épp megengedhetetlen, mert kiskorút érint.
Aham, a pedofil is szereti a gyerekeket, akkor bármit megtehet velük?
Szerintem a szülő sem lehet törvényszegésre felbújtó. Sőt, erős a gyanúm, hogy neked kellene a felmenőknek is valamiféle pedagógiai kultúrát terjeszteni.
Egyébként is, ha durva lenne a helyzet, akkor nem mondanák a gyerekeim, hogyha nem megyek a hátam miatt, akkor ők sem mennek. Szeretnek. Én nem generálok konfliktust, a szülőnek azért szóltam, hogy vigyázzanak a gyerekre.
Rendben van, de azért hoztam létre a topikot, hogy tanulhassak általatok. Az, ha valaki leszól, azzal nem ér el eredményt. A gyerek intézetben volt évekig.
Persze, hogy követ el az ember hibákat, de ne állítsatok már be úgy, mint aki veri a gyerekeket. Mert ez nem igaz.
"A lánynak mondtam tegnap, ha van egy kis önkritikája, nem szól a szülőknek. Nem is szólt, a hülye húga szólt, akivel az utóbbi időben hasonló problémák vannak, szarkeverés szintjén is, valamint újabban "nem hallja" meg, ha szólunk hozzá. Ezt utoljára már egy rendes pofonnal jutalmaztam.
Egyébként már nagyon sokszor voltam kinn náluk családlátogatáson és az anya állandóan be van lőve Frontinnal (nyugtató, erre is kitért egyébként) és nem dolgozik. "
Azt gondolom, hogy ha a gyerekek veszélyeztetett környezetben vannak, akkor van megoldás, irány a gyámhatóság és a pszichiátriai kezelés, gyerekeknek pszichológus. Azt hiszem nincs jogod ( sem törvényileg sem emberileg ) gyerekeket pofozni, azok csak gyerekek akármilyenek is. Lehet, hogy néha mindenki elveszti a fejét és elcsattan egy pofon, de ebben az esetben nem ez történt. Arra gondoltál, hogy csak megerősíted a gyerekeket abban, hogy a konfliktusoknak ez az elintézési módja? Nem is csoda, hogy tovább ütik egymást, nyugodtan kijelenthetik, hoyg a tanár is verekszik akkor ő miért ne tegye. Én ezt a helyedben azért próbálnám csendben magamban tartani. Lehet, hogy nehéz a gyerekeket kezelni és az is lehet, hogy lehetetlen változtatni a helyzeten. De így biztosan nem lehet.
Volt a lányomnak egy hihetetlenül erőszakos agresszív leány osztálytársa. Folyton mindenkit ütött , vert , harapott, rúgott ahol ért. A saját gyerekem is számtalanszor jött haza ennek nyomaival. Beszélt nekem a kislány családi hátteréről és abban egyeztünk meg - és megértette az akkor 10 éves lányom is - hogy egy valamit nem szabadcsinálni, ugyanolyan agresszívan viselkedni. Egy dühöngőt nem csillapít le az ha egy másik dühöngővel találja szembe magát. Így hát azt mondtam neki, inkább próbálja meg szelíden kézen fogni és bevonni valami értelmes tevékenységbe és ha nem érzi, hogy kirekesztett, majd nem akarja magára így felhívni a figyelmet és abbahagyjy. Bejött. Voltam én is szülőként az iskolában néhány eseményen, mindig magam mellé vettem azta kislányt, csak vittem magammal kézenfogva, először azért mert megkért az ofő, hogy foglalkozzak vele, mert egy teljes ember kell hogy rajta tartsa a szemét. Nem másra vágyott az a kislány sem csak megértésre , SIMOGATÁSRA!!, kedvességre és szeretetre és arra hoyg valaki elhitesse vele hogy szerethető.Fél óra múlva mint a szelíd bárány csimpaszkodott rajtam. Lewhet hogy soha nem érezte azt a szeretetteljes fizikai és érzelmi kontaktust amire a kis gyereknek szüksége van, de ahogy megkapta, eszébe sem jutott megkockáztatni, hoyg elveszíti azáltal, hogy durván viselkedik.
Elcsépelt mondás,hogy erőszak erőszakot szül, de azért igaz. Akivel pedig már Te nem tudszmit kezdeni, ahhoz szakembert kell keresni. Én midg azt gondoltam a legvadabb gyerekeket is meg lehet szelidíteni szeretetteljes hozzáállással.
A mási, hogy én nem mennék családokhoz és nem súgnék senki fülébe bizalmas információkat arról, hogy ki kit akar feljelenteni, megrohanni. Behivatnám külön külön az igazgatóhoz az érintett feleket, talán először egyenként és tisztáznám a helyzetet nyíltan. Nem vezet az sehova , hyg mindenfélének elmondod a szülőt, csak tovább hergeled. De ha az a célod, hoygtovábbi konfliktusokat idézz elő , akkor persze tedd csak. Nem jó , ha ilyen helyeken valaki ennyire konfliktuskedvelő, megkockáztatom konfliktus generáló.
Ha konfliktuskezelést akarsz tanulni, akkor ajánlom a Gordon féle módszert. Én 20 éve egyszer végigcsináltam a tanfolyamot és azóta is profitálok belőle a munkámban és a magánéletemben is.
Szerintem rosszul látod a dolgaimat. Az említett lány szeret engem. A húga is szeret. Pofont nem adok gyakran. A kukoricacső a szülő ötlete volt. Egyébként a pofon is. Ismeri a lányát.
Ebben a topikba hadd legyen már szó a cigányságról is, ugyanis többen dolgozunk velük. Most akkor nem írhatom le, hogy mi történt ma velem? Eléggé a témába vág...
A topikot áthelyeztem a Közélet fórumba. Mostantól kezdve egy fokkal szabadabb a beszéd. A Közélet fórumnak saját topikleírása van, tájékoztatásul idemásolom (elsősorban a PoliDiliről beeső kuncsaftok, esetleges harci nickek miatt):
Közélet Közéleti témák. Ide áthelyezéssel kerülnek a topikok, nyitni nem lehet.
Az itteni topikok nem a PoliDili folytatásai, belépés előtt kéretik fogat mosni és lábat törölni.
Akinek nincs érdemi, tárgyszerű, "on" mondanivalója, az ne írja be! Az offolásokra, érdemtelenségekre, a bozótharcra a PoliDili topikjait javasoljuk.
Azért is hördültem fel, mert tanár ilyet nem csinálhat. Lejáratja a szakmát.
Nincs igazad, emberként kell kezelni a roma gyereket is. Csak legfeljebb rá kell szoktatni néhány dologra az iskolában, amit nem otthonról hozott. Nagyon kedves, helyes, ragaszkodó tud lenni, akit szeretnek.
Én azért nyugodtabb lennék, ha olyanok tanulnának az iskolákban, akik a tanítókban az embert látják és nem akarják a saját másoktól elszenvedett sérelmeiket rajtuk megtorolni.
Ez az állítás több sebből vérzik. A tanár felnőtt ember, maga választotta, munkát végez, amiért fizetést is kap (nem kell szeretnie a munkája "tárgyát", de gyűlölnie szerintem tilos). Diplomája van, ami feltételezi, hogy kezelni tudja a helyzeteket (a gyakorlatban elleshető, megtanulható utólag is). A gyerek viszont kényszerpályán van, akármennyire is nem szereti, suliba kell járnia. Nekünk talán még szokatlan, hogy már egyáltalán nem kiszolgáltatott, hanem nagyon is él a jogaival. Életkorából adódóan, neveltetésétől függően nem túl tökéletes (mondhatni: tökéletlen :), de azért is van a mi nevelésünkre bízva. Ezért aztán nekünk kell a vele való viszonyunkat ügyesen úgy irányítanunk, hogy elnyerjük a kegyeiket, amit aztán galád módon megint csak a nevelésükbe feccelünk. Rajtam nem akarnak semmit megtorolni, sőt, a védelmüket élvezem :-)
Így is lehetne fogalmazni. Mert gondolom azért senki nem akar tanító lenni, hogy a sérelmeit diákokon torolhassa meg. Előbb tanító akar lenni, aztán jönnek a sérelmek...
Persze, hogy rosszul esnek beszólások, történések, de ezeket nem hurcolhatjuk magunkban. Én sokat tanultam ezekből magamról, mert sajnos lehet igazságmagja a felénk irányuló sértésnek. Vissza-beszólásban tökéleteset lehet döfni a fiatalkorúakon (hogy lehessen tanítani tovább), csak nem szabad aztán ezt átbeszélés nélkül hagyni. Én az ilyet azzal nyitom, hogy elnézést kérek, ha igazságtalan voltam vele, ő hogy látja a sztorit? Neki kell, hogy emelt fejjel tudjon kimászni bármiből, és nekem az kell, hogy ne legyen velem máskor dacos, ellenséges. És aki már százszor az agyamra mászott, azzal szemben különösen vigyázok a stílusomra, hangnememre, mert én akkor is példa kell legyek a számára, ha naponta kísérletet tesz a felcukkolásomra az idétlen dolgaival.
(... és szándékosan használom a tanító jelzőt a tanárral szemben.)
Tőlem azt használsz, amit akarsz, én tanítóként kezdtem, de főisit és egyetemet is végeztem, most tanítok 8 és 18 évest is, de a felnőttoktatásban is otthon vagyok.
