Keresés

A költőnőnek új honlapcíme van:

 

falcsikmari.honlapepito.hu

 

Onnan hoztam el ezt a gyerekverset is (a Debreceni Disputa című újság gyerekirodalmi számában jelent meg)

 

                                         

Falcsik Mari:

                                         

RÉGI AUGUSZTUS

 

 

Micsoda forró este volt,

hulltak az égről a csillagok,

apám kiáltott, nézd, az ott! –

s a házunk fölé mutatott,

s a harang kondult egy öblöset,

s én megijedtem – így esett,

hogy csak úgy magától, semmi ok,

egyszerre riadtan sírtam ott,

azon a régi őszelőn,

az augusztus éji dombtetőn.

Apám hangja, mint a víz,

surrogva mesélt valamit

tovább, tovább, s én hamarost

meg is nyugodtam. Ámde most

újra érzem a nyugtalan

félelmet, pedig most rendbe van

minden: se égő csillagok

nem hullanak, harang se kong.

Csak apám hangja változott:

valami más már, mint az ott,

az a surrogó-nyugtató

tiszta bővizű bölcs folyó:

valami lágyság lepte meg,

valami sűrű és meleg

került belé, valami méz,

amitől édes lett és nehéz.

Költészet napjára:

 

Falcsik Mari: MÉG MINDEN

 

 

az elhanyagolt pázsit

olyan erős és kövér

mintha szálanként ivott volna

a majdnem meleg gyors esőből

ami mosdatja a nőt és a férfit

ez most a nő világa

déli rendetlen táj csüdig a nyárban

a csöppeket visszafröcskölő teraszt

csak négy tetőtlen oszlopforma

választja el a túlnőtt kerttől

ahol a férfi mosolyogva bontja átázott ruháit

és magasodik s hajol a nőre mint a nyárfa

ami alatt szeretkezni kezdtek

a nő is nevet: némán ragyogón

és kapcsolódik össze mosolyuk

se zöld se oszlop már csak ketten ők:

az erősen záró fényes körből

még minden kizárul minden minden

minden ami később köréjük telepszik

 

(www.es.hu)

 

Élet és Irodalom

LIII. évfolyam 2. szám, 2009. január 9.

 

Falcsik Mari

 

Miskolc, kora hajnal

még szálldogál az éjjeli korom

a hajnal sem segít a városon

csak mint a vak

tapogat mint a kesztyűtlen kezek

a busz vasán - az is jeges hideg:

hozzáragad

szép vékony ujja - fáj a vas neki

de teszi már hogy észre sem veszi -

s a busz kiköp

s a sarki bódé mély olajszaga

elnyúlik hosszan mint az éjszaka

a gyár fölött

egyetlen fény mit nem nyel be a sár:

arany hajáról fényes szikra száll

ahogy topog

így áll a sorban a sok medve közt

mind érzéketlen odvas ördögök

csak ő vacog

nevetve fújja fázós tenyerét

tizenhat évét szórva szerteszét

hogy már vakít

arcán a fényes óvatlan mosoly

melegíti a csúszós lángoson

szép ujjait

TÉL, SZERELEM

 

 

mi közöm volt nekem az efféle szálkás tusrajzokhoz
a sárral összefagyott szalmatörekhez
a bőrt húzó szívet szorító nagy hideghez
a kínhoz - vagy csak a kemény kicsi gondhoz?

 

 

nem vágytam én még átlátszó tavaszra se
csak a nyár az a testre maszatolt csillogó
ruha a kreolnak az a tömör sárgás bársonya
a simuló vörös napselyem: az volt az enyém

 

 

kerültem én az életem is ha rásötétedett -
s most nyugton várom hogy itt érjen a tél
nem pakolok ahogy az első köddel
riadalom vegyül az állathangba

 

 

maradok - ebben a téli szerelemben
a virradat rendesen álmatlanul ér
és szokatlan nyugalom fog el
látván hogy itt minden fehér vagy fekete

 

 

 

Élet és Irodalom, 2008/28.

Kedves Women! Nem tuodod mit kell csinálni, hogy itt sort tudjak kihagyni? Egybe hozta le az egész verset, pedig én úgy nyomtam bele az entert, hogy két soronként legyen benne egy kihagyott sor, de nem hagyta ki. Köszönöm, ha elárulod!

Szia topiknyitó Women! Ismered a honlapját? Ott minden megvan. Ezt is onnan hoztam:

 

 

Ajtó

                                                        ...knock-knock-knocking on Heaven's door 

kop-kop-kop toporgok lépek közelebb
egy ütés csattan: a becsapódó szárnyak

mögöttem? előttem? meg nem mondanám -
ismerős levegő szorítását érzem

pedig idegen csönd szól át a zajon
idegen életek fojtása a füstben

nyávogás szivárog gyönge hang csöpög
tippelek: gyerek vagy öreg akit vernek

itt vagyok - csikorgat-nyektet a huzat
valami síró fát de én már nem bánom

tudom már mi volt az ismerős derű
rejtőző arcodon - csak most ismerem fel

s emlékszem: ki a menny kapuján kopog
mindig egy pokolra nyitja meg az ajtót

 

Remény című verse itt:

 

http://verspatika.wordpress.com/

Élet és Irodalom, 2007. december 21.

 

 

FALCSIK MARI

 

Otthon

 

 

az ember mormol szép varázsigét
hogy bátorítsa túlélő szivét
csak lenne mersze mind mi elveszett
elősorolni minden részletet

 

emlékezem majd én is ha tudok
hisz voltak házak voltak otthonok
kis szilvafák és merész jegenyék
oltalmas égbolt ismerős vidék

 

terasz fölé terpeszkedő platán
mozaik ég veranda ablakán
csatornaárkok sárga gázcsövek
szép női hullák megfagyott gyerek

 

lenyelt kiáltás kiszáradt torok
kis láng a jégen sírva szusztorog
a hóra hulló sok színes szilánk
utolsó tél felrobbanó szobánk

jaj szerelem! te embert bárhová

követni bátor angyal!

mögöttünk állj ha majd a hosszú éj

kiönt a téli földre

zajog a mély: bugyárban összenőtt

kórusban jó is rossz is

maradj közel virágunk angyalunk!

míg átkelünk e völgyön

 

(Karácsony, 2007)

 

http://falcsikmari.webs.com/blogrider.htm

Szerda

 

 

friss abrosz a kézben állok a konyhában áthűlt talppal
körül zsömleillat baljósan enyhe téli hajnal
túlhordott terheket eldobálva veled bármi lenni?
igen: mielőtt nem marad magamból végképp semmi

boldogságomat én is súlyos kamatra veszem kölcsön
hagyom hát hogy a fény utolsó sejtemig betöltsön
hogy míg a túlmeleg téli nap felnyitja házainkat
betöltsön ez a szállongó idilli zsömleillat

de tudnom kell míg e friss fehér abroszra kirakodok
hogy végül csak tanúink lesznek igazi rokonok
hogy ma este is lecsurog a sötét a horizonton
hogy csak a szeretet szalmaháza igazi otthon

http://www.freewebs.com/falcsikmari/1vers.htm - ez nagyon megtetszett

 

A sorsvadász

 

és meglátott az asszony
a város dzsungelében
egy vadat akinek már a
bordája is kilátszott

 

űzött volt - és szemében
mégis az élet villant
az élet amit az asszony
titkon magában hordott

 

egyszerűen csak: élet
mindenen túl: csak élet
de mondhatom egyszerűbben:
az asszony való énje:

 

követni őt a csöndbe
járni együtt a csúcsot
a lőtt seb meg majd magától
szépen begyógyul egyszer -

 

és futtában az űzött
megállva visszanézett
és eltűnt - s az asszony indult
a vérnyomot keresni

 

 

van honlapja:

 

http://www.freewebs.com/falcsikmari

hogy ti milyen gonoszak vagytok

önreklám?

Nem lehet rá nem odafigyelni a kortárs magyar irodalomban.

A Keresetlenül és az Altató című verse a Verspatikában is olvasható.

http://verspatika.freeblog.hu