van ilyen program amivel ilyen rendszert tudsz szimulálni, de szerintem egyrészt a használata lassú, megszokást igényel. Ráadásul még lassú is, mert egy egyszerű mappalekérdezéshez is 3d-ben kell dolgoznia.
Szerintem sokkal áttekinthetőbb, strukturáltabb az alkönyvtárak felépítése, mint a valóságban a szekrények polcai. Én a való életben nem emlékszem, mit hova tettem, mert kaotikus, a számítógépemen meg hamar megtalálok mindent. Én éppen azt szeretném, ha a való életben lehetne directory struktúra, de sajnos nem lehet.
Szerintem sem kellene ennyire élethűen szimulálni. Azt azonban máig sem értem, hogy az oprendszerek grafikus felületei miért nem használják ki a 3D nyújtotta lehetőségeket, noha a játékok grafikáiban ez már lassan több évtizedes múltra tekint vissza - bár ott se a funkcióválasztás navigációjára használják.
Már vagy tíz éve álmodozom, hogy egy oprendszerben nem ablakok (Windows)jelennek meg előttem, hanem a saját "városom" utcáimmal épületeimmel, és a 3D-s játékok navigációjával belépek egy épületbe, felmegyek egy emeletre, ott belépek a folyosón egy helyiségbe, kinyitok egy szekrényt, és az egyik polcról leveszem azt a dobozkát amiben a nyaralás fényképei vannak. Mindezt ahelyett, hogy - jól belegondolva értelmetlen módon - mappákba helyezett mappák belsejében megbúvó mappák közül válogatnék, melyek egyikében még mindíg csak további mappákat találok, s végre egyszer csak elérkezem a képekhez.
És még itt is meg kell őrülnöm, ha pl. módosítást végeznék egy képen, mert - ki tudja mi okból - a módosított képeket el kell mentenem. A valóságban ugyanis, ha egy fotóra ráírok valamit, akkor az valahogy rajta marad mentés nélkül is. Igazából egy emberközeli rendszernek legfeljebb automatikusan archiválni kellene az előző állapotokat, nem pedig megnyitni, menteni, lezárni fájlokat, melyekről nem is kellene, hogy tudjunk. Csak az, aki minden előismeret nélkül ismerkedik a számítógépekkel, az élheti át értetlenkedve azt az erőszakot, amivel már évtizedek óta a felhasználókra eröltetnek egy programozói gondolkodásformát, és nem tudnak elszakadni tőle.
Dehát a szokás nagy úr! Mindazok akik az újabb és újabb rendszereket kitalálják vagy programozók, vagy pedig hosszú évek óta a programozók által rájuk eröltetett és megszokott rendszerekben tudnak csak gondolkodni.
Ez igaz arra is, aki - a videóban látottak szerint - az ablakok helyett egy térhatású dobozig jutott csak el gondolataiban. Kreativitásából csak ennyi tellett.
Az érintőképernyőt mindenki rühelli (én is), amíg a velünk szemben, függőlegesen álló monitort kell felemelt kézzel tapogatni. Ez a fajta kezelési mód így meglehetősen fárasztó is (persze pontatlanabb is mint az egér).
Az érintőképernyőnek leginkább a PDA-kon lehet létjogosultsága. De az utóbbi években a lapos képernyők elterjedésével elképzehető az asztallapon - elég alacsonyra helyezve - fekvő monitor, ahol is megszokható a használata, bár én is eleinte idegenkednék tőle. De ugyanúgy idegenkedtem a Win3.1 után a Win95/98-tól, majd az XP-től, és most a Win7-től.
Én sem tudom miért kellene rá hasonlítani, minden esetre érdekes dolog. Az már más kérdés, hogy az érintőképernyőt rühellem. Nekem pl. semmi kedvem nem lenne a monitoromat nyomkodni, jó ez így nekem egérrel is.
