Köszönet a cikkért. Mi már túl vagyunk a rituálén. (műtét)
Nem feltétlenül értenék egyet, de nem szivesen cáfolok meg egy szakértőt sem, hiszen ez a szakmája. Csak a saját tapasztalataimat tudom felhozni.
A fiam akkor is betegeskedett, amikor nem járt bölcsibe. Voltunk vele immunvizsgálaton, ott azt mondta a doktornő, hogy a fiam ilyen tipus, mivel mindkét szülője világosbőrű és szőke hajú, kék ill. zöld szemű. Ő is kék szemű és világos bőrű. Törődjünk bele, majd megerősödik. Tehát ez egybevág.
Más tapasztalat: a bölcsiben több kisgyerek átesett a mandulaműtéten, és azóta nem voltak betegek! Ezt biztatónak találom. Majd meglátjuk, nekünk beválik e.
A bölcsöde más megközelitésből: ha megtaláljuk a ygyerekünknek megfelelő helyet, ami nem személytelen 30 fő/csoport, túlhajszolt gondozónő, stb, kifejezetten jó lehet. Ez néha anyagi áldozattal jár, de mi éri meg jobban? Nem hátrány, ha a gyerek talál olyan gondozónőt, akivel kölcsönösen szimpatikusak egymásnak, és megtalálják a közös hangot. Nekünk ez szerencsére sikerült, van egy nagyon aranyos, középkorú gondozónő, akit kifejezetten kedvel, bár a többiekkel is jól megvan. A beszoktatást elhagyni nemcsak butaság, hanem egyenesen bűn a gyerekkel szemben. Ahová mi járunk, szó sem lehet ilyesmiről. Sőt, úgy osztják be a gyerekeket, hogy ne legyen egyszerre több új gyerek. Igy van, aki szeptemberben, de van, aki csak később kezdte a bölcsit, ahogy a szülőkkel sikerült egyeztetni. Fontos a korosztályok csoportositása. A magam részéről az oviban sem helyeslem a vegyes csoportokat, és a bölcsiben is célszerű azonos korú gyerekeket összerakni. A fiam több évvesztes kisgyerekkel van együtt, ő is az.
A saját játék bevitelét sem szabad megtiltani, legfeljebb korlátozni. Nálunk is volt ilyen korlátozás, mert a gyerekek minden nap másikat szerettek volna bevinni. Aztán mi, szülők megegyeztünk. Mostmár csak egy-egy olyan tárgyat visznek be, ami alváshoz kell, vagy megnyugtatjka őket, amikor nyűgösebbek. Ezt viszont szabad, és jó is.
Melyik kisgyerek szokik be jobban? Merem remélni, hogy a fiam szeret velünk lenni, és nem azért szeret bölcsibe járni, mert ott jobb neki. Egyetlen gyerek, egyetlen unoka mindkét családnál, és körülötte forog a világ. :))))
Másnak milyen tapasztalatai vannak?
Itt a mandula-orrmandula-egyéb - témához szeretnék hozzászólni.
Találtam egy cikket a neten:
Hol lakik a láz?
1999. május 18., kedd, 17.40
Edináéknál a múlt évben sokszor csöngött a telefon. Az óvodából hívták őket,
vigyék haza a Bettit, mert beteg. Betti még talpra se állt az egyik
betegségből, jött a másik. Két hete kivették az orrmanduláját. Azóta otthon
van, a szülők felváltva vigyáznak rá, és semmi baja.
- Miért van az, hogy sok, addig makkegészséges gyerek betegeskedni kezd,
amikor óvodába kerül? - kérdezem Alpár Zsuzsa pszichológust, az Ego Klinika
munkatársát.
- A mai gyerekek sokféle káros környezeti hatást kénytelenek elszenvedni:
szennyezett levegőt, rafinált vírusokat, az antibiotikumhoz hozzáedződött
bacilusokat. Ám a legbanálisabb betegség mélyén is fellelhető valamilyen
érzelmi ok. A dolog pszichológiáját egy Bolande nevű szerző írta le a
Rituális sebészet - a mandulaműtét című munkájában. Bolande bebizonyítja,
hogy míg régen a rituális sebészet a körülmetélés volt, addig mára a
mandulaműtét vette át a beavatási szertartás szerepét.
(Itt teszem hozzá: a körülmetélés nem ódivatú rituálé: sokszor ajánlgatják
anyukáknak manapság is. NE TEGYÉTEK. Lásd a szex-témában a topicot a körülmetélésről.
Tudok képeket is küldeni, ha esetleg valakinek fiúgyermeke van - Imre)
- Ez így elég abszurd felvetésnek látszik.
- Pedig nem az. Mert mi történik? A gyerek elkezd oviba járni, ahol meg kell
barátkoznia a helyi bacilusflórával. Eközben immunrendszere legyengült
állapotban van, hisz a mamától való elszakadás terhe óhatatlanul ezzel jár.
Borzasztó nehéz elviselni, hogy a mama, akire olyan nagy szüksége van, nem
terem ott, amikor ő sírva fakad. Idővel úgy tűnhet, a gyerek beletörődött a
helyzetbe, holott csupán az történik, hogy még esendőbb állapotban viseli
ugyanazt a terhet. Nem csoda hát, hogy egyik betegség jön a másik után. Ezek
többsége légúti fertőzés. Az anya hiányzik a munkahelyéről egyszer, kétszer,
ötször, s egyre jobban fél, hogy elveszíti az állását. Kéri a gyerekorvost,
ugyan próbáljanak már végleges megoldást találni. Így kerül sor a
mandulaműtétre.
- Tehát az anya a saját, önző okai miatt veteti ki a gyerek manduláját?
- Ezt nem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Érdemes azonban megemlíteni egy
kísérletet. Műtétre jelentkező gyerekek felének eltávolították a manduláját,
a másik felének viszont nem. Az utóbbi gyerekeket másfél év múlva újra
megvizsgálták, és bebizonyosodott, hogy nem kell őket műteni. A gyerekek
ugyanis időközben fokozatosan megnyugodtak, újra fölerősödött az
immunrendszerük, ezáltal ki tudták védeni a fertőzéseket.
- Tegyük fel, hogy kiveszik a gyerek manduláját. Mi következik utána?
- Az, hogy tényleg ritkábban betegszik meg. A mandula - kapu, amely valóban
útját állja a fertőzéseknek, de csak addig, amíg ép. Ha egyik tüszős
mandulagyulladás követi a másikat, akkor a laza szövet nem véd többé, hanem
épp ellenkezőleg: állandó fertőzési góc.
- Ma már szinte mindegyik óvodában kötelező a beszoktatás. Ez nem enyhíti az
elszakadás súlyos élményét?
- A beszoktatás sokat segít, de nem oldja meg a problémát. Egy idő után
mindenképpen el kell válni, és a kicsi gyereknek nagyon nehéz szembenéznie
azzal, hogy anyu nincs.
Egyébként gyerekenként különböző, hogy hogyan bírják az elszakadást. Ez
attól is függ, milyen volt az otthonlét az anyukával. Másrészt létezik egy
tudományosan alá nem támasztott feltevés, mely szerint a szőke, fehér bőrű,
kövérkés gyerekek alkatilag hajlamosabbak a betegségekre. Tudom, hogy vannak
kényszerítő körülmények, ám mielőtt az anyuka visszamegy dolgozni, föl kell
mérnie, vajon óvodaérett-e a gyerek. Akkor óvodaérett, ha képes megőrizni
önmagában az anyja szeretetét úgy is, hogy az anyja nincs jelen.
- Jó, de miből látszik ez?
- Abból, hogy hogyan engedi el az anyját, és hogyan várja vissza. Akad
gyerek, aki a vécére se engedi egyedül a mamát, de van olyan is, aki az
oviban úgy belemerül a játékba, hogy nem hajlandó abbahagyni, amikor anyu
érte jön. Az elszakadás terhét enyhítik a különféle rituálék. Te vigyázol az
én zsebkendőmre, én vigyázok a te macidra. Szóval, anya és gyereke zálogot
cserélnek. A zálogot, amikor újra találkoznak, vissza kell adni. A tárgy,
ami anyu illatát őrzi, biztonságot ad a gyereknek. Sok óvoda tiltja, hogy a
gyerek bevigye magával a kedvenc "rongyit", plüssállatot vagy pelust. Pedig
ez - ahogy a latin mondja: pars pro toto, vagyis "rész az egészben" - az
otthon egy darabja, épp azért megnyugtatja a gyereket. Nagyon hasznos lehet
a mindig ugyanazon a hangon elmondott rigmus, mondóka, ami elváláskor, az
esti altatásnál is remekül beválik. Hozzá kell tennem azonban, hogy sem a
rituálék, sem a rigmusok nem oldják meg egyik napról a másikra a problémát.
Mindegy, milyen külső inger éri, a gyerek egész testével, szőröstül-bőröstül
reagál rá. Minél nagyobb egy gyerek, annál inkább képes az elválást, a
veszteséget sírással kifejezni, nem pedig lázzal, betegséggel. Amíg a gyerek
nem szokik hozzá az óvodához, bizony egyik betegség követi a másikat. Az
esetek nagy részében így szokott eltelni az első év. Ha ez a folyamat tovább
tart, ha a gyerek a későbbiekben is sokat betegeskedik, akkor érdemes
elgondolkozni azon, vajon jó óvodába jár-e.
Sombor Judit
Az Ego Klinika és Alapítvány pszichológus munkatársai ingyenes szülő-
csecsemő konzultációt tartanak, előzetes telefonbeszélgetés alapján.
Telefon: 216-0123.
Segitseget szeretnek/szeretnenk kerni. Baratnom kislanya nemreg mult 2 eves. Most derult ki, hogy liszterzekeny es tejerzekeny is, tehat az etkezeset alapvetoen meg kell valtoztatni. Baratnom nagyon elkeseredett. Most kutat a szakirodalom utan, gyujti a recepteket, tanacsokat, alakitja at a csalad etkezesi szokasait stb.
Nagy segitseg lenne szamara ha levelezhetne-beszelhetne olyan Szulokkel, akik hasonlo cipoben jarnak vagy jartak es rendelkeznek mar tapasztalatokkal.
Mivel Internethez csak nalam tud hozzaferni, ezert kerjuk, hogy az en cimemre irjatok.
Elore is koszonjuk a segitseget!
Ellent kell mondanom, kedves bokor!
A bölcsi nagyon jó dolog, persze gyereke válogatja, mert aki félénkebb, zárkózottabb, anyásabb, annak biztosan nehezebb. Az ilyen kisgyereket, ha lehetőség van rá, valóban nem szabad bölcsibe adni.
Meg persze függ a bölcsitől is. A fiam ősszel lesz 4 éves, két éves kora óta jár bölcsibe,kisebb-nagyobb megszakitásokkal, mert néha megbetegszik. Szerencsére olyan bölcsit sikerült találnunk, ahol egy csoportban 7-8 gyerek van, jut rájuk csoporonként 2 gondozónő, és vannak dadusok is. 2 csoport van egy épületben (összesen 4 csoport van, tehát 2 épület), és igyekeznek úgy elhelyezni a gyerekeket, hogy azonos korúak legyenek általában. Simán otthon is lehetne a fiam, de ő attól van kiborulva, ha nem mehet a barátaihoz. Nagyon sokat tanulnak, versikéket, énekeket, az egész napjuk be van osztva, és ott nem is cirkuszol, hogy nem akar enni, hanem mindig repetázik, mert olyan jó ugye együtt enni a gyerekekkel.
Igy az a gond sem merül fel, hogy az oviban melyik csoportot járja kétszer, mivel évvesztes, mert a bölcsiben duplázott. Amikor elkezdett bölcsibe járni, elhatároztuk, hogy ha nem szereti, kivesszük. Eleinte beosontam a bölcsi kertjébe, és leselkedtem az ablakon, meg vártam, mikor mennek ki a kertbe, és a kerités mentén lapultam, jókat röhöghettek az arrajárók. De szerencsére nekünk bevátl. Ezért szerintem érdemes megpróbálni, az első pár hét mindenkinél nehéz, de ha nem szereti később sem, még mindig lehet más megoldást találni. Én csak abban bizok, hogy az ovi is lesz ilyen jó.
Kinek van tapasztalata orrmandulaműtétről? Mi jövő héte megyünk, és eléggé ideges vagyok miatta.
Tényleg "sima ügy"?
Szia Napsugár!
Én is hasonló gondokkal küzdök. Van egy lányom, aki augusztusban lesz 3 éves, a másik lányom 3 hónapos. A nagyobbik szeretne oviba menni, ha találnék a környéken jó ovit beadnám. Annak ellenére, hogy a doktornőnk határozottan lebeszél erről. Szerinte nagyon sok betegséget hozna haza az oviból. A dolgot nehezíti, hogy a Livus (ő a nagy) évvesztes. Melyik csoportot járja kétszer? Továbbá, ha minden igaz jövőre elköltözünk. Érdemes-e egy évre beadni valahová? Ő viszont nagyon szeretne oviba járni. A lakótelepen egy jó ovi van. Oda nem vették fel, szerintük fiatal még, adjam bölcsibe. Ezt meg én nem szeretném. Van egy lány, aki jár hozzánk hetente egyszer-kétszer, ő ovónő, szerinte ovodaérett. Nem tudom mi a megoldás. Az az ovi, ahova felvették nem tetszik. Az ovónők dohányoznak, pletyiznek az udvaron, durvák a gyerekekkel.
Mit tegyek?
gorilka
Nehéz dolog az elválás, anyának is a gyereknek is. Ha nem kell, ha anyagilag megengedheted magadnak, tényleg jobb otthon, együtt, ameddig csak lehet. Ha muszáj, akkor muszáj. A gyerek előbb-utóbb megérti. A nővéremet annak idején nagyon megviselte az első gyereknél az oviba adás. Aztán, amikor a gyerek rájött, reggel iszonyú cirkuszt rendezett, hogy ne kelljen menni. Szerencsére a tesóm rájött, ha most nem csapja a hóna alá az üvöltő porontyát, soha többé nem fogja tudni elráncigálni. Szépen lassan beleszoktak.
Nálunk a gyerek könnyebben szokta, én viseltem sokkal nehezebben az elválást, de el kell fogadnom, hogy megnőtt, és társakra van szüksége. Persze rohanok érte, meg minden, de ő szeret ott lenni, és egyre inkább.
Apropó, tudok egy nagyon jó ovit. Jó levegő, nagy udvar, fák, virágok, agyagozás, torna, úszás, játék, busszal hozzák-viszik. Az ovónők is aranyosak, legnagyobb bánatomra. Nekem nehéz otthagyni a gyerekemet. Nagyon hiányzik.
Kedves Susy,
nem tudok veled egyetérteni a bölcsikérdésben. Meggyőződésem, hogy a bölcsi szükséges rossz, a kétéves gyereknek még nincs szüksége társaságra, vagyis éppen elég neki az a rövid idő a többi kisgyerek között, amit naponta eltöltenek a játszótéren, biztos anyai háttérrel. Nem hiszem, hogy kétévesen már, akár csak idézőjelesen is, de legük lenne anyuciból, azt csak mi szeretnénk, mert mi akarunk egy kicsit magunkra maradni, de szerintem arra azért akad lehetőség bölcsi nélkül is. A tapasztalatom pedig az, hogy a kellőképpen és okosan szeretett kisgyereknek nem okoz traumát a - jó - óvóda. De még nagyon sokáig az lenne jó a kicsiknek, ha az oviból is el tudnánk hozni őket minél többször alvás előtt.
SZóval, én mindenkinek azt tanácsolnám, ha nem MUSZÁLY, akkor ne adjuk a gyereket bölcsibe, azzal az indokkal, hogy kell neki a változatosság... Ha muszály, akkor persze más a helyzet, szerencsére nálunk nem került rá sor (a törpe most volt négy éves, három éves kora előtt volt egy állandó, jól bevált társasága a játszótéren, akikkel együtt kezdett oviba járni, sőt néhányan majd később csatlakoznak, és mondhatni zökkenőmentes volt a dolog, persze kis pityergésekkel, most meg azon megy a bömbölés, hogy de ne legyen tavaszi szünet, mert ő oviba akar menni)
Mi epphogy betoltottuk az 1. evet (bar lassan mar egy honapja). Bolcsirol: szerintem gyermeke valogatja, hogy mikepp viseli a bolcsit, es fontos, hogy mit erzekel a szulotol-anyatol, mikeppen viszonyul ehhez a kerdeshez. Sokszor az anyukat jobban megviseli az elszakadas, mint a kicsit. Egy eves kor elott (ha lehet) semmikepp nem adnam bolcsibe, de legtobb esetben 2 eves kor korul mar igenylik a tarsasagot es "eleguk van" anyucibol, nekik is kell a valtozatossag. Ilyenkor ha meg az anya otthon is van szerintem fel napi bolcsi semmikepp sem artalmas, igy nem lesz akkora trauma az ovi. Szoval en a fokozatos atmenet hive vagyok es nem vagyok bolcsiellenes.
Az édesanyám azt mondja ,hogy a gyerekeknek nem jó a bölcsöde,állítólag én sokat bőgtem miatta.Szóval ha megteheted ne add bölcsödébe a gyereket ez az édesanyám javaslata.
Túl vagyunk a gyerekgondozás kezdeti nehézségeink (hogyan szoptassunk, mit egyen a kicsi, jön a foga, stb.). Hamarosan 1,5 éves lesz a gyerkoc. Mostmár más nehézségek adódnak - hisztizik a gyerek, önállósulni akar, mikor adjuk be bölcsibe, egyáltalán legyen-e bölcsis, mikor vállaljuk a következő kicsit, stb.
Örülnénk ha egy évesnél idősebb gyerekek szüleivel tudnánk beszélgetni és tapasztalatot cserélni.
