Azt hiszem a film mondanivalója az, amit Vali képviselt: szabadnak kell maradni, egy eszméhez sem kell ragaszkodni megveszekedetten, de hinni kell a jóban, és lefényképezni az élet szép pillanatait. Nekem ez maradt meg leginkább.
Ja, és meg kell próbálni úgy élni, hogy ne köpd szembe este a saját tükörképedet.
Tegnap nem láttam, de korábban már többször. Amikor először - moziban - nekem is az az élményem volt, ami itt többeknek: az emberek nem mentek haza - illetve sokáig nem. És taps volt, ami elég szokatlan... A filmre azt mondhatom, hogy ÖRÖK FILMÉLMÉNY.
Lehet fanyalogni, belekötni ebbe-abba, mi hiányzik, mi tul sok - de a lényegen nem változtat: iszonyu hatása van, felejthetetlen.
Ami a topiccimet illeti, az asszimiláció csak a szükebb értelmezése szvsz, tágabban a MEGFELELÉSRŐL szól.
Ez volna az üzenet? Tényleg? Pedig nekem nagyon úgy tűnt, hogy a főhős a végén a Váci utcában sétál nem New Yorkban vagy Tel-Avivban. Maradt. És hirtelen kaftánt kalapot sem húzott. A film üzenete az, hogy milyen nehéz asszimilálódni és kitartani magyarként nem pedig az, hogy nem kell asszimilálódni.
A film mondanivalója: a magyarok megveszekedett antiszemiták. Kár asszimilálódni, kár szeretni a "hazát" (mármint a magyart), mert így is, úgy is csak veszíthet egy zsidó itt. De ami a legmegdöbbentőbb: az ötvenes években csupa rendes zsidó komcsi, meg ÁVH-s (!) volt, akik csak az igazat keresték, de jöttek a bunkó proli (bőgatyás) komcsik, újra az antiszemiták, és ezeket a rendes embereket újra üldözték, s így – csak így, és csak ettől - fajul el az a csodálatos eszme. A végén a főhős visszaveszi zsidó nevét, mert rájön, kár ebben a szar országban "rejtőzködni", bátran ki kell állni a barikádra, s harcolni. Ezek a bunkó magyarok úgysem változnak. Lehetett volna egy jó film, de a profi rendezés, a profi vágás, a profi operatőri munka, és a kitűnő színészi játékok ellenére ez lett belőle. Ez volt a film üzenete. Sajnos.
Egy csodálatos film.Nekem volt szerencsém 2000-ben a Hannoveri Világkiálitáson látni.Szabó is kinn volt s pár szót szólt a filmről, hogy ez egy tipykus középeuropai film, s történet.Fantasztikus volt az kb.5000-es Szabadtéri mozi tele, pedig jó későn kezdték, s az idő is egy kicsit zimankó volt, de senki nem ment el.A végén pár perc csönd, s utánna az az ovácíó még ma is hallom.Ez az a film, amit nem lehet csak úgy feledni, mert képei teljesen váratlan pillanatokba előbukik.Az ember valahogy más szemmel néz dolgokra, s megértöbb és toleránsabb lesz.Én a Gymikben ajánlott, sőt kötelezövé tenném.
Sok mindent mond a film, annyira, hogy nem is fogok éjjel aludni, azt hiszem. Próbálom csak fél szemmel nézni, pont emiatt, de hát úgy is tudom mi jön.
régebben már láttam.
teccet.
most is jó,csak hiányolom azt,hogy ha már kb 100 évet átfog,miért nincs benne rákosi manó-elftárs-pajtás rémtetteiről is valami.
ez is hozzátartózik.
Node ki lessz az Év Magyarja a Demokrata alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Zsidója a Szombat alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Cigánya az Amaro Drom alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Kommunistája a Szabadság alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Ősmagyarja a Szkítia alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Narkósa a Kék Pont alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Buzija a Terry Black alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Kilakoltatottja a Jancsó alapította díj alapján?
Node ki lessz az Év Kisgazdája, de az alapító frakciókra bomlott...
Budapest, 2001. december 10. (MTI) - Szabó Istvánfilmrendező nyerte el 2001-ben a Magyar Hírlap által alapított Az Év Embere Díjat. Az elismerést Cristopher Tonini, a Magyar Hírlap vezérigazgatója adta át hétfőn este Budapesten, a Várszínházban.
Az elismerés odaítéléséről a Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vezette öttagú zsűri döntött.
A bizottság - Ferge Zsuzsa, az ELTE Szociológiai Intézetének professzora, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. vezetője és Sztevanovity Zorán előadóművész - az olvasók és a Magyar Hírlap újságíróinak szavazatai alapján összeállított névsort figyelembe véve határozott.
Glatz Ferenc méltató beszédében elmondta, hogy elsősorban nem a világhírű filmrendezőt, hanem az embert díjazta a zsűri, azt az embert, aki személyes magatartásával nyitott minden társadalmi réteg felé.
A Magyar Hírlap olvasói több héten át tehettek javaslatot a jelöltekre. A nyertes mellett a legtöbb szavazatot Bárándy Péter ügyvéd, Csermely Péter biokémikus, Eszenyi Enikő színművész, Koltai Lajos operatőr, Majtényi László adatvédelmi biztos, Surányi György, a jegybank volt elnöke és Tamás István, a Nemzetközi Üzleti Főiskola vezetője kapta.+++
Én csak azt tudom, hogy amikor vége lett a filmnek (pedig jó hosszú volt), senki sem pattant fel, az egész mozi ülve maradt és mindenkin látszott, hogy a film hatása alá került. A többi ismerősömnek is ez volt a tapaszatlata, úgyhogy feltételezem, hogy az "elfogultak" vagy nem voltak ott a moziban, vagy talán még rájuk is hatással tud lenni ez a film.
Úgy érzed, egyedi, hogy valaki úgy mond véleményt, hogy közben nem tudja, miről is van szó? Szép is lenne! Megnéztem kétszer, mert azok közé a filmek közé sorolom, amelyek tudnak újat mondani, ha többször látod. Arra is gondoltam, hogy az összes, bármilyen népcsoportot, vallást anyázó embert beragasztanám egy moziszékbe, és végignézetném velük ezt (is). Aztán rájöttem, marhaság, mert vannak, akiknek semmi nem jut el a tudatukig, ami nem őket igazolja. Persze, nyilván nekem is vannak fixa ideáim, megingathatalanok.
Esetleg a legjobbmodern kori történelmet bemutató filmnek. Elnézést, de nem emlékszem, ki hasonlította össze A napfény ízét a Schindlerrel, de hiába lett ez utóbbi Oszkárdíjas, az előbbi kategóriákkal hitelesebb. Pedig ez a fikció. De én a Schindler megnézése előtt elolvastam a könyvet. Hát szárazabb, de az tényekről szól, a filmet már nyakon öntötték némi sziruppal, tán mindegy is, milyen ízűvel. A napfény íze számomra egyetemesebb film, elvonatkoztatva a főszereplő család zsidó mivoltától, számtalan magyar felismerheti benne a saját családjának tragédiáit, amik esetleg más okokból, más származás, vallás stb. miatt következtek be. Akár néhány évvel később. Hitelesen fogalmazta meg. Az már csak egy kis filmtörténeti ínyencség, hogy a mű egyes részeit a Fidesz Lendvay u.-i székházában forgatta Szabó...
Az hogy a film érzékeny területre tapintott, azt a topic hosszából is látjuk, és ez az érzékenység fejeződhet ki a "nagyszülőknek" filmmel kapcsolatos véleményéből is, de ez sokkal inkább a kornak, a témának szól, és nem a film kiválóságának vagy gyarlóságának.
Pixy arra gondolsz, hogy egyesek nem befolyásol a tények ismerete? Szégyellem magam, de Jézus Krisztus utolsó megkísértése c. filmet sajnos nem láttam (ennek semmiféle ideológiai oka sincs, csak egyszerűen sokkal kevesebbet járok moziba, mint szeretnék, de olvasni kényelmesebb)
Telleg nem kapott Oszkart. Osz kar. Van errol egy regi vicc: "Megolte apjat-anyjat, hogy reszt vehessen az arvak vacsorajan. A vacsora a huvos szeles ido miatt elmaradt..."
Szerintem az lenne a legcélszerűbb, ha külön Oscar-díj járna a legjobb holocaust filmnek. Akkor nem fordulhatna elő olyasmi, hogy pl. egy Gladiátor jellegű film viszi el a dicsőséget.
Abban igazat adok Neked, hogy nem baj, hogy csak olvasmányokból ismerik, csak a baj ott kezdődik, hogy nem mindegy milyen könyvből ismerik meg ezt az időszakot.
(Én 8 éves voltam 1944-ben.)
"Kéretik a t. olvtársakat, hogy forduljanak a nagyszülőkhöz, szülőkhöz ez ügyben."
Nalam ez OK, de mi van azokkal ahol a nagyszulok zoldigben, a szulok meg kekparoliban randaliroztak es ma is mint dicsoseges idokre emlekeznek vissza ma is es ezt nyomtak a gyerekbe evekig.
Az nem baj, ha olvasmányokból ismerik, én 58-ban születtem, és otthon se meséltek túl sokat erről az időről, hanem az a baj, hogy vagy még olvasmányokból se ismerik, vagy az előítéleteik ködén át torzan látják, ráadásul a filmről is úgy mondanak véleményt, hogy még nem is látták.
A film valóban nagyon jó. Ebben az egész topicban az a legszomorúbb, hogy olyan emberek mondanak véleményt, a filmről és a korról, akik csak olvasmány élményeikből ismerik ezt az időszakot.
Kéretik a t. olvtársakat, hogy forduljanak a nagyszülőkhöz, szülőkhöz ez ügyben. Lehet, hogy akkor meg fog változni a véleményük sok kérdésről.
