Hát ez nagyjából így van. Lehet, hogy Tomi jó filmzeneszerző, és akkro szerezzen zenét filmeknek (is), de eléggé nevetséges kiadni egy dupla CD-n az ilyen kreálmányát NW név alatt, amin a zenészek nem is szerepelnek. Ezt a lemezt, ha úgy értékelem, hogy csak az első CD-t, akkor van rajta kettő hallgatható szám: a Noise meg a Harvest, utóbbinak is inkább csak a vége. A többit letörtöltem. Ehhez képest az Anettes lemezek mestermunkák, pedig aztán... ott az énekesnő gyenge volt, de sok szám teljesen rendben. A last ride of the day ilyen, I want my tears back, Storytime, Amaranth, de a Turn loose the mermaids is nagyon jó. A stúdiólemezekkel oylan nagy baj nincs is, a live perfomansz volt minősíthetetlen ebben az időszakban.
Kb. 10 éve nem hallgatok rendszeresen Nightwisht, de lehet, hogy van az 12 is. Néha-néha elkapok valamit, van néhány szám, ami a mai napig tetszik (a Sirent pl. egyenesen imádom, de jó még az Elvenpath, Pharaoh Sails to Orion, Wish I Had an Angel, de a Tarja utáni időkből kifejezetten megkedveltem a Last Ride of the Day-t is). Most meghallgattam (sokszor beletekerve) az új anyagot, és azt kell mondjam: siralmas.
Én értem, hogy egy együttes nem maradhat örökké gyermeki lélek, nem énekelhet pl. az ""oceansoul""-ról és társairól, de ilyen unalmas, semmitmondó önparódiát nemigen hallottam mostanság. Csak az emlékeztet ebből a régi Nightwishra, amit akkor sem szerettem bennük. Mármint a Once albummal elinduló kamuszimfóniákat, meg szakaszos hangalávágásokat (vagy nem is tudom, hogyan lehet ezt nevezni, az á-á-zás). A jó dallamok, a vitalitás, a kezdeti albumaikat jellemző gitárvirtuózitás sehol sincs. Tamás elhitte, hogy ő egyfajta új Morricone, csakhát épp a különlegesség, a libabőr hiányzik az ő nagy művészetéből. Jobb lett volna megmaradni annak, amilyenek voltak: egyszerű power metal bandának egy nagyon jó énekesnővel.
Bocs, ha ezzel valakit megsértettem, de így gondolom. Az is lehet, hogy felnőttem, és az ízlésem nagyon megváltozott.
Azt az oldalt én is olvasom, onnan szedem a new releases infókat :-)
Hát, a 6,7 pont pont is messze túl van értékelve, de a listát tekintve nagyjából reális a helyezése. Még az Imagenarium instrumentális is megelőzi. Érdekes, hogy Tarja, amennyire pótolhatatlan (még Floor-ral is, bár ott kvalitás van, inkább kihasználatlan), a szóló lemezei rendes zeneszerző hiányában mennyire alacsonyan értékeltek. Az End of an Era-val egyszerre sikerült két szuper dolgot egycsapásra tönkretenni. egy kivételes énekesnő karrierjét, ill. egy kivételes zeneszerző (múzsájának levesztésével) csúcsrajáratott sikerreceptjét.
Ahol én beleolvastam fórumokba (FB oldal elsősorban), ott az ajnározás azért több van, gondolom akiknek nem tetszik, kevésbé szólnak ott hozzá. Van persze ilyen is.
Nekem 3. hallgatásra sem okozott semmi pluszt, van 2-3 nóta, amelynek vannak jó pillanatai. Sajnos, ez nekem nem metál már, hanem szimfónia. Az idő felében nincs dob. WTF? Gitár alig, Empuu és Marco nem szerepelnek, Troy meg kicsit sok. Tomi kezd nagyon elkanyarodni ehhez a prüttyögős filmzenés óbégatáshoz, elveszik a dögösség. A fülbemászó dallamok is kivesznek. A második albumon hol a karibtnegeri kalózók, hol a trónokharca bőgősei kerülnek elő, döbbenetes, hogy a fél együttes nem is szerepel azon a "lemezen".
De persze a 2. CD kidobásával még lehetne nagyon jó az első, de ahol van dallam, nincs metál, ahol metál van, nincs dallam. Ahol van egy kis ötlet (Harvest) annak is a felét sikerült összerakni. Nem baj, ha van 1-2 lírikus balladaszerű dal, de amikro ennyire ezek dominálnak, az nekem kevés.
Most komolyan, tegyük emellé a wishmaster albumot, vagy a Once és a Century Child dalait. De még az olyan slágeres anettes cuccok, mint az I want my tears back, Storytime, Last ride of the day is ütősek, amelyeket koncerten szívesen meghallgatok.
Most vettem észre, hogy valójában 3 CD-ből áll a végleges verzió, bár asszem a 3.-at már kihagyom. Vagy esetleg majd valamikor, eccer.
Beleolvasgattam a guglival az orosz kommentekbe. Van aki szerint úgy szar az egész ahogy van, van aki plágiumot emleget (Elvellon - Until Dawn 2018), van aki a Karib-tenger kalózait ("némi" gúnnyal ), van aki 70 gramm vodkát javasol (ami elég érthetetlen volt, mert az oroszoknál a legkisebb pohár a cto azaz 100 gramm, meg is kapta riposztban, hogy a 170 is kevés volt) és van egy kisebbség akik szerint jó az album csak "szélesebbre kell nyitni".
Egyébként alapvetően nagyon sok a hozzászólás viszont nagyon kevés a letöltés.
Én maradok annál a kisebbségnél, akinek tetszik az anyag. Két okból.
Az egyik, hogy Floor csodálatos, mint mindig, és talán egy hangyányit (de csak annyit!) még változatosabb is, mint az előző matérián. Hozzáteszem, akkor tetszik legjobban, amikor vagy zongora, vagy semmi nincs mögötte. :D
A másik, amit már írtam, hogy a hangulati elmozdulás kedvemre való. Az internet világában egyébként sok helyen azt hiányolják, hogy hol vannak az arcletépő bombasztikus nóták, és nincs kiemelkedő pontja a lemeznek. Na, én pont ennek örülök, hogy nem annyira egyszerűen befogadható az egész, mint az utóbbi albumok. Előzetesen azt hittem, hogy a második cd-n a Greatest... dal rekordját akarják majd megdönteni egy még hosszabb opusszal. Nem így lett.
De azért van bőven bűne Tominak:
- A soundtrack-hangzásvilág erőltetése. Szerencsére most már kevesebb a Disney, mint az Imaginaerumon.
- Korábbi ötletek újrahasznosítása. Erre a legjobb példa a Noise, mintha az egészet hallottam volna már 5 másik dalban. De például az egyik kritika rámutatott, hogy a How... ugyanarra a mintára épül, mint a Tarjás White Night Fantasy. A hajlítgatás engem egyáltalán nem zavar, de a kórusok folyamatosan visszatérő haa-haa motívuma nagyon. :)
- A buta, ékegyszerű gitártémák az arcunkba tolva. Ez már a Once óta így van, de ott elsőre még jól esett.
- Troy szerepeltetése. Ezzel a dudálással a kezdetek óta nem tudok megbarátkozni, szerintem nem illik ebbe a zenébe. Mondom ezt úgy, hogy a Harvest második fele a legjobb dolog, amiben eddig részt vett. És milyen jó lenne, ha ez lenne az egyetlen dudálós szám a Nightwish életműben.
- Floor és most már Marco alulhasznosítása. Amúgy az Endlessnesst azóta megkedveltem, király nóta.
A két Anettes albumnál szerintem ez jobb lett, a többiről nem nyilatkoznék. :)
Masodik hallgatasra az elso CD elso 3-4 szamat tartottam meg, a tobbi kuka. Vegul valszeg a noise lesz az egyetlen tulelo, az a nota elmegy. Az egesz olyan 10/2 pont, soha ilyen gyenge NW album nem volt. Anettes albumok ehhez kepest csucsszuper produkciok.
Rettegve gondolok arra, hogy ezt meg is turneztatjak.
Elso hallgatasra borzalmas gyenge. Az elso CD-n van par pillanat, a noise a jobbak koze tartozik. A 2.CD kuka, vegig se tudtam hallgatni. Valoban dagobertbacsi 2.
Mar nincs is ebben rock meg metal, csak folklor meg Floor vinnyogasa, pruttyoges.
Meg egyszer az elso lemezt meghallgatom, de jo esellyel egy szamot tartol meg.
Unalmas már ez az örökös hajlítgatás, amikor van egy dallam és az egymást követő hangok közé bekerül egy átkötő hang. Lassan már minden NW szám énekstílusa ilyen. Olyan mintha a Bociboci tarkát úgy énekelnénk, hogy bo-o-ci bo-o-ci ta-a-rka. Sajnálom, hogy ide jutott a NW. Szinte mindvégig azt éreztem, hogy ezt már hallottam (bocsánat: ha-al- lottam) :) tö-ő-lük... Kár.
Na, ez nem jó előjel, de azért nekiesek. Idén még semmi nem vitte át nálam a lécet, egy album se volt, ahol 3-4 számnál több lett volna. Pedig a Demons and Wizardsot nagyon vártam, de az se.
Nightwish - Human. :II: Nature.Жанр: Symphonic Metal Страна исполнителя: Finland Год издания: 2020 Аудиокодек: MP3 Тип рипа: tracks Битрейт аудио: 320 kbps Продолжительность: 01:21:40
Az ncore hanglemezkiadó jóvoltából az első cd-t végigpörgettem futás közben. Az biztos, hogy nem ettől az albumtól fognak felrobbanni az arénák.
Pro: A nyomoronc Noise-t leszámítva végig csendesülős. Én személy szerint örülök, hogy nem a megszokott slágerparádé megy végig, hanem hangulatilag van valami újítás. Egyelőre emészteni kell a koncepciót, elsőre inkább a cd második fele tetszik (How's The Heart, Tribal).
Kontra: A már sajnos szokásosnak mondható önlopkodás. Floor továbbra se kapott olyan dalokat, ahol igazán ki tudná bontani, ami benne van. Marco keveset énekel, és az is felejthető.
A kettes korong az a Dagobert-bácsi lemez folytatása, kár volt NW név alatt kiadni. Bár ez az egész albumra igaz.
Amiket ajánlsz azok kb ilyen metalcore környéki bandák és nyilván nekik is megvan a maguk közönsége.
Viszont itt a Nightwish topikban, bár sok egyéb female vokálos csapat szóba került már, de talán ez a szegmens áll legtávolabb a topikcímtől.
Mondjuk az In This Moment-hez vagy a Jinjer-hez képest a New Years Day némileg más, azt inkább a Paramore féle alternatív pop punk vonalhoz sorolnám és az már egy számomra is emészthetőbb kategória.
A Helix c. videóban talán még többet mutat magából -az a szám se jó. Nekem az Amaranthe eléggé pop. Elizet kedvelem, de inkább ezért: https://www.youtube.com/watch?v=cFiCgoQRNk0
Ez a teljesen fedetlenül hagyott láb most gyakori, az Eluveitie énekesnője Fabienne Erni is végig így nyomta, meg a Beyond the Black énekesnője Jennifer Haben is.
