Keresés

Mikor azt a kérdést hallod, mit okoz a hiúság

Majd amikor azt hallod, nemcsak a lányoknál és asszonyoknál

Milyen gondolat ébred benned?

Megsértődsz, vagy ítélkezel?

A kérdés jogossága, hogy a hiúságból születik meg a gőg, a gőgöm pedig  már nem vizsgál, hanem kijelent a tévedéseiben

És amikor megsértődök, vagy ítélkezek azok is abban vannak, hogy nem vizsgálok

A tévedéseim meg abból erednek, hogy nem vizsgálok

Hogy a magam állította mérce szerint vizsgálok, az meg olyan, amiben hol van az etalon?

És ne legyen kétségem afelől, hogy egyrészt Isten Szava a méltó etalon

Másrészt a lelkiismeretembe helyezett felismertetésem

Vannak félresiklott gondolataim az igazságtól, amikor azt gondlom, hogy egyszerűen csak a kérés miatt kérjek

Hiszen annak nincsen semmi alapja

Amikor arra vár, hogy adjon

Hiszen azért kérjek, hogy adhasson

És rosszul gondolom a megismeréseimet is

Hiszen a megismerésem alapja, hogy szolgál engem, és eláraszt áldásaival

Azért öltött szőrcsuhát, hogy úgy kérjek, hogy adhasson

Ezért nyilván nem kérhetek az ellenségeim ellen

Hanem az ellenségeidért, és az ellenségeimért kérek

Így kérjél

Ebből fakad a hálám, és a megismerésem

Ezért minden dicsőítésem egy hálaének, ami abból táplálkozik, amit kaptam

Ha ínségbe kerültem, akkor miért is nem kérek, nyilván abból, aki vagyok

Kérésem meg abból fakad, aki nem vagyok

Ezért a testvéreimnek adott kéréseim is megismerések

És az erőszakaim rajtuk, az elszakadásom az igazságtól

És valóban erőszakot kell vennem magamon, hogy meghajoljak

Amikor más erőszak nem próbálkozik rajtam

Hanem a belátásom hajt meg engem

És hogy kérés nélkül ismerj meg, hát honnét veszed azt a gondolat?

Miközben arra várok, hogy meghajolj

Egyáltalán ne gondold, hogy nem szólított, és szólít meg az Isten

Hiszen személyesen neked mondja, forduljon mindegyikőtök vissza, és hagyjon fel a gonosz dolgaival!

Szolgálja az Istent és ne a Mammont, szolgálja az Istent, és ne az embert!

És legyél biztos, hogy gondol rád, amikor mondja

És teheted, hogy gondoljon rád, amikor gondolsz Rá, rád gondol

És rosszul gondolod, ha azt gondolod, ennek nincs értelme, hiszen éppen rád nézve magad teszed értékessé

Hiszen áldássá változtathatod a korholása szavait, és azzal megtöröd az átkot

És azzal megváltoztatod a világ sorsát, amikor a világ engedi, hogy sodródjon a halálba

Amikor maga lép a halálba

Gondolatodat hatalommá teheted a halállal szemben, hogy a halálnak ne lehessen rajta fogása

Kik jutnak a pokolba?

Nyilvánvalóan azok, akik kizárták magukból az alázatot, hogy egyedül maradhassanak a gondolataikkal

Az egyik részük ítélkezik, a másik részük irigykedik

És mivel a pokol nem hely, hanem állapot, ezért nem az lesz, hogy bezárnak engem oda, hanem bezárom magamat a gondolataimba

És mivel nem fogadok be a Világosságtól gondolatot, ezért érzéketlenné válok a bűnre

És egyáltalán nem érzékelem a fájdalmakat, amiket osztok, sőt öntök

Halálom olyan, hogy a lelkem örökké él a halálban

A halál ezért maga is gondolat, azaz a gondolat hiánya

Ugyan lehetne elém tenni az életből, de az engem megrögzítene a halálban

Így csak egy út marad a számomra, hogy felismerjem a gondolatom hiányát

De mivel nem ragadtam magamhoz az alázatot, ezért távol marad tőlem a felismerés

Ez történik velem, amikor kizárom magamtól a világosság gondolatait

És azt nem teheti meg más velem, mint önmagam

És senki sem emelhet ki engem onnan, csakis önmagam

És amikor a Kegyelem jön, az sem azért jön, hogy kiemeljen, hanem hogy megadja a felismerést, hogy kilépjek a gondolatnélküliségből

Azaz a Kegyelem gondolatokra és cselekvésre készet

És amikor már cselekszek, akkor már cselekedhet, hiszen már nem eshetek vissza a gondolatnélküliségbe, megragadva az alázatot

Dicsőség az Istennek!

Amikor Isten kiárasztja a Szavát a világra, az nem fog dolgavégezetlenül bolyongani, hanem megcselekszi, amire rendeltetett

Arra rendeltetett, hogy életbe vonja a világot

Az Istennek mindegy, melyik úton jutsz el Rómába

A Szavát adta, és az ígéretét adja

Mindazoknak, akik megcselekszik az akaratát

Jelenlétét adja mindazoknak, akik a jelenlétébe lépnek

Az pedig elsősorban gondolat, amelyik elkezdi keresni az igazságot

Ami pedig felébreszti a szellemünket, aki ott lakik a lelkünkben

És amikor felébred, akkor közöl, ami láthatatlan marad a világnak, annak a világnak, amelyiknek a célja önmaga

Isten kiárasztotta a Szavát a világra, hogy örök és boldog életed lehessen

És levette a gyeplőt a világról, hogy felismerhesse önmagát

A világ meg gyeplő nélkül nem tesz mást, mint önmagára gondol, és ezért megszenvedtet

Mért is ne ismernéd fel a világot abban, amivel nem bír

És mért is ne ismerd fel az Istent úgy, hogy megkeresed a csendben a szellemedet, aki el tudja neked hozni a békédet

És abban amit tapasztalsz, felébred benned a hála

Amíg a világ Isten Rendje szerint él, mindent megkap

Amikor kilép a Rendből, a cselekedetei követelőzővé válnak, akkor azt fogja megkapni, amit adott

Ez a Föld törvénye

Hogy ne pusztuljon el a világ az öntörvényűségében, ezért engesztelnek a rendek, és a világi engesztelők

Hogy felismerjem az igazságot, az kegyelem

Hiszen az értelem csak azt tudja felfogni, amit tapint, és azt, amihez kötődik az akarat

Amiben az a felismertető, amit adok

A szív felismer, és az értelem rácsodálkozik

Kiküzdésben van a felismerés a lemondásokban

Isten Szava elveti a magot, és Aki megőrli, az a Kegyelem

Akitől kapom a Tanítását, Ő is teszi azt bennem tisztába

És aszerint, amint cselekszem, ami igazából abból indul ki, ami gondolat, és akarat

Így a megértésem nemcsak az, hogy tedd azt bennem érthetővé, hanem cselekedd meg, és érthetővé válik

Amikor megcselekszed, érthetővé teszem a számodra

Minden látásunk tévedést hordoz, ezért a gondolataink, és a következtetéseink is tévedések

Hogy kitudódjanak a saját számunkra is a rejtett gondolataink

De mivel a látható világ takar, és a lekötözöttsége a halálba is takar

Ezért csak az hordozza az igazságot, aminek a lényege a szeretet

Ezért amikor befogadjuk a Szeretetet, azaz a Szeretet szeretetét, csak akkor látjuk meg, hogy mindenben a lényeg a szeretet

És amíg a gondolataink a halál útját követi, addig semmiben sem látunk meg mást, mint az elmúlást, amikor pedig a lényegben egy célja van, és az az élet

A tévedésünk a lényegét tekintve természetes, amit viszont az akaratunkkal fel tudunk oldani, meglátva az igazságot

Amikor megragadjuk a szeretetet, ami lényegét tekintve irgalom, és áldozat a másikért

És amikor azt kérem, hogy add meg, hogy lássak, akkor arra az a válaszod, cselekedd a tisztát, és látni fogsz

És valóban az teszi szememet látóvá

Megküzdve mindennel, ami én vagyok, hogy azt fogadhassam be, Aki feltárja a titkokat, hogy ne maradhassanak titok többé

Mi az imádság,a kényegét tekintve igazságba vezető gondolat

Így ahol az igazságot boncolgatják, az nem más, mint az imádság helye

Így valójában már az is imádság, amikor keresem a kiskapukat

Hiszen az is helyre teszi a gondolatot, amikor eltéved

Így amikor a forma találkozik a tartalommal, az tökéletes összhang

Ez nem imádkozós topik,

itt nem így kell viselkedni

   Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség
a jóakaratú embereknek.
Dicsőítünk téged, áldunk téged,
imádunk téged, magasztalunk téged,
hálát adunk néked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk! Mennyei Király!
Mindenható Atyaisten!
Urunk, Jézus Krisztus: egyszülött Fiú,
Urunk és Istenünk,
Isten báránya, az Atyának Fia!
Te elveszed a világ bűneit:
irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit:
hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz:
irgalmazz nekünk!
Mert egyedül te vagy a Szent,
te vagy az Úr,
te vagy az egyetlen Fölség:
Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt
az Atyaisten dicsőségében!
Amen.

Jézus mindenkit megkülönböztetés nélkül szeret, nem tudok olyanra gondolni, akit éppen nem úgy szeretne, mint engem, s téged

Ugyanakkor magunk meg személyválogatók vagyunk, jó ha egy kezünkön megtudjuk számolni azokat, akik a szívünknek tényleg kedves

És őket is úgy szeretjük, hogy benne van az is, hogy magunkért

Ha fájdalom, és betegség ér minket, akkor már mindent megteszünk, hogy elhárítsuk a bajt

Holott azok többnyire következmények

Valójában a szeretet az, ami elhárítja a bajt

Az életed egyik legfontosabb eleme, hogy Jézus Nevét beköltöztesd a szívedbe

És amikor szereteted lángra lobban iránta, és másokra kezdesz úgy tekinteni, mint magadra, akkor már megnyertél mindent, a Föld minden megfogható kincse semmi a kincshez képest, amit megnyertél

Mikor a rászoruló hozzád jön kérni, és adsz, sőt többet adsz, mint amint kért

És amikor a gazdag jön hozzád, de mégis abban kér, ami a valódi szüksége, ne kérj a segítségedért fizetséget

Ellenben ami a szája szüksége azt fizettesd meg vele

És amikor a világ bölcsei jönnek hozzád tanításokért, az a helyzet áll elő, hogy csak abban bíznak, amiért megfizetnek, ezért fizettesd meg velük a tanításokat, de másoktól ne kérj

A tanításokat meg előzze meg, hogy a segítséged fordítsa feléd a jóindulatukat, hogy képesek legyenek befogadni

És hogy a felismerésben meghajolok a Bölcsesség előtt, vagy eltölti a szívemet a hála, és felébred bennem az istenszeretet, az kettő, a valódi megismerésem az a szeretet a kölcsönösségben

És amikor adok, harmincszorosan, hatvanszorosan, és százszorosan fizetsz érte, mert az az akaratod

És így minden értelmében avval kezdek bővelkedni, hogy adok

És abban nyilván két különböző a gondolat, hogy azért adjak, hogy kapjak, vagy azért, hogy segítsek, és az eredményük is kettő

Az alkalmatlanságom felismerése meg segíti a gondolataimat, hogy megtisztulhassanak

A világ jólétre, kényelemre, mindenféle örömökre, és élvezetekre törekszik, és uralomvágyra

És amikor eléri ezeket, akkor avval szembesül, hogy nem elég

Aki meg megismeri az Isten szeretetét, az mindenek előtt, Isten szeretetébe törekszik

És az értéktelen értéktelenné válik a számára

Isten nem kényszerít senkit a szeretetébe, de mindenkit meghív a lakomájába

Ami kenyér és bor, a kenyér mint Isten Szava, és a bor mint a követése, ami arra készteti az Istent, hogy bevonjon minket a szeretetének az ölelésébe

Így kenyérrel kezdődik az élet, és borban épül

És amint a kenyér is olyan, mint egy építmény, úgy a bor is egy építmény

Először a gazda, a molnár, majd a pék egységében

Majd a szőlész és borász évekig tartó összedolgozásában, és törődésében

A tökéletes lélek igen sok mindenre képes, és ezek ne ingassanak meg téged a tanítások igazságaiban

Hiszen az önmagában telve van tapasztalásokkal

Kezdve a természeti világ közléseivel, az állat és a növényvilág közléseivel, hogy ami takart, abban is fel lehessen ismerni az igazságot, és a gondoskodást

És az sem más, mint az eszközöd a célodért

Hogy a lelked és a szellemed egyesülésével Isten gyermekévé válhass az Istengyermekségben, ami részesedés

Ugyan amit a tökéletes lélek mutat, az már önmagában is temérdek, de nem abban van a Föld sava és borsa

Hanem amit itt szerzünk a szellemünkben

Mert itt válik valóra, hogy már nemcsak a földi paradicsomba lépünk, hanem egyenesen az égbe

És ami hatalom mindenek felett, a részesedésben

A tökéletes lélek az eszköz, és segítség, az egység pedig a tökéletes cél Istenben

Amivel rendelkezem, az egy dolog, de amit megszerzek a kiküzdésben az a valódi növekedésem

Amikor egyesül lelked a szellemeddel, azt fogadod be, aki minden távolságokban együtt van az Atyával

Így mindent bír, és mindent szemlél

A távolságokat betölti az Isten az Ő szeretetével, és bölcsességével

Hogy a közelségembe vonja a lelkem a szellememet az az elhatározásom

És amikor már az erények közül akár csak egyet is megragadok, segíteni fog, a többi erényekhez

És nem kell messze mennem gondolatokért, mert a barátság és a hűség olyan erények, akik bővelkednek

És mért is ne segítsem meg a szellememet avval, aki megváltott téged

Sziklára lépve, eltöltve a reményével

Isten gyermekeinek a szótárában nem szerepel az a szó, hogy kíváncsiság

A világ az, aki kíváncsi, és terelni akar másokat

Inkább az a kérdésed, hogy mi az Isten akarata benned

A jószándék az kevés ahhoz, hogy keresztezd az Isten akaratát

Terhet rakva avval ismét a vállára

Ugyan amikor elutasítod a megértést, azt gondolod, az értelmed utasít el, de nem

Mert az értelem követi ebben a lelket, aki keresi az igazat

Hanem az utasít el benned, aki keresi a mélységet

És aki keresi a sötétséget, hogy láthatatlanokká váljanak a tettei

Csakhogy ez egyáltalán nem lehetséges

Aki keresi az igazat, az megtalálja az igazságban, méghozzá bentről tanúsítva

Az értelem nem bizonyosságokat kap, hanem kérdéseket, és aki felteszi azokat, az meg is találja a válaszokat

Így senki más nem mehet be az égbe, egyedül az alázatos

És más mérce nincs is

Mert ő segítséget kap, és megértést

A szellemével egyesült lélek, amikor már leveti a korlátait, átlátja a múltat, a jelent és a jövőt, minden időket, mint a jelent éli

És mint a közvetlen környezetét úgy látja a távolságokat

És ahogy az idő nem korlát a számára, a tér sem jelent neki korlátokat, ami nem a látható távolságra vonatkozik, hanem sokkal inkább a végtelenre, ami számunkra még végtelen

És ahogy egy lesz a szellemében, a szeretete is egy lesz

És minden, ami a számára befogadható bölcsesség, azt megkapja az Atyától

Isten egyszülött Fia testet öltött a Földön, a számosságokat és a távolságokat tekintve a mindenség szív idegévé tette a Földet

És ahogy meghozta az Áldozatot, az érvényes minden időkre, és minden távolságokra

És ahogy testvérévé fogad minket, részesülhetünk a végtelenből, annak ellenére, hogy bennünket és gondolatainkat lekötözi a végesség

A fatimai jelenés igy nevezte önmagát :

MIASSZONYUNK !

emlékeztet a MIATYÁNK fogalomra.Észrevétel ?

Miasszonyunk kérünk járj közbe érettünk !

Ámen !

Akit befogadhatunk a szellemünkben, Ő nem más, mint Tűz

Szellemünket meg körbefogja a lelkünk, aki meg nem más, mint parázs

Ami a parazsat élteti, az maga a Tűz

A parázs meg a lényegét és származását tekintve nem más, mint maga is tűz

De nem tudja a lényegét, de szellemében megismerheti

A Tűz meg nem más, mint Világosság

És nyilván a parázs akkor válik maga is világossággá, ha befogadja a Tüzet

És nem történhet meg másban, minthogy maga is lángra kap

Ami meg képes lángra lobbantani a parazsat, az a Világosság

Erről beszél a Bölcsesség

Ugye nem gondolhatom, hogy Aki megteremtette a világot, az nem tudna megszentelni engem

És ha erővel nem teszi, annak jó oka van

A muszájban addig lehet elmenni, abba állapotomba juthatok, ahogy mint ember testet öltök

De szabadságba nem léphetek be máshogy, mint a szabadságomban

Hogy nem tudna erővel velem szemben fellépni, azt nem gondolhatom

Mégis azt az utat követi, hogy megszólít, hogy kövessem

Fiát követve, Akit keresztre feszítettek, Aki engedte magát értem keresztre feszíteni

És Aki feltámad, és Aki elküldte a Lelkét, hogy a Szószólója legyen az Igazságnak

Célja van veled, hogy belépj az Istengyermekségbe

Ahova csak az juthat, aki meghozza ezért az áldozatot, lemondva önmagáról a másikért

Ami pedig nem más, mint barátság és hűség

Befogadva szívedbe, hogy Társad, és Segítőd legyen

Lángját rád árasztva, lángra gyúlva

És amint egy pohárba nem fér csak egy pohárnyi, túláradva abban, amit rád áraszt

Megosztva önmagát veled, hogy megoszthasd másokkal

Szabadságba lépve, megosztva másokkal a szabadság örömeit és a békéjét

Már a Földön felemelkedve az ég felhői közé

Amikor eljutsz oda, hogy Jézusban csodákat tehetsz, azok előtt nem teheted, akikben nem él a hit

És akkor is csak úgy, hogy azokból ne lehessen kényszer

Mert a megismerésnek a szívből kell kiindulni, és nem az erőszakból, sem nem semmilyen kényszerből, se nem félelemből, ami maga is kényszer

A boszorkányüldözés, és az inkvizíció megnyitotta a pokol kapuit, és évszázadokkal később is nyitva hagyta

Miközben ma is vannak boszorkányok, akik abban lelik gyönyörűségüket, hogy átkoznak, ez a boszorkányságuk lényege

De nagyon egyszerű a lekötözésük imával, ami tehetetlenné teszi őket

A pokol lakói azon vannak, hogy kényszerítsenek, az ég lakói példát mutatnak, és vonzanak, és megtörik az átkokat

És hogy mennyi kényszerítés van a világban, az megmutatja a világ állapotát

Ha megvizsgálod a Tízparancsolatot, ami bevezet a felismerésbe, lazák a kötelékei, szabadon mozoghatsz az akaratodban

És ha megvizsgálod a szeretet egy parancsát, ami ott kezdődik, ahol az élet, az teljesen szabadon enged téged, miközben már nem is lesz szükséged más törvényre

A másik élete ott sarjad, ahol a kedélyvilága képessé teszi a befogadásra

Az pedig a felelősséged

Ahogy egyre több a gonoszság a világban, ahogy a hitehagyás terjed, úgy mégis a felszín alatt a szenvedők kezdik megélni a tisztaságot

Mondhatnád, akkor minden rendben van, holott nincs rendben

Majd amikor az, akit szenvedtetsz, elkezd imádkozni érted, akkor jutsz egy csöppnyi világossághoz

És attól kezdődik el az ő élete is

Nem akarod belátni, egyenesen lehetetlennek tartod, hogy a gonosz démonok és szellemek, úgy játszanak veled, amint akarnak

De hát nem te vagy a célpontjuk, amikor azon vagy, hogy közéjük álljál

Hanem akit szenvedtetsz az és azok a célpontjuk

Miközben nem tudnak ott megmaradni, ahol dúl a fájdalom

És nem tudnak ott kárt okozni, ahol az ima és a lemondások együtt járnak

Nem az értelmed hozza el neked azt a pontot, ahol bizonyossá válsz az Istenben, hanem a Kegyelem

A Kegyelem meg ahhoz jön, akihez akar, és akkor, amikor akar, és különösen akkor, amikor megteszed az Atya akaratát benned

Az Úr meg a pokol felett is Úr

És miközben azt gondolod, az úr, a pokolban is úr, hiszen értsd meg a mondást, aki az életében holt volt, az a halálában sem lesz más, mint halott

Szent Írások, Hagyomány, és Lélek, ezek tartják meg Házadat az Igazságban

Az Írások befogadásának környezete az alázat, a Lélek befogadásának a társa az alázat, a Hagyomány az alázatosra árassza ki a békét a felismerésben

És nem múlik el ez a korszak anélkül, hogy mindenki meg ne ismerné az Igazságot

És nem lennék más, mint a bolondok bolondja, ha nem mennék az Igazság elé

Mert az Igazságban megtudom, nem mindegy, hogy igazságban fogadom az Igazságot, vagy a tévedéseimben

Tévedéseimben, aki magam vagyok, azaz az akaratom adja őket

Azaz szembe mentem a Világossággal, ami pedig a sötétségem, amikor a három oszlopból akár egyet is elvetettem

Akik beszélnek ugyan az egységről, de folytonosan mást gondolnak, és továbbra is másképpen élnek, a megosztottságuk elválasztotta Szívedet az övéktől.

A legkisebb jön el most hozzátok, hogy emlékeztessen titeket az Isten félelmére

Hogy azt is felismerhessem, amitől nem félek, és ami távol tart engem, s téged az Isten félelmétől

A Nevedben békét és egyetlen Egyházat szeretnék, ami pedig nyilván egyesült akarat

Aki magát igaznak tartja, és mégis megosztott marad, annak gyümölcsét fogja enni, aminek magját elvetette, és el fog pusztulni!  

Irtózol az álnok szívektől!

Elfordulsz gőgjüktől és merevségüktől!

Akik hallani akarnak, amíg le nem halkítjátok le a hangotokat nem fogjátok meghallani a Tiédet!

Hajtsátok meg fejeteket, akkor majd meglátjátok a Tiédet!

Váljatok kicsivé, hogy magadhoz emelhessen titeket!

Szegénység közepette fogod megalapítani országodat, azok között, akiknek van idejük arra, hogy meghallgassák Lelkedet, imádjanak Téged és megtegyék akaratodat!

Mennyivel könnyebben vezeti egy csillogó szempár a férfi akaratot, mint a bikát az orrába fűzött karika

Két akaratból egyet teremtve

És csak próbáljon meg valaki ahhoz a szempárhoz gonosz szándékkal közeledni, meg fogja azt bánni

És ugyan amikor megtapasztalom Azt, Aki magához vonz engem, s téged, akkor megválaszol az nekem minden kérdést, és valóban a vonzásába lépek

Addig meg csak terelgetni lehet engem, hogy megtaláljam azt a szempárt, amelyik megigéz engem

Ha az értelmem tudná azt, Akit a szívem fogad, abban, amint rám tekint, nem habozna, hogy elé menjen

Addig meg azon töpreng, amit nem ismer

Miközben azt hallja, gyere hozzám, és akkor magamat adom

És ne gondold, hogy az a szempár a tied lehet, anélkül, hogy megbizonyosodna rólad

Hiszen odaadja magát neked, de számára ott áll a kérdés, méltó leszel a szeretetére?

És amíg nem válsz méltóvá, addig mégha a könnyeit is ontod, akkor sem fog hozzád közeledni

És az jogos

Ugyan nyilvánvalóan nem szereted, ha előre megmondják neked, hogy mi fog történni abban, amire nem lehetsz büszke

És minden beszél, és figyelmeztet arra

És előtted áll, mivel kerülheted el a szégyenedet

És aki azt gondolod, hogy ismered az igazságot, de mégis úgy éled meg, hogy menekülnél tőle, nálad lesz nagyobb a fájdalom

Mert akik nem kerestek, és ezért nem is ismerhettek, nem mondtak, és gondoltak valótlant az igazságra, hiszen nem is keresték az igazságot

Kezedben volt a sorsuk, és nem engedted be őket

És mennyivel máshogy hangzik az igazság az Igazságban

Hiszen az igazság az a szeretet a Szeretetben

És mennyivel másabb a szeretet a Szeretetben

És mivel félelemben megismerni az igazságot, abban nincs érték, mégiscsak az marad, hogy neked a szükséged, hogy bemenj az igazságba

Így előtted marad a vonzás, hogy belépj

És eléd kerül a taszítás, amivel nem engedtél be másokat a megismerésbe

A koldusok meg majd rohanni fognak az igazságba, amikor felismerik a szegénységüket

Hogy koldusokká tetted őket, az a szegénységed

Aki meg az életével tanúsította az igazságot, és bevonzott az igazsába, az tündökölni fog az igazságban

És mindenki megtudja micsoda különbség van az ég igazsága és a föld vélt igazsága között

Hogy vagy semmit nem ítélhetek meg, vagy mindent megítélhetek

Ami pedig azt jelenti, vagy magamból indulok ki, és bemegyek a tévedésbe, vagy az Istenből, és belépek az igazságba

Senkit sem megítélve, és mindent mérlegelve, Istenben mérve

Engedd meg, hogy bevezesselek a belső szobádba téged

Előtte azonban tudd meg, hogy az Úr úr az idő felett is

Így amikor azt mondja az Úr, hallottalak, akkor elsősorban magadra gondolj, mások meg gondolják azt, ami az érettségük

Hogy felismered, hogy avval keresztet raksz, a leíróra, jó ha azt a keresztjét felismeri, és tudatosan megtartja

Te azonban lépj beljebb

Ha az nem akaródzik, hogy magadra vedd a válaszát, amit neked adott, akkor mi az, ami megzavar téged?

Ha békéd van, nem máshova mész, mint a békédbe

Ha bármi zavarja a békédet, és magadra veszed a válaszát, avval arra készteted, hogy helyreállítsa a békédet

Ha szomorú vagy, azon lesz, hogy megvigasztaljon

Ezerszer ezer lehetősége van, hogy ezeket megtegye

Hidd el nem a végével kezdi, hanem az elejével

Amit pedig ha nem is a közvetlen válaszoddal kezdi, hanem a figyelmed éledésével

És könnyen örömet okozhatsz neki, avval, ha szavakba öntöd számára a gondolataidat

Mégha azt is fogalmazod meg a számára, hogy mért is nem hiszel

És számíthatsz arra, hogy válaszolni fog a lelked útjain, hiszen maga is Lélek, a legtisztább, és legtevékenyebb Lélek

És mikor megkérdezed magadtól, honnét is jön a belátás?

Nyilván egyik részről a Teremtőtől

A magam része meg egyik oldaláról a figyelmem, a másik részről a jó kedélyvilágod

És nyilván az nem abban van, amit világ ad, aki azon mesterkedik, hogy tátott szájjal kacagjon

Hanem azt adod, mint ahogy kapod

Ahogy továbbadod a gyermekednek

És amint a család, és amint a szerelem adja

A szerelem sok mindenre képes, amire az értelem képtelen

Amint a szerelem szolgál

Mint ahogy Jézus szolgálata is helyreállítja a kedélyvilágot a befogadóban

Ne gondold, hogy először bölcsességgel kell kezdeni, hanem a jó kedélyvilág tud befogadóvá tenni a bölcsességre

A jó kedélyvilág mosolyog

Miközben aki elvesz, az hangosan hahotázik, és mégis békétlen

Ugyan azon vagyok, hogy bővelkedjek, de mégis az lesz, ha befogadom a Bölcsességet, akkor lesz is, és marad is

Mogorva szívvel, mogorva szájjal, mogorva gondolatokkal kizárom magam a megértésből

A holnap majd elhozza a megoldásait, a ma pedig okul a tegnapból

Hogy megvárjam, amint megadatik nekem a jó kedélyvilág, akkor hiába várok

Perceimet gazdaggá tehetem abban, amint adok, azaz szolgálok

És abban gyűjtöm a kedélyvilágomat abban, amint adom

Ez az egyenes útja

Ha még nem tudod, könnyen megtudhatod, hogy Istent megismerni a Fiában milyen könnyű

Ott tudom meg, ahol szeretek

Bent kapom meg a felismerést, amint keres engem, az elveszettet

Mondhatnám jön, de valójában a szemem, a bent szeme lesz látó

Ugyan nem kérdeztem, de jó a tudom, hogy az Isten Lélek

Így az, hogy ott keresem a láthatóban, mikor bent találom, az értelmetlen

És a fogalom még érthetetlen, hiszen itt kereshetem a szív egyszerűségében

És a fogalom, még érthetetlen, hogy bent keresem, miközben felemelkedek az ég felhői közé

És nem azt keresem, Aki távol van tőlem, hanem azt keresem, Aki mellém lépett, hiszen keres engem

És hogy nagyon távol van tőlem, abban azt cselekszi, hogy átlépi azt a távolságot

Ami messze mentem Tőle, az mind semmi, ha mellém lép

Az a tévedésem, hogy azt keresem, aki távol akar lenni tőlem

Hiszen azt találom, Aki keres engem

És ugyan körvonalakban tudom a megoldást, de valójában az adja a jól felismerhető kontúrokat, amikor magát adja nekem

És amit könnyű fogalomnak gondoltam, kiderül, hogy nem könnyű, hiszen az áldozatban válik könnyűvé

Mit is adtam, hogy mint kaptam, de végül is mit adhatok azért, hogy részesüljek

És nyilván, azért vagyok képes lemondani, ami ízlik, és ahhoz meg meg kell, hogy ízleljek, hogy felismerjek

Ami pedig az egyik legkönnyebb lecke az Istenben