Dentumoger... tökéletesen illik a 400-600 - as évek viszonyainak a "Türk magyarok" - megjelenítéséhez.
Dentumogertől délre - előbb a hunok - majd az avarok és a türkök vonulnak - így szakad ketté - dél/észak irányba az ösmagyarság. A kelet/nyugati kettészakadást, már a gótok megtették... 200 - körül... ekkor szakadt, meg a nyugatra vonult a KM - területén - élő szarmata / magyarokkal... a kapcsolatok, amelyet azután a hun...avar...vándorlás "melegített fel" - tartott életben... amíg meg nem érkeztek az Árpádok - népei.
A "nyugati türköket"... Istemi egyesítette... köztük a magyarokat is... halála után alakult ki a magyar-bolgár-kazár hatalmi egyensúly... amit azután 670 - körül ( Kuvrát - fiainak szétszórásával ) a Magyar - Kazár hatalmi egyensúly válltott fel. A 700-800 - as években a bolgárok Bizáncal, a kazárok pedig az Arabokkal voltak elfoglalva... így maradt tér, a magyaroknak kiépíteniük az Uráltól a Kárpátokig tartó terület feletti uralmat.
Ennek a hatalmas területnek az ellenőrzése azonban tartóssan senkinek nem sikerült... kimmereknek - szkítáknak - hunoknak - magyaroknak - besenyőknek - kunoknak - tatároknak... ugyan az a sors jutott... a kelet / nyugati kettészakadás.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159691076&t=9220529 Frank Évkönyvek, 827: "a bolgárok a Pannóniában megtelepedett szlávokat a Dráván rájuk küldött hajóhaddal tűzzel-vassal pusztították, és hercegeiket elűzve bolgár kormányzókat rendeltek föléjük" (Darvas Mátyás ford.)
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159691067&t=9220529 Bóna István a bolgárok elől menekülő említett szláv csoportokról írja: "Baranyában, Dél-Somogyban, a Zala mentén és a mai Veszprém megye területén a 830-as évektől kezdve egyre sűrűbb szláv csoportokat gyaníthatunk, különösen az avaroktól soha be nem népesített dombos-erdős vidéken" (Bartha Antal szerk.: Magyarország története I, 1984, 350). Ezekből verbuválódhattak a fejüket ungár módra beretváló, Pannóniát dúló, Theotmar 900. évi levelében említett morvák
Bóna István az erdélyi szlávok fejlődése elmaradt a többi szláv térségétől, de még itt is találtak ekehasználatra utaló nyomot az avar korból:
"Kérdés az is, hogy a 6. század folyamán az Al-Dunán át a Balkán belsejébe törekvő szláv harci csoportok [Пражская археологическая культура - Afrikaans8], majd nyomukban a megművelhető földeket kereső törzsek egyáltalán érdeklődtek-e a megtelepedés számára nem sok jóval kecsegtető erdőségek iránt, hiszen maguk is éppen óriási erdővidékeket hagytak el. Mindez nem jelenti azt, hogy szláv harci csoportok nem játszhattak korábban is szerepet a Kárpát-medencében. A gepidák és Bizánc között hánykolódó langobard trónkövetelő, Hildigis már az 540-es évek végén »szklavin« harcosok támogatásával küzdött a gepidák oldalán Audoin langobard király ellen (Procopius VII, 35), s később is lehetőséget látott arra, hogy a gepidák hozzájárulásával vagy támogatásával, Al-Duna-vidéki (Noviodunummal szemközt táborozó) szláv erőkkel szerezze meg a langobardok feletti uralmat. [...] a 7. századtól kezdve szláv temetők is feltűnnek Erdélyben. Elterjedési zónájuk azonban egyelőre nemhogy nem fedi a telepekkel körülhatárolt délkelet-erdélyi szláv települési tömböt, hanem feltűnően elkerüli. Szláv hamvasztásos sírok eddig csak a települési tömbtől nyugatra, lényegében az Erdélyi-medence szívében és a Királyföldön kerültek elő. Vagyis jórészt avar településterületen. Ezért aligha véletlen, hogy a szakszerű ásatásból ismert nagyobb szláv temetők kettős rítusúak. [...] A 6–7. században nyugatra és délnyugatra nyomuló szlávok anyagi kultúrájának külsődleges megjelenési formái elmaradottabbak voltak Európa más egykorú népeinél. Nemcsak a fazekaskorong nem ismerése mutatja ezt, hanem a saját vas- és bronzművesség hiánya avagy szinte őskori színvonala is. Földművelési és állattenyésztési ismereteik azonban nem sokban különbözhettek Közép-Európa germán törzseiétől, sőt településük és házaik sem. [...] Megtelepült, századokon át folyamatos földművelésről tanúskodó, legalább 30–40 putriból álló állandó falvaik (Kézdipolyán, Fiatfalva, Siménfalva, Székelyszállás stb.) látszólag ellentmondásban vannak szegényes urnatemetőikkel. De csak látszólag. Baráthelyen, Szenterzsébeten, Mihályfalván, Oláhtordoson az eddig megismert temetőrészletek hasonló folyamatosságot bizonyítanak, nem szólva arról, hogy ugyanannak az anyagi kultúrának a megjelenései. [...] A nyugati szlávoknál a Meroving-, majd Karoling-birodalom szomszédsága, a déli szlávoknál Bizánc közelsége éreztette hatásait a gazdaság fejlődésében [...] A keleti szlávok világkereskedelmi érdekek és utak csomópontjába kerültek. Az egyetlen szláv népesség, amely ezektől a fókuszoktól távol élt, éppen az erdélyi volt. [...] 1979-ben a szatmári Lázári-Lubi tagon [...] Egy tűzhellyel ellátott kunyhóból korongolt cserepekkel és szabad kézzel készített lepénysütővel együtt [...] került elő [...] a szláv földművelés kárpát-medencei első tárgyi bizonyítéka: egy kisméretű vas ekepapucs."
"Az arab kereskedők éppen azt írták róluk,hogy felünően kevés marhával és mégkevesebb lóval rendelkeznek. Plusz mocsarakból eredeztetik az ősszlávok kialakulását"
Igen, a Maurikiosz császárnak tulajdonított Sztratégikon ír olyasmit, hogy szinte áthatolhatatlan erdők, folyók, tavak és mocsarak között laknak... Mondjuk, a magyar honfoglaló elit se épp egy bugaci pusztához hasonló kopár löszvidéken szállt meg a Felső-Tisza vidékén, és az egész Kárpát-medence sokkal erdősebb, mocsarasabb, vizenyősebb volt a mainál. De ha már idézgetni akarnánk, Prokópiosz meg világosan írja az 530-as évekről, hogy az egyedüli istenüknek tartott villámlásnak "marhákat és minden egyebet" áldoznak (Háborúkról 7, 14). Régészeti dolgoknak utánanéztél az ekéket és hasonlókat illetően, vagy szokás szerint lövésed nincs az egészről? "mocsarakból eredeztetik az ősszlávok kialakulását" -- Az a rendkívüli értelmi szint! Vajon az ősmagyarok hol tartottak szántóvetésben akkortájt? Legjobb esetben a 6. század első feléről beszélünk.
Kéne neked valami gyorstalpaló a szlávokról, ha már ennyire érdekelnek. Nekem nincs időm arra, hogy minden tudatlan laikust kiképezzek, de épkézláb szakirodalom olvasgatását javaslom a sok hajmeresztő sületlenség kiagyalása helyett. Az etnogenetika fejlődésével pl. ma már nemigen vitatják a szláv elem meghatározó voltát a mai Görögországban. Azért említem, mert hasonló a helyzet, mint nálunk: a görögök nem beszélnek szlávul, az írott forrásokból viszont tudható, hogy az avar korban szlávok telepedtek le ott nagy tömegben, egész a Pelopónnészoszig. A többi ostoba alternek is írom, hátha enyhül a szlávfóbiátok.
"Kál horka roppant gazdag,ezért a Bogát nevet használja,ami természetesen szláv eredetü, és a térségben nyüzsgő szlovének nevezik így őt"
Szőke Béla Miklós: "talán közelebb járunk a valósághoz, ha [...] a 796-ban kezdődő, több éven át tartó helyi felkeléseket az időben még mindig közeli »polgárháború« következményének tekintjük, amikor nemcsak a tudun, de egy sor kisebb méltóság is megkísérel önálló politikába fogni. Hiába hódol meg az új kagán és az avar arisztokrácia egy része Pippin király előtt, az önállóságra jutott helyi »kiskirályok« hatalma attól még nem gyengül meg. A kaganátus territoriális egységekre bomlását és ezek vezetőinek regionális hatalmát jól illusztrálja, hogy amikor Nagy Károly hűbéresévé válnak, nemcsak a kagán és a tudun, de majd a kapkán is »saját« népével és földjével együtt teszi azt" (A Karoling-kor Pannóniában, 98).
Közben a 8-9. század fordulóján ezek a pannóniai avarok és avaroszlávok még elég sok borsot törnek a frankok orra alá. Így például arról hallunk, hogy 803-ban Nagy Károly kénytelen újabb sereget küldeni ellenük egy előző évi, bizonyos Guntio/Guntion váránál vívott ütközet után, aminek hatására az Annales Mettenses priores szerint avar és szláv előkelők jönnek hódolni a Bajorországban bölényre vadászgató császár elé. Károly itt várta meg, hogy "serege Pannóniából visszatérjen. A hazatérőknek elébe ment Regensburgba. Velük jött oda Zodan [=a tudun], a pannóniaiak hercege, és magát a császár kezébe adta. Ezen az összejövetelen sok szláv és hun [=avar] is ott volt, és ők is a császár uralma alá helyezték magukat mindennel egyetemben, amit csak birtokoltak". A Frank Évkönyvek tanúsága szerint Károly 811 tavaszán az aacheni birodalmi gyűlésen újabb sereg kiküldését rendeli el Pannóniába az avarok és szlávok közt dúló viszály elsimítására (in Pannonias, ad controversias Hunorum et Sclavorum finiendas), melynek eredményeként, amikor novemberben visszatér a városba, ott "már várják őt a Pannóniából érkezett férfiak, a canizauci, avar herceg, a tudun és a Dunánál megtelepült szlávok más előkelői és fejedelmei, akiket a Pannoniába parancsolt csapatok hadvezérei a fejedelmek előtt hívtak meg".
Ízelítőnek ennyi talán elég is lesz neked. Ha jól emlékszem, onnan indultunk el, hogy hiányoltad Pannóniából a szlávokat, akik a Balatonnak nevet adhattak, ezt a problémádat tehát remélhetőleg sikerült orvosolni.
Bár földrajzilag a Balatontól kissé távolabb esik, de említésre méltó még a kapkan népének esete, mivel őket is szlávok zaklatták. A Frank Évkönyvek szerint a 805. év elején "a hunok hercege, a kapkán, népe szorongatottsága miatt megjelent a császár előtt, és kérte őt, adjon neki Sabaria [Szombathely] és Carnuntum [Petronell] között egy lakóhelyet, mert előbbi szálláshelyeiken a szlávok zaklatása miatt többé nincs maradásuk. A császár nyájasan fogadta őt – mivel a kapkán egy Theodor nevű keresztény volt –, meghallgatta kérését, és ajándékokkal elhalmozva hazabocsátotta". Szőke ezt a Savaria és Carnuntum menti lakóterületet az Ybbs folyóig terjedő, Sopronkőhida–Pitten–Pottenbrunn nevű régészeti csoport területével azonosítja, arrafelé is éltek tehát a Duna-völgy szomszédságában szlávok a 9. század elején.
A helynevek tanúbizonysága szerint a Balaton mentén ugyancsak masszív szláv jelenléttel kell számolni, hiába akarsz szembemenni a tudományos konszenzussal. Felhozhatsz ellenérveket ezzel szemben, ha akarsz, azt senki nem tiltja.
"Nyírbogát, szintén ott a Bogát, ezért erről jöhet a szláv a kirajzás"
Szövegértelmezési problémák. Senki nem mondott ilyet. Kál és az Árpád-fiak terjeszkedésének irányát, a hatalmi zónák kiterjesztésének irányát jelezheti.
"szerinted nem kizárható-, hogy a a főfejedelem az ellenség oldalán bocsájtkozik a harcba.Mert Konstantinosz leírja,hogy a magyarok nem engedelmeskednek a főfedelemnek meg a saját fejedelmeiknek sem"
Soha nem írtam főfejedelemről, sőt kifejezetten jeleztem, miszerint a Moravcsik is óvatosan csak "nagy fejedelmet" fordít (ezt a megfigyelésem a korábban ide is rendkívül sokat írogató B. Szabó egy az egyben átvette, persze forrásmegjelölés nélkül). Másfelől honnan tudod te, mikortól datálódik az Árpád-ház bajor orientációja, egyáltalán az mennyire tekinthető konstans jelenségnek? Nem zárom ki, amit írtál, és ennyi.
A mocsarat nem a gradokhoz írtam. Idézték odaát Vasmer urat,aki szerint a járom és az iga szláv eredetű szó, inne került át a magyarba. Sudár úr szerint,a nyelvészeti nézőpontot meg a történeti nézőpontot egységbe kell hozni. Ha te vagy bárki bizonyítja, hogy az ősszlávok nagyállatartók voltak,akkor készségesen elhiszem a nyelvészeti állítást. Igázni meg jármozni csak lovat meg marhát lehet.
Roppant erejü "bizonyítékok" sora. 907 után,majdnem száz évvel később,Koppány pannonszláv,mivel Kál horka roppant gazdag,ezért a Bogát nevet használja,ami természetesen szláv eredetü, és a térségben nyüzsgő szlovének nevezik így őt.Ő nyilván Berengárnak mint szövetségesének egy szlovén jelzővel nevezi meg magát.PLusz van három falu 1051-bena Balaton környékén aminek nevében benne van a Bogát.Meg Nyírbogát, szintén ott a Bogát, ezért erről jöhet a szláv a kirajzás. Kál a DAi szerint Bulcsú apukája, Anonymus szerint meg Bogát az. Vagyis, a két nevet ilyem módon összekombinálni történeti hipotézis, ahogy a történészúr fogalmazna. Szegény Árpád nem tudni melyik oldalon harcolt Braszlav váránál. A bajorok a Brenta melletti csata után úgy döntenek nem lehet tovább várni és megtámadják a magyar törzsszövettsége, erre- szerinted nem kizárható-, hogy a a főfejedelem az ellenség oldalán bocsájtkozik a harcba.Mert Konstantinosz leírja,hogy a magyarok nem engedelmeskednek a főfedelemnek meg a saját fejedelmeiknek sem. Ez megint egy kissé meredek történeti hipotézis,hogy Sudár urat idézzem. Főldig hajoltam az érvek előtt,kétséget kizárólag bebizónyítottad,hogy Koppány kb. a mai Somogy megye területén, a brancstól független szláv vezér volt.
"Már csak azt kéne bizonyítanod,hogy Tar Zerind- Koppány apja- egy pannonszláv lett volna,ahogy korábban állítottad. Amit ugye kizár az a tény,hogy Turkia 907 után a terület ura lett"
Nem tudni, 907-ben mennyire volt politikailag egységes "Turkia", nem tudni, Árpád például részt vett-e a Braszláv váránál megvívott ütközetben, s ha igen, melyik oldalon, és hogy ott esett-e el (Anonymus szerint 907-ben távozott az élők sorából). A DAI sorai arra látszanak utalni, hogy a türkök országában legfeljebb igen korlátozott központi hatáskörök léteztek, s még azok se igen érvényesültek a század közepén. Kál és fia Bulcsú mindenesetre kiemelkedő hatalmi tényezőként vannak jelen a Dunántúlon 955-ig, amellett hallunk Bogát (szlovénul 'gazdag') hadvezér és társa, Dursac (jó eséllyel Tarkacsu/Tarhos) itáliai szerepléséről Berengár oldalán. Ésszerűnek tűnik a feltételezés, hogy Kált hívták Bogátnak az itteni szlávok. Feltűnő gazdagsága kézenfekvő magyarázat nemcsak a szláv üstökök kopaszra nyírására, de magának a magyar nyelvnek a térnyerésére is a pannonszlávok körében. Az avar ékszerviseletnek sem volt épp csekély sikere pár évtizeddel azelőtt, de a megvert, megalázott, immár a szlávok által is sanyargatott avarság a frankok vazallusaként már hasonló presztízsre nem pályázhatott. A szláv jelenlétre bizonyság a Bogát helynevek Balaton melléki jelenléte (lásd a Tihanyi Alapítólevélben felbukkanó Bagat mezeet, Alsó- és Felsőbogátpusztát Somogyban, a Segesd melletti egykori Bogát falut, stb.), "országos" hírére pedig azt, hogy a Felső-Tisza-vidék szomszédságában, a megtelepedés korábbi pontján is találunk belőle (Nyírbogát). Akár a Nyír toponíma is jelezheti egyébként e migráció irányát: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159762824&t=9217757 http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159762917&t=9217757
Tar Zerind nevére többféle lehetséges etimológiát hoztam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159762266&t=9217757 http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=159762415&t=9217757 Ezek nem mindegyike szláv, de a 'gabonamag' kifejezés magyar -d kicsinyítő képzővel való ellátása külön is megfontolandó Baski Imre eme sorai alapján: "E nevek is arra hivatottak, hogy befolyást gyakoroljanak az újszülött sorsára. Minden olyan tárgy, állat vagy fogalom nevéből lett személynév ide sorolható, amely pozitív jelképnek tekinthető [...] Hollód, Keselőd, Kánya, Árpád, Som, Culessed ‘kölesd’, Bob ‘bab’, Reze ‘réz’, Vasad ‘vas’, Wyrag ‘virág’, Nuuz, Nuz ‘nyuszt’, Nesta, Neste ‘nyestecske’ (nyest + -a/e kicsinyítő képzők), Hewlgazzon (Hölgy-asszony) ‘hölgy = menyét, hermelin’" (Csagircsa - Török és magyar névtani tanulmányok 1981-2006, Kunszövetség, Karcag, 2007, 17). Lásd még: Rozsd stb.
"Annyira volt ő szláv,mint Ajtony vagy Csanád vagy Zombor Gyula. Még a történész úr sem zárja ki annak a lehetőségét,hogy a 948-as DAI-ban leírt Árpád családfa egy tagja Tar Zerind néven is futhatott a köztudatban"
Pusztán személynevek alapján merész dolog etnogenetikai besorolásokra ragadtatni magunkat, mindenesetre nézd meg, a kijevi területeken hogyan hatott oda-vissza a normann és a szláv személynévadás, a Rurikovics-dinasztiát is beleértve (pl. Oleg, Olga, Szvjatoszláv).
Ebből annyi következhet,hogy a magyar nyelven a rév melleti helyet, mai magyar szerint Csonygarádnak mondták, és szlovén munkások meg Csongrádnak ejtették.Vagyis nem szláv a névadás, csupán egy meglévő magyar földrajzi nevet a saját nyelvük szerint ejtettek ki.
Anonymus szépen megadja a fejtést, amely tökéletesen egyezik az én szerény orosz tudásomból következő magyarázattal is: "fekete vár".
No meg Nógrád, Visegrád. És Belgrád, amely magyarul Nándorfehérvár volt, tökéletesen visszaigazolja a szláv eredetet. Az Erdélybe a 12-13. sz.-ban beköltöző vlachok Gyulafehérvár akkor még élő bolgárszláv Belgrád nevét vették át, amit csak később fordítottak le Alba Iuliának a magyar Gyulafehérvárról.
Értem. Most, szegény mesemondó Anonymus elsőrendü forrásá vált. Javaslom nézdd meg, hogy keletebbre hány gorod végü város található. pl.Novgorod. Nehezen hihető,hogy szláv barátaid faragtak volna a gradból gorodot,vagyis ezen nevü ősi városok nem szláv alapításúak és a grad eredetileg nem szláv szó, hanem átvétel. A magyar is használta a garád szót,mint nádfallal elkerített hely. Ebből annyi következhet,hogy a magyar nyelven a rév melleti helyet, mai magyar szerint Csonygarádnak mondták, és szlovén munkások meg Csongrádnak ejtették.Vagyis nem szláv a névadás, csupán egy meglévő magyar földrajzi nevet a saját nyelvük szerint ejtettek ki. Az iga meg a járom szavunk, ha szláv eredetü jövevényszó, akkor bizonyítható,hogy az ősszlávok nagyszámú lóval és szarvasmarhával rendelkeztek,vagyis legeltető nagyállatartók voltak. Az arab kereskedők éppen azt írták róluk,hogy felünően kevés marhával és mégkevesebb lóval rendelkeznek. Plusz mocsarakból eredeztetik az ősszlávok kialakulását. Az avarok is bevetettek szláv harcosokat Bizánc ostrománál, akik gyalogosak voltak.
Már csak azt kéne bizonyítanod,hogy Tar Zerind- Koppány apja- egy pannonszláv lett volna,ahogy korábban állítottad. Amit ugye kizár az a tény,hogy Turkia 907 után a terület ura lett. Annyira volt ő szláv,mint Ajtony vagy Csanád vagy Zombor Gyula. Még a történész úr sem zárja ki annak a lehetőségét,hogy a 948-as DAI-ban leírt Árpád családfa egy tagja Tar Zerind néven is futhatott a köztudatban.
Az előadásból egyrészt kitetszik, hogy Koppány, Gézához hasonlóan, „vezér” volt, tehát ha a krónika terminológiáját követjük, akkor vele egyenrangú. Másfelől, az incestus jelentése elsősorban ’tisztátalan, bűnös’, ami a házasodási szándék esetében mindössze arra utalhat, hogy nem követte az Árpádok által akkor már felvett római vallást. Sem senioritasról, sem leviratusról a forrásokban nincsen szó. Nem következik olyasmi a szövegből, hogy Koppány Vajknak rokona lett volna. Valószínű, hogy a terjeszkedés során Géza fia István leszámolt egy kapkan tisztet viselő somogyi királlyal is. Somogyország független uralkodója bukott el 997-ben az Árpádok terjeszkedése során.
Koppány és Vajk összecsapását illetően Sudár lényegében megismétli az általam leírtakat: nincs bizonyíték Koppány Árpád-házi voltára. Ebből egy általánosabb érvényű megállapítást is levezet, nevezetesen hogy a korai időszakban sem igazolja semmi a senioratus meglétét a fejedelmi öröklésnél.
Tényként kezeljük, hogy Géza fejedelem trónját Koppánynak kellett volna elfoglalnia, az apáról fiúra való öröklés szembe ment az „ősi joggal”. Csakhogy ez nem több történészi hipotézisnél, a fellelhető bizonyítékok szerint az a bizonyos ősi törvény sokkal inkább az egyenes ági utódlást mondhatta ki. ... Sudár Balázs történészt, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük. ... a De administrando imperio (DAI) ... leírja, hogy (valamikor 948 környékén) magyar küldöttség érkezett az udvarába egy Árpád-házi herceg, Termacsu vezetésével, aki részletes információval szolgált a magyarokról, ide értve az uralkodócsalád, Árpád leszármazottainak bemutatását. Ebben pedig nem szerepel Tar Zerind, pedig ekkor már élnie kellett, ha Koppány apja volt. Lehet persze, hogy a felsorolt Árpád-házi hercegek között rejtőzik más néven – de ennek felvetésén túl messzebb nem juthatunk, és gyorsan az ellenőrizhetetlen felvetések és megalapozatlan ötletek birodalmába kerülünk. E forrás alapján nem mondhatjuk, hogy Koppány Árpád-házi volt – fogalmaz a 24.hu-nak Sudár Balázs. További fejtörésre ad okot a rockoperában is hangsúlyos jelenet, amikor Koppány feleségül kéri az özvegy fejedelemasszonyt, Saroltot ... Mit jelent itt a vérfertőző? Ha a Sarolttal való rokonságot, akkor az megint kizárja az Árpád-házi származást. ... A történész szerint tehát: Koppány és István harca belháború volt, egy István győzelmével zárult hatalmi játszma, aminek a „jogi hátterét” nem ismerjük. Térjünk vissza a hatalom öröklésére. A középkori magyar krónikák alapján – Anonymusnál és a Képes krónikában is – egyértelmű a kép: Álmos-Árpád-Zolta-Taksony-Géza-István, mindig apáról fiúra, nem tűnnek fel idősebb férfi rokonok, nincs oldalági öröklés. Azért itt is van némi zavar az erőben. A DAI Termacsura hivatkozva úgy informál, hogy akkoriban, vagyis 948 táján a magyarok fejedelmének neve Falicsi (vagy Fajsz), aki Árpád unokája, egészen pontosan harmadik fiának, Jutocsának a fia. Utána viszont már a negyedik fiútól, Zoltától eredő ágat találjuk a trónon Taksony személyében. A lényeg, hogy egyik esetben sem az elsőszülöttről, Terkacsuról (Tarhos) vagy annak leszármazottairól van szó. Logikailag tehát lehetett valamiféle „vetésforgó”. Csakhogy a X. század első feléből hiányoznak a jó források, és valójában nem tudjuk, hogy hogyan öröklődött a fejedelmi hatalom. Ha pedig az összegzéshez a bizonytalanságokat is beletesszük a kalapba, akkor is inkább a primogenitúra felé hajlik a mérleg, hiszen Álmos és Árpád esetében, majd Taksony-Géza-István vonalán világos az apa-fiú öröklés. szeniorátus érvényesülésére tehát nincs hiteles bizonyíték, az egész egy viszonylag régi történészi hipotézis. Ha ugyanis a forrásokból nem olvasható ki teljes bizonyossággal az igazság, akkor a szakma megvizsgálja a hasonló társadalomba szerveződött népeket, és az ő szokásaikkal egészíti ki a hiányzó részeket. Konstantin császár a DAI-ban írja a besenyőkről, hogy nyolc törzsbe szerveződve éltek, amelyek vezetői pozíciója még csak nem is a közvetlen családon (fiak, testvérek), hanem az unokatestvérek vonalán öröklődött. Konstantin kifejezetten a besenyőkről jegyezte fel ezt, a magyarokról semmi ilyesmit nem állított. Ez viszont elég volt ahhoz, hogy a sztyeppei népekre általánosságban ráhúzzuk a szeniorátus hagyományát. Így a magyarokra is, bár összefoglalásként kimondhatjuk: a fellelhető bizonyítékok alapján az a bizonyos „ősi törvény” sokkal inkább az egyenes ági, apáról fiúra öröklést mondhatta ki.
A Balatontól délnyugatra, Zalavár község határában, az Alsó-Zala árterének legnagyobb szigetén fekvő Vársziget 2023 nyarán páratlan régészeti lelet feltárásának helyszíne volt. A Magyar Nemzeti Múzeum kamarakiállításon mutatja be a 11. századi térítőmunka mindennapjait felidéző ritkaságot. A nevezetes tárgyra 2023. augusztus 15-én, azaz éppen Nagyboldogasszony ünnepén találtak rá – azon a napon, amelyen Szent István Szűz Mária védelmébe ajánlotta Magyarországot. A keleti kolostorszárnytól keletre eső 6/22-es objektumban, egy négyszer két méteres gödörben dolgoztak, és éppen egy abba beledőlt, átégett, deszkákkal burkolt, tapasztott fal szenes maradványait bontották ki. A 11. századra datálható kerámiákat, valamint rengeteg, főleg konyhai hulladék csontot (ez a körülmény jelentőségteljes!) gyűjtöttek össze. E csontok között volt a finoman megmunkált aspergillum. Valószínűleg fiatal, de már felnőtt juh lábközépcsontjából készült, 8,4 centi hosszú; nyolcszögletűre csiszolták, és hét lyukat fúrtak rá, a fúrás következtében egy helyen elrepedt. Hogy pontosan mit találtak, és melyik korszakból származik, annak bizonyítása összehangolt csapatmunkát igényelt (és végül az igazolódott, amit a helyszínen azonnal feltételeztek). A csapat tagja, Szabó Ádám ismert olyan ábrázolásokat, amelyeken tisztító szertartások kellékeként jelentek meg hasonló tárgyak, György László régész kiváló fotói és grafikái pedig a töredékes latin felirat értelmezésében segítettek. Először azt hitték, az 51. zsoltár azon sorainak parafrázisa a szöveg, hogy „Hints meg izsóppal, és megtisztulok, moss meg, és a hónál fehérebb leszek!” (Asperges me hysopo, et mundabor, lavibis me, et super nivem dealbabor). De aztán kiderült, hogy a szöveg legvalószínűbb rekonstrukciója a következő: „Petrum Murnai reversu(m) istum f(eci)t”, azaz Ezt a Pétert Murnai visszatérítette. Murnai, amely a franciaországi Mornayval azonos, a franciaországi Clunytől, a bencés reform központjától harminc kilométerre fekvő város. Cluny ötödik apátja, a reformok élharcosa, Odilo István kortársa volt, leveleket is váltottak. A feliratban szereplő Petrus szerzetest 1018 körül Odilo küldhette Magyarországra térítőmunkára. Petrus útjai során a térítés fontos eszközeként, például keresztelésekkor, temetéseken egyaránt gyakran használhatta a szenteltvízhintőt. Nem úgy, mint a többi hasonlót: a nemesfémből készülteket ugyanis az ünnepnapokra tartogatták, és ritkán vették elő. Dejcsics Konrád, a pannonhalmai apátság szerzetese, kulturális igazgatója a vízzel való meghintés plébániai és monostori gyakorlatának ismertetésére vállalkozik a kamarakiállítást megnyitó beszédében. Az első erre vonatkozó források az otthonok sóval vegyített vízzel való meghintéséről szólnak. Hinkmar reimsi érsek (+882) azt javasolta, hogy a szenteltvízzel meghintett emberek kapjanak is a vízből, hogy hazavihessék, és házukat, földjüket, állataikat és ételeiket egyaránt meghinthessék vele.
"Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia, Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek."
Oklevelesen meg van egy "Vyssegrad"-unk 1009-ből.
És Visegrád Csehországban meg Boszniában is előfordul.
(Persze, alapból nem értem, mi a bajod a szláv alattvalókkal, a latinok, frankok, avarok, bolgárok, gepidák, morvák, stb. mellett. Akik -- a peremvidéki szlávok kivételével -- mind magyarok lettek egy-két század teltével.)
Még egyszer utóljára. A prokuj egy német egyházi leiratban szerepel,mint név. Vagyis nem magyar közegből való a híradás. Így nem tudni,hogy ki és miért nevezte a Gyulát prokujnak. Nyilván, Erdélyben a Gyula főméltóságot a Voejvod váltotta. Bizonyíték? Mert Gyula méltóság neve Zombor volt,ami ugye a történészurak szerint szláv névadás,ebből következik ,hogy szlávul beszéltek a második fejedelmi méltóság környezetében, ebből ugye következik, hogy Erdélyben a Gyula méltóságot a szláv Voejvod váltotta,mert Erdélyben a tizennegyedik századtól a magyar köziazgatás vezetőjét vajdának hívtak. Plusz prokuj pejoratív nevet egy Prod nevű faluról eredeztetik. Óriási szellemi teljesítmény, roppant megalapozott állítások halmaza, ami szerinted tény,mert az Erdély története cimü egyébként 1986-os irományban szerepel. Kristó úr is belecsapott a lecsóba,mert a 1051 oklevelekben szereplő helységneveket egytől-egyig szlávnak nyílvánította. Majd jött az újabb kutatás és mindet települést magyar névadásúnak titulálták. Ugyanez vonatkozik Saroltra is. Kétséget kizárólag szlávul nevezte magát és szlávul beszélt, mert valaki Mersebrugban egy szlávra fordított nevet jegyzett le. Jó csámcsogást kívánok!
"Az utolsó gyulát tehát Prokujnak hívták. Neve a szláv prok =’maradék’ és új =’nagybátya’ (ez utóbbi nyilván Szent Istvánra való célzás!) szavak összetétele. Helynévi emlékezete (magyar kicsinyítőképzővel!) talán a Küküllő menti Parajd és Pród falvakban maradt fenn, testvérének, Saroltnak és fiainak, Bujának és Bonyhának nevét viselő helységek közelében. Prok(uj) nevének szláv eredete egyáltalán nem meglepő, hiszen szláv eredetű (de magyar névadású!) nevet viselt már Bogát (=’gazdag’) és Zombor-Zsombor (=’bölény’) is, „gyula” méltóságnevüket pedig népük a szláv „vojevoda” (=’hadvezér’) szóval helyettesítette be. Ebből az elnevezésből alakult később az erdélyi „vajda” méltóságnév. A szláv környezetre s a gyulák családjának többnyelvűségére mutat Zombor leányainak neve is. Sarolt és Karold a magyar előkelőknél szokásos bolgár-török neveket viseltek, s ezek fehér, illetve fekete hölgyet jelentenek. A hölgy (vö. Hőgyész = ’hölgyvadász’ helynevekkel) a menyét másik, szintén finnugor eredetű neve, s már az ugor korszakban ’menyasszony’ értelemben is használták, talán mert a feleséget (a honfoglalás előtti magyarokról szóló muzulmán tudósítások szerint) menyétprémekkel vásárolták. Hogy Zombor gyulafehérvári udvarában szlávul és bolgár-törökül, sőt (finnugor) magyarul is tudtak, azt Saroltnak Thietmarnál olvasható névváltozata: Beleknegini is bizonyítja. Thietmar a nevet ’szép asszony’-nak (pulchra domina) fordítja, amiből az következik, hogy a bolgár-török aldi = ’menyét’ szónak finnugor-magyar ’menyasszony’ értelmezéséről is tudomása volt, illetőleg ’úrnő, asszony’ értelemben tolmácsolták neki, míg a „sár” szónak bolgár-török ’fehér’ értelmét adja vissza a szláv „béle” szóval. Szláv nevet viselt Prokuj egyik fia, Buja (= ’vakmerő’), bolgár-törököt a másik, Bonyha (= ’kis bika’, vö. a nagyapa Zombor = ’bölény’ nevével! ). "
Zombor = bölény "szlávul". (A Zobor-hegy a Felvidéken ennek már zöngétlen változata. A mai napig van ott 10 - 12 magyar falu, nyelvszigetként immár, magukat részben "székely"-nek tartva.)
Egy másik levelet Rasztiszlávnak, Szvatopluknak és Kocelnek együttesen küldött el II. Hadrianus pápa, a zalavári helytartó levelére válaszul. Szőke összefoglalója szerint "legkésőbb 869 végén, 870 elején – valószínűbb azonban, hogy hogy I. Basileios császár és Ignatios patriarcha küldötteinek tavaszi Rómába érkezése után, de még azelőtt, hogy ugyanezen év június elején a római zsinat elkezdődik – pápai legátusként »minden szlávok tanítójaként« küldi vissza Metódot a Gloria in excelsis Deo kezdetű levél kíséretében, amelyet nemcsak hozzá, de ismét Rastislavnak, Zwentibaldnak és Chezilnek címez. Ebben a levélben engedélyezi a szláv nyelvű liturgiát, azaz a mise során a szláv nyelv használatát, azzal a kikötéssel, hogy az evangéliumot először latinul olvassák fel, és csak aztán szláv nyelven. A római egyház ezzel a döntéssel ténylegesen is oltalmába veszi az eredetileg Bizáncból kiinduló missziós munkát."
A Gyula méltóságot viselők szláv neveket választottak maguknak,biztos. A Zombor szláv ,bizonyára, ha te mondod. Én itt kiszálltam. Ennek semmi értelme. Befejeztem a ténykedésem.
Már csak azt kéne bizonyítanod,hogy a merseburgi püspök közvetlenül Géza udvarából kapta az értesüléseit ! Öt a lengyel ügyek érdekelték. Így onnan nagyon sok hír érkezett hozzá, ezek között szerepelhetett Sarolt szláv neve,mivel idegen ajkú, lengyel a híradás. Vagyis Géza udvarában senkisem nevezte szlávul Saroltot.
"az előljáról kinevezése nem etnikai alapon történt"
Azért az önmagában is csak jelent valamit, hogy Dalmáciától a mai Csehországig kivétel nélkül szláv neveket viseltek ezek a sokszor függetlenségre törekvő 9. századi fejedelmek és helytartók?
Hogyan magyarázod például II. Hadrianus pápa Kocelhez intézett, a Metód-legendában megőrzött levelének ezen sorait: "nemcsak neked egyedül, hanem minden más szláv ország számára küldöm őt mint tanítót Istentől és szent Péter apostoltól"? (Szőke i.m. 247)
"Továbbá azt is állítja,hogy a térségben a bajorok hordták a nadrágot és semmiféle önnálló, vagy nagyrészt független szláv fejedelemség nem volt,vagyis az előljáról kinevezése nem etnikai alapon történt"
És? Mennyiben érinti ez a szlávok masszív jelenlétének ügyét a Balaton mellett (merthogy Közép-Európa legnagyobb tava elnevezéséhez terelted a beszélgetést)? Mellesleg azoknak a helytartóknak elég jellegzetes szláv neve volt, és nemcsak Zalavárott. Jelen kérdés eldöntésénél a tisztségük és a Karolingoktól való függésük jellege sem sokat számít. Az számít, éltek-e ott szlávok, a többi mellébeszélés a részedről.
