Azon még hezitálok, hogy a Tudat, mint energiaforma megelőzi e. Az anyag felbukkanása, minden estre később történt a végtelen nagy potenciából. A „megmaradási törvények”is időlegesen aktuálisak. A végtelen nagy potencián és a diszkrét elemekből álló téridőn kívül semmi nem marad meg abban a formában, amiben éppen található. A változás az, ami rajtuk kívül örök.
Minden ami létezik, energiából van. Az energiaformák különbözőek lehetnek. Szerintem a téridő is egy energiaforma, ami talán a legelső megnyilvánulása. Azon még hezitálok, hogy a Tudat, mint energiaforma megelőzi e. Az anyag felbukkanása, minden estre később történt a végtelen nagy potenciából.:)
Megint egy tökéletlen hasonlattal álok elő. A téridő szövedékét, egy kétdimenziós síkú, sűrűszövésű vászonnak tekintjük. Ezen kell áthatolnia az anyagi energiasugárnak, a fényhullámnak, vagyis esetünkben egy hegyes tűnek. A kúpos hegyű tűnek azonban van egy olyan maximális méretű keresztmetszete, ami nehézzé teszi, lefékezi a tű átjutását a vásznon. A tömeggel rendelkező anyag azonban egy gömbnek feleltethető meg a tű végen.(gombostű) Ez már nem hatol át a vásznon, de behorpasztja azt, ahogy a gumilepedős példából ismerjük. Minél nagyobb a „gomb”tömege, annál nagyobb görbületet okozva a vásznon. Ha megfordítva tartjuk a gombostűt, akkor a vászonnal párhuzamosan mozgathatjuk, körözhetünk vele, de a behorpadás okozta fékezés miatt, a tűátjutási sebességnél, a c-nél kisebb sebességgel. A nulla tömegű gömb esetén, a vászonnal párhuzamosan is mozoghat c-vel a „gombostű”. / A téridő-szövet nem anyag, a gombostű, anyag./
„Egy atomos anyag sűrűségét hogyan lehet összehasonlítani egy nem atomos anyag sűrűségével?
Egyáltalán, hogyan lehet definiálni egy nem atomos anyag sűrűségét?”
Először is különbséget kell tenni az atomos és a kvantumos között. Egy klasszikus atom, minimum egy proton és egy elektron alapján van meghatározva. /a kvarkoktól most eltekintünk/ Ebből adódóan nagyobb a térfogati kiterjedése, mint az elemi részecskének, ami a /Gyula szerinti atom/.
Az elemi részecske az, amit nem lehet tovább felosztani, vagyis az egy adag anyag, a kvantum. Ez olyan kicsi, hogy pontszerűnek tekintjük, habár bizonyára van egy minimális kiterjedtsége. Amennyiben csak ezt nevezzük atomnak, akkor az elemi részecskénél is kisebb a kiterjedtsége egy téridő-kvantumnak. Amely ráadásul időben is a legkisebb élettartamot képviseli, mivel a protoné a jelenlegi univerzumi időtartamot is meghaladja. Ha egy adag és adag között térfogatbeli különbség van, akkor a kisebb adagokból sűrűbb egy kijelölt térfogat, mint a nagyobb adagokból. Ha igaz az, hogy a kicsi nagyobb energiasűrűséggel rendelkezik, mint a nagy, akkor a fluktuáló végtelen nagy téridő-közegnek van a legnagyobb energiája, az összes (véges) anyagéval szemben. A fénysebességgel terjedő anyaghullámnak ezt az energiasűrűségű közeget kell „átfúrnia” a haladása során. Mivel ennek a hullámnak kevesebb az energiasűrűsége, potenciája, mint a téridő-közegé, a (vákuumé), a sebessége korlátozott, maximált. A nem sugárzó, hanem tömeget viselő anyag sebességét nem csak a téridő-közege, hanem a saját taszító és vonzó kölcsönhatása is lefékezi, „tehetetlenséget” kreál neki.:)
„Egy atomos anyag sűrűségét hogyan lehet összehasonlítani egy nem atomos anyag sűrűségével?
Egyáltalán, hogyan lehet definiálni egy nem atomos anyag sűrűségét?”
Szerintem egy téridő-kvantum diszkrét adag energia megnyilvánulása. Egy durva hasonlattal élve, ha téridő-kvantumnak legnagyobb kiterjedtsége „gombostűfej” méretű, akkor ehhez képest egy Planck hossz sugarú elemi részecske „Hold méretű” objektum. A holdméretű objektum térfogatában kisebb energia sűrűség van, mint ezzel azonos térfogatú téridő tartományban. A vákuumnál, (téridőnél) nincs nagyobb energiasűrűség.:)
Mivel én a "téridőt" csupán egy hibás fogalomnak tartom (nem fizikailag létező dolognak), ezért nem tudom értelmezni a téridő-kvantumot. A semminek szerintem nincsenek adagjai.
„Azonban felmerült egy új probléma. Transzverzális rezgés (az akkori ismeretek szerint) csak sűrű, kemény anyagokban alakul ki. Ha pedig az éter sűrű és kemény, akkor miért nem akadályozza a bolygók mozgását? Semmiféle súrlódást, vagy fékeződést nem tapasztaltak a bolygók keringése során.”
A téridő-kvantumok, a van hely, nincs hely állapotváltozást, mint fluktuációt „produkálják”. Ez határolja be a fényterjedés, a sugárzás sebességét. Azonban a tömeggel rendelkező, atomos anyag hatás-keresztmetszete, nagyobb az éter-kvantumhoz képest. Viszont az éter, vagy téridő-közeg, több nagyságrenddel sűrűbb, mint az atomos anyagi közeg. Ezért az még a sugárzásnál is lassabban haladhat benne.
Amikor az étert a középkorban bevezették a fizikába, akkor még légnemű atomos anyagnak képzelték, a levegő mintájára, amelyben a hang terjed. Az étert is valami levegőhöz hasonló atomos anyagnak képzelték, amelyben a fény terjed. Az analógia onnan származott, hogy a levegő is egy láthatatlan közeg, meg az éter is.
Később, amikor rájöttek, hogy a fény transzverzális hullám, (a hang pedig longitudinális), akkor a fényközeget más tulajdonságokkal kellett felruházni, hogy terjedhessen benne a keresztirányú rezgés. Erre találta ki Lorentz a kocsonyaszerű merev étert. De ezt is úgy képzelte, hogy hagyományos atomokból épül fel.
Azonban felmerült egy új probléma. Transzverzális rezgés (az akkori ismeretek szerint) csak sűrű, kemény anyagokban alakul ki. Ha pedig az éter sűrű és kemény, akkor miért nem akadályozza a bolygók mozgását? Semmiféle súrlódást, vagy fékeződést nem tapasztaltak a bolygók keringése során.
Mivel olyan atomos anyagot nem ismertek, amelyik egyszerre láthatatlan és légies, de mégis sűrű és kemény, így elkezdtek kételkedni az éter létezésében. Ekkor jött Einstein a világmegváltó hatalmas ötletével: éter nem létezik. A fényhullámok csak úgy, a semmiben terjednek. (Ezt a butaságot idősebb korában meg tagadta).
Mi volt ebben az alapvető tévedés?
Ma már tudjuk, hogy nem csak atomos anyagok léteznek. Einstein az éter kirúgásával azonban mindenféle fényközeget kitakarított a fizikából. Azután, amikor rájött a tévedésre, megpróbálta visszahozni, de már nem hittek neki, mivel nem tudta megmondani, hogy miféle anyag lenne az "új étere".
Tehát nincsenek éter atomok. Éppen az a lényeg, hogy a fényközeg nem atomos anyag. Idáig eljutott Einstein is, de tovább nem. Viszont többen tovább gondolták a dolgot. Az ő munkájuk alapján lehet megfejteni a több száz éves problémát. Erre már több tudós rá is jött. Egy orosz, egy cseh, és legalább 4 magyar. Akikről én tudok.
Azt hiszem megfeledkeztél a neutrínókról, amelyek nem hatnak kölcsön más anyaggal, vagyis a 10-7Pa a nyomású „közegben” is jelen vannak. (talán még a fény útjában is állnak)
Még az is lehet, hogy a saját közegében halad az a potenciálkülönbséget megjelenítő lokális „mérőpont”, amit a szemlélők, detektálók mérnek ott és akkor, ahol vannak?
A tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény" -írja Einstein érettebb korában.
Milyen igaza volt. Mivel az éter nincs, így a fény sem terjed, mert a fény egy véges, térbeli kiterjedésű elektromágneses mező, amely haladó mozgást hat végre.
Schrödinger-féle síkhullám az emberi értelem legnagyobb szégyene. Egyben ha azt nézzük, hogy Nobel-díjat is adtak neki érte, akkor meg a modern fizika minősítése is.
A rezgés arról híres, hogy egy adott pontból kiindulva a mozgás, ugyanoda tér vissza. A végtelen kiterjedés viszont soha nem tér vissza. A Schrödinger-féle síkhullám nem hullám. Aztán meg hogyan lehet egy 3 dimenziós elektron egy síkhullám? KATASZTRÓFA!! Ezért hajtogatom, hogy a modern fizika egy bődületes baromsághalmaz.
Az étert már maga Einstein is elővette, bolondnak is nézték érte a munkatársak, akik már a relativitáselmélet bűvöletében éltek. " A tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény" -írja Einstein érettebb korában.
Az első félévben az elektromágnesességről tanulnak, és lesz valamennyi fogalmuk a fényről. A második félévben hullámokról és rezgésekről tanulnak, és valamivel jobban megértik a fényt. Aztán jön a kvantumfizika, és már egyáltalán fogalmuk sincs arról, hogy a fény micsoda.
