Utana neztem... kedvenc italboltom (elvileg) tart sugar cane rumot, ha lesz akkor semmi sem fog visszatartani attol hogy ne csinaljak ... mit is? Caipirinhat :))
Köszönöm, én is elvagyok vele, de magamtól biztos nem lenne se bézs kövem (hanem sötétebb és/vagy színesebb), se cseresznyeszínű konyhabútorom (hanem valamilyen faszínű fa). Viszont mivel pénzben nem úszom, és a konyha kinézete azért annyira sosem volt nekem fontos, hogy arra iszonyat sok pénzt költsek, így olyan lakást kellett volna találnom, ahol pont az én ízlésem szerinti a konyha, és azt azért belátom, hogy ennek nem nagy az esélye... szóval aránylag jól jártam, na. Az eredetileg ottlevő sarokétkezőt viszont kipateroltattam, mert az nagyon nem én lettem volna.
Én meg 41 évesen találkoztam DN-nel, és addig mindig azt mondtam, hogy inkább egyedül, mint akárcsak valami langyosvíz kapcsolatban, a pocsékról nem is beszélve, eleget láttam az utóbbiból, pl. a szüleimét.
Hát onnan, a német éveim alatt nagy divat volt a Caipirinha, Caipinak becézték, és én nagyon szeret(t)em, és nagyon sokat ittam, mivel úton, útféli bódéban, mindenhol volt. Aztán nemrég olvastam, hogy 'visszajött', de mikor idén voltunk, a Hugo volt a sláger. Jut eszembe, az is nagyon finom! Pezsgő, lime, bodzaszörp, menta...
Hát alapból azért inkább nem .prc vagy .mobi formátumban vannak, de irtó könnyű a Calibre programmal átalakítani, én se vagyok amúgy az a nagy számítástechnikai ász. Ennek ellenére tegnap próbaképpen (egy darab klikkel) a digitális másolásvédelmet is sikerült eltávolítanom (egy .epub fájlról, hogy konvertálni tudjam .mobi-ra)... ezt persze nem szabad, de a lelkiismeretem tiszta, hivatalosan megvásároltam a könyvet a Weltbildnél, és nem terjeszteni akarom, csak egyszerűen Kindle-en olvasni....
A mi gyerekeink egyenlőre másra sokkal alkalmasabbak, mint a házasságra és a gyerekcsinálásra. Ilyenek is vannak! Nem kell a sajnálkozás, mert nem sajnálatra méltóak, hanem más cél érdekében ügyködnek( enyenlőre) Ez nem azt jelenti, hogy minket sajnálni kell, sőt...... Az talál magának azonnal párt, aki nem túl igényes( vagy nagyon szerencsés). Jómagam 24 évesen futottam össze a 31 éves, megrögzött agglegény férjemmel, de 3 hónap alatt eldöntöttük, hogy ok. és 38 éve élünk együtt. Szóval nemhogy semmi sincs veszve, hanem minden ok!
Jó lehet Neked, nekem szerintem sosem lesz saját ízlésem szerinti konyhám, bár már a mostanit is Caipisra alakítottam azért. (A férjem idejött, és megjegyezte, hogy: Olyan jól állt a kezedben a fűrész...!:-D)
Végre egy rokonlélek, ugye, hogy iszonyatosak a fordítások? Nem véletlen tértem át már a papírkönyveknél az angolul olvasásra, na meg már olcsóbbak is.
A Kir Royal az pici creme de cassis száraz pezsgővel felöntve, nagyon szeretjük mindketten. (A sima Kir meg ugyanez fehérborral.) A brazil cachaca az cukornádpálinka, ami valamilyen általam folyton elfelejtett okból nem ugyanaz, mint a rum. Arról híres, hogy a Caipirinha koktél (cachaca, lime, nádcukor, tömérdek törtjég) alapanyaga. :-)
A Tio Maria is jó lehet Tiramisuhoz, az kávés, ha jól emlékszem? Én lefőzök tutifinom olasz eszpresszót, azt keverem el az Amarettoval.
Szia Ildi! Nem gondoltam, hogy itt találkozunk legközelebb:-)
Őszintén szólva megértelek, pár évig nekem se sok kedvem volt a karácsonyhoz a nagy culákkal, de neked is eljön majd az időd és más értelmet nyer minden!:-)