Nem mondasz hülyeséget, annak idején mi pont ezek miatt és ellen készültünk fel.
Sokan és sokféle rendszert felépítettek már, kibe ész, kibe agresszivitás szorult több, alkatának megfelelően olyat. A miénknek az volt a mottója, hogy minél kevesebb edzéssel minél jobb eredményeket felmutatni :-)
"Ha előtted van egy asztal és az asztalon van egy kanál és egy lábas... A kanál ott léte bizonyítja-e azt, hogy van ott egy lábas is..."
Igen, erre gondoltam, lufihámozás helyett következetes és kitartó gyakorlásra van szükség. Véleményem szerint ha nem gyakorolsz és teszteled a tudásodat, akkor az se nem harcművészet, se nem küzdőspport és a legkevésbé sem használható tudás.
A filozófiai szenvelgés okoskodás nem harcművészet, nem sport.
De Zsolt nem mondta meg nekem, hogy mit szeretett volna láttatni velem ezen videón keresztül...
Mindenkinek mást mond minden...
Hadd kérdezzem meg tőled: Ha előtted van egy asztal és az asztalon van egy kanál és egy lábas... A kanál ott léte bizonyítja-e azt, hogy van ott egy lábas is...
Szerintem azt akarja mondani, hogy nem varázsolni, nyafogni, szenvelegni, utat keresni kell (hacsak nem vagy tényleg nagyon fiatal), hanem gyakorolni, következetesen kitartóan.
Akár úgy is mondhatnánk, hogy "járni az úton". Mégpedig gyakorlás által, bármi is legyen, amit csinálsz fafaragás, léghajlítás vagy dim mak
Nem tudom, hogy mit szeretnél láttatni velem ezen a videón keresztül...
Ahhoz, hogy ez számomra motiváló legyen, hasonló sorsot kellett volna megélnem... Éhezés, nevelőotthon stb...
Én a magam életében tulajdonképpen szeretem azt, hogy megöregedtem... Még nem teljesen, de egy kicsit... Amit nem szeretek ebben az az, hogy ugyan olyan aktívnak kell lennem pl. munka tekintetében, mint 20 évvel ezelőtt... Figyelem az öregedést, a megnyugvást, és nem motivál semmi arra, hogy ugarbugráljak... Növesszem az izmaimat, és olyan próbáljak lenni mint fiatalon... El is mondja az öreg a videóban... "Most is izmos vagyok, jó képű mégsem rajonganak értem a csajok"
Tudomásul kell venni azt ami elmúlt, és örülni az új helyzetnek...
Én örülök a békémnek, örülök az unokámnak, látni ahogyan ő fejlődik, ahogyan őt tudom motiválni... Neki van jövője... Nekem múltam és még egy kevés jelenem...
Én nem vagyok annyira földhözragadt, sokkal szélesebb körűen látom a valóságot annak ami, nem pusztán csak a fizikai világot tekintem létezőnek, hanem minden olyan dolgot is, amit nem tud az ember fizikai módszerekkel érzékelni, felfogni, ami nem kézzel fogható, ami nem fejezhető ki semmilyen mértékegységgel sem...
Más motivál engem másra, és más azokat, akik földhözragadtak szintén másra...
Nem, nem vicc. Lehet fejleszteni pl a fizikumot és a technikát és ezzel a két szóval több évtizedes edzést mondtam ki. Alapvetően az edzés olyan , mintha egy lefelé mozgó mozgólépcsőn felkapaszkodnál. Ha abbahagyod hanyatlás követlezik be, ha csak szinten tartod, akkor egyhelyben állsz (sokaknak ez is elég) , ha mész előre akkor szépen módszeresen előrébb jutsz. S menet közben az is lehet, hogy új utakra lesz.
A jelenlegi tudásunk szerint nincs örök élet , de ami ki van szabva, azt lehet úgy élni, hogy az erőben és egészségben teljen.
Ez az eszme a nyugati világ halála... És nyilván nincs ilyen, mert ha lenne, akkor örök életű mesterek vonnák magukra a figyelmünket... folyamatos, fenntartható fejlődés... Ezt csak viccnek gondoltad igaz?
No de ha ennyire ragaszkodsz ehhez a deszkatöréses dologhoz... Jól mozog és kemény az öreg... És ugyan te nem a mesével akarsz foglalkozni, ezt a keménységet és jó mozgást, elviszi innen a halál és se jól mozogni nem fog az öreg, se erős nem lesz, se makiwarát nem fog törni...
Mi a mese és mi a valóság?
Az mese lenne, hogy a szobádban lévő világosság függ a lámpától ami a szobát megvilágítja? Vagy, hogy az függ az erőműtől ami az elektromosságot termeli?
A tantrizmusig te és a másik varázsló hozzászóló jutott el.
Én sokkal földhözragadtabb vagyok. A mese helyett a valós dolgok érdekelnek, de én sem a törésre fókuszáltam, hanem a mester mozgására. Edzésnél évtizedekben gondolkozom, fenntartható és folyamatos fejlődésben és erre a belinkelt karatemester egy nagyon jó példa.
Sokkal egyszerűbb a válaszom annál, minthogy nem tudtam vele mit kezdeni... Egyszerűen megfeledkeztem róla :)
Ahogyan egy Magyar emberek közti beszélgetés zajlik: Elindulunk a kályhától... És ki tudja hová jutunk... A beszélgetés eddig a tantrizmusig jutott, már rég nincs szó a deszkáról, meg a mester kezéről stb...
A pontosság kedvéért, két videot linkeltem be, mindkettőn volt deszkatörés és az egyiken volt egy makiwara törés is. Ezt gondolom nem tudod hová tenni, így erről nem beszélsz.
Az öregnek (ha jól számolom 70 körül volt, amikor a videó készült) jó mozgása van, jó az időzítése és jók az ütései is. Én is ilyen könnyedén fogok ilyen idős koromban mozogni és ilyen erőt fogok tudni beletenni a mozgásomba. Ez a cél.
Nagy előnyben vagy velem szemben, én ugyanis nem néztem vissza a régi hozzászólásaimat, emiatt fogalmam sincs, hogy milyen kontextusban hoztam a tantrát és a wing chunt összefüggésbe egymással.
A tantra egyébként egy yogikus szanszkrit kifejezés, ami azt jelenti egyrészt, hogy kinyúlni, kifejlődni, ebből adódóan a másik jelentése a függeni valamitől. Ez az életünkben minden olyanra érvényes, ami egy kiindulópontból valamivé fejlődik, és ebben a fejlődésmenetben függ attól a ponttól ahonnan kiindult. Így maga az élet is tantrikus, hiszen valahol kezdődik és valamivé alakul, ahogyan az ember minden cselekedete tantrikus... De a Kashmiri filozófiában a tantra kifejezés arra utal, hogy maga a lét függ annak létrehozójától és minden ami megnyilvánul a világban abból, mint forrásból vagy kiindulási pontból fejlődik ki és a léte egészén keresztül tőle függ...
Harc, harcos, küzdősport sportoló ... Ezek a kifejezések valamilyen szempont alapján szét akarnak választani valamit egymástól, ami tökéletesen egybe tartozik. Hiszen Muhamad Ali vagy Tyson is nevezhetők harcművésznek látva, hogy a harcot bizony művészi szinten gyakorolták, akik harcművészetet gyakorolnak, azok pedig ezen harci kapacitásoknak a töredékét sem érik el a legtöbbször mégis művésznek aposztrofálják magukat...
Nem látom az okokat és a különbségeket... Akik ilyesmit gyakorolnak, nyilván különböző színvonalon teszik azt, és hogy mikortól küzdősportoló, vagy mikortól művész az ember ebbéli gyakorlása közben azt én nem tudom eldönteni...
Igen a fölvetésemmel az a kérdésem, hogy ti, mások hogyan értékelitek a"harcművészeti" pályafutásotok értékét úgy, hogy már nem gyakoroltok... Talán itt kellett volna pontosabban fogalmazni, hiszen aki aktívan gyakorol a maga területén az ezt nem tudja megmondani... Így a pontosítás kedvéért a felvetés azokhoz szól, akik már nem aktívak a gyakorlásban és azt múltjukként látják
Ezzel függ össze: "De eltelik az idő és vissza gondolva azért megkérdezed magadtól, hogy tulajdonképpen mi is volt ennek az egésznek az értelme? Miért is csináltam én ezt?"
Nekem ilyen gondolataim nincsenek. Én, ahogy telik az idő, egyre tisztábban látom, hogy ha bármi mást csináltam volna, nem jutok fel ilyen "magasra".
Igen, ez ránézésre kungfu. A mozdulatok lágyak harmonikusak, az egész test együtt hullámzik. Vuduman, köszi a linket. A karate darabos, tak, tak, mint a fa. Nincs benne az a lágyság. Ahhoz, hogy vki így kungfu módra mozogjon, ahhoz kell általában a nei gong és qigong gyakorlás. Ez utóbbiak nem mentek át a karatéval együtt japánba. Ebben a videóban is ez a forma van kielemezve, kungfu és karate oldalról: https://www.youtube.com/watch?v=V2vYhf_G_Ik&t=4s Vuduman linkjén jobban mozog a kungfus.
Számomra a kungfu, nei kong, qigong, egy rendszer. Az egészség és az egészség megvédésének a készsége együtt halad. És ez már egy önfejlesztő módszer is, amiben a gyakorló a testét és az egész lényét jobban megismeri. Japánba ebből csak egy része ment át, mégis milliók azt gyakorolják, a karatét. Kicsit faramuci számomra, hogy millióan vannak, akik egy rész rendszerből csinálnak művészetet. Ezt persze a karatésoknak gondolom nehéz megemészteni.
Találkoztam 60 éves több danos karate mesterrel, rettentő darabos volt a mozgása, és le volt robanva egészség ügyileg. Hallottam más ilyen karate mesterről is, persze ez csak pár eset. A kungfuban, amiben még megvannak a qigong gyakorlatok, ott a qigong biztosítja az egészséget idős korban is. A kungfu szerint, amit én ismerek, egy harcosnak egészségesnek kell lenni. Persze ez egy hosszabb út, és kevesek értik csak, mert sokan türelmetlenek, és azonnali eredményt akarnak. Ezért tudott a karate jobban elterjedni. A karate a tömegekre lett formálva, amikor Japánban 1930 körül népszerűsítve lett.
Itt megjegyzem azt is, hogy a lágy hullámzó mozgást lehet kívülről is utánozni, amit a taichi is csinál. A lassú mozgás viszont nem ugyanaz, mint amikor a qigong által harmóniába hozott test mozog. Amikor csak a külső lassú mozgást próbálja vki utánozni, és gyakorolni, az csak egy imitáció.
