Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
Újabb összehasonlító statisztikai vizsgálatok a Kárpát-medence 6–12. századi népességeinek embertanához
Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1982/XVI, Veszprém, 1983, 35–85.
„A négy, avar kori regionális csoportra az alábbiak a jellemzők: Duna–Tisza közi csoport: A legtöbb mintával képviselt együttes …Noha a terület több pontjáról ismeretesek kis létszámú mongolid túlsúlyú populációk …az itt élt népesség zömére mégis az europid túlsúly volt a jellemző … Kelet-dunántúli csoport: …mind ez ideig számottevő mongolid populáció nem ismeretes, a népesség gyakorlatilag tisztán europid … Nyugat-dunántúli csoport: …Noha …több helyről ismeretesek kis létszámú mongolid populációk is …, a lakosság zömére …a tisztán europid rasszjelleg volt a jellemző … Északnyugati csoport: Erről a területről mind ez ideig csak europid népesség ismeretes …” (i. m. 49–50.)
A szóvégi sz-t a görögök-rómaiak csapták hozzá. Vö. Hebrew מֹשֶׁה, Modern Moshe, Tiberian Mōšéh, Moše; Syriac: ܡܘܫܐ Moushe; Arabic: موسى Mūsā; Greek Mωϋσῆς Mōÿsēs in both the Septuagint and the New Testament, French Moïse, German Mose, Russian Моисе́й stb.
Ezek szerint egy csomó európai nyelvbe nem a latin Bibliából került, hanem közvetlenül a héber nyelvből, így nálunk is elterjedt az Árpád-korban.
Mosó Masa mosodája...
Mosa, Mossa 1202–1203/cr 1500: Villa Reguen ... Nomina iobagionum ... Chessuga, Mossa cum tribus, Fichur, Petessa (LK 1962: 216; Gy I: 656); 1270: Chysk de v. Palasth et Palan f. eius ... Pok ... St. f. Vrbanus, Mosa ... cognati de generatione Chisk et Palan; 1279: iob-es castri Hunt dev. Palasth ... Chysk ... Mosa; 1288>1358: Mosa f-o Moysi ... Cysk f-o Thome de Superiori Palasth (Gy III: 226–228). – Cf. Masa, Moisa, Mosei, Moza, Musa.
Masa 1213/1550: Masa de villa Sorou ... Kaled et Beta ... vendiderunt praefatum Masam et uxorem eius Foelicitatem et filios ipsius Thomam, Tanals et Gyonon et filias scilicet Magnet et Ilega pro decem marcis Absoloni filio Hurt (VR 150., 174; Gy I: 659); 1213/1550: Kalad de villa Gest cepit aliquot oves suas apud Betum de villa Scecul ... Beta autem dixit se emisse a Masa de villa Sorou ... Masa portato ferro combustus est (VR 265., 164; Gy I: 659); 1247: Masa cum Benedicto et Mathya filiis suis ... de minori villa Selepchen nomine, iobagiones monasterii sancti Benedicti iuxta Granum, servientes in equo proprio qui wlgo luosicsag dicuntur (CDES II: 166; Gy I: 476); 1299/1299/1349: Zeertelek ... Masa telek ... possessiones Sceer telek ... Masa telek (Zichy II: 371–372; EO I: 325). – Cf. Mathka, Mosa.
Elküldte [Isten] a heftalitákat haragja vesszejeként Perzsia erőszakos és vérszomjas királya ellen, s azok megszámlálhatatlan seregeik sokaságával legyőzték és lemészárolták, teljességgel megsemmisítették Perzsia országát népével együtt. Talán erre vonatkozott az áldott Ésaiás próféciája, amit Babilón fölötti látomásában látott: "Valóban az óriások jöttek el, hogy csillapítsák haragom; örvendezve jőnek és ellenségesek. A Seregek Ura számos törzset parancsolt eljönni távoli földekről, s az Úr velük, fegyveres harcosaival. Jajgassatok mindannyian gonosz és tisztátalan nemzedék, mert az Úr napja közel, s Isten általi elpusztításotok rajtatok. Ezen dolgok okán minden kéz elerőtlenedik, s fájdalmak fognak el titeket mint a vajúdó nőt. Lássátok! Az Úr napja rajtatok halálos, hatalmas és gyógyíthatatlan haraggal, mely gyermektelenné tesz titeket és kiveszejt a földről." (Ésaiás, 13, 3-8) Ezen jövendölés igazán beteljesült ismét Perzsia királyán, a leggonoszabb Perózon, mivel Isten parancsára a heftaliták mint óriások eljöttek és kitöltötték az Úr haragját. Elsőként fiait, gonosz gyermekeit sújtották le kard pengéje által, és lemészárolták őket ő előtte az ország valamennyi nemesével és kormányzójával, megszámlálhatatlan serege tömegével együtt; a királyt magát, a gonosz Perózt is kardra vetették s elveszett a számtalan hulla között, szamár sírjába temették.
(Movses Dasxuranci: A Kaukázusi albánok története, 16. fejezet, Dowsett angol fordítása alapján)
A óperzsa "Hosrau" névnek nincsen 'hosszú', 'hatalmas' etimológiája, tehát bármiféle effajta szóbűvészkedés értelmetlen.
Attól tartok, Hoszrau/Huszrau király 'óriás termete' pontosan olyan allegória csupán, mint az ószövetségbeli óriások... és éppenséggel szellemi nagyságára utal.
Gushnaspdad, the kanarang of Abarshahr, urged the Sasanian nobles to have Kavadh executed.[4] However, the Sasanian nobles declined the suggestion and instead had Kavadh imprisoned. He later managed to escape and took refugee in Central Asia. In 488, Kavadh returned to Persia with the aid of the Hephthalites,[5] and was joined by other Sasanian nobles, who included Adergoudounbades, a relative of Gushnaspdad. During the revolt of Kavadh, Sukhra told Balash that he was unsuitable to rule as the king of Sasanian Empire and had him deposed in favor of Kavadh.[6] The new Sasanian king then had Gushnaspdad executed,[7] and he was replaced by Adergoudounbades as kanarang.
Justinian and Khosrow declared a five-year truce in 545 but war continued to ravage the Caucasus region. An uprising of anti-Sasanian control struck the Lazica region in 547. In response, Justinian sent 8,000 troops in support of Lazic King Gubazes.[34] A Byzantine-Lazic army besieged the city of Petra, holding a garrison of 1,500 Sasanian troops.
For example, for kust ī Xwarāsān old Iranian/Avestan traditions are emphasized, such as the mention of the story of Sīyāwaxš and Zoroaster’s appearance, and the battle with Frāsiyāk (see AFRĀSIĀB) and the Turānians. Such pieces of information are placed alongside historical information such as the mention of Turkic tribes and their leaders such as Sinjēbīk Xāgān, who was the contemporary of Xusrō I (Nyberg, 1974, p. 176), and Čōl Xāgān, who was killed by Wahrām Čōbīn (Harmatta and Litvinsky 1996, p. 368).
Chosroes Anosirván perzsa király önéletrajzával (Karnamag, [15]), akkor a kép tovább tisztul. Anosirván e közlésben többek között "Zabargan fejedelem vezetése alatt álló és ötvenezer főt számláló három kangar törzs önállóságát elismeri és nesztoriánus keresztyénségüket tiszteletben tartja". Anosirván azt is elmondja, hogy később e kangar törzsek észak felé költöznek (mindez a VI. század közepén történik). Pontosan arra a vidékre, ahol a bizánci források már a 800-as évek elejétől besenyőket ill. besenyő városokat jelölnek. S közülük pontosan három törzset neveznek kangarnak: "Tudni kell, hogy a besenyők kangar nevűek, de nem mindnyájan, hanem csak három tartomány, a Jabdi-erti, Kouartzi-Tzour és Khabukszin-Gila népei".
Egy 10. századi tekintélyes muszlim író-filozófus érdekes szöveget hagyott hátra számunkra ebben a vonatkozásban. Huszrau nagykirály a leírás szerint valóban emberfeletti óriás méretű, ami vélhetően egy olyan népszerű képzetre megy vissza, ami etimologizáláson alapszik.
"úgy mondják a dolgokról, amikben Huszrau kitűnt, hogy magassága tizenhat arasz volt; szíve pedig hét arasz; és minden nap a lovak közül egy csikót evett meg sütve valamint [több] gödölyét ... ."
Igen ez a kettősség régóta jól ismert a kutatásban. A legkorábbi belső keletkezésű türk felirat is szogd nyelvű és a türk írás is szogd alapokról építkezett. Továbbá az is elég érdekes, hogy az ujgúr korszakban, amikor a többelemű nevek szokásba jönnek gyakran iráni-török hibrid nevek használatosak.
Türkökről feljegyezték a kínaiak, hogy szerény, egyszerű népek, azonban a ravasz szogdok irányítják őket. Valamiféle szimbiózisban éltek egymással. A türkök harcos réteget adták, míg a szogdok kereskedtek és a kényes külügyeket igazgatták.
"The earliest coins have the legend βwγʾr γwβ ʾšδʾδʾ “King Ašδāδ of Bukhara”? (Smirnova, 1970, p. 56). Later kings have a legend reading βwγʾr γwβ kʾwʾ (or kʾnʾ) “king of Bukhara, the hero” (or: “Kā¦nā¦,” a personal name). On still later coins the third word of the legend is shortened to kʾw (So. “giant”) or kʾy, which Henning (apud Frye, 1949, p. 28) suggested was a Sogdian calque on the Middle Persian Kay (written kdy), a title first found on legends of the coins of Pērōz (r. 459-84)."
Ezek szerint a heftalita kori Buhara uralkodóinak pénzén szerepelt az óriás titulus. Ezek a szogdok igen figyelemre méltók, mivel ugyanezen időszakban, amikor a perzsák rettegtek a (heftalita) hunoktól, régészeti kutatások szerint uralkodóik erődöket alakítottak át nyári palotává, templommá, azaz ők szemlátomást nem féltek a közelükben lévő hunoktól. :)
Tabari szerint a Peróz nagykirály életét is kioltó heftalita király olyan méltóság-személynevet viselt, ami ugyancsak szogd uralkodói címként értelmezhető.
Kutakodásaim során összeakadtam néhány érdekesnek tűnő adatmorzsával, ami az itteni avar/hun 'népnevek' óriás jelentéséhez szolgáltathat adalékot. A régi irániak között létezett egy szó, ami egyaránt bírt úr/fejedelem és óriás jelentéssel is.
*
„q'w, qw, k'w, kw Pa/MP /kaw/ n. 'prince, lord, giant'. kawān '(The Book) of Giants', Henning 1934a, 29 n1 on orthography and reading. …”
*
Desmond Durkin-Meisterernst: Dictionary of Manichaean Middle Persian & Parthian
*
Henningtől (The Book of the Giants, BSAOS, Vol. XI, 1943) megtudhatjuk azt is, hogy a perzsák csak az emberformájú, antropomorf óriásokat nevezték kawān-nak, az óriás szörnyek neve māzan. Továbbá a késő szászánida korban a szóhoz már elsődlegesen az 'óriás' jelentés társult.
*
A későantikvitás szinkretisztikus vallási közegében a közel-keleti zsidó-keresztény apokrif írások, gnosztikus képzetek Közép-Ázsiába is utat találtak. Hvárezmben jelentős keleti keresztény közösségek éltek és az üldözött manichaeusok is az iráni világ peremére szorultak. Az üldöztetés átmeneti visszaesését követően Közép-Ázsiában virágzott a manichaeus vallás. Mani, a próféta Énok könyvét is fölhasználva egy szír nyelvű szövegét készítette el az Óriások Könyvének, amit aztán valószínűsíthetően tanítványai fordítottak le középperzsára. A középperzsa nyelvű Óriások Könyve, a manichaeus vallásos irodalomra jellemző módon a helyi hagyományokhoz igazítva, azokat is magába foglalva interpretálja a történetet. A szereplő óriások nevei ugyancsak iranizáltak. A történet a mennyből száműzött démonok (bukott angyalok) földi asszonyokkal nemzett nagy hatalmú és zsarnoki óriás fiairól szól, illetve ezek megfékezéséről, leveréséről és kiveszejtéséről. Talán nem túlságosan elrugaszkodott a bizánci-bolgár vallásos irodalom avarok kiveszejtéséről szóló hagyományában ennek az apokrif-apokaliptikus képzetnek is a nyomait látni. A nagy hatalmú és „óriás” avarok a középkor későbbi szakaszában is szerepet játszanak a bolgár apokaliptikus irodalomban, esetenként a türkökkel vagy az ugrikkal együtt.
*
Egy újabb érdekes szövegrészlet Menander Protektor egyik töredékéből való, ahol a római perzsa békeszerződés, az ún. 'Örök Béke' tárgyalásánál kerül szóba a hivatalos perzsa titulusa Hoszraunak.
*
The letter of ratification from the Roman Emperor, bearing the usual superscription, is well known to us. The letter from the Persian king was written in Persian and the following is a Greek translation: ”The divine, good, father of peace, ancient Khosro, king of kings, fortunate, pious and beneficent, to whom the gods have given great fortune and a great kingdom, giant of giants, formed in the image of gods15, to Justinian Caesar, our brother.”
*
[A római császár ratifikációs levele a szokásos címzéssel számunkra jól ismert. A perzsa királytól való levél perzsául íródott s a következő a görög fordítása: „Az isteni, a jó, a béke atyja, az ősi Hoszrau, a királyok királya, a szerencsés, a kegyes és jótékony, akinek az istenek nagy szerencsét és nagyszerű királyságot adtak, az óriások óriása, az istenek képmására teremtett, fivérünknek, Justinianus Caesarnak.”]
*
Részlet Menenader protector egyik töredékéből, Blockley angol fordításában.
*
Amennyiben Menander állítását tényként kezeljük – és nincs okunk kételkedni egyelőre –, akkor a perzsa uralkodók titulatúrájában szerepelhetett az 'óriás' kifejezés, ami a közép-ázsiai iráni hun fejedelmekhez is utat találhatott, vagy talán eleve ebből a térségből származtatható. Ezt az eshetőséget csak erősítheti az a tény, hogy az 5. századi szászánida uralkodói ideológia maga is az északkeleti, közép-ázsiai területek tradíciói felé fordult. A heftaliták, vagy másképpen fehér hunok hatalmuk csúcsán ennek a térségnek az uraiként (5-6. sz.) kényszerítették Iránt adófizetésre. A 6. században nagy propagandisztikus felhajtással dicsőítették az irániak, amikor megszabadultak a félelemtől, amit ezek az iráni hunok jelentettek rájuk.
"550-es években a türk birodalom megtámadta az ázsiai avarokat (kannada és maghada), mire azok a középázsiába vonultak (utigur és kutrigur), majd onnan a kárpát medencébe"
Ezt a hajmeresztő dolgot honnan vetted?
Az ogur/ugor egy szervezeti egység. A kutrigur Golden szerint 'kilenc ugor' (metatézis az r-török *toqurogur-ból, a z-törökben viszont toguz, dokuz a 'kilenc', ott toguzoguzként szerepelnek, bár Golden így nem mondja ki), az utigur-utrigur pedig 'harminc ugor'.
The mainstream view of the time was mainly opposed by Stjepan Krizin Sakač, who emphasized that the word bajan is never mentioned in historical sources as a title, the title ban is never mentioned in such a form, and there's no evidence that Avars and Turks ever used a title closely related to the title ban. Sakač connected the Croatian bân with statements from two Persian dictionaries (released 1893 and 1903); the noun bàn (lord, master, illustrious man, chief), suffix bân (guard), and the Sasanian title merz-bân (مرزبان marz-bān, Marzban). He considered that the early Croats originated from the Iranian-speaking Sarmatiansand Alans. The view of the possible Iranian origin (from ban; keeper, guard), besides Avarian, was shared by the modern scholars like Vladimir Košćak, Horace Lunt and Tibor Živković.
The title marzbān can be dated to the Parthian Empire, where in the frontier areas such as Nisa (1st century BC) are found titles mrzwpn (marzban), probably an officier in charge of the frontier troops, and dyzpty, an officier in charge of a fort. Some scholars consider that marzbāns existed during the reign of Darius I (550–486 BC) of the Achaemenid Empire. There is some uncertainty for the exact relationship between titles marzbān, spāhbed, kanārang, pāygōsbān (Parthian ptykwspn, Sasanian paygospān or padhospān) and istandar. The historical sources blur the distinction between the marzbān and spāhbed (army general or military governor), implying marzbān was a military title strictly limited to the frontier marches and provinces. The least clear is the distinction with kanārang, apparently an East-Iranian derivation ofmarzbān in the province Abarshahr in Central Asia. The pāygōsbān, meaning "guardian of the district", is an uncertain title, seemingly provincial military commanders or governors, while the marzbān meant "guardian of the borders, provinces". Perhaps the pāygōsbān lacked civilian duties. The istandar was the governor of an istan (province or district within a province)
Ibn Hordádzbeh: "Ami magukat a kapukat illeti, ezek alatt a Qabq-hegység [Kaukázus] szorosainak nyílásait kell érteni; ezekben erődök vannak. Ide tartoznak: Bāb Ṣūl, Bāb Allān, Bāb aš-Šābirān, Bāb Lādiqa, Bāb Bāriqa, Bāb Samsahī, továbbá Sarīr fejedelmének kapuja, Bāb Fīlān-Šāh, Bāb Kārūnān, Bāb Ṭabarsarān-Šāh, Bāb Līrān-Šāh, Bāb Libān-Šāh és Bāb Anūšarwān. Samandar városa al-Bāb mögött van; ami azon túl terül el, a kazárok kezében van."
A bāb (باب) arabul kapubejárót jelent. A Babilli-ből, illetve a Babillá-ból is ennek a szónak a korai rokonával faragott az akkád népetimológia Bāb-ili-t, 'ʾĒl/'Il kapujá'-t.
Voltak azonban kapuk az erődvonal keleti részén, az ún. Vörös kígyón is, a Kaszpi-tengertől keletre.
Baski Imre: "... Derbent régi nevei között nem találunk ‘vaskapu’ jelentésűt. Az oguz hőseposzban viszont, amint alább látni fogjuk, a derbenti szoros Vaskapuja szinte eposzi jelzővé vált. Lehetséges-e hogy a török népek hozták magukkal az (ótörök?) elnevezési mintát, s a közép-ázsiai Vaskapu-szoros analógiája alapján nevezték el a Derbenti-szorost is? Feltehetőleg igen, hiszen az avarok és a hunok után a nyugati türkök és a kazárok is megjelennek a Kaukázus vidékén a 6. századtól kezdve. A török jelenlét ettől az időtől számítható. Al-Bāb, azaz Derbent, és környéke ténylegesen a 11. században került török uralom alá, amikor a Nagy Szeldzsuk Birodalom része lett. Ezzel az oguz törökség is megtelepedett a Kaukázus déli-délkeleti felén."
463 tájékán, amikor Priszkosz rhétor a következő sorokat írta, már javában kószáltak arrafelé sztyeppei népek. Lehet, hogy a szászánidák engedték be őket segéderőnek, lehet, hogy a sahansah birodalmától közvetlenül északra legeltették csordáikat: "Ebben az időbena keleti rómaiakhoz [azaz Bizáncba] követséget küldtek a száragurok, az ogurok [az eredetiben: urogok] és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyükről, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékén lakó népek késztettek arra, hogy más vidékre költözzenek. Ez utóbbiak földjüket az Óceán kiáradása folytán keletkező köd miatt hagyták el azért, mert griffek tömege tűnt fel. Az a hír járta ugyanis, hogy ez mindaddig nem szűnik meg, míg csak fel nem falják az emberi nemet. Ezért hát e bajok következtében elűzetve, a szomszédban lakókra törtek rá. Minthogy pedig a támadók erősebbek voltak, azok, akiket a támadás ért, más vidékre költöztek." (Moravcsik Gyula fordítása)
Ál-Zakariás mütilénéi püspök Egyháztörténetének szír nyelvű átdolgozásában az avarok a Kaukázustól délre, fegyverforgatásból élnek: "a szelíd lelkű Jusztiniánosz uralmának huszonnyolcadik ... éve ... A hunok közé tartoznak, és a kapukon belül vannak: būrgārē, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van; allānājē, ezeknek öt városuk van; a Ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak, és erődeik vannak; ūngūr, sátorlakó nép; ūġār, sāber, būrgar, kūrtargar, ābār, kāser, dīrmar, sarūrgūr, bāġarsīq, kūlas, abdel, eftalīt, ez a tizenhárom, sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet".
Kmoskó ezt a magyarázatot fűzi hozzá: "A Kaszpi-kapu alatt a Dariel-szorost, a tenger kapuja alatt a Derbendi-szorost kell értenünk." (Szír írók a steppe népeiről; Balassi, Bp., 2004, 98.)
555-ben tehát avarok álltak szászánida zsoldban valahol Transzkaukáziában.
Szíriai Mihály: "A törökök ... lakóhelye északkeleten terül el ... csakis két, kapuszerű helyen jöhetnek ki az ottaniak, és mehetnek be, akik akarnak. Ezek egyike Perzsián túl, keleti vidéken fekszik, másika északon, Ibériától befelé. Ebben hatalmas erődítmények vannak, s az a kapu, amelyről azt állítják, hogy makedóniai Nagy Sándor parancsára épült abból a célból, hogy az ottani nemzeteket a kivonulásban megakadályozza ... Minthogy ... csak azon a két helyen tudnak kivonulni, mikor a tőlük kijjebb levő királyok szorult helyzetbe kerülnek, (csak) annyi férfit engedtek közülük kivonulni, amennyit (éppen) akartak, hogy az ellenségeikkel folytatott harcokban velük legyenek, utána pedig újból hazájukba tértek vissza."
A limes Sasanicus két szakaszáról van szó: az egyik a Kaszpi-tengertől keletre, a másik attól nyugatra húzódott, s az itteni kapukon engedtek be a perzsák a sztyeppei hadi utánpótlást. Később Bizáncba és a keresztény Magyar Királyság területére is hívtak be ilyen keleti "erősítést", nemcsak a sztyeppéről, hanem a déli muzulmán világból is.
550-es években a türk birodalom megtámadta az ázsiai avarokat (kannada és maghada), mire azok a középázsiába vonultak (utigur és kutrigur), majd onnan a kárpát medencébe.
...
lásd még:
The Avars were a Mongolian peoples, known to the Chinese as the Juan-Juan.
The Chinese sources state that T’u-men (=Bumin) khan, founder of Turkic dynasty and son of the legendary Ashina, defeated the Juan-Juan. Some of the Juan-Juan fled to the Chinese Western Wei. Later, according to another Chinese source, Mu-han khan, Bumin's successor, defeated the "I-ta" (interpreted as Hephthalites) as well as the Tieh-le, who were also known as Oghuz.
