Ez (is) egy szuper év lesz, kedves Gré😉 Csak figyelni kell, mi jön szembe, és a megfelelőt választani a lehetőségek közül 😇😉
Van, Aki ott fenn nagyon figyel és vigyáz ránk. Ha nem élem át, el sem hiszem, hogy nincs olyan gázos, reménytelen helyzet, amiből ne kerekedhetne ki a lehető legjobb, az elképzelhetetlenül legjobb😉
Néha jobb lenne, ha nem tudnék olvasni, hanem csak írni😸 Még egy fikanikket is csináltam! De, kéremszépen, én, a fügemámi, aki vagyok, megálltam, és nem írtam semmit🙃🙂 Én, az onlivan, a piramidális, a kolosszális, a ... fügemámi, be bírtam fogni😁 Jessssz😉 Lennék én szerény, de nincsen mire😄
Mindenkinek adok 2-3 esélyt arra, hogy eláruljon, az első bőven lehet vis major. De az utána következők többnyire felépítenek egy általam ebben az életben soha le nem bontható falat. Harag nem marad, a mindig mindenkori döntésem megbocsátás (és tényleg meg is történik a lelkemben, nagyon rövid idő alatt), nem is emlékszem a régebbi dolgok pontos körülményeire általában, vagy legalábbis nagyon meg kell erőltetnem magam. A fal azonban marad, mert a bizalom elveszik, annyira, hogy nem törekszem rá, nem igyekszem tisztázni és megbeszélni néhány rövid kör után. Ha a dolog valami küldetésféleségbe ütközik, vagy zavarja a köreimet, különösen ha szándékos, akkor akad hirig. De az is minek... kontraproduktív, ám, az ember nem tud kibújni a bőréből. Vénségemre arra jutottam, hogy senki nem tud úgy elárulni, átverni, hogy kárt okozhasson. Amit kiadok, bele valami közösbe, azt úgy adom, hogyha elveszik, hát vigye az illető, nekem sokkal több marad az elégnél. Minden értelemben. Isten mindenért mindig kárpótol, barátságokban, kapcsolatokban, anyagi dolgokban... mindenben. Akkor meg mit ríjak bárkiért, bármiért. Persze, sajnálom, ha valami nem sikerül jól, ha én vagyok hibás bármiben, azt még jobban. Érdekes rájönni, hogy ugyanazt a helyzetet többen mások egész máshogyan látják. Csakhogy ettől ritkán változik bármi is, legalábbis az én koromban. A helyzetértékeléseimnek megvannak a standardjei, kipróbáltak, működőképesek, legalább annyira igazam van, mint Besenyő Pista bácsinak. Azaz mindig. A kivételek erősítik a szabályt, ugyebár. Szmájli. Aki nem vevő a szarkazmusra... az egyen babot. Szmájli.
Nem véletlenül ő a Boss😉😁 Nagyon jól választotta a zenészeket, vendégeket, mindig is. Az a sokféle hangszer, + ahogy a Boss énekel, ahogy egy ilyen koncert össze van rakva, mindig elvarázsol kissé🙂🙃 És nem fáradt még el, még mindig végigtol egy 3 órás koncertet🤗 Nekem olyan életöröm jön át ezeken a felvételeken, majdnem, mint egy karizmatikus, Mennyet eltaláló dicsőítés😇
A kisfügére mindig számítok, ha ő odaragad a képernyő elé, akkor az ott valami nagyon szuper, Bruce Springsteenre márpedig többnyire odaül😉
Itt az egész koncertről (Dublin 2006. november) egy lejátszási lista, egyben sajnos nincs a YT-n az egész koncert:
Visszatekintve a múltra, sok minden megváltozott. A régebben még ellenséges kalderánok és hirogenek ma már a Birodalom részei, és a Hutt Nagytanácsot is mi uraljuk - azzal együtt, hogy a huttok címétől és a velük való bármilyen közösségtől piszkosnak érezzük magunkat... de nem volt más megoldás. Az "Unternehmen Z"-t nem lehetett volna kimagyarázni politikailag...
Amikor először felvetődött, hogy az uralkodójuk legyünk, kirohantunk a Koronatanács üléséről... most meg... pffft... ez is bizonyítja, hogy változnak az idők és a dolgok. Lehet, bedarál minket az uralkodás?
De van, ami nem változik. A malon szeparatisták például. Vagy a magógok, akikkel még mindig háborúzunk a Peremvidéken. És hogy ne legyen tökéletes a világ, a kalózok, különösen a Cavrilhuk, is nagyon megerősödtek... talán majd Savit nagyadmirális és a III. Flotta letöri a szarvukat...
Azért akadnak jó dolgok is. Az Ismeretlen Régiókban az egyik felderítő-kutató egységünk belebotlott a mikkián fajba, és sikeresen asszimilálta azt. Reméljük, vesszük hasznukat, nem úgy, mint például a kazonoknak vagy a Karkaris népének...
Az Állomáslakók Övezetéhez kapcsolódva a Birodalom rövidesen magába olvasztja a garanokat és az Övezeten túl élő taktak fajt... A terjeszkedés nem áll le. A Birodalom növekszik. Akit a szerencséje utunkba sodor, azt asszimiláljuk.
Azt hiszem, ebbe belefutottam, mikor sokat olvasgattam mindenfelé a fórumon. Régi szép idők... Bár most Karácsony előtt azért sikerült egy kicsjót tenni:-)
Tudod, márciusban lesz húsz éve, hogy rájöttem, ez a fránya net, a fórum alkalmas arra, hogy az emberek csodát akarjanak tenni. Megpróbáltuk; együtt, vállvetve akartunk tenni a jóért, egyáltalán nem érdekelt minket a másik hite, vallása, ilyen-olyan preferenciái, közösen tettünk, kűzdöttünk azért, hogy egy gyereknek sokszor keljen fel a Nap. Barátságok születtek, viták csendesedtek, ellentétek illantak el, a sok szembenállás, sokszor egymásra merőleges nézetek miatti üvöltözés helyett egy irányba nézett és tett mindenki.
Ez üt. Nekem az ukrán katonák jutottak eszembe, amit aztán rögtön vetítek is a saját családomra... na, hát üt. Aztán lehet még sok másra is asszociálni.
Még az is eszembe jutott, hogy 28 évvel ezelőtt hallgattam néhány prédikációt az utolsó idők jeleiről, akkor olyan távoli és meseszerű volt. Most pedig megy élesben a világban. Mint ahogy a szülési fájdalmak először csak kicsikék, aztán erősödnek, a vége felé meg, na arról jobb nem is emlékezni.
Azt rakj ide, amit akarsz, majd szólok, ha valami nagyon nem tetszik.
