Keresés

Isten a tökéletességünkre törekszik, az pedig nemcsak tisztaság, hanem egyensúly

Mint ahogy teremtett világ is egyensúlyában épül, és emelkedik

Tehetné, hogy egyszerre mindent megadjon, de akkor Ő lenne abban az egyensúlytartó, abban nem lenne részünkről érdem, a tökéletesség abban növekszik, ami érdem, és kiküzdés

És amint a Földön, az úgy van a mennyben is, még a mennyben minket eltöltő felismerések, is kis lépések

Majd az egykori mélységünkre emlékezésünkben is pontról pontra kapjuk a felismeréseket a mennyben

Minden egyes kockája megmutatja a hálót, aminek a részesei voltunk és vagyunk

És mindent, amiben kaptunk

És a felismerését, ahogy a másikkal a megszerzettet megosztjuk, és osztozunk, és annak a csodáit

Avval mind közelebb kerülve egymáshoz, beleértve az Istent is

És most minél mélyebb a mélységünk, az annál jobban készteti a bennünk jelenlévő magasságot, hogy az áldozatban megtartsuk az egyensúlyt

Így valójában a zuhanásunk lesz indítéka az emelkedésünknek

De az nem történhet felismerés nélkül, ami pedig világosság a Világosságtól

Aki meg el akarja zárni a világosságot, az sarokkőre esek, és széttörik, hogy elkezdhesse az emelkedését majd a számára túl szűkké váló sötétségből

Hogy ez számunkra örök halál, valóban az, egészen addig, amíg Isten nem látja meg bennünk a megírtózást a mélységtől

Aki a halálba akar menni, hogy megszerezze a mélység tapasztalását, az megkapja

Aki pedig az életben akar tökéletesedni az életre, azt felveszi a Kegyelem

Ugyan azt mondjuk, az Isten ítél felettünk, de valójában az történik, hogy mindenki maga választ

Mikor rettegsz, hogy a felismerésben másként kell gondolkodnod, de hát aki ismer, az is eszik, iszik, dolgozik, és éli az életét

Hogy a tenger, a világ gondolatai aszerint csaponganak, amilyen hatás éri őket, az nem a szabadságuk

Lásd be, hogy aszerint értelmezel, ami körbevesz

Ugyan minden út Rómába visz, ami nem hely, hanem felismerés, de mégis mennyivel könnyebb úgy felismerni, hogy eléd lesz tárva az igazság

Mert az igazság az a szeretet, a szeretet, ami nélkül hiányba kerülsz, és nem tudod azt megfogalmazni, de érzed

És a szeretet társa béke

Mikor a szíved révbe ér, és megnyugszik, és abban már lángol

Hidd el, hogy a gúnyod vagyok, anélkül, hogy gúnyolódnék

Mert válaszok megoldják a miérteket, és feltárják az akaratot, ami arra indul, ahogy a hatás jön

Hiszen amikor ismeret nélkül állok, azon vagyok, hogy szabad legyek, és azért, hogy szabadságra jussak, miközben lekötözöm magamat

Isten szeleket ébreszt a vizek felett, gondolatokat ébreszt a gondolkodóban

És nyilván, ha kiűzöm magamból a gondolatot, akkor nem jutok el sehova

Isten maga előtt küldi a legkisebbet, a legkisebb gondolatokkal

Ami nem azt jelenti, hogy jön, hanem azt, jelen van

És tanúságát adja mindazoknak, akik befogadják a Szeretet Lángjában

Abban maga tanúsítja, már nem csak azt, hogy vagyok, hanem már azt is, itt vagyok

És amint a mézes korsóba nem a korsó falán keresztül vezet az út, úgy a tapasztalásomhoz sem vezet más, mint a vizek felett lebegő gondolatok önkéntes követése az engedelmességben

De éppen nem megfontolás nélkül, hanem kikutatva

Ha ellene mondok az Igazságnak, és lázadok ellene, az a kérésem szent Előtte, és ezért nem adhat mást nekem, csak ítéletet

Ami meg az, hogy nézz szembe magaddal

Azaz magamat látom meg annak, aki nem vagyok

Hogy szörnyű lesz az, hiszen én tettem azt a szörnyűt

Ha meg ellene mondok a szörnyűnek, hogy megtaláljam az Igazságot, szent az a kérés Előtte, és a szeretetét adja

Ha az történik velem, hogy magamat látom meg, az nem más, mint az akaratom, ha a szeretetében látom meg, az az akaratom

Egy hosszú út végén állok, válaszútnál, mint ahogy egy hosszú út végén állsz

Tanúkat ébresztettél, és ébresztesz, hogy elmondják az igazat

Ami jó benned, az Tőle van

Így megtörténhet, hogy közel van hozzád, de nem akarod felismerni a közelségét

Ugyan amikor a tetteid már tanúságot tesznek az igazságról, az már élet

De mennyivel több az, amikor már megismered az Igazat

Amikor megismered, a könnyűbe lépsz, a szűk ösvényről térsz az egyre szélesebb térbe

Ugyan nagy kérdésed, és az értetlenséged nem tudja elképzelni abban a könnyűt, pedig annál nincs könnyebb, mint a találkozásban eltöltekezni a szeretetében

Amely felismerés eltölt akarattal, amelyik meg akar maradni az Igazságban

Ha okos vagyok, Elé megye, és köszöntöm, hiszen az tér be hozzám, aki hoz

A felismerésem meg arra késztet engem, hogy magam romboljam le azokat a falakat, amelyek távol tartanak Tőle, amelyeket saját magam építettem

Ha láttál már evezősöket edzés közben, amint hajtja őket az edző, felméred, jó céllal hajtja őket, eredményt hordoz a munkája

Ha szoktál borokat kóstolni rendre, akkor már rácsodálkoztál arra a csodára, amit a bor hordoz

És akkor már felmérted, milyen sokat számít a borász személye

És a lelki haladásom sem alakul máson, mint az Edző személyén, és a Borász személyén, aki hozzáteszi a borhoz azt, amit a szőlő hordoz

Nehogy azt gondold, hogy segítség nélkül, ugyanazt elérheted

Hanem amit Isten Szava hordoz, abban van a segítséged

És nyilván a jelenléte, és nyilván a jelenlétét kieszközlő imádságod

Főleg abban, hogy azt mondod, amit gondolsz

Hogy már nem az én gondolataim, hanem a Te gondolataid vezethessenek

Hogy jó bort lehessen kóstolni, ahhoz jó szőlőt kell termeszteni, ami hosszú évek gondos munkájának az eredménye, majd szükséges a Borász is

 Többnyire csak pillanatokban gondolsz arra, aki rád minden pillanatban gondol

Holott adva van arra az egész nap

És minden tevékenységed, és minden pihenésed adva van, hogy Rá gondolva, növekedhessen benned

Ezért mindenben ha kérsz, ha mindent kérsz, beleértve abba mindent, az elhozza neked, hogy mindenben tapasztald, amint szolgál téged

Ha gondolatoddal szolgálod, mindenben szolgálni fog téged

Nem követelőzésedben, hanem a kérésedben

És minél jobban igazodsz, ami nem más, mint szeretet, annál inkább növekszik benned a szeretet

És ebben nem találsz - mert nincs benne - fondorlatos gondolatot, hanem a szándékát találod, hogy adhasson neked

És azt találod benne, hogy egyet adsz, és százat kapsz, vagy inkább annál még többet kapsz

Legyőzheted az átkot, ami kiűzte a gondolatidból

Visszatéréseddel a szabadságba

Visszatérve a végesből a végtelenbe, az időkorlátosból, az idő legyőzésébe

Hogy ismét úr lehessél az idő felett

Az ígéreted vagyok, aki viszont hozzád van kötve, a juhokhoz

Aki úgy van itt, hogy azt egyetlen porcikája sem kívánja

Aki lemondott érted a Lángodról

Hogy az alkalmatlanban felismerjen az alkalmatlan, hogy befogadja az Alkalmast

Ismerd fel a reményed beteljesülését, hogy meg tudd tenni, amit vár tőled

Megmutatta, amint majd megyek, hogy a felismertetésében befogadd

És ugyan lemaradtál, de kész megbocsátani, hogy utolérd

A legkisebbet adta nektek a sokakért

Az ígéretében, hogy a többit én teszem meg

Mert mit is vár tőled az, tőled, aki nem ismered fel ezeket a sorokat?

Hogy mért is ne tapasztalj?

Hogy mért is ne ismerd fel az igazságot?

A legegyszerűbben, hogy kérdezzél

Hogy olyan választ adhasson, amiben felismered

Mit tesznek az angyalok? - megalkotnak egy eszmét, ami gondolat, felemelik, és megtartják

És mi a megismerés, egyszer gondolat, ami kutatás

Majd felemelés, és megtartás

Azaz valójában egy kérdés, de nem a pillanat kérdése, hanem megemelt, és megtartott gondolat

És mindezt az igazságban

Ezért amikor Hozzá fordulok abban a kérdésemben, hogy keresem az igazságot, de nem hiszek Benned, az már szent kérdés, mert abban kérdezek, ahogy van, ahogy gondolom

És a megismerésemben is kérdezhetek úgy, mint ahogy a halott kérdez, amint azt kérdezem, ami a hátsó gondolatom, de ezért hazugban kérdezek

Ha úgy kérdezek, ahogy gondolom, még akkor is, ha az messze van az ismerettől, az szent kérdés

Míg amikor hazugságban kérdezek, hátsó kérdésemben, arra hiába várhatom a válaszodat

Így mindent kérdezhetek, szentségre az visz el engem, ami ott van a válaszodban

A jó kérdésem az, amit gondolok, a rossz kérdésem az, amit elrejtek

Mikor elrejtem magamat avval, hogy azt várom Tőled, amint én gondolom a hátsó szándékomban

Hiszen vagy várok Tőled gondolatot, vagy erőszakot veszek rajtad

Nem az a kérdés, hogy van e tévedésem, hanem az, hogy befogadni akarom e a gondolataidat

Hiszen a gondolatod fogja helyre igazítani a gondolataimat

Így az, amikor megcsókolsz a szádnak a csókjával, az nem más, mint a gondolatod, és annak a befogadása a részemről

Ez az a frigy, amire meghívást kaptál

És ezért az én csókom nem más, mint az engedelmesség

És megtapasztalom, milyen édes az Úr

Amikor csak a földdel foglalkozom, amikor minden gondolatomat a földnek szentelem, az az ismeretem hiánya

Amikor meg felébredek a megismerésben, és csak a lelkivel foglalkozok, az hiba

Ha a nem ismerésemet megtetőzöm abban megrögzülő akaratommal, az már hiba

Még nem mást nézve, hanem az érdekeimet nézve

Ugyan egészen könnyen meg tudnék bizonyosodni a lelkiekről, azt gondolom az értelmem a gátam, holott az önszeretetem az, amelyik tiltakozik, hogy elismerjen valamit felettem

És ugyanúgy a megismerésemben, amikor elvetem a földit, és evvel kényszerítek másokat, az még mindig az önösségem

Ha nem úgy veszem az Isten Szavát, hogy én mondjak Neki, hanem úgy veszem, hogy adjon tanácsot az adott pillanatra, akkor felismerem, a Szavában ott van az élet

És visszaigazít az engem arra a helyre, ahova tartozok

Hogy megismerhessem az Istent, az az alázatom

És hogy benne maradjak akkor is, amikor felismerem a látásomat, hogy akkor is Benne maradjak, az az alázatom, avval, hogy megalázom magamat

És ugyan megalázhat engem az Isten a sorsommal, de jobb ha tudom, hogy az sokkal több, ha magam alázom meg magamat

A föld meg szolgál, méghozzá jól szolgál

Egészen addig az az áldásom, amíg nem tekintem istennek

Még akkor is, amikor a testem a földnek szolgál, a gondolatom a lelkit keresi

Hit nélkül élni az akarat és értelem

Hinni az pedig akarat és értelem

Aki meg nem lép magaslatra, az nyilván le sem eshet róla, de mégis az, hogy a tudatlanságom védjen meg engem, az olyan, mintha gyerekkoromban nem akartam volna járni megtanulni

A hit az ugyan kegyelem, de mégis abban van, ami akarat, akarat nélkül nincs hit

És útja is van, az meg a Hegyi beszéd

Ugyan jönnek, akik a könnyűt kínálják, de másban nincs élet, csakis abban, amikor meghalok a halálnak, az meg akarat és kitartás az igazságban

És ugyan a hitetlenségem nem engedi, hogy megértsem, hogy a hit az egyben értelem, de a hitemben is nagyon jó szolgálatot tehet nekem a felismerés, amikor értelembe lépek

Hiszen a test az gyenge, de a gyenge testnek is van segítő értelme, ami megtartja az igazságban

Ami engedelmesség

Ugyan közelíthetek a felébredő érzelmeim felöl is, de az értelmem, az képes az érzelmeimmel karöltve járni

És amikor egyszerűen szeretek a Szeretetért, ami több már, mint a hála, akkor is megsegít engem az értelmem

És már a kezdeti lépteimben is segít, hogy legyőzzem az önösségem gondolatait

Majd segít, hogy ismét, és ismét, és ismét legyőzzem az önösségeim gondolatait

Szembeállítva engem az önösségeimmel

Haladásom gyorsasága a magasságba, nagy részben függ az értelmemtől, amikor megragadom az engedelmességet

A visszaeséseim meg értetlenségeim, amikor még ragaszkodok az önösségeimhez

Az meg nyilvánvaló az értelmem előtt, hogy szükségem van arra, hogy magamat is szolgáljam a jó mértékében, hiszen nem tehetem azt, hogy másokat kényszerítsek a szolgálatomra avval, amit nem teszek meg szükségeset magamért

Felismerhetné az értelmem magamat, amikor az indulatomban az igazság nevében támadom az igazat

És mennyivel inkább megtehetném azt magammal szemben, amikor szent Nevedben nekimegyek az igaznak

És ez a két gondolat nagy kettő, mert amíg nem ismerlek Téged, addig abból cselekszek, amit nem értek, de amikor Nevedet használom arra, hogy gyűlöljek, akkor abban cselekszek, amit tudok, annak ellenére, amit már felfogtam, így a bűnöm is ezerszeres

És az, hogy magammal törődve meghalok, az egyszeres, de hogyha másokat is bevezetek a sírba, akkor a bűnöm százszoros

És az, hogy Tőled bocsánatot kérek a felismerésemben, az rendben van, sőt tegyem, de amikor másokat gyilkolok, akkor már nem elég a bocsánatod, mert azt nem teheted, hogy mások helyett megbocsátasz

Így amikor másokat halálba vezetek, szembetalálom magam a bosszújukkal

És az elöl nem menekülhetek, csak a megbocsátásukkal

Így jó, ha teszem, hogy az életedben hozzád megyek, hogy megbocsáss nekem, nehogy a halálodban az ellenségemmé tegyelek

És ugyan, amikor megtámadom az igazat, és amikor a támadásom ellenére az igazságban marad, akkor megszentelődik, de azt nem én tettem, hiszen a halálát akarom, hanem ő tette, hogy az életben maradt, így az életében még sincs érdemem

Az akaratom vezet engem a síromba

És megmenekülhetek, ha a kettőnk kapcsolatában kettőnk közül én leszek az, akit megvizsgálok

Pellengérre állítva a gondolataimat

Egykor Izrael negyven évet kapott, hogy felébredjen

Nem élt vele, és lerombolták a templomot

Mózesnek negyven évre volt szüksége, hogy felnőjön, és találkozhasson az Istennel

Hogy majd kivezesse a kiválasztott népet a száműzetése helyéről

Onnét, ahol a világosságot sötétségbe temették, és a szentélyt megtették sírkamrának

És elétek jött a Bölcsesség a Szavával, és lassan letelik a negyven év, amely évek keresnek titeket

Hogy a sírkamrát feltörjétek, és belépjetek a szentélybe

A Bölcsesség maga lépett elétek hogy kihozzon benneteket Egyiptom földjéről

Egyiptom Földjéről, ahol menedéket kapott a Gyermek

Hogy mint gyermek, keressétek meg az Igazságot, és ahogy Egyiptomot megáldottad, és nem feledkezel el róla, úgy titeket is megáldjon

Ugyan a halálnak erősek a kötelei, de a szív kötelékei képesek szétszakítani

Isten Mózes előtt kettéválasztatta a tengert, most azon van, hogy a Lelke lebegjen a vizek felett

És aki segítségül hívja, annak kettéválassza a vizeket, hogy világossá válhasson a gondolat, amely már élet

Ugyan a föld gondolatai kavarognak, és takarnak, de Áron botja most is képes azt a tengert kettéválasztani

Ne tagadd, magad előtt se tagadd el, hogy csodákban szeretnéd

De ha körbenézel és taglalsz, azt látod, hogy minden felismerésben, és akaratban épül

És amint a félelem, úgy a külső bizonyosság is elvesz az akarattól

A belső bizonyosság meg építi, a mikor meg kell küzdenie a kint ellenfeleivel, akik még mindig a halált keresik

Hanem egy csodát építs, ami a megtérés, ami nem más, mint taglalás, és akarat

Ami pedig nem kényszer, hanem példa

Jézus keresztjében

A föld kényszerít, az élet az vonz

Az a kereszted

Szabadság nincs máshol, mint szellemben és igazságban

Ami megint csak a kereszted, hiszen a szellemben is lemondás, és az igazságban, az sem más, mint akarat

Kikerülve a kényszerből

Ugyan arra gondolsz, mennyi mindent adott neked a föld, de nem tudott mást adni, csak azt, ami a földben marad, és mégis az eget szolgája

Az ég nem kezdődhet másban, mint gondolatban

Amelyik önmagában hordozza már a felismerést

Csakhogy nyilvánvalóvá teszi, hogy lemondásban keress

Mert szeretet nincs lemondás nélkül

Az igazi csoda az, amelyik felvállalja a lemondást, és belép a belső felismerésbe

Nem kényszerít, hanem példát alkot, ami tanúságot tesz az igazságról

Tudom, amit tudok, reményem, hogy felismerjem azt, amit nem tudok, hogy ebben már elém állhass

Ami annyit tesz, állj magad elé, ami nyilván nem jelenti azt, hogy kettőzd meg magadat

Hogy tied lehessen az az érték, hogy átlásd azt, aki nem vagy

Mert nyilván előttem az a kérdés, hogyan léphetek Isten elé, úgy, hogy hozzám lépjen

Nyilván abban a reményben, hogy részesüljek

Hát az anyák szülöttei között a legnagyobb nem tartotta méltónak magát, hogy Hozzá lépjen, nyilván mi sem mondhatunk egyebet

De mégis többet tehetünk abban a felismerésben, hogy Hozzá lépünk

Hogy méltatlanságunk felismerése ellenére Hozzá lépünk

Az anyák szülöttei közül ez az értelem az ő öröksége

Mert ugyan semmink sincs, ami tőlünk lenne, de mégis a mienk az akarat

Mert ugyan jöhet a Kegyelem, ahogy akar, de mégis az a kérdése, mit szeretnél

Mert aki megcselekszi az akaratomat, annál szállást veszek, és kiárasztom rá a kegyelmeimet, mint egy folyót

Az pedig nem más a részünkről, mint akarat

Ugyan gondolhatom, hogy kevesebbel bírok, vagy többel, de ezek semmik

Hanem az akaratom abban minden

A méltatlanságom meg nem kérdés, hanem legyen a felismerésem, úgy, ahogy vagyok

És akaratot veszek a reményemben, és Hozzád lépek, hogy elemésztődjön a tisztaságodban a tisztátalanságom

Azaz a bűnbánatomban bocsánatot nyerjek

Az első megmérettetésem az önmagam felismerése, a második a reményem, hogy ki tudok e abban tartani

És megadod az elsőt, a tisztaságra törekvő akaratnak

És megadod a másodikat, a megtartó akaratnak

Hogy szállást vehess bennem, és Te lehessél bennem minden

Akár el is képedhetnél azon, hogy hány tudós, magát tudósnak tartó, és a világban tudósnak tartott veszti el az emlékezetének a tömegét, amikor másvilágra tér, hiszen nem fogadott a szívébe

Ugyan egy sakknagymester hány lépéssel tudd előre tervezni? – bizonyára elképed majd, amikor ráeszmél Isten terveinek volumenére

És mit szóljon a programozó, aki logikájával felépít működő mechanizmusokat, és programokat, amikor mesterséges intelligencia megnevezéssel nem tesznek a lényegben mást, mint gúnyolódnak rajta, mintha nem is lenne köze a munkájához

Nevezve a gépet intelligensnek, amelyik nem tud többet, mint az egy és kettő között különbséget tenni, anélkül, hogy részéről lenne abban gondolat

Sőt az nemcsak a programozó kigúnyolása, hanem benne van az irónia saját magunk felett, amelyik azt mondja, gép vagy

És amikor belegondolsz, hogy amikor eszel és iszol, amikor valami késztet, és egyszerűen a késztetés szerint cselekszel nem vagy több, mint a robot, aki egyet és a kettőt szajkózza

Az állat sem tesz mást, és mégis sokkal többet cselekszik, mert benne van az ég késztetése, amelyik felépíti benne közben az életet

Az ember meg kilépett abba a szabadságba, ahol már nemcsak az ég készet, hanem a pokol is

Csakhogy a késztetés le van korlátozva már az akarattal

Így az ember aközött választ, hogy gúnyolódjon saját magán, hiszen mesterséges „intelligenciának” veszi magát, aki már nem dönt a testi késztetésein túl

Vagy kilép az állati sorsból, és mérlegel, és dönt

Az ember test és lélek, addig eljut a felismerésben

Csakhogy azon túl rendelkezik szellemszikrával is, aki részessé teszi az égre

Hogy elszakítsa magát a szellemétől, és választja az állatit, az a döntése, hiszen az is döntés

Vagy felismeri Isten Szavát, a szívébe néz, és az akarata felébreszti a szellemét, teheti

Szívébe nézve, megragadva az akaratot, hogy már emlékezzen, lelke egyesül a szellemével

És avval a lelke feléled az örök életre

És már szomorúan néz mindazokra, akik a gépet intelligensnek mondva gúnyolódnak saját magukon, akik nem mondanak mást - állat vagyok, ne tarts másnak

Már az értelem is felháborodik a gondolaton, a szív meg sír, hiszen sírba helyezték

Az amikor azt mondod, amit a gépről mondasz az egy ártatlan megnevezés, nem lehet ártatlannak nevezni, hiszen az az akaratod a sírba

Kérdezek tőled, hogy mérlegelj, és válaszolok is, hogy mérlegelj

Szemet, fület, és ízeket kaptál, és nem másért, minthogy mérlegelj

Fájdalmakat, és jó érzéseket, hogy minden a helyes értékében tűnhessen fel előtted

Értelmet, és emlékezést, hogy minden a helyére kerülhessen

Ha ezek közül bármelyik is hiányozna, ha a lehetőséged hiányozna a mérlegelésre, az csorbítaná a szabadságodat

Mint ahogy van kint és bent, van a testednek és a lelkednek észlelése

Mint ahogy a bent jó társa csend, mégis a bent színes, és harmonikus zenei

És az emlékezésedhez is tartozik kint és bent

Amit az elmédbe fogadsz azt sokszor könnyen elfelejted, és aki átlép a másvilágba az is felejt

De aki a szívébe fogadja az emlékeit az nem felejt, és amit befogadott arra a másvilágon is emlékezik

Értelem és szív, azaz értelem és szeretet

A jó sem válik az érdemünkké, ha az az értelemé

Hiszen annak egészen más indokai vannak, mint a szeretetnek

És az gyötrődés, hiszen küzd egymással a kint és a bent, miközben szolgálják egymást

És ha kint bármiben is hiányom lenne, de bent nincs hiányom

Így a kint hiánya szolgálja a bent bőségét, hiszen befelé irányítja a figyelmemet

Az gyakran előfordul velünk, hogy nekitámadunk az Istennek, mert ínségben, és szerencsétlenségeinkben nem látjuk, amint segít, amint nem láttuk, hogy próbálkozott velünk, hogy oda vezessen, hogy elkerüljük ezeket az eseményeket

És az meg az akkori véleményünknek a gyökereiben ellene mond, hogy aki kezdi megismerni az Istent, azt eltölti a hála, azért, amiket tett érte

Persze mennék az Istenhez reklamálni, holott már elmondta nekem, hogy menjek Hozzá, hogy adhasson

Mennék is Hozzá, de hát messze nem értettem meg, hogy Hozzá nem lehet máshogy lépni, csakis szellemben, és igazságban

Így hogy bárhova odamenjek, azzal, hogy Hozzá megyek, az értelmetlen

Hanem ha áldozatért megyek, az már nem ott van, hanem itt

Hogy értelmet nyerjen bennem, itt vagyok

És amikor felismerem abban, akkor már nem az van, hogy azt csak képzeled, hanem valóban találkozol Jézussal

Elküldte a Szavát, hogy felismerd, itt vagyok

Hogy már ne az értetlenségemben dühöngjek, akkor amikor én nem mentem Hozzá

Amikor engem is a szabadságba akar vonni, mint ahogy az teljesen értelmetlen dolog, hogy megmondjam neki, hogy hogyan gondolja

Hiszen azon van, hogy lássak, és megértsek, és megtaláljam a válaszokat a miértekre

Jézus győzelme még nem a te győzelmed, hanem az a megformált akarata

A győzelmed meg nincs másban, mint amikor megdicsőíted az Istent, ami nincs másban, minthogy megragadod és megtartod az akaratát benned

Istennek nem az a győzelme, hogy kijelenti, hogy legyen, mert az annak a természetes velejárója, hogy lesz

Hanem amikor koldus ruhát ölt fel, és kiterjeszti a Szavát a világra, és elviseli azt, amit teszel a Szavával

És azokban, akik felébredtek az igazságra, megadja a lehetőséget, hogy felébredj

És ugyan egyikünk sem lehet büszke, hiszen az az ébredésünk hogy meglátjuk magunkat

De mégis benne van a lehetőségünk, hogy felismerjük a Szavát az igazságban, és az igazságot a Szavában

Ami kezdeti lépésünk, hogy megtanuljunk járni

Eddig még csak keresve, de ettől kezdve találva

És az Egy Házad meg fogja dicsőíteni az Istent

Ahogy megdicsőítette Jézus, az Ő keresztjében az Atyát

Úgy fogja megdicsőíteni az áldozatában a Fiút

És ugyan még a Házadban a kőfalat látod, de végül is neked kell lerombolnod magadban azt a falat, hogy megtaláld az életet

Mert ugyan keresed a világosságot, de az nincs máshol, csakis a Világosságban, annak a lakóhelye pedig a Házad

És ahogy a kereszted visszakerül minden Házadra, úgy a Szavad mellé visszakerül az élet az Eucharisztiában, és a bűnbocsánatban

Most ugyan a világ még azon van, hogy lerombolja a falakat, hogy megdöntse a Tanításokat, de száznegyvennégyezret rendeltél arra, hogy őrizze

Ők azok, akik tisztára mosták magukat a Bárány vérében

És ugyan hogyan gondolhatnád Jézusra azt, hogy az elveszejtőd, mikor mindezt megtette érted, felépítette érted

Hogy már ne mondhassa senki, hogy nem ismertem fel, hanem aki be akar lépni az életbe, az élhessen

És más ne mehessen a halálba, csak az, aki tudatosan a halált választja

És ugyan felhangzik a száznegyvennégyezer ajkáról a hála éneke, de mégiscsak legyen meg az is, hogy felismerd azt, amiért megérdemli a háládat

És azzal is megtörténjen az, aki azt gondolja, hogy jó vagyok, hogy felismerje, senki sem jó, egyedül csakis az Isten

Ugyan szeretnél a szívedre hallgatni, de ahhoz az is kell, hogy a szíved tapasztaljon

Az meg abban van, hogy ahhoz jön a tapasztalás, aki elmegy a tapasztalásért

Az meg ugyan bent történik, de mégis ahol megtisztulhatsz, az a Házad

Ami úgy kezdődik, hogy felismerés, ami Tanítás, majd úgy folytatódik, hogy célzott akarat, ami nem más, mint az engedelmesség

De az már attól kezdve könnyű, amikor megélem, hogy szeretete édesebb a méznél

És ismerd fel, hogy már eléd léptem, és most arra várok, hogy felém lépj, hogy átölelhesselek

Mit jelent az, hogy Istenben lenni, elsősorban azt, hogy keresem az akaratát bennem, és önként, és átgondolva követem

És akkor átölel engem, a Szeretetet a szeretetével

Az akaratát követve válok szabaddá, és az egy hatalmas tér és terület, hiszen az akaratomban járok

Ha nem az akaratában járok, akkor nem vagyok az Istenben, és akkor a Törvény az, ami vonatkozik rám, az életem meg véges

Ugyan azért követem az akaratomat az Istenen kívül, hogy szabadságra jussak, de annak az indítéka bennem, hogy szabad maradhassak a bűnben, szabadon választva azt magamnak

Az pedig lekötözöttség, és egy szűk terület

Ki akarok kerülni a határok alkotta térből, ehelyett bekerülök mégis a Rend által lekorlátozott területre

Megengedése az, hogy fájdalmat akarsz okozni, hát ismerd meg a fájdalmakat magadon

És magamra hagy, hogy magam döntsek

Bár nem akarom megérteni, de a bűn fájdalmak okozása, a fájdalom okozása pedig bűn másokkal szemben

És amíg nem nézek a másik szemével körbe, nem láthatom azt a fájdalmat, amit okozok neki

Ugyan tehetném, de megvárom, amíg az a fájdalom ami éri, elérjen engem is, az a fájdalom lesz az, ami kinyitja a felismerésemet, amire pedig nem lehetek büszke

És az nagyon jól van, hogy a hasonló keresi a hasonlót, mert az lesz a felismertetőm

Amikor meg belépek az Istenhez, követve az akaratát bennem, majd felismertet engem magammal szemben

Hogy önmagamtól alkalmatlan vagyok a jóra

Senki sem jó, hanem egyedül Isten a jó, és amennyi a részesedésem, annyi a jóságom az Istenben

Így senki sem mondhatja, hogy nem részesedik, hanem mindenki annyiban részesedik, amennyit tovább ad abból

Így tehetem, hogy bővelkedek, és tehetem, hogy elszegényedek, miközben azon küszködök, hogy gazdagodjak

Hogy tagadom a részesedésemet, hiszen nem látok, ezért nincs is miből megértsek

Amelyik edénybe öntenek, még ha cseppenként is, de előbb utóbb megtelik

Amelyikből meg kiöntenek, nem is várhatom, hogy tele lesz

Hogy felismerjem az Istent, az bent történik, kint meg történjen aszerint, ahogy a bent felismer

Addig meg olyan vagyok, mint akit ostoroznak, miközben szép szavakkal kenik a májamat

Bár ugyan nem akarom, de az előbb utóbb elvezet arra, hogy szomjúhozzam azt, ami csak az Istenben elnyerhető

Gondolatom járja a köreit, próbálkozik, csak ne kelljen bentre néznie

Felszólítás megy vele szemben: Isten közel van hozzád, és szeret téged

Előttem a kérdésem, amitől meg akarnék szabadulni, hol van az Isten?

Isten a szívedben kutat, Lelke folyamatosan ott lebeg a vizek felett, a gondolatok óceánját szemlélve

Hogy elvihesse a hírt neked:  itt vagyok

Akik járják a természetet, tudják, hogy az egyensúly megtartatására egy fűszál milyen csodákra képes

És milyen csodákra képesek azok a gyengesédek, amelyek akaratot indítanak

A Sátán, és a pokol minden erői sem tudnak az Egyház hajójára több erőt kifejteni, mint amire egy fűszál képes

Ezért nem is erőt akarnak kifejteni, hanem hazugságokkal indítani akaratokat

Ugyan azok sem képesek egy karcot is ejteni a Saroksziklán, de magukat a halál örvényébe vetik

Az alázatból fakad a felismerés, a felismerés meg bűnbánatra indít minket

Hiszen telve vagyunk tévedésekkel, és a földünk tele rossz magokkal, Tőled eltávolító gondolatokkal

És a bűnbánatban ki kell őket ásni, és Neked megvallani, hogy ne tehessenek kárt bennünk

És meg kell gyötörni magunkat az önvizsgálattal, mert azok rejtőzködnek, és lényegtelennek mutatják magukat

Olyanok, mint magasság vízállás idején a gátban rejtőzködő ürgelyukak, amiket a gátőr nem vett észre  

Isten Szava érvényes az egész mindenségben

Így amit mond, azt úgy vedd, neked mondja, és az úgy van

És attól kezdve, hogy annak veszed, amint mondja, kinyílik az értelmed

És amint befogadod az engedelmességben, megnyitja az a szívedet, és attól kezdve saját magának lesz az Igaz Tanúja

Így az a kérdésem, hogy hol van az Isten? - attól kezdve értelmetlen

És amikor kérdezem, az ellenem tanúskodik, azaz magam tanúsítom a nyomorúságomat

És más nem tesz értetlenné engem, hanem az a nagyságom

Bár az értelmem fog megérteni, de mégis az alázatom lesz az, aki megérteti az értelmemet

Hiszen minden előttem áll fehéren, és feketén

Az egyszerűségében

Annál nincs nagyobb tévedésünk, mint amikor azt gondoljuk, nincs bennünk tévedés

Mint ahogy a puszta jóakaratunkat jóságnak gondoljuk

Mert ugyan a tisztaság valóban akarattal kezdődik, csakhogy nem az önös akaratunkban folytatódik

Mert a jószándékban ott van az önös, az Isten akaratában viszont nincs benne

Így a jószándékunk is abban válik tisztává, hogy vizsgálunk, elsősorban önvizsgálatban vizsgálunk

Hiszen a látszólag tiszta tetteink is fakadhatnak önösségből

Sőt válhatnak a dicsekvéseink tárgyává

Így jobb, ha azokat nem látja senki, sőt ne is értse senki, nehogy kísértésbe essünk

És jobb is, ha majd amikor tesszük, elsietünk azoktól, nehogy elkezdjük fényezni magunkat

Hogy azokban se lássunk mást, mint az alkalmatlanságunkat, mint aki dicsekedne

És amikor valaki dicsérne minket, itt az ideje, hogy az arcunk borura forduljon

Hogy felismerhesse ő is abban a helytelent, amint megkísért minket

A hála pedig egészen más, mint a dicséret, az okai is mások

Hiszen a hála amit kelt bennünk, az a hálánk

Így az egyik legszebb szó, ami megörvendezteti az Istent, mint ahogy az az örvendezésünk, az a köszönöm

És máris találtam abban egy kötődést az Istenhez

Abban máris élhetjük a jelenlétét, úgy, hogy valóban jelen van

Igazán nem nehéz hozzá kapaszkodókat találnom, s találnod

Minden nap megtörténik, és minden nap egészen gyakran megtörténik, hogy akik nem ismerik egymást, megítélik a másikat

És persze ez önmagában nem hír, hiszen mi is részesei vagyunk annak

Hanem amikor megismerik egymást, akkor egészen megfordul a véleményük

És ebben mi is részesedünk

És amint így vagyunk egymással, mennyivel inkább így leszünk az Istennel a Fiában

És amint mi megpróbáljuk megvédeni magunkat az első gondolatban, és az első gondolattól, Ő kiáll, és fogadja az ítéleteinket, tudja, amint megismerjük, megfordulunk

Elküldte hozzátok a hasonlót, aki erre nem lehet büszke, hogy felismerjétek, nem lehettek büszkék

És mégis a megismerésben méltókká váljunk

Hogy a felismert szégyeneinktől megfoszthassuk magunkat a megismerésben

Ugyan ki teszi érted a legtöbbet, nem sokat kell töprengened, hogy válaszolj

És Ki az, Aki hűséges hozzád, akkor is, amikor még hűtlen vagy Hozzá?

És Ki vesz a tenyerére, amikor már mindenki más elhagyott?

És ki fog elviselni majd téged, amikor elviselhetetlen vagy, hiszen csak magadra gondolsz?

Amikor majd dicsekszel, és akkor, amikor ok nélkül csak panaszkodsz?

Ugyan úgy jön hozzád, mint egy koldus, és mégis minden meghajol előtte

Tehetné, hogy úgy lásd meg, amint van, ehelyett megengedi, hogy magadat gondold a középpontba

Megengedi számodra a mélységet, hogy annál inkább elérhesd a magasságot

Aki türelmes a türelmetlenségeinkben

Aki nem hatalommal jön, és se nem erővel

A királyok Királya jön közénk a Szavával

Aki meghagyja az érdemtelennek a lehetőséget, hogy a segítségével érdemessé váljon

Aki jön, sőt már kijelenti, itt vagyok

Hogy felismerhessük a Királyt a méltóságában

Ahogy a mennyben meghajol előtte minden térd, úgy a Földön is megtörténjen a felismerésben

A Bölcsesség jön, hogy dicsőségben érkezhessen, az épülésünkben

Aki megrepeszti a köveket, és megmozdítja az állót

A Szavával teszi

Hogy is gondolhatnánk a különbségeket bennünk, nyilván, hogy felismertünk, vagy nem

De valójában a különbség bennünk az irgalom, hogy tesszük, vagy nem tesszük

És aki felismert, az is jó, ha azt tudja

Ugyan mondja az Isten, hogy gyertek hozzám, és élő forrást fakasztok bennetek, de valójában nem vesszük komolyan

És az a komolyan vevés az nagyobb, mint a felismerés

Szembeállítalak magaddal, hogy komolyan vedd, amit mondok

Addig a pillanatig, meg hagyom, hogy úgy legyen veled, ahogy az íjász megfeszíti az íját a szenvedésedben

Én adom, megengedem, hogy az történjen veled, amint a másikkal cselekszel

Elháríthattad volna, és el is háríthatod még, ami történik veled

Most azt mondom el neked, amit nem tettél

És amikor megtörténik, hogy komolyan veszed a szavamat, akkor megengedem, hogy választhass, hogy hű maradsz a komolysághoz, vagy visszaesel

Ugyan mondod, hogy nem kérdeztek téged, és megszülettél, de az nem úgy van

Ugyan emléked érted nem lehet, de azért értelmed lehet

Mert senki sem születik a testébe az ő beleegyezése, sőt saját akarata nélkül

Mint ahogy senkinek sem más kovácsolja a sorsát

Mert a téged befolyásoló sors nem más, mint egy lehetőség, hogy felismerd az életet, és a részesévé váljál

Értelmezd magadat, és értelmezd az Istent, hogy helyére kerülhessenek benned a gondolatok

És értelmezd a földi életet, mert annak nincs köze a véletlenhez

Isten egy gondolata vagy, amelyik méltó, hogy önálló és szabad életet éljen

Úgy vagy a gondolata, hogy szabadságot adott

Értsd meg a felelősséget, amit a Föld hozott

Ugyan az úgy mutatkozik előtted, mint egy éden, mégis abban lesz a legnagyobb jótevőd, hogy valójában tisztítótűz

És az a döntésed, hogy úgy éld, mint egy édent, vagy úgy, mint egy tisztítótüzet

Ha úgy éled, mint egy tisztítótüzet, akkor valóban édenné válik, de már nem a testnek, hanem a léleknek

Ha elfogadom a keresztjét, akkor bőtermő földre lépek

MINDEGYIK nemzetet egyazon törvényed szerint szereted és ez igy helyes ! Hozsanna.

Kelet és Nyugat közé helyeztél egy nemzetet, hogy kibékítse Keletet és Nyugatot

Az engesztelés koronájával koronáztad

Öt sebe, mint az öt Szent Sebed mutatja a szándékodat

Hogy kibéküljünk magunkkal, a másikkal, és az Istennel

Nem a nagyot hívtad meg, hanem a kicsit

És az rendben van, hogy a másik szándékát keresed, de ugyan felismered az Isten szándékát benne

Hogy megtörd jeget, amit magad, és az Isten Szava közé helyeztél, hogy végre felujjonghass

Hova is gondolok, amikor a föld bölcsességébe burkolózok, dicsérve magamat

Mikor elém teszed a Szavadat, és a Szavadban magadat

Hogy felismerjek, és már ne én legyek magamnak minden, hanem Te tölts el felismerésekkel

Ugyan még nem tudom, mit hoz el hozzám a Tanításod, de majd megismerlek abban Téged

És már nem az lesz, hogy azt hallgatom, amit mások mondanak Rólad, hanem én leszek az, aki mondja, itt van az Úr

Ugyan jössz rácsodálkozni, abban, amint mondasz, de arra ébredsz, amint neked mond

És hova is tehetnéd a gondolataidat, amikor majd egy tőről fakadnak

Nyilván nem fog elférni egy edényben

Ha egy lány sóvárgó karjának nem tudsz ellenállni, hogyan tudnád megállni, hogy megismerd

Amikor eléd helyezi a vágyait, amikor Szava édesebbé válik a bensődben a méznél

Eddig elfordultam, és nem volt bennem tűz

Most Rá nézek, és felébreszti magát bennem

Szava hozta, Szava tette, életet adott a haldoklónak