Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
A vb előtt azonban por került a gépezetbe. A magyar válogatott egy olaszországi kitérővel repült Chilébe, és ha már arra járt, játszott egy felkészülési mérkőzést a Juventus B csapata ellen. A meccsen elég pocsékul játszott a csapat, de ez a kisebbik baj volt. Az eset pontos leírásáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint egy támadó szögletnél Albert és Tichy kisszögletet végzett el egymás között, más beszámoló szerint egy védekezőszögletnél nem ment hátra védekezni a két említett játékos. Tulajdonképpen nem is érdekes, hogyan történt, ami fontos, hogy egy szögletnél a két magas, jól fejelő játékos nem a tizenhatoson belül helyezkedett, amit Baróti Lajos szövetségi kapitány sajátos szóhasználattal tett szóvá a szünetben. Miközben azt firtatta, hogy a csapat legmagasabb tagjai közé tartózó két focista miért nem a büntetőterületen belül tartózkodik a sarokrúgásnál, Dreher-lovaknak nevezte őket, ezzel utalva testméretükre. Tichy azonban igencsak zokon vette, hogy egy állathoz hasonlítja őt az edző. A csatár azonnal felpattant, és meglehetősen vehemensen közeledett Baróti felé, aki kezével próbálta távol tartani magától a támadóját, és így beletenyerelt annak arcába. Tichy erre "az arcomra kényes vagyok" felkiáltással megragadta a szövetségi kapitány grabancát. Végül a játékostársak választották szét a két dulakodó felet. Baróti ezután azonnal haza akarta küldeni Tichyt, de a csapattársak, illetve a válogatottól épphogy visszavonult Bozsik közbenjárására végül mégis elvitte őt a vb-re, sőt ott minden mérkőzésen játszatta is.
Nyolcvanéves lett Margaret Court, a tenisz egyetemes történetének legsikeresebb játékosa, aki egyesben, párosban és vegyes párosban is minden Grand Slam-tornán a csúcsra ért – összességében nagyon sokszor.
RAJTA KÍVÜL CSAK DORIS HART ÉS MARTINA NAVRATILOVA VOLT ARRA KÉPES, HOGY MINDEN EGYES GS-VERSENYT ELHÓDÍTOTT EGYESBEN, PÁROSBAN ÉS VEGYES PÁROSBAN IS, ÉS Ő VOLT AZ EGYETLEN, AKI MIND A 12 TORNÁT (4×3) LEGALÁBB KÉTSZER BEHÚZTA!
Tóth Andrásnak abból a szempontból szerencséje volt, hogy Törőcsik talán legkiemelkedőbb játékának, a Jugoszlávia elleni 4–3-nak részese lehetett, hiszen ez volt az az egyetlen válogatott mérkőzés – 1977. október 5-én a Népstadionban –, amelyen együtt játszottak a pályán.
"Andris a 43. percben a jobb szélről kapott labdát Török Petitől, kissé mögé szállt a beadás, vissza kellett nyúlnia maga mögé a jobb lábával, megemelte a labdát, és mielőtt leesett volna, ballal a hálóba vágta. Nem hittünk a szemünknek, ilyen gólt sem azelőtt, sem azóta nem láttam, ha akkoriban lett volna Puskás-díj, nem is kérdés, hogy Törő megkapja. Aztán a második félidőben rúgott még egyet 18 méterről, két védő ölelésében, Várady Béla pedig az ő felrúgásáért megítélt tizenegyest értékesítette" – említette Tóth András elcsukló hangon.
Aztán bedobom az örök témát, a Fradi elleni 8–3-at, amely egy évvel korábban, 1976. május 15-én történt. Jómagam csak a másnapi összefoglalót láttam, mert a meccs időpontjában a Marczibányi téren voltam Kaláka-koncerten. (Jellemző, hogy emlékszem rá, a szünetben ugyanis bemondták a színpadról az eredményt!)
"Nehogy azt higgye, hogy én elfelejtettem! – replikázik Tóth. – Főleg, hogy végigjátszottam a mérkőzést. Mindenki Fazekas Laci öt gólja miatt emlékszik arra a meccsre, de Andris legalább akkorát játszott. A hetedik gólunkat szerezte, mégpedig úgy, hogy 15 méterről alányesett a labdának, és az a hiába kapaszkodó Hajdú Lajos felett a jobb felső sarokba hullott. Volt még egy gólpassza is..."
Megemlítem, hogy az alányesés volt a specialitása, hiszen 1977. október 19-én Iribarnak is emelt egyet ebből a fajtából az Athletic Bilbao elleni UEFA-kupa-meccsen. (Hihetetlen, két hét telt el a jugók elleni válogatottbeli duplázása óta, sőt, a két meccs között a svédeknek is nyesett egy alábökős gólt, ott Hagberg kapus volt az áldozat!)
"Az alányesés lett volna a specialitása? Nem hinném – mond ellent Tóth. – Ugyanis annyira színes volt a játéka, annyi mindent tudott, hogy nem volt specialitása. Bárkit képes volt felbőrözni, villámgyors volt tíz-tizenöt méteren, fantasztikusan kezelte a labdát, és a legváratlanabb megoldásokra volt képes. Tényleg nem túlzás Maradonához hasonlítani, semmivel sem volt kisebb tehetség, és ő is simán játszhatott volna a Barcelonában. A hetvenes évek utolsó négy évére esett a fénykora, utána már ritkábban táncolt, szerintem az utolsó nagy alakítása 1983. október 19-én az 1. FC Köln elleni 3–1-es győzelem volt. Nem tudom, Paul Steiner él-e még, de ha él, a mai napig rémálmai vannak.."
Ha a karrierjét nem hátráltatták volna sérülései és a már fiatalkorában súlyos alkoholproblémái, egy Maradona, Zico vagy Sócrates doki féle futballzseni és világsztár lehetett volna...:-(
Bár ezt kb. mindenki tudja, aki valamennyire is otthon van a '70-es, '80-as évek magyar futballjában.
Pénteken, kilencvenötödik születésnapján búcsúztatták a Kelenföldi Szent Gellért-plébánia urnatemetőjében Raduly Józsefet, a Postás és a Vasas legendás szélsőjét, a legtovább élt magyar válogatott labdarúgót, a Vasas örökös tiszteletbeli elnökét. Raduly Józsefet az angyalföldi klub saját halottjának tekinti.
Raduly József ugyanabban az évben, 1927-ben született, mint a magyar futball két, talán megkockáztathatjuk, legnagyobb alakja, Puskás Ferenc és Kubala László. Ráadásul a terjeszkedő főváros egyazon negyedében nőttek fel, egymástól gyalogosan bejárható távolságra, és szinte kísérteties, hogy már gyermekkorukban is ismerték egymást, szembetalálkoztak valamelyik külpesti grundon futballozva.
... Két alkalommal a magyar válogatottban is szerepelt, ő volt a legidősebb élő magyar válogatott labdarúgó, valamint az utolsó az élők sorában, aki együtt játszott a nemzeti tizenegyben Puskás Ferenccel.
„A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert.”
„Milyen jól el lehetne adni ezeket a csabai játékosokat, ha gépkocsik lennének. Az eladónak csak ennyit kéne mondania: ezt nézze meg, uram, alig futott!”
A Benfica korosztályos labdarúgócsapata nyerte az UEFA Ifjúsági Ligát, melynek nyoni döntőjében 6–0-ra múlta felül a Salzburg gárdáját hétfőn, így megszakította a portugál klub hatvan éve tartó rossz sorozatát – számolt be róla az MTI.
A Benfica legutóbb 1962-ben diadalmaskodott európai kupában, a Guttmann Béla irányította csapat akkor a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa Kupját nyerte meg, a döntőben a Puskás Ferenccel felálló Real Madridot verte 5:3-ra. [A szünetben még a madridiak vezettek Puskás mesterhármasával - Afrikaans8]
AZ AZÓTA ELTELT ÉVTIZEDEKBEN A BENFICA ÖT BEK-DÖNTŐT (1963, 1965, 1968, 1988, 1990) BUKOTT EL, EGYSZER MARADT ALUL AZ UEFA KUPA (1983), KÉTSZER AZ EURÓPA-LIGA (2013, 2014), ILLETVE HÁROMSZOR AZ UEFA IFJÚSÁGI LIGA (2014, 2017, 2020) FINÁLÉJÁBAN.
Vacilláltam, hogy hová tegyem, hiszem a magyarság lóimádata, s maga Kincsem története is több, mint "egyszerű" sport. Része nemzeti identitásunknak, de mégis csak jó helyen lesz itt:
A felvidéki labdarűgót, a DVTK, Kispest és ZTE kapusát, a szlovák utánpótlás válogatott edzőjét Julius Notát (nekünk, magyaroknak Gyula, mivel édesanyja magyar) 13 éve gyilkolták meg a háza előtt. Az elkövetőt a mai napig nem sikerült elfognia a szlovák rendőrségnek. Egy kis emlékeztető, videóval a leghíresebb meccséről (FTC- DVTK 3-4).
