Harcművészetet azért gyakorol az ember, mert a lelki alkatának megfelelő mozgásformát és társaságot keres, önkéntelenül. Igy 50 évesen már ránézésre látom, hogy ki milyen harcművészetet űz. (Ahogy Goethe mondta, a lelkület arccá válik) Az nem feltétlenül látszik hogy űz vagy sem, hiszen a lelkület van előbbre, de ha űzne, oda menne.
Az hogy harcol-e, nos az attól függ, hogy a lelki alkatába a harc maga is belefér-e, vagy csak az elméleti, neki tetsző, fent említett mozgásforma, meg az abban való fejlődés lehetősége.
Egy festő fest... Alkot, létrehoz... Mások számára esztétikai élményt nyújt stb...
De aki harcművészetet gyakorol, az vajon harcol-e? Ténylegesen...
Szüksége van-e rá? Ténylegesen azzal telik a mindennapja, hogy harcol?
Vagyis a kérdés, hogy miért gyakorol valaki harcművészetet?
Ez magam felé is kérdés lehetne, ha 10 éve teszem fel ezt a kérdést... Én sem gondolkodtam még rajta, hogy minek gyakorlok, hiszen alig keveredtem a mindennapjaimban verekedésbe, vagy bármi olyan szituációba, ami miatt ezt az egészet hajtani kellene...
Ami ezen a videón van, az különbözik, igen. Ezen a videón sokkal több nagydarab orosz van pl, mint az általánosan elérhető. Aztán ott van rajta Chen Yu, aki szintén sokkal nehezebben elérhető, mint az általánosan elérhető chen taijik.
Ha arra vonatkozik a kérdésed, hogy a gyakorlók 90%-a nem helyesen gyakorol, akkor igen, úgy van.
A taiji problémája sokkal inkább az, hogy nem is harcművészetnek tekintik a gyakorlóik, mint az, hogy túl kemények lennének...
Misi alapvetően yang taiji gyakorol és tanít tudtommal, bár belekóstolt a chen taijiba is. Hogy milyen a "Vadas Mihály féle taichi" azt nem igazán tudom, mert nem gyakorlok vele, nem is tudom, mit tanít pontosan.
Szerintem ezt a töréstechnikát te is meg tudod csinálni. Kell hozzá valaki aki végigvezet és persze kell egy jó pár év, amig a megfelelő csontok között a porc a sok mikrotöréstől kinyomja a folyadékot - de meg tudnád te is csinálni. Én 10 évet töltöttem azzal, hogy a bőr seiken helyet csont seiken-t csináljak a jobb kezemre ( igazából az inak vastagodnak meg, nem csak a csont). Fájdalmas és hosszú út volt és sohasem kellett használnom. Mert a magatartásom megváltozott ezen az úton.
A edzők nagy része abba az irányba tolja a tanítványt amerre megy neki. Konkrétan tudom, mert kérdeztem és mondták. Nem az alapokat és a hibáit javítják, hanem feltolják a hozott képességei végéig, aztán erősítés meg állóképesség. Ez a könnyű út. Aztán mindenki sérül meg a nemzetköziben már veszít.
Soha senki sem tudja meg hogy milyen jó lehetett volna, ha...
Megjegyzem, a tanítvány is elmenekül, ha szembesíted az alapokban lévő hibáival, és átmegy amoda, ahol a drága kicsi egóját nem zaklatják ilyenekkel. Persze ott se viszi semmire, de az egója nem sérül. Ma ilyen világ van.
Nagy ütőereje van, de azért szívesen megnézném őt, vagy bármelyik feketeöves tanítványát egy közepes boxoló ellen. Valami azt súgja, hogy a csonttörő ütések nem igazán találnának be...
"akinek ilyen ütőereje van , az igazából bármit csinálhat"
Ezt sosem értettem. Ha nagy ereje van, akkor rossz alapokkal és technikával is király, nem kell sem kijavítania, sem fejlődnie. Pedig mennyivel jobb is lehetne...
Jé nincs harákolás , meg felesleges mozgások. A végén vannak technikák amik tőlem ugyan távol állnak, de akinek ilyen ütőereje van , az igazából bármit csinálhat.
Jópofa, csak a videó nézése közben nehéz elvonatkoztatnom attól, hogy pontosan 0 db technika működne ezek közül a valóságban. Mindegy, szépen mozgott...
Asai Tetsuhiko mester, a shotokan legnagyobb reformere, kata, kumite bajnok, 9 danos aki mintha élete vége felé visszavezette volna a japán Shotokant a Wuzuquan felé amiből származik.
Nekem ő meg a mostani technikai instruktor Naka Tatsuya a személyes kedvenceim.
Naka sensei játszott a Kuri Obi c. filmben, van egy sorozata a you tube-on (illetve dvd-ken jelent meg) ami(k)ben kutatja a karate gyökereit Kinában és Okinawán. Jó kapcsolatban van más japán stilusokkal is (Wado, Shorin-ji kenpo)
Érdekes hogy a Kuri Obiból a másik főszereplőt is nagyon bírom (gyakori vendég Naka videoiban) Yagi Akihitot, Meibukan Goju-ryu-t csinál ami szintén egy reformált stílus (ahhoz képest, hogy Miyagi Chojun egy tanítványa alapította) Ő is meg az öccse is nagyon ügyesek.
POSZT MORTEM XIV. Ecce homo - ilyen volt, ilyen lett.
A halállal való szembenézés kínkeserves, úgy is mondhatnám, nagyon szar dolog. Pontosan két éve, 2021. november 20-án vizsgáztam le Ju-jistuból barna övre. Ekkor, 44 évesen, fizikailag és mentálisan a csúcson voltam. Két évvel később, az ALS előrehaladott állapotában gyógytornázás közben a képességeim maximumát a fekvésből felállás jelenti.
A poszt végén található linken az övvizsgámból és a gyógytornából összevágott videó található. Tökéletesen látszik rajta, ez a betegség hogyan emészti fel az embert. A célom vele nem az önsajnáltatás, hanem minél teljesebb kép adása a helyzetről, amiben vagyok.
Vigyázat, megrázó képsorok következnek. Mondanám, hogy csak erős idegzetűeknek, de nem mondom. Az elmúlással ugyanis - remélhetőleg nem olyan keserves módon, mint nekem - mindenkinek szembe kell nézni, a “gyenge idegzetűeknek” is. Szép napot mindenkinek!
"Belső erős kungfukról amiket régen csak olvasni lehetett, most már lehet látni a neten, akinek van rá energiája, el is utazhat hozzájuk, ki is próbálhatja."
Én konkrétan ismerek valakit, aki a C. Zolinál gyakorol és minden évben januárban kimegy Thayföldre, hogy a helyiekkel edzzen.
Remélem olyanok is vannak, akik a kungfut tisztelik meg így. Személyes tapasztalatomból tudom, hogy vannak olyan mozdulatok, amiknek az igazi értelmére csak 20-30 év után jöttem rá. Nagyon sok haszna van egy -egy edzőtábornak, meghívott mesterrel, de nagyon kell figyelni hogyan mozog. Az ilyen edzőtáborokban jellemzően a nagy hibákat javítják ki.
18 éve írtam először ebbe a topikba. Akkor a koreai tigrisekről raktam be egy linket. A világ változik, ők most táncolnak a bemutatóikon, shuffle dance-t.
A dél-kínából elmenekült kungfu mesterek között vannak, akik már a stílusuk utolsó mesterei, ha ők eltűnnek, akkor annak a stílusnak vége. Belső erős kungfukról amiket régen csak olvasni lehetett, most már lehet látni a neten, akinek van rá energiája, el is utazhat hozzájuk, ki is próbálhatja.
A neten minden fajta harcművészetet meg lehet találni, sok elérhető személyesen is. Persze a legegyszerűbb továbbra is azt csinálni, ami az ember városában van.
Mindennek utána lehet szinte nézni, a youtube-n vannak olyan versenyek is, ahol tényleg nincs sok szabály, de pár szabály még ott is vannak azért . KOTS. Mondjuk ott nem a top atléták indulnak.
10-20 év, az átmeneti az életben, aztán jönnek új korszakok.
Én inkább azt gondolom, a különbség a gyermekkorban keresendő. Mi még naphosszat az utcán, a téren voltunk estünk - keltünk 10 éves korunk után is. Magukba szívtuk azt a tudást, hogy úgy esünk a hátunkra, hogy az áll a mellünkre van szegezve. A mai emberekneél ez a gyerekkori tapasztalás eredendően hiányzik.
Nálunk egyébként nem: ezt és a magassági különbséget kezeljük alapesetként, így lett kialakítva a rendszer.
Mi azt a csodát kezeljük másképp, amikor azonos méretű/súlyú az ellenfél. A nagyokhoz szokva tiszta felüdülés. Kisebbet meg nem bántunk. "Hát nem vagy olyan súlyú hogy nyugodtan meg merjelek ütni ..." :-)
És ha már utca, tényleg egyre "gyengébb" az emberanyag. Nem is én, hanem édesanyám szúrta ki a hírekben mint rendszeresen ismétlődőt: elesett/leverték/meglökték - beverte a fejét, meghalt. Régen nem volt ilyen, tudnék mesélni. Vagy esni nem tudnak már az emberek, vagy a nyakukban nincs erő hogy a fejet megtartsa.
Egyre kevesebb a megértés az utcai/valós helyzetek iránt. Edzőtársam hallotta a teremben a következő megjegyzést, a küzdősportolóktól: " Nézd már, milyen nagydarab taggal (értsd: társsal) gyakorol. Minek? "
És akkor próbáljam bárkinek elmagyarázni, milyen a valóság és miért olyan a rendszer, amilyen...
