Jean-Michel Jarre a legfiatalosabb 75 éves művész, akit valaha láttam. És az ironikus, hogy pont azért, mert a manapság divatos nosztalgiázással és technológia-szkepticizmussal szembe megy. Lehet vele egyet nem érteni, de hitelesen képviseli azt, amit hisz és el akar érni.
Már a hetvenes években is mindenki előtt járt sok szempontból és ez mai is így van olyan projektekkel, mint az Oxymore vagy az ilyen koncertek. Ő az elektronikus zene múltja, a jelene és a jövője. Remélem minimum 92 éves koráig alkot! :)
Ahogy sejtettem, ez a koncert már sokkal fejlettebb lesz látványban, a metaverzum egyre szebb lesz évről évre, fokozatosan. Ez igenis része a jövőnek. Lehet, hogy ez nem tetszik egyeseknek, de ez van, gondoljatok arra, amit Jarre mondott pár éve, a születése óta kerekeszsékes rajongóról, aki életében először táncolt végig koncertet a WTTOS alatt.
Most látom, hogy az 12002-es kommentemre reagáltál, nos abban csak egy idézet van Jarretól. Vajon maga JMJ miért beszé ilyeneket, miért "fikázza" (ahogy te fogalmaztál) a régi Jarre-ozókat? Csak nem azért, mert már neki is feltűnik, hogy mennyire túlzásba estek?
A valódi kérdés, hogy miért vívom én ezt a szélmalom harcot. Nos, néha magam sem tudom, de valószínűleg azért, mert én egy fiatalabb generációs JMJ rajongó vagyok és nekem a későbbi lemezei közül több is (leginkább a Metamorphoses, az Electronica 1, az Oxygene 3 és az Oxymore) sokat jelent, nagy kevenc és egyenlő szinten van a Oxygene-el, Magnetic Fields-el, stb-vel. Ha szeretek egy zenét, akkor szeretem hangoztatni, hogy miért tartom jónak, ilyen egyszerű.
Azért engedd meg, hogy adjak egy kis kontextust ennek. Először is, én is kedvelem a régi Jarre-t. Is. Másodszor, ha olvasod Jarre utóbbi 3-4 évben tett nyilatkozatait, hogy gyakorlatilag minden interjúban felhozza ezt a témát, hogy látja ő, hogy a rajongók azt várnák tőle, hogy az Oxygene/Equinoxe hangzását csinálja újra és hogy ő ezt a művészi kreativitás halálának tartaná. Maga JMJ is gyakran említi ezt a témát, szóval úgy csinálni, mintha ez nem lenne meghatárózó téma a Jarre-ról folyó diskurzusban, azért fura lenne. És miről is van szó?
Röviden: Jarre összes közösségi médiájában, az összes posztja alatt szinte semmi más nem zajlik, csak a teljes utóbbi 30 év - nem az Amazonia és az Oxymore - hanem 3 évtized munkájának a lesöprése 1-2 mondattal. "3 percig bírtam, eddigi legrosszabb műve, vonuljon vissza", kb. ilyenek. Csak az utóbbi 1 évben olvastam olyan "kedves" véleményeket, mi szerint akinek tetszik az Oxymore, annak "nincs lelke", olyat, hogy az Oxygene 3 az "időskori agylágyulás következménye", illetve a kedvencemet, hogy egy kommentelő szépen körbeírva azt kívánta, hogy inkább Jarre halt volna meg Vangelis helyett, mert az utóbbi nosztalgikusabb zenét csinált... Amióta csak követkem JMJ munkásságát, csak ezt a töménytelen mocskot láttam újra és újra a régi generációtól, akiknek a füle nem a digitális szintetizátorokhoz és szoftverekhez szokott. És miért is? Az Oxygene és az Equinoxe mindehonnan ingyenesen hallgatható, megszerezhető, letölthető, megvehető, senki nem akadályoz meg senkit, hogy csak azokat hallgassa.
Ehelyett mégis arra kell koncentrálniuk, hogy köpködjék a maradék 50/60/70/80%-át a munkásságának. Pontosan tudják, hogy a büdös életbe többen nem fog analóg űrzenét kiadni, mégis fel vannak iratkozva, minden poszt alatt "kifejezni az elégedetlenségüket". És nem tudják elfogadni, hogy nem az történt, hogy megpróbált egy Equinoxe-szerű lemezt csinálni és ez sikerült, hanem eleve ez volt a célja, hogy direkt ilyen, mert ilyen műfaj, ilyen hangzás van és sokan szeretik manapság. Attól, hogy ők nem vették be ezeket a kanyarokat, még nem lesz az egyetemesen rossz zene.
És ez nagyon nem az Oxymore-nál kezdődött. Az Electronica tele van dallmos és populáris zenékkel. Az Oxygene 3 és az Equinoxe Infinity a nagy klasszikusok folytatási, tele rengeteg kikacsintással. És ezek a lemezek is kaptak Oxymore-hoz hasonló reakciókat. Itt, az indexen olvastam olyan kommentet, hogy az Oxygene 3 "euro-dance és diszkó" (!!!!) stílusban készült! Az Oxygene 3! Ez kb. olyan, mintha valaki kis grofó "műveit" drum & bass IDM-ként azonosítaná. Nem, itt többről van szó, mint a dallamosságról, itt konkrétan arról van szó, hogy hangzás terén is 50 évvel ezelőtti hangszereket kéne használnia, kézzel vagdosni a kis szalagokat és hasonlók. Csak ez volna oké. Amikor Jarre látta, hogy még a folytatásokat is mennyien leszóták, szerintem ott látta be, hogy feleseges megpróbálnia megfelelni ezeknek az embereknek és inkább azt mondta, hogy akkor legyen tényleg nagyon más a zenéje: ekkor jött az Amazonia és az Oxymore.
Minden művészt lehet, sőt, kell kritizálni. De itt már nem arról van szó, hogy megvitatjuk az új lemezt, hogy melyik dal jó és melyik nem, hogy mi benne a jó, mi benne a rossz. Hanem teljes, totális elutasítás, elzárkózás, lesöprés és gyakorlatilag az érdemi diskurzus elszabotálása, ilyenekkel, hogy "vonuljon vissza". Aki ennyire szenvedélyesen tud több évtizedni zenét utálni egy előadótól, azt én meg hadd nevezzem már Jarre rajongó helyett Oxygene-fannak. Akár azt is javasolhatnám az illetőknek, hogy: 2023, aki aki még mindig elhiszi, hogy a 70-es évek hangzását valaha is újra visszakapja Jarretól, az fogadja végre el, hogy nem. Le lehet iratkozni az oldaláról és megvannak az olyan nosztalgiavámpírok, mint Madis meg Kebu és társaik, akik Jarre 70-es évekbeli hangzásán élősködve, azt másolva "alkotnak". Az új Jarre lemezeket kitárgyalni hivatott facebook, twitter, instagram felületeket pedig hagyják meg szépen azoknak, akik legaláb adnak egy esélyt valami másnak is.
Pontosan azért, amikor egy idő után beregisztráltam több Jarre oldalra is, elkezdtem egy ellenkező narratívát hangoztatni, posztolgatni a későbbi lemezeiről dalokat, hogy hátha páran új esélyt adnak. És szerencsére úgy látom, hogy pl. a Metamorphoses már rehabilitálva lett és most már sokkal többen tartják jó lemeznek, mint rossznak. Ezt a dolgot két okból csinálom:
- Először is, mert pl. maga JMJ a saját oldalán ne csak azt olvassa már, hogy emberek egyöntetűen gyűlölik az összes kiadott lemezét évről évre és az összes posztot ami nem a műltról szól. Ha van egy komment, ami erről szól és agyon van like-olva, akkor én is beírok egy jól megfogalmazott dicséretet, hogy milyen jó, hogy új dolgokkal kísérletezik.
- Másodszor, és ez a fontosabb, hogy azok, akik csak 1-2 dalt ismernek Jarre-tól, nehogy már azt gondolják az ilyen kommentekből, hogy a munkásságából egyedül az eleje érdekes. Tudod hány olyan fiatal elektronikus zene rajongót ismerek, akik az Oxymore-t hallgatva írták, hogy nem hitték volna, hogy ilyet is tud, hogy ilyen sokoldalú és hogy majd jobban visszahallgatják a korábbi műveit is, mert eddig azt hitték, hogy ő csak egy "másik Vangelis"? Ha valaki idejön erre a fórumra mondjuk, aki kíváncsi lenne Jarre-ra, akkor ha én meg még pár ember nem vagyunk, azt hinné a kommentek alapján, hogy ő egy nevetséges öregember, akit a saját rajongói sem bírnak már hallgatni.
Pedig hát pont ez a poén az egészben. A legnagyobb baj a munkássága nagy részével, hogy az ő neve alatt adták ki. Aki nem szereti az Oxygene 4-et, az a név miatt meg sem hallgatja másabb lemezeit, mert azt hiszi, hogy minden zenéje olyan. Aki meg szereti, az megpróbálja meghallgatni, de jön egy Sessions 2000 és esélyt sem ad, ezért megint csak nem hallgatja meg. És akkor jövök én, én meg pont ezt tartom nagyra, ha valaki olyan, mint David Bowie a rock-ban vagy Miles Davis a jazz-ben. Hogy a több évtizedes munkásságában állandóan átváltozik, kockáztat, megújul, kísérletezik. Ebbe beletartozik az Oxygene, a Zoolook, a Revolutions, a Waiting For Cousteau, a Metamorphoses, a Sessions 2000, az Electronica és az Oxymore. Mind teljesen más, nem mondom én, hogy mind ugyanannyira jó, de mind valami másért jó és máshogy kell hallgatni. Maga Jarre így határozza meg önmagát, mint egy mindig valami újat csinálni kívánó valaki. A következő lemeze sem fog hasonlítani az Oxymore-ra, ezt garantálni lehet.
Amphicoelias! Figyelj! Nem unod még ezt az állandó fikázását a „régi Jarre-t” kedvelőknek? Komolyan, elismerésre méltóan nagyon nagy szakmai tudással rendelkezel ha a zene és a zenekészítés technikai, technológiai oldaláról kell eszmefuttatást prezentálni, de ne feledd, hogy az emberek nagy többsége a zenéket nem szakmai szemmel nézi hanem szórakozás céljából hallgatja. Én is. Főleg a dallamos zenét. Ez dob fel, ez termel endorfint bennem, ez okoz örömet, ez tölt el elégedettséggel, jó érzéssel. Nem érdekel, hogy neked az Amazonia vagy az Oxymore és hozzá hasonló társai industrial, nyers, dallamtalan hangzása a világmegváltás, sokunknak nem. Nekem sem. Mégsem fikázlak érte. Elfogadom és nem tüntetlek fel akaratomon kívül és félreérthetően sem zeneileg botfülűnek, pedig nagyon más a zenei ízlésünk úgy tűnik. (a DM kapcsán sem értünk egyet de ez más lapra tartozik) Nekem Jarre - mint egyik prófétája ennek a hangzásnak, egyenlő az Oxgene-el és az Equinoxe -al, ezzel a hangzással, miközben nagyon jól tudom, hogy nem csak ez ő, sőt! Ettől függetlenül nekem ezek a misztikus, ambientes hangzású zenék jönnek be tőle, nagyon távol áll tőlem a mai kor kísérletezős, techno-ba hajló hangzásvilága. Bennem ezek maradtak meg örökérvényű szerzeményeknek, újra és újra hallgathatónak, amik messze meghaladták korukat. Nem érzem magam mégsem ezáltal kevesebbnek, mint ahogy te itt számtalanszor leírtad a hozzám hasonlókat még ha ezt is gondolod. Nem is vita indításnak szánom az írásom, de már nem tudtam emellett szó nélkül elmenni.
December 23-án, éjjel fél 12-től karácsonyi Jarre concert Versailles-ban!
Valós és VR jelenléttel is lehet menni, de természetesen nézhető a Youtube-on is a közvetítést!
A "régi Jarre" irányt hisztizőknek pedig figyelem, Jarre az INDUSTRIAL REVOLUTION új, elektromos gitáros remixével és valami Wendy Carlos-szerű barokkos részlettel promotálja a koncertet. Ebből a részletet itt hallgathatjátok meg:
Egy másik videóban pedig az Oxygene 4-et és az Epicát remixelte össze új tracknek!
Jó esélyt látok rá, hogy ez még a Welcome To The Other Side-ot is felülmúlja látványban, zenében pedig változatosabb/kevésbé "táncos" lesz, szóval ezt ne hagyjátok ki!
Teljesen korrekt, igaza van. Bírom a "kilengéseit", hogy ennyire kisérletezgetős. (A Téo & Téa számomra felfoghatatlanul fos, de ha csak "egy kisérlet" volt, akkor okés.)
Mellesleg az OXYMORE zseniális. Elsőre nem jött be, de többszöri hallgatás után megszerethetővé vált számomra (az "élő" verzió 1 fokkal jobb).
Sajna az OXYMOREWORKS nem az esetem, de adok neki pár hallgatást, útközben jó lesz az. XD
"There are noisy tracks, so of course, fans who are hoping that I'm going to repeat Oxygene, they are not only destabilized, but they are shocked, they become angry, you know. But frankly, I don't care!"
"If you start to think about pleasing the audience, you are killing your creative process. I start every new project with the mindset of a beginner."
Természetesen, ez egy remix lemez, közelében sincs az eredeti színvonalához. A remixek egy része szerintem nagyon jó lett, főleg a Brian Eno és a French 79 remix. Az előbbi a komplex ritmusvlágával, dobjaival nyűgözött le, ebből is látszik, hogy Brian Eno sokkal több, mint ambient előadó, a Nerve Net világa jutott eszembe, ami az egyik kedvenc albumom. Az utóbbi meg hozzáad egy plusz fő dallamot, kifejezetten fülbemászó, de nem mondanám nagyon tánczenének sem, a régi rajongóknak valószínűleg ez fog tetszeni leginkább, mintha a Chronologie időszak Jarreja remixelné az Oxymore-t.
Nekem az elvontabb, absztaktabb, IDM-szerű remixek is tetszenek, mint pl. a Nina Kravitz vagy az NSDOS remix, viszont vannak olyanok is, mint a repetitív, nem túl fantáziadús, tánczenei puff-puff Irene Drésel és Deathpact remix, amik elég bénák lettek. Utóbbi azért is fájdalmas nekem, mert pár éve Jarre remixelte Deathpact-et és az nagyon is jól sikerült, ez meg... Olyanok is vannak, amiket kijövetelkor nem tartottam sokra, de most a lemez kontextusában már látom a célját. Pl. az Adiascar Chase remix, aki filmzenei hatású zenéket szokott csinálni és aki szintén olyat csinál, ami a régi rajongóknak tetszhet, szerintem eléggé rövid remixének bár a hangzása tetszett, de nem volt valami emlékezetes, nem zavart sok vizet. Viszont ezen a lemezen belül hozzáad egy kis színt. Külön nem hallgatnám, de így a lemezen belül a változatosságot növeli.
A Martin Gore remix ugyan nem egy magával ragadó, sodró zene lett, hanem sokkal inkább a Third Chimpanzee világa, eléggé lassan épül fel, de összességében nem rossz. Az Armin féle új dal, ami csak ma, a lemezzel együtt jelent meg, pedig szerintem nagyon is jó lett, dallamos trace, eléggé összetett, nem egy Stardust, de az biztos, hogy megint bebizonyosodik, hogy Arminból Jarre hozza ki a legjobbat.
Összességében nem olyan kihagyhatatlan mű, mint az eredeti Oxymore, nem is üti meg egy Electronica színvonalát (bár nyilván ezt kapjuk Electronica 3 helyett), de azért érdekes összeállítás és érdemes meghallgatni a nyitottabb elméknek.
Számomra a legjobbtól a legrosszabbig kb. így nézne ki a sorrend: Eno, French 79, Armin, Martin, Nina Kravitz, Adiascar Chase, NSDOS, Iréne Dresel, Deathpact.
Igen, ez így teljesen korrekt álláspont. Mindenki másképp élte meg Jarre zenéinek felfedezését. Én nem azért ismerem, mert fiatalkoromban annyira ismert volt, tekintve, hogy még meg sem születtem a 70-es években. Én egyike vagyok a fiatalabb rajongóinak és pontosan az az oka annak, hogy ismerem a munkásságát, hogy ő megtette ezeket a kanyarokat. Ha csakis retro, régi rajongókat teljesen kiszolgáló zenét csinált volna az utóbbi 40 évben, akkor én soha ismertem volna meg az Oxygene-t sem. És biztos vagyok benne, hogy vannak olyan tőlem is fiatalabbak, akik esetleg az Oxymore miatt jutnak el a régebbi munkásságához is.
Vangelis pontosan ezért soha érintett mélyen, soha nem tartottam Jarre-al egyenlőnek vagy hozzá hasonlónak. A Blade runner atmoszféráját én is nagyon szeretem, a stúdiólemezeit meghallgattam kíváncsian, de azokból is valójában kb. az Albeido, a Spiral, a China meg a Soil F. az ami tényleg tetszett vagy megmaradt bennem, az én ízlésemnek egy 1492 már tömény nyál, vagy a te szavaddal élve "hallgathatatlan". A Kraftwerk vagy a Tangerine Dream már inkább az én világom, de egyiket sem tartom Jarrehoz felérő kalibernek, pont azért, mert Jarre nem egy korszakhoz tartozó zenét csinált, hanem minden korszaknak megvolt a maga Jarre-ja és ezt bizony még most is, a 2020-as években is folytatja.
Vagyis én nem azért hallgatom ezeket a régi zenéket, előadókat, mert az én "korszakomhoz" köthetők, hanem mert egyszerűen egy zene iránt érdeklődő fiatalabb ember vagyok, akinek vannak kedvenc lemezei a 1970-es évekből is, az 1990-es évekből is, de a 2010-es évekből is. Nekem ezért nincs ilyen "aranykorszak", hogy a kedvenceim hasonló korszakból kerülnének is: Van olyan kedvenc előadóm, aki 80 éves, de olyan is, aki 30. Vagyis egymástól nagyon eltérő zenéket is szeretek. Ezért nekem az Oxymore ebben a tágabb kontextusban jelent meg és ezért nem zavar, hogy olyan amilyen, mert tudom, hogy ilyen zene bizony van máshol, csak eddig nem Jarre dolgozta fel.
A másik oldala ennek pedig az, hogy én pl. ugyanabban az évben ismertem meg az Oxygene-t, a Revolutions-t, a Chronologie-t, a Metamorphoses-t vagy a Sessions 2000-t, azaz nekem nincs több évtizednyi nosztalgia ami jobban kötne az első lemezekhez, egyszerűen a zenei tartalmat értékelem a saját ízlésem alapján.
Én lehet persze, hogy nekem is vannak elsőre bizarrnak ható zenék, de pontosan ez a lényeg, szerintem az igazán jó zenék nem azok, amik elsőre is teljesen átjönnek. Amit emészteni, feldolgozni, többször újrahallgatni szükséges, az az igazán értékes zene szerintem. Ezért kedvelem pl. Björk zenéit, ahhoz is idő kellett, mire teljesen átjött, de ma meg minden idők legnagyobb női zenei alakjának tartom.
" ti ezeket a kanyarokat már nem tudjátok bevenni vele. Meghallgatsz 3 percet belőle és máris "jaj kikapcsolom, olyan bizarr, hallgathatatlan". Pedig nem arról van szó, hogy ne tudna olyan régi, szépséges dallot írni, hanem direkt ír ilyet, ezt nem érted, az Oxymore direkt olyan amilyen." - Rendben, egészen biztosan van igazság abban, amit írsz, és talán ez a szép benne.
A mostani zenéi akkor már nem nekem szólnak, ezzel sincs semmi baj, ami nem tetszik, vagy az izlésembe nem fér bele, nem megyek utána, és ez nem Jarra hibája, se nem az enyém. Mást csinál már ő is, és mást szeretnék én is hallani. Ami nem jó a fülemnek és bizarr, azt kikapcsolom. Azt hallgatom, ami tetszik és ami az ízlésembe belefér. Én ezeket a kanyarokat nem akarom bevenni vele, készítse a zenéit annak, akinek tetszik. Én meg hallgatom azt, ami nekem tetszik, ennyire egyszerű.
Egyáltalán nem hallgathatatlan, csak egyszerűen nem ismered az elektronikus zenét, mint műfajt. Aki a Vangelis-Jarre-Tangerine Dream-Kraftwerk négyesen kívül nem hallott elektronikus zenét az utóbbi 30 évből, annak hallgathatatlan, mert fel nem tudja fogni, hogy hogyan kell az ilyen zenét, mint az Oxymore, élvezni. Pedig elárulhatom, hogy nem, nem mindenki van ezen a véleményen, hanem csak ti, a "retro fanok" egy buborékban. Ki kéne jönni a 70-es évekből. A valóság az, hogy hasonló zenék, mint az Oxymore készültek, sőt, sokkal nehezebben fogyasztható zenék is, mégis óriási a követő táboruk. Az experimental techno és IDM műfajok 90-es évektől kezdődő fejlődése hatással volt az elektronikus zene világára és Jarre-ra is. Rátok meg nem, ezért ti ezeket a kanyarokat már nem tudjátok bevenni vele. Meghallgatsz 3 percet belőle és máris "jaj kikapcsolom, olyan bizarr, hallgathatatlan". Pedig nem arról van szó, hogy ne tudna olyan régi, szépséges dallot írni, hanem direkt ír ilyet, ezt nem érted, az Oxymore direkt olyan amilyen.
Hallgasd meg pl. a Silenced című lemezt a The Black Dog-tól, vagy hallgasd meg valamelyik Environmental albumot a Future Sound of Londontól. És ezek már csak nem is új, 2020-as évekbeli előadók, hanem még a 90-es években ismertté vált előadók. Ha ezeket hallgatod, máris érhetőbbé válik az Oxymore szerkezete, hangzása, ha megkapja ezt a kontextust. De hallgasd akkor meg a Autechre nevű IDM előadó egy késői lemezét, amiben nemcsak dallamot lehet alig találni, hanem rendes ütemet sem. Mégis, óriási, megszállott rajongó táboruk van. Az ilyen zene nagyon is hallgatható milliónyi embernek, csak a 70-es évek analóg előadóinál leragadt embereknek nem. És azt sem értem, mi ebben az egészben a meglepő, Jarre nem egy Vangelis, sőt, valójában Vangelis ellentéte. Jarre mindig is technológia megszállottja volt, az ő világnézete szerint a technológia jó és helyes, minden új eszközt ő szeretne használni elsőnek, már a 80-as években is azonnal elfordult az analóg hangzástól, azonnal kellett neki a digitális szintetizátor, a Fairlight és ennek köszönhetjük a legjobb lemezét, a Zoolookot is. Vangelis ezzel szemben úgy igazán nem is elektronikus zenész, hanem egy hagyományos zenész, aki használt szintiket is. Őt a technológia sosem érdekelte, nem járt a Zenekutató központba zajokkal kísérletezni, mint Jarre. Vangelis a 80-as évek elejétől kezdve technológiailag nem mutatott semmi újat vagy érdekeset. Aztán meg jöttek az egyre nyálasabb, egyre túlcsordulóbb new age "neoklasszikus művek", mert ugye sokak szerint, ha a férfi kórus búg mint a tehén, mint a Paradicsom Meghódításában, az ám az igazi minőség, nem a hülye, hallgathatatlan Jarre. Tudjuk, hogy van, aki a minőséget összetéveszti a klasszikus zene felszínes majmolásával, aztán ebből lesz az összes Mága meg Havasi show közönsége. Jarre ellenben soha nem próbált klasszikus zenét csinálni, a Rendez-vous egy kicsit new age-es lemeznek még oké, bár én nem sorolom a legjobb lemezei közé, de az legalább jó ízléssel lett elkészítve. Vangelis, a Kraftwerk, Schulze technológiailag ott maradtak 1980-ban. Jarre meg nem. Ő egy technofil ember, aki imádja az említett előadókat, aki otthon nem Vangelis lemezeket tesz fel, hanem pl. F*ck Buttonst hallgat, Nine Inch Nails-t hallgat, Chemical Brotherst hallgat, ahogy ezt interjúból megtudhatjuk. Más az ízlése, mint a legtöbb rajongójának.
Az Oxymore-ra visszatérve: ez a lemez nagy kritikai siker volt, tucatnyi kritikát is tudok küldeni, ahol zenekritikusokat lenyűgözött az Oxymore és az utóbbi évek legnagyobb Jarre lemezének tartják. Elárulhatom azt is, hogy pl. a Reddit elektronikus zenés felületén meg sok elektronikus zenei oldalon az Oxymore nagyon népszerű, ez a lemez sokkal jobban tetszett a JMJ-t nem alaposan ismerőknek, mint a régi rajongóknak a Facebookon meg Jarre saját oldalán. Sokan azt is írják, hogy ez a lemez a Zoolook modernebb verziója. Ebből is látszik, hogy az előző lemezek miatti elvárások miatt nem tetszik a Jarre saját oldalára íróknak. Ahogy pl. az Electronica Tour-on is a dél-amerikai koncerteken a fiatalok imádták minden percét, míg a magyar koncerten az öregek 30 perc után elkezdtek lelépni az Arénából.
De mindegy, ha neked nem tetszik, ne szeresd. Azzal semmi probléma, ha nem szereted. Te azonban azt állítod, hogy ez "0-ra értékelhető" csak mert neked nem tetszik és akinek meg igen, azok hülyék. De még ez is oké. Viszont azt az visszataszító mondatot, mi szerint "nem arról tanúskodik, hogy mennyi meló van benne" nem hagyhatom szó nélkül. Jarre egy 74 éves emberként ült több hónapon át a számítógép előtt hogy ezt megalkossa. Nézd meg a videót, amiben elmeséli, hogy gyakorlatilag új technológiát kellett feltalálni ahhoz, hogy elkészülhessen a 3D hangzás, hogy minden apró zajt nemcsak megcsinálni, de a térben is el kellett helyezni egy 3D hangzás vezérló, eredetileg mozikhoz kitalált eszközzel, hogy ezeket milliószor újra kellett alkotni, majd miután az egész elkészült, megcsinálni a binaurális változatot belőle, végül pedig a sima sztereó verziót. Tehát valójában 3 lemezt kellett csinálnia. Ezzel a lemezzel több meló volt mint egy ugyanazzal az eszközzel csinált "hallgatható" zenének. Szerinted mivel van sok meló, egy fütyülhető pop dallamnak? És mindezt úgy, hogy ő meg is hallgatta azokat az előadókat, amiket említettem, vagyis arra is szánt időt és energiát, hogy az új zenei hullámokat megismerje. Szóval attól tartok, hogy te tudsz ennyit barátom.
Amit az elmúlt időszakban amit az Amazonian kivul csinált, az egy rakás szemét. És nem, nem egy huszadik OXYGENE-t szeretnénk hallani, nem erről beszél senki, arról már ígyis lehuzott három bőrt minimum. Csak valami ujat, hallgathatót... Nem mixeket, meg ilyen katyvaszokat. Hasonlot, mint a Methamorphosis, Sessions 2000, Geometry Of Love....Valami teljesen újat.... Ez valóban az, amit most csinál, valóban új, csak hallgathatatlan, és ahogy olvasom a Social felületeket, sokan vagyunk még így ezzel a véleménnyel. Persze lehet így is dolgozni. Az ő művészete, lehet később értjük meg, mit is akart igazán. LÁSD.: eon app. Az pl egy baromi érdekes és korszakalkotó dolog volt.
KS-nek is voltak hallgathatatlan korszakai... Vagy Vangelisnek is vannak olyan albumai, amik nem feltétlenül arról tanuskodnak hogy mekkora meló volt bennük. Nekik is voltak 0-ra értékelhető lemezeik. Eljött Jarre-nak is ez a korszaka a sok önismétlő, és bestof korszaka után. Mondom ezt ugy, hogy az ő zenéjét istenítettem sokáig. És most is imádom. De ennyit tud. Lehet savazani... :)
Igen, bár az interjú alapján szerintem nem egy teljes 2 órásat, hanem valószínűbb, hogy kb. 30-40 percet, ez még kiderül.
De mivel az Oxymore-t fogja játszani, ezért ez inkább nekünk hír, akiknek tetszett az Oxymore meg a legtöbb 2000-es években kiadott lemez, akik analóg Korg minipop koncertre vágynak, azok feleslegesen utaznak. Fel nem tudom fogni, hogy akik szerint az utóbbi 30 év összes Jarre lemeze szemét, az minek jön még mindig ide erre az oldalra olvasni híreket Jarreról. Teljesen világosan megmondta, hogy retro zenét fog csinálni többé.
November 3-án jelenik meg először 1998 óta egy remix lemez, az Oxymore-é, természetesen.
Martin Gore, Brian Eno, Armin van Buuren, Frech 79, Deathpact, NSDOS, Adiascar Chase, Nina Kraviz, Irene Dresel. Ezeket Jarre választotta saját ízlése alapján.
Mit számít, a magyarországi rajongók 80%-a régi idők iránt nosztalgiázni vágyó nyugger, akik vagy 30 éve egyfolytában hisztiznek, amiért Jarre haladt a korral és nem a zokszigént ismételgeti orrvérzésig. Szerintük Jarre munkásságának úgy a 60-80% értéktelen, hallgathatatlan mocsok és inkább ugrott volna a Szajnába, mintsem elkészítse. A 2016-os Electronica koncerten is ez volt, a közönség egy része pár dal után elkezdett lelépni, mert nem olyan, mint a legvidámabb barakkban, az úttörők, a Ladák meg a balatoni lángosuk mellett. Ezzel szemben a Dél-Amerikai közönség végig énekelte az Electronica Tour összes állomását, a régi dalokat, az új dalokat, mindent. Múltkor az egyik Facebook csoportban megosztásra került az Oxymore és minden bácsika egymást licitálta túl, hogy "jaj, a technológia de gonosz, így tönkretette" és a kedvencem "30 másodpercig bírtam".... Akkor mit számít az, hogy írják-e hogy 75? A magyar közönség nagy részének már 30 éve nem is létezik.
Szánalmas, hogy egy ekkora zenei legendát 75. születésnapja alkalmából, alig jegyeznek. A 168 óra cikkezett róla és az index néhány sorban. Ezzel ellentétben a sok senkiháziból állnak a hírek... Ennél többet érdemelt volna. Isten éltesse a Mestert!
Nyilvánvalóan a Zoolook a jobb lemez, de hát a Zoolooknál nem is létezik jobb lemez. :) (Igen, beleértve az Oxygene-t is) Viszont azért azt sem szabad elfelejteni, hogy eltelt azóta 40 év. Ma már egészen mást jelent az elektronikus zene, mint akkoriban. És maga Jarre is több ezer új lemezt hallgatott azóta, ne felejtsük, hogy pl. nagy Chemical Brothers rajongó is. Ő a 90-es évek elektronikus zenei forradalmát üdvözölte, nem vettette el.
Őszintén, én nem éreztem úgy, ahogy te, nekem végig a rétegelt, komplex hangzáson volt a hangsúly, szinte észre sem vettem az ütemet, kivéve 3 dalt (Zeitgeist, Brutalism, Epica). De lehet, hogy ez azért van, mert én hallgatok sok ütemesebb elektronikus zenét is, pl. Orbital, Hybrid, BT, vagy a már említett TCB. Igenis létezik minőségi techno. Az Oxymore pedig túl kaotikus, strukturálatlan és zajos ahhoz, hogy tánczenének tekintse bárki is.
Nagyon úgy néz ki, hogy Jarre megnyeri a „Webby Awards” díját az Oxymore-al!
Figyelem, aki csak a 70-es évek nosztalgia elektronikus zenéit szereti és utálta az Oxymore-t, az NE kattintson erre. Aki meg kíváncsi Jarre pár hónappal ezelőtti koncertjéből egy részletre, egy új, ambient jellegű kísérleti, korai La Cage/Erosmachine kori Jarret meg a Future Sound of Londont idéző hangözönre, annak: https://www.youtube.com/watch?v=4kRysbFZzcY
Én nagyon megnéznék egy ilyen koncertet, kár, hogy csak Párizsban van egyelőre…
Itt lenne már az ideje az egyik legjobb Jarre lemezt kiadni LP-ként. Világos, hogy a "CD-k jobbak" érában készült, de ha a Youtube-on, Spotifyon is fent van (ellentétben pl. a Teo&Tea-val), akkor szerintem ki kéne adni ezt a lemezt is. Egy ennyire mesteri, szinte tökéletes lemezt bűn nem újrakiadni ilyen formában.
Jean-Michel Jarre said this during a recent interview with AMAZONIA.de:
- Do you know what's interesting in an artist's life? When you create something people know and love, they are expected to do the same thing over and over again. I don't want to compare myself to other artists, but when you think of Picasso, you can see that he has always conquered new artistic territories.
With Amazonia I wanted to create a soundtrack for a forest. Of course it was something completely different from what I've done before. It wasn't my goal to make music that sounds like Equinoxe or Oxygene.
Oxymore deals with the roots of electro-acoustic music and therefore the result sounds very different. There are people who listen to my music and say: „Okay, but we didn't expect that”. When you repeat yourself, people say „he's done it before, but it's not that good”. With the first successful work, there is an identification and a personal relationship with the audience that defines an artist. The work becomes something that people know from their childhood and youth and it is impossible to top this impression.
Björk said something very interesting the other day: „When I make music, I don't think about whether it will be heard by 30 people or 30 million people. I do what I think, feel, what I want to explore”. When I started Oxygene I had no pressure at all because I was exploring compositions that I had never heard before, I had no role models at all. I had a lot of fun making Oxygene because I was in an innocent process of creation. Even then I tried not to repeat myself or to think of previous works that could inspire me.
It was similar with Oxymore because I took a new compositional path, as I conceived a musical composition in 360° and placed sounds in space as I had never done before. As with Oxygene, I implemented the musical composition in 6 to 7 weeks. As with Oxygene, the mix took a lot of time because I had to learn to master the 360° technology of mixing.….. I never felt like repeating Oxygene and Equinoxe, otherwise I would have stopped immediately. For me, Oyxmore is just as important as Oxygene and everything else I've done.
