Hanggenerátor kimenetre egy kis Graetz, pár 100nF szűrőnek, 100kiloohmon keresztül be egy tranzisztorba, amivel meghúzol egy relét. Az vezérelheti a szivattyút.
beizzítottam a polcon csak fűtésre az emissziógyenge GU81M-et, csak a hangulat kedvéért
Néztem egy videót egy "csöves" kínai előerősítő tesztjéről. Tisztán félvezetős. A macskaevők fel se fűtötték a csövet, alá tettek egy piros ledet. Hogy mindenki tesztelhesse hogy működik a cső, a hang jellel sorba kötötték a fűtését. Kihúzzák a csövet - elhallgat... :-)
mert semmi különbség nem lesz egy 20 forintos kerámiához képest
HiFi erősítőben, csatoló kondenzátor pozícióban nem biztosan nem használnék kerámiát. Csatoláshoz tipikusan elég nagy kapacitás kell, ezt kerámiában, kis méretben olyan anyagból rakják össze, aminek mindenféle hátránya van. A fontosabbak:
- feszültség függő kapacitás, ami természetesen harmonikus és intermodulációs torzítást okoz, utóbbi különösen zavaró
- mechanikus feszültség kapacitás változást eredményez, brutális torzítást okozhat, ha a nagy hangerő kicsit megrezgeti a panelt
- hőmérséklet függő kapacitás, ez a tervezett frekvencia átvitelbe szól bele, eltolja az alsó töréspontot
Hiba ilyet betenni, nem múlhat azon a pár Ft-on. Félvezetős erősítőben kicsik a feszültségek, egy műanyag szigetelésű kondenzátor se túl nagy és túl drága. Nem méregetnék, mások kimérték, milyen szigetelésű kondenzátorok a legjobbak ilyen célra, inkább elhiszem, olyat választok. Csöves meg eleve olyan drága, hogy ez már nem oszt, nem szoroz.
Respekt, nagyon egyetértek! Este sokszor én is hátulról, levett hátlappal hallgattam az öreg csöves rádiót, meg sokszor beizzítottam a polcon csak fűtésre az emissziógyenge GU81M-et, csak a hangulat kedvéért 🙂.
Sajnos realita vagyok ezen a téren, a Burabun is csendes mosollyal mentem el az öt-hatszámjegyű high-end meg audiofil kondik mellett, ugyanaz a minőség ott volt egy-két asztallal odébb 1-200Ft-ért.
Én pl. piszkosul nem hiszek a balzafa asztalkára állított CD lejátszók, vagy oxigénmentes rézből készített hálózati kábelek nagyszerűségében, de nem vagyok teljesen közömbös egy szépen megépített, a félhomályban lágy vörösben világító csöves erősítővel szemben... :-)
Ez egy vallás, nem nagyon lehet racionálisan megközelíteni.
Én azt gondolom, hogy tisztességes tervezéssel viszonylag olcsón is lehet jó erősítőket gyártani, amit meghallgatási tesztekkel már nem lehet megbízhatóan elkülöníteni egy másik jól tervezett erősítőtől.
Van viszont egy csomó érzelmi vagy hitbéli különbség, ezeket nem lehet műszaki jellemzőkkel megközelíteni. Van aki csak a zenét szeretné jó minőségben, de van, akit érdeklődés, érzelem, hit köt a készülékekhez is. Hobby, érdeklődés, nem csak zenehallgatás. Pl. a szerintem a horgászok is sokkal drágább és jobban kidolgozott botokat használnak, mint amit racionálisan indokolni lehetne.
Egy erősítő mérését talán úgy lehetne legjobban elvégezni, hogy a bemenő és kimenő jelet (egy szintre hozás után) egy differenciál műveleti erősítőre kötjük.
Az okoz problémát, hogy az erősítő frekvenciafüggő fázistolást hoz létre, amit nem tekintünk torzításnak. Így akkor is lesz komoly differencia jel, ha a torzítás egyébként nulla. Vagyis ezen a módon úgy lehetne csak torzítást mérni, ha lineáris hálózattal a referencia ágban is létrehoznánk ugyanazt az amplitúdú- és fázis átvitelt, ami az erősítőt jellemzi. Ez nem lehetetlen, de nehézkes. Gyártásban, mikor ugyanolyan erősítőket kell sorozatban vizsgálni, esetleg érdemes lehet így csinálni. Különböző erősítők esetében viszont más mérési módszerek terjedtek el.
A klasszikus módszer a harmonikus torzítás mérése volt, ami csöves erősítőknél elég jól egyezett a füllel észlelhető hangminőséggel. Viszont a korai, kezdetleges tranzisztoros erősítők megjelenésekor kiderült, hogy egy kisebb harmonikus torzítású tranzisztorosnak lehet sokkal kellemetlenebb hangja, mint egy ilyen méréssel rosszabb csövesnek. Ezért kerestek egyéb mérhető torzítás jellemzőket, ilyen pl. a TIM (tranziens intermoduláció).
Csak akkor lenne ilyen, ha a négyszögjel frekvenciája lényegesen kisebb, mint a hangfal alsó határfrekvenciája. Különben egész jól átviszi, tetőesés lesz az alsó, és él meredekség csökkenés a felső határfrekvencia miatt.
Ha a fizikai alapját nézed a dolognak, nem egészen stimmel az a megállapításod, hogy az álló membrám már nem közvetít hangot. A hang nyomás hullámok terjedése a levegőben. Az elmozdult membrán megváltoztatta a légnyomást, és ez a változás nem tűnik el akkor sem, mikor megáll a membrán.
Analóg audio jelnél milyen jittereket akarsz mérni? Az a szkópos képed teljesen értelmetlen ebben a diskurzusban.
Attól hogy szinusz jelekből elő lehet állítani négyszögjelet, és bármi mást, az nem jelenti azt, hogy azt az elektromos jelet ilyen formában hanggá lehet alakítani.
Ha léteznének négyszögjelek mint hang, akkor igencsak nagy bajban lennének a lemezjátszók tűjei, amikor beleakadnak a hanglemezbe vésett kockákba.
Elemezzük ki, mi történik ha négyszögjelet küldünk egy hangszóróra.
A felfutó éltől a membrán előre lendül igen hirtelen, majd a tehetetlenségéből adódóan kicsit túllendül és elkezd csillapodva rezegni és megáll egy helyben.
Az egy helyben álló membrán már nem közvetít hangot.
Ilyesmi képet fogunk kapni, ha egy mikrofonra kötött szkóppal nézzük az eredményt.
Ha specifikációs adatok mérésére nem is de hibás üzemállapot érzékelésére már két évtizede is találkoztam
a módszerrel a zuglói Ágota cég erősítőiben.
Idézet a cég egyik prospektusából:
"Powerguard: A POWERGUARD áramkör folyamatosan ellenőrzi a kimenő és bemenő jel közötti eltérést. Amennyiben a jel alakjában eltérés van, - pl. túlvezérlés, túlterhelés - vezérli a bemeneti limitert, amely megfelelő mértékben csökkenti a bemenő jelet, és ezzel egy időben a sárga LED világítani kezd."
Fourier bácsi szerint ilyen (pedig nem is volt oszcilloszkópja)...
1955 környékén a MechLabor csinált egy elektronikus koncertorgonát (sajnos csak pár darabot), annak a szervízkönyvében igen részletesen leírja a fúvós- és vonósregiszterek harmonikustartalmának a beállítását...
