Nagyon jó volt tegnap, szokásos magas NW színvonal, kiemelve a jó setlistet. 2-3 szám kivételével Tarja korszak volt, egész meglepő és szuper dalokkal (Come cover me, Carpenter, Elevenpath, Sacrament, Getshamane). Egyedül a Dead boys poem-et untam, azt sose szerettem, élőben meg még bénább.
Floor gyakran duettezik Marcoval ezeknél, még ő sem képes hozni azt, amit Tarja tudott, de egyébként rendben volt. Szerintem unták már az új lemezek dalait és nekik is változatos visszatérni a kezdetekhez, nekem bejött.
Kabanenek nagyon jok voltak. 1 orat nyomtak csak sajat notaval, BB nem volt. Februarban uj lemez amit megturneztatnak. Meg is vettem marciusra a headliner jegyet. Az enekest mar megszoktam, teljesen jo volt eloben is.
Na, ma este NW. Ha minden igaz, Beast in Black melegít be, kiváncsi vagyok élőben ütős-e (mint anno a Battle Beast volt). Szerintem Kabanen nagy cimbije Tuomasnak, azért hozza mindig magával.
Jovoheten kiderul milyen az uj NW turneprogram. Tegnap is volt jo kis Powerwolf, szuper volt szokas szerint . Az Amaranthe elotte hallgathato, de nekem tul sok a horges meg a techno. De a muff kibontott seggig ero hajjal nyami :-)
A Kissin Dynamite meg kellemes felvezetes volt. Old school hair metal.
Én legutóbb 2005-ben láttam Tarját még a Nightwish színeiben a Pecsában, ami valljuk be, nem éppen tegnap volt... Én nagyon örültem neki, a színpadi jelenléte engem abszolút kárpótolt a többnyire valóban inkább csak középszerű dalokért, amelyeket egyébként teljesen korrektül adott elő a banda. Korábban azért sem vonzott koncertre, mert annyira nem estem hasra egyik lemezétől se, de ez butaság volt, hiszen egy kicsit így is, úgy is elfogult vagyok vele szemben. :)
Ennél többet azonban nem tudnék mondani, hogy jól éreztem magam. A Strato jónak tűnt távolról, csak akkor még testileg-lelkileg nem sikerült egészen akkumulálódnom a helyszínen. :D
Tarjára senki sem volt kiváncsi a hétvégén?! Na jó, az igazság az, hogy én se túlzottan, kifejezetten a Stratovarius miatt mentem, ők pedig nem hibáztak semennyit sem. A co-headlining miatt a szóló dolgokat sikerült minimalizálni, és nagyon jól esett a két Destiny-s szám, különösen a 4000 Rainy Nights - noha azon a lemezen a másik két lassú sokkal jobb nála. És persze tőlünk nem távoztak Forever nélkül... így megint csak a kacsák hiányoztak.
Láttam még az előzenekart is, ők inkább maradjanak a folk számoknál síppal-dobbal-vellanydudával, mert a szimfonikus vonaluk valami ritka gyenge volt, az énekes csaj biztos valami olyan lánybúcsún vehetett részt, ahol a kimontottan operások mellett Simone, Sharon és Anne Nurmi is ott volt, mind totál bekarmolva - és ezt láthatta példának. Ráadásul nem is volt jó bőr.
Tarja annál inkább, még ha most már ő is 40-es MILF... ennek ellenére ha a finneknél járnék szívesen elvinném egy körre (ha máshogy nem, hát ezzel a villamossal, és ezen senkinek a párja nem sértődhet meg... :-) ). Hang szempontjából viszont már inkább Simone jut róla eszembe, mint az operázás... és az már rég rossz, ha ő utánoz valakit. A másik fele pedig, hogy annyira hatásvadász az összes dala, hogy az már nekem is kellemetlen, pedig nálam nem ördögtől való, ha egy rock/metal számot a populáris média és hallgatóság is kedvelhet. Nem mondom, némely gitárszóló tetszett, de valahogy az egész nem tudott megfogni. Talán azért, mert most inkább utózenekar volt a Strato után, talán azért, mert 8 éve a szimfonikus koncertjei sem voltak olyan izgatók...
...de lehet, hogy tényleg inkább rossz úton jár. Főleg ha a nyári Nightwish-hez mérem, amit most meg akarok ismételni a papplaciban, ami elég nagy szó annak fényében, hogy eddig őket kizárólag fesztiválokon voltam hajlandó megnézni.
Nálam nem ilyen borús a helyzet idén. Mondjuk nekem a Beyond the Black az utóbbi évek legnagyobb kedvence a műfajból, és az új lemezük is az év legjobbja nálam. A Visions of Atlantis nagyon kellemes meglepetés, néhány elég lapos lemez után ez most szerintem konkrétan az eddigi legjobbjuk, bár már sem zeneileg, sem tagságban nincs sok köze a korai anyagaikhoz. Az Amaranthe hozta a szokásosat, se több, se kevesebb. A WT-től viszont a koncerteken bemutatott új dalok alapján nem sokat várok. A My Indigo szólólemezen akadt ugyan pár jó szám, de összességében az is unalmas volt.
Missi végre megint valami értelmezhető produkcióban is megjelent.
Az Amaranthe pont olyan mint eddig mindig: olyan semmilyen. Elize nagyon szép nő, de ez elég kevés.
A Northward-ot viszont én egész jónak érzem.
A Halestorm nem jött be (most se.)
Akinek esetleg van hozzá ideje és türelme az nyugodtan turkálhat tökismeretlen olasz, görög, francia, uruguayi meg egyéb egzotikus helyek zenekarainak idei (és régebbi) megjelenései között, néhány legalább a tisztes iparos szintet megüti......
Pedig az első pár szám valami értelmezhetetlen modernkedés az aktuális Halestorm-on is szerintem. Aztán később kicsit helyrerázódik és tényleg van rajta néhány értelmesebb téma is azzal egyetértek.
Therion, Vision of Atlantis, Beyond the Black, Arion(without female vocal), Leaves' Eyes, Amaranthe, Sharon den Adel szóló vagy ez a Floor féle Nortward is elég halovány lett ebben az évben.
Idén a WT és a Sirenia érkezik még a symphonic female vocal fronton. Hát ők majd talán lehelnek egy kis életet a scene-be.
Ha már ezen a vonalon keresünk hasonlóságokat, akkor inkább Anneke saját néven kiadott lemezei jutnak eszembe. Nekem egyébként így-úgy tetszik ez is, de ha nem Floor énekelne benne, teljesen elmenne mellettem. Az idei Halestorm viszont nagyon sokat pörgött nálam!
Gyenge ez a northward. Csalodtam. Az elso szam elvezheto, a tobbi nem. Mintha 15 evvel ezelotti Gathering volna Anneke nyavogasaval. Maskor meg mintha Lizzy Hale lenne. Ez nem sikerult jol.
Nem tudom egyáltalán belehallgattam-e a szóló anyagba, egy hangfoszlányi emlékképem sincs róla. Csupán a címe ismerős egy kicsit. De ezek szerint semmiképpen nem vesztek vele túl sokat. A WT viszont még komolyabb csalódást nem okozott, eddig.
Na, a Powerwolf az aztán egészen biztosan nem fog hibázni, amíg csak létezik. Semmi kísérletezgetés, semmi új út, semmi izé és mégis forog a föld! :)
Remélem ütős lesz, a legutóbbi lemez(ek) utáni bécsi koncerten voltunk, az kiváló volt. Vannak aggodalmaim, mert ha az énekes kiégésre panaszkodik, majd szólóprojektet csinál (ami rendre rosszabbak szoktak lenni az eredetinél, amikor rendes zeneszerző van mögöttük). Ez az önmegvalósítás tipikus módja, amikor azt gondolják az énekesek (csak mert pár számot írtak és/vagy szöveget szereztek), hogy maguk is boldogulnak, aztán nem. Nem tudom mennyire érdekli a WT rajongókat az énekesnő szakmai válságáról megírt ódák és elégiák, de nekem delete volt. Na bízzunk a jó folytatásban.
Ellenben a Powerwolf ismét jól összerakta a lemezt. Persze ugyanaz a kaptafa, de totál szórkaoztató és fülbemászó. Még a 7 éves fiacskámnak is tetszik, noha inkább a borító :-) Idén talán a legkellemesebb album.
Érdekes, így kivülállóként nekem speciál kifejezetten eredetinek és érdekesnek tűnik a hollandok nyelve, fura hogy nem csípik.
A németeken túlmenően még talán az izlandiak és időnként a svédek használják a nyelvüket a scene-ben, a többiket nem igazán. A jó pár holland csapatot például tényleg a legritkább dolog saját nyelven is hallani, pedig kíváncsi lennék rá.
Amúgy nyugis, visszafogott tagok ami biztosan nem válik hátrányukra.
Kacérkottam már ezzel a live show-al blu-ray formátumban, de azt hiszem egyszer nézhető volna csak. Vannak jó pillanatok a youtuboen fellelhető videórészletekben, egyben is megnézem majd egyszer, de nekem összességében sok a töltelék. Jobbak a zenészek, mint a zene néha, Floor különösen a jobbak közé tartozik.
Helyes. Jó móka :-) Én minden évben megyek legalább egyszer, itt némethonban Helloween környékén mindig turnéznak (Wolfsnächte), ráadásul elég jó előzenakarok is voltak már.
Ezek közül a Powerwolf zeneileg a legmagasabb színvonal. Persze ott is van show, láttam őket vagy 6-7 alkalommal (októberre is van jegyem), mindig élvezem a színpadi megjelenést. Énekileg Attila top, élőben is hozza a szintet, de összességében sablonosnak mondható.
A Sabaton kimndottan jó témakat hoz, a Art of War koncepciólemezként is szuper, de mégis megmaradnak bulizenekarnak. Érzek valami homoerotikus felütést a énekesben, koncerteken szoktam látni ilyen szakállú, szemüveges fura pacákokat és mindig a YMCA klip jut eszembe. Amikor a fél csapat kilépett és lett Civil War, oda Nils Patrik Johansson személyében nagyon komoly énekes és dalszerző érkezett, komolyabb lett a felállás. Kár, hogy kilépett, szólólemeze nem lett annyira ütős (mint pl. a Wuthering Heights albumok).
- Alestorm az nálam olyan, mint a Rózsaszín Pitbull, Prosectura, Fürgerókalábak, Kovbojok... (de ezeken mindig jót tudok szórakozni) és ők maguk is kb. ennyire veszik magukat komolyan
- Gloryhammer is működhetne jól a vicc kategóriában, a "pallosmetál" 20 éve kapja folyton a hideget-meleget, de mégsem tudják olyan jól lecsapni ezt a labdát, mint a Nanowar
- Sabaton az komolyan gondolja amit csinál, a háborús témák ráadásul elég sokszor elevenbe tudnak találni (Cliffs Of Gallipoli, Price Of A Mile, Uprising pl.), csak az előadásmód tényleg olyan, hogy nem mindenki tudja őket komolyan venni, és itt-ott visszafelé sül el az epikusság...
- Powerwolfnál a vicc-faktor ellenére kellően magas színvonalú a zenei kivitelezés és az ének
Nekem ez új, hogy bármi párhuzam vagy áthallás lenne JP vonalon. Eszembe se jutott, hogy paródia lenne. Se a Battle Beast se a Beast in Black nem komolyan veendő, de nem is akarják. Tolják és élvezik, poénkodnak, sokszor trollkodnak, magkuat se veszik komolya. Ettől még élvezhető. Számomra a Powerwolf, Sabaton, Alestorm is ilyen, többször láttam őket is élőben és mindig élvezetes volt. Ehhez képest persze az Epica vagy NW, Within Temptation"komolyabb" zeneileg, produkcióban, énekben mindenhogy. Bár sose kedveltem, ha így minősítünk zenéket. Kabanennek tetszik ez a 80-as évekbeli szintipop, C.C.Catch dallamok, sci-fi prüttyögés, nekem néha sok. De vannak zseniális rendes metálszerzeményei Kabannenek ezeken a lemezeken. Nem tudom pontosan min balhéztak össze, de nyilvénvaló volt, hogy Kabanen ezt a vonulatot viszi tovább. Azt hittem, a társak keménykedni akarnak a Battle Beastben és Kabanen túl lightos, de a két albumot egymás mellét téve, nincs sok különbség. Én is megkajáltam a Berserkert, mert van jó pár bulinóta rajta, amit szívesen megnézek élőben majd előzenekarként. A youtubos videókon látom, hogy BB dalokat is játszanak (Out of Control, ami egyszerűen zseniális Nooraval, de a göröggel fura).
Éppen sixx kollega írt a JP koncertől meg nevezte meg a Firepowert mint az utobbi öt év legjobb lemeze, hát, hallgatható, sablon Judas, semmi extra és emlékezetes, nálam biztos nem 8.6, inkább olyan 6-7 pont. A Berserker 8, a BB új lemez meg 8.5 (főleg Noora miatt).
Bár általánosságban semmi bajom az általad felvázolt bazári(tényleg parodisztikus) ligával, viszont a Gloryhammer félék még paródiának is nagyon kevesek.
