Érdekes, egyedi hangzást alakított ki Barbara. Nehéz volt eset volt 2010-ben. A pedal sustainos C3 nem volt elegendő neki, így Sopronba "ugrottam át" egy kölcsön 25-ös midis basszpedálért Hamm-peet-hez. Aztán a saját Emu sampleremmel hiába próbáltam valami hasonló hangzást keresni, ő a saját basszushangszínét szerette volna. Már akkor nehéz volt egy ősöreg, levitézlett Akai samplert felkutatni. Végül sikerült minden. Betolta a floppyját és szépen megszólalt a Motion Sound erősítőmön. Játék után azonnal kapta ki a samplerből a floppyt, kapcsolta ki a samplert. Ez volt a legelső, kínosan vigyázott hangzása védelmére :-) Aztán egy KORG X5 szintiben belebotlottam ebbe a nagybőgő hangszínbe amit az Emuval bemintavételeztem. A lezli és a string bass-os C3 közt ott a Motion Sound, rajta az Akai sampler. Örültem amikor vége lett.
A kései C3-asban string bass-pedal sustain van beépítve. Ha nem is a 4-4 drawbart jelentő 16' és 8' -at tartalmazza, hanem csak a színtisztán elemi 16, 8' hangokat, de egy lecsengést hozzáad a lenyomott basszushoz. Így szólnak az M, L, E orgonák basszusai. Vagyis egy csúnya, szintetizátor jellegű négyszögjel. Ehhez is jó sok drót, elektronika kell.
Ez a fajta pedal sustain eleve benne van a Legendben, Soulban. Ha lecsengési időt tekerünk rá a potival, akkor megváltozik a basszus hangszíne, a morgósból a szintijellegű lesz.
Jól szól, etalon hangon. Ilyenkor próbálom megfejteni, ámbár nem egyszerű. Szerintem vöröskondis, durvább hangú C3 8888, 3.Ps,f, c3 van beállítva. lezli csutkán. Az erős keyclick általában vonaljelből fakad, de itt tompább. A lezlik közé azonban bedugott egy Marshallt is. Az erős torz középhang a kattanással szerintem ennek a mértékletes hozzákeveréséből fakad.
Jimmy McGriffnek volt ilyen kevert, markáns hangzása. Azt nem tudom hogy párhuzamosan vagy sorosan voltak a hangrendszerben, de ugyanúgy Leslie és Marshall szól egyszerre mögötte.
Tarkus orgonaszóló, alternatív verzió. Hallatszik, hogy még nem volt kidolgozva, de a végső szólónak számos eleme megjelenik. Ha bármikor megkérdik tőlem, mitől kúl a Hammond-orgona, a Lazy mellett ezt a kis részletet szoktam felhozni. Jól kikeverte Emerson, hihetetlen, milyen gazdagon szól az orgona. ABC-k Leslievel tényleg úgy szóltak, hogy azt tovább fejleszteni, javítani nem lehet, hiába telt el 70 év. Minden bizonnyal 100 év múlva se lesz ez másképp. Fantasztikus, hogy egyszer csak eljutsz a csúcsra és nincs tovább.
Ha már Emerson és Lord, előbbi nyilatkozott utóbbiról a Pictures of an Exhibitionist önéletrajzában. Míg Emo Rick Wakeman-nel rivalizált, Lord kimaradt az efféle afférekből és elvolt a Hammondjával:
„Rick, it turned out, had played earlier on that show with a support band called The Strawbs. Maybe there were a few journalistic errors but I remained a little suspicious of Rick for some time. He was, after all, competition. By contrast, Jon Lord, organist with Deep Purple, didn't appear at all competitive. In interviews, he always had a good word to say about his contemporaries, remaining true to his own style and choice of keyboard, the Hammond organ, while never being swayed by current trends.”
Ami érdekes még, hogy mennyire elhanyagolt, szutyok B3/2×122-t tettek ki a színpadra. A kései B3 erősen leharcolt. Lehet hogy a lezlik is. Fülessel jól hallani, mennyire sok kontakt hiányzik, késik, mennyire fuldoklik a zörgősen torz hangja. Sok összetevőből lehet. Kosz, csövek itt-ott, hangszórók állapota. Egy biztos ráférne egy alaposabb törődés.
Ebből lehetett elege Joey DeFrancesconak. Panaszkodott a szélsőségesen eltérő állapotú B3-akra, amit biztosítottak a színpadokon. Valami ilyesmi. Ok, megoldják ezt is, nagy művészek, de kellemetlen. Inkább ilyen esetekben egy megbízható digitális alternatíva. Ezért szorgalmazta a Viscountnál a fejlesztést, hogy azt kapja játékra, kézre, fülre amit lát meglepetések nélkül. Sajnos épp elkészült, erre távozott.
Te írtad. De a balkezes basszmenet ellenére nem feltétel egy gitáros/harmóniák jelenléte. Pl. James Carter szaxis triója Gerard Gibbs-el teljesen jól elvan. A basszus és szólómenet kiadja a hiányos harmóniát. Gyakran a kevesebb, több, a hangok számában is.
A távolfrancia orgonista Michel Benebig. Együtt mulattunk azon, hogy pont egyidősek vagyunk. Ő pár órával idősebb lehet a térbeli elhelyezkedése miatt, korábban kel fel a nap Új Kaledónián. A Jimmy Smith iskola egyik kíváló növendéke.
Van sok módszer a dinamikus pedálbasszusra. Régen volt a string bass, ami az elemi basszushangokat elengedésük után ízlésünk szerint megnyújtotta. Mivel spineteknél eleve nem 2×4 drawbarnyi kevert a hangszín hanem elemi basszushangzás volt, ezért ott alapból rendelkezésre állt már 1948 óta. Hammond model M. Aztán jött a midizés mint Dennerlein esetében. Barbara egy régi Korg bőgőhangot tett meg védjegyének. Az biztos hogy élvezetes! Egy régi videómon rock trióban én is basszgitár hanggal támasztom meg lentről a műsorunkat. Szerettünk improvizálni.
Elsősorban nem a dinamikára utaltam a kettős játékkal hanem a folyamatosan változó, változtatható megszólalásra. Ezáltal nem olyan művi, gépies. Ha valamiről írok, érdekes értelmezés hogy azt kizárólagos kontextusba helyezed. Nem. Mindig azt írom, jellemző. Mert vannak nagyon követhető általános irányultságok. Amik persze nem zárnak ki más megoldásokat. A hammondos zene egy műfaj. Sok jellegzetességgel, kötöttséggel. Lehet nem figyelembe venni, de én örülnék a legjobban ha valaki berobbanna ezzel és gyökeres megújítással. Igazából ez vonatkozik az egész pop-rock-funk... könnyűzenére. Vagy 30-50 éve önmagát ismétli nagyon szigorú keretek közt.
Sajnos a királyok mind elmentek. Utolsónak nagyon korán Joey. Vannak ma is ügyes, tehetséges előadók szép számmal, de mértékadó módon kiemelkedőt bárhogy igyekszem, nem tudok megnevezni.
"Az orgonában a dinamika igen csekély mint ütésérzékenység" ..(igen finoman kifejezve..) ..igaz, de azt hiszem ez--legalábbis itt a fórumom, SOK más ,állandóan előhozott SOMMÁS (és nem mindig támadhatatlan) megállapítással együtt, eléggé köztudot, (még előttem is mint "kivülálló") - talán ne ragozzuk ezeket örökké, az ismétléls nem mindig a tudás anyja - s közben eltünnek az eredetleg megpenített dolgok - JS kézbasszusozását (ez a lényeg, bármit is puffagt hozzá ő v. bárki a pedálon - csak azért említettem, mert ezzel tört merőben más utat - s a viatúrákon részemról a kezek fizikai mozgatása a multi-klaviatúrákon, a hiányzó balkéz-pótlása (pl: gitárossal), stb. Sorrry, ez akommented igazából nem nekem szól!...mégha az enyémre címezted is...
-de -hogy egy pontra direkt reagáljak -hamár "orgonadinamika" a basszuson: eccer it láthattunk egy vmilyen francia-gyarmat-sizgeti Hammondost (nekem tetszett, de a nevére sajnosnem emlékszem) -hagyományosan és jól basszpedálozot- és -a videón is pontosan lehetetvégéig látni- minden egyes padálnyomásra a swell-pedált is ritmikusan és állandóan odanyomta, ezzel kvázi extra attackot adva hozzá.
a másik: a mai klónokkal másr semmi sem áll az útjában az orgonistának, hogy dinamikus kéz-v. pedálbasszust produkáljanak. csak ütésérzékeny kontaktusok és megfeleló hangszínek kellenek hozzá -már a Soul is-meg persze a Suzuki- hoz bőgő, stb. hangokat erre a célra..(.én részemről ezt élvezetesnek találom)...persze el lehet zárkózni mindentől, (és a plusz munkától!) ami nem "autentikus" -"JS. is megvolt nélküle "- és Soul pár puffogtat is automatikusan! ..kár basszpedált venni, kidobott pénz...
..szerintem jelentős zenei, kulturális (v. akár anygi örökséget is) 2 féleképp lehet kezelni: felakasztani lebetonozattan ,bearanyozva a falra és agitálni a múzeumlátogatókat hogy csodáljájk, majmolják, fényképezzék,stb. -(amihez persze egy egész iparág kínálja támogítását jópénzért) de a nyúljanak hozzá! - amig a múzeum látogatóival együtt eltűnik az időben...vagy csodálni, kitanulni és továbvinni, ki-ki saját maga szerint! (amire egyébkénnt a reális élet is sarkal...)
.. a menő királyok így születnek, "meghalt a király, éljen az új király" ....Ámen...
Jimmy Smith az alap. Gyakorlatilag rá épül a hammondos stílus. Előtte (szinte) senki, utána mindenki. És mindenkinél valamely része visszaköszön. Ok, vannak teljesen egyedi, egyéni izzadtságszagú megfejtések ahogy a kortárs komolyzenénél is. Legyen az ő bajuk :-)
A népszerű, a zeneirodalomba rögződött darabok, előadók szinte kivétel nélkül rá épülnek. Ő meg eléggé Errol Garnerre. De hatalmas ötlet volt azt átvinni Hammondra.
Az egyszerű basszusozás (balkéz+tonika) olyat ad, ami hagyományos úton lapossá válik. Amit az igazi analóg hangszerekben is szeretnek, minden hang másképp szólal meg. Az orgonában a dinamika igen csekély mint ütésérzékenység. Ámbár mint a multikontakt mutatja, az is mennyire számít! Namost ehhez a balkéz basszmenethez hozzápufogtatja a tonikát. És az a lábjáték akár minden hangja eltérő érkezési idejű, hosszúságú. Ezzel a nagybőgő húrmegcsapási idézettel minden basszushangot teljesen egyedivé tud tenni. A pusztán lábjátéknál azonban ez a dinamika kimúlik, mégha Barbara Dennerlein, Mike Carr vagy mások ebben kitűnőek.
.." jobbkéz lent-harmóniák, balkéz fent-szóló" -nem elirás és forditva lenne? (bár adott esetben lehet igy is indokolt, de nem tipikus!)
...és.igen, nem ragoztam külön, de az átfedett játékbhoz AUOMATIKUSAN beleértendő a két kéz -sokszor igen mozgalamas "keresztzése"-itt a nagyobb távolság előny. -( és zongoristák bezzeg ilyenkor sokszor irigylik az orgona v. akár a cembalo dupla manuálját!)
...-"Jimmy Smithnél látni gyakran..." -igen, tudom, ő a király, és sok autnetikus nem is néz másra, deazér ne csináljunk belőle "klinikai beteg lovat" ! -mindenki más normál esetben használja-ta így általában az orgonát (egyik kéz: (tipikusana a bal) kiséret, akkortdok,lent, másik (felül) a dallam, szólók, (+pedal!) templomtól a Hammondig, v. villanyorgonáig, az össze tan-kotta is ezt hozza -
..-ÉS persze J.S. is- adott esetben, késégtelenül...
Ezt az ősrégiáltalánosan bevett gyakorlatot aztán csak valóban általa népszerűvé vált kézbasszusozás töri meg markánsan,,- azon az áron hogy -állandósitva- egyúttal leredukálja az orgonajáték fegyvertárát -talán nem véletlen hogy ilyenkor majdhogynem kötelező plusszban egy akkordozó gitáros jelenléte! -V.
Nyilván figyelembe vették, mert az átfedett játék így is simán megoldható.
Jimmy Smithnél látni gyakran, jobbkéz lent-harmóniák, balkéz fent-szóló.
Egyébként a klasszikus Viscount Cantorum orgonáknál nagyobb a távolság. A Key-B esetében már meglépték ezt a 2cm-es közelítést. Talán a Hamichord kései változatánál, az M-C3-nál alkalmazták először. A Crumar is átvette.
..."Utazó, gyakorló zenészek eszköze"- csak részben alkalmas arra...utazó zenészek elsősorban a technikájukat tartják karban gyakorlógépeken, (ilyen "igazi" (de néma) gyakorló-klaviatúrákat még a 80-as években is gyártottak, sok pénzért)...ha valaki csak amúgy hangokat keresgél, komponál, etc.arra a mai un. "rollpaano-k, (MIDI-t is tudnak!) tökéletesen megfelelnek, -árban és csomagméretben a tizedéért! -V.
..még jöhet! ..és ott akkor nem hiányozna a komplikált kalapácsmechanika, ami itt ugyancsak hiányzik!...érdekessége az ügynek hogy itt kivételesen nem japánok léptek fel az ölettel..... -V.
