1. A szükségszerűség logikailag a szubjektummal szembeni szükségességét jelenti valaminek
2. Nincs értelme ott és akkor szükségszerűségről beszélni, ha az a valami a szubjektumot nem érinti
Ez azért érdekes, mert Te a szubjektumtól független objektív bizonyítékról beszéltél az imént, amit most a logikai szükségszerűséggel kapcsolsz össze :/
De ez paradoxon, mert nem lehet valami egyszerre logikailag szükségszerű és a szubjektumtól független. Ilyen nincs.
Márpedig a "realitásban nem lehetnek paradoxonok" ugye.
Sir David Attenborough, a természetfilmezés nagy veteránja a Radio Timesnak mesélt arról, hogy milyen gyűlöletleveleket kapott a műsoraiért, valamint arról, hogy szerinte mi a szép - írja a BBC.
Attenborough elmondta, a legtöbb panaszt azért kapta, mert a filmjeiben nem említi meg Istent, mint a világ teremtőjét, ehelyett inkább a darwini evolúciót hirdeti. Attenboroughval, az evolúciós elmélet elkötelezett hívével Charles Darwin születésének 150. évfordulója alkalmából beszélgettek. Attenborough nem érti, hogyan lehet egyszerre tanítani az isteni teremtést (kreacionizmus) és az evolúciót.
"Ez olyan, mint azt mondtani, hogy kétszer kettő négy, de ha azt akarjátok, híhetitek azt, hogy öt. Az evolúció nem elmélet, hanem tény, épp olyan történelmi tény, mint hogy Hódító Vilmos 1066-ban vívta a hastingsi csatát" - nyilatkozta a filmes lovag.
Aztán egy kis csavarral kitértek arra, hogy Attenborough mit tart szépnek.
"A szép alatt mindig olyan dolgokat értenek, mint a kolibri. Erre mindig azt mondottam, hogy én arra a kelet-afrikai kisfiúra gondolok, akinek egy féreg mászik a szemgolyójában. A féreg semmilyen más módon nem maradhat életben, csak ha belemászik a szemgolyókba. Ezt nehezen tudom egy nemes és jólelkű teremtővel összeegyeztetni" - mondta David Attenborough."
Már bocsánat, 18-as karika, de akkor is ezt fogod mondani, ha már egymilliomodik éve próbálod visszagyömöszölni a beleidet a pokolban, mert majdnem eltaláltad, hogy miben kell hinni, csak elmulasztottad elismerni Mohamedet Isten prófétájának?
Mivel a bizonyíték és a bizonyítandó állítás között mindig van egy logikai következtetés kapcsolat, ezért szimplán csak intelligencia kérdése, hogy ezt valaki megértse. Nem hülyegyerekek vitatkoznak itt, úgyhogy biztos lehet benne mindenki, hogy ha hoz egy bizonyítékot, akármilyen bonyolult is a logikai kapcsolat, fel fogunk nőni a megértéséhez és a belátáshoz.
"Ha te egy csipke-, vagy egy ribizlibokorban nem látod meg Istent, akkor az nem azért van, mert Isten nincs ott, hanem, mert szemed nincs a látásra.
Ha a madarak énekében nem hallod meg Istent, akkor az nem azért van, mert a madarak énekében nincs ott Isten, hanem, mert nincs füled a hallásra.
Érted?"
Hogyne érteném! Emocionális bullshitet nyomsz. Mivelhogy valójában üres a kezed, nincsen bizonyítékod semmi se, csak blöffölni próbálsz.
Még egyszer, hátha sokadjára megérted: a bizonyíték minden esetben egy objektív létező dolog, ami egy egyenes logikai következtetéssel úgy van hozzákapcsolva az adott állításhoz, hogy annak az állításnak az igaz vagy hamis voltát egyértelműen mutatja.
A bullshited esetében mutasd be a LOGIKAI SZÜKSÉGSZERŰSÉGET, hogy a csipkebokor látványa vagy a pacsirta éneke hogyan bizonyítja Isten létezését? Mert szerintem logikailag csak azt bizonyítja, hogy az elménkben vannak szubrutinok a "szép" felismerésére és méltányolására.
Nem akarlak elkeseríteni, de sajnos ez így működik. Ha valaki alkatilag, ill. tudatszerkezetileg nem alkalmas egy bizonyíték elbírálására, akkor az nem alkalmas rá. Ez ilyen egyszerű.
Aki meg úgy véli, hogy a bizonyíték "totálisan független a szubjektumtól", akkor meg pláne nem alkalmas rá.
Szerintem jobb lenne az úgy, ha elfogadnád a szerencse dolgát, mint egy istnenség gonoszságat, hogy gyerekeket hagy meghalni kínok közt pusztító betegségekben.
"Majd ha tanújelét adod annak, hogy kompetens vagy a bizonyíték(ok) elbírálásában, akkor lesz bizonyítékod."
Hát, ez nagyon nem így működik vakhitű barátom!
A bizonyíték totálisan független a szubjektumtól. Se az nem számít, hogy ki fogadja el bizonyítéknak, se az nem számít, hogy kompetens-e valaki az elbírálásában.
Egyetlen dolog számít: olyan objektíve létező dolog legyen, ami logikailag úgy kapcsolódik egy állításhoz, hogy az állítást egyértelműen igazolja.
"Két évezreden keresztül az atom nem volt több, mint néhány régi görög gondolkodó (pl. Démokritosz, Epikurosz) által megalkotott fogalom, amelynek realitását a tapasztalat sem nem cáfolta, sem nem igazolta.
De legalább nem kellett imádkozni hozzá és nem égették meg azokat, akik nem hittek nekik. Azért ez mégiscsak különbség... :o))
Ha felfedezed, hogy vannak dolgok, amelyek meghaladják a logikai képességedet, az jó.
Kicsit lötyögős ez a mellény neked, nem gondolod? Momentán elég lenne egyetlen bizonyíték is, de mintha ez meghaladná a felfogóképességedet: Nem hablaty, hanem bizonyíték. Miért menekülsz inkább pimaszkodáshoz, mint egy korrekt válaszhoz? Van bizoníték a birtokdban, vagy tudsz ilyesmit valahol?
"Két évezreden keresztül az atom nem volt több, mint néhány régi görög gondolkodó (pl. Démokritosz, Epikurosz) által megalkotott fogalom, amelynek realitását a tapasztalat sem nem cáfolta, sem nem igazolta. A kémia szolgáltatta az első olyan tapasztalatokat, amelyek könnyebben voltak értelmezhetők, ha feltételezték, hogy az anyag nem kontinuum, hanem atomokból épül fel (John Dalton, 19. sz. eleje)."
Ha nem lettek volna férjem, gyerekeim, akikért felelős vagyok, 30 évvel ezelőtt megtettem volna. Isten nélkül ma is meg akarnám tenni, de most is felelős vagyok sok mindenért. DE, van Isten, úgyhogy van értelme a bármilyen életnek. Pszichológus hol tudna élet értelméhez vezetni? Az alapokat nem tudja, kavarcikál a lélek dolgaival, de az alapvető problémákra, kérdésekre nincs válasza. Persze, arra jó egy pszichológus, hogy jó óradíjért meghallgatja a pácienseit. Ez is jó valamire, át tud hidalni rövid időszakokat, vagy odaköti az ügyfeleit hosszabb időre magához, de megoldása, az nincs.
Ezt komolyan kérdezed? Persze, hogy teremtene. Főleg, ha egy nárcisztikus pszichopata sorozatgyilkosról van szó. Különben mihez képest tudná kínozni a teremtményeit? És tenne egy tiltott fát a teremtése közepére, előre tudva, hogy előbb-utóbb meg fogják szegni a teremtményei a tilalmat. Hadd ne folytassam, te is ismered a horror-sztorit. Spoiler alert azoknak, akik még nem olvasták, az a történet vége, hogy az emberek egy része a menyországban a nárcisztikus pszichopata sorozatgyilkost imádják és dicsőítik, miközben a többiek a pokolban kínszenvednek az örrökévalóságig. Beleértve azokat a szeretteiket, akik nem hitték el pont a megfelelő ókori mitikus lényekről, hogy a valóságban is léteznek.
De ezt mondjuk nem mondanám hollywoodi forgatókönyvnek, mert ahhoz túl beteg, perverz történet. Ez inkább valami alternatív művészfilm, amit kihívásból néznek meg az emberek, mert azt hallották róla, hogy nagyon durva.
"A természeti törvények a működési rendjét határozzák meg, nem a létrejöttét."
És ha a világ nem "létrejött" hanem öröktől fogva van? Mint Isten, csak nem olyan valószínűtlen, és vele szemben megtapasztalhatóan létező.
"Az armageddon veszélye soha az életben állt fenn, egészen mostanáig."
Toba szupervulkán kitörés? Dereng valami?
De egy közeli szupernóvarobbanás úgy leperzseli a magasabb szerveződésű életet a Föld felszínéről, hogy csak pislogsz. Nem beszélve valami kósza bazi kődarab becsapódásáról.
"Soha az életben nem volt ennyire elfajzott erkölcseiben, tudatállapotában az emberiség, mint egész mint most."
Olvass történelmi regényeket!
A birodalmi Róma (és ellenpólusa Perzsia) legalább ennyire, ha nem jobban dekadens és züllött volt.
Megnyugodhatsz: az emberiség sokkal nagyobb kihívásokat is túlélt. Eleve erre a kunsztra fejlődött ki az evolúciója során. Hogy bármi körülmények között képes legyen megélni.
"De mi van azokkal, amiket v. akiket még nem ismerünk, amik még felfedezés előtt állnak?"
Majd akkor térjünk vissza rá, ha felfedezték.
Egészen addig csak fantáziatermék kitalációk.
Például: Robert Boyle és Christiaan Huygens feltételezték a fényéter létezését. Utólag kiderült, hogy nem létezik. Peter Higgs (és két másik tudóscsoport) feltételezte a Higgs-mezőt, és a részecskéjét a Higgs-bozont. Utólag kiderült, hogy ez létezik.
Viszont amíg nem derül ki, hogy egy kitaláció létezik vagy nemlétezik, addig az a kitaláció a levegőben lóg. Semmi világnézetet ne alapozzál rá, mert sz@rabb alap még a Jézus által emlegetett fosóhomoknál is.
"hanem van még egy pár ezer ismeretlen tényezö, amiket negligálsz, nem veszel figyelembe s így meglehetősen elhamarkodottan és tévesen ítélkezel olyan dolgok felett, melyeket tudatilag kizársz a létezők köréből."
Szép próbálkozás arra, hogy a kitalációkat összemossad a BIZONYÍTOTTAN létezőkkel, és az így kialakított intellektuális dágványban szabadon csúszkálhass mint a bezsírozott malac.
Én valami okból sokkal földhözragadtabb gondolkodású vagyok. Például nem kezdem el elkölteni a megálmodott lottónyereményt a kifizetése előtt, mivelhogy az a nyeremény egyelőre nem létezik.
Ha így lenne, ahogy mondod, akkor, legalábbis számomra, a természet egy ritka elcseszett teremtő, nekem nem kell ilyen világ, ahol ennyi a jobbítási lehetőség, amennyit ember produkálhat kimaxolt tehetséggel, kimaxolt odaadással és emberi szeretettel. Ezzel sehova nem jutott az emberiség, az, amit eredménynek szoktatok felhozni, pl. az orvostudományban, az az emerek kisebb részéhez jut el. De ha csak itt, ahol lakom, és körülnézek, hát, inkább tragédia, mint előrehaladás, pedig látom, gazdagodnak az emberek, szép új házak épülnek, cuki gyerekek születnek, stb. De a lelkük... kevesen boldogok, csak egy kicsit beszélgetünk, és a legtöbbjüknek nincs túl nagy reménységük.
Nekünk nem az a küldetésünk, hogy Isten kegyeit keresgéljük, főleg nem egy olyan baro arc idiótáét, ahogyan itöbben Istent elképzelitek. A küldetés az, hogy tegyük tanítványokkà a népeket. Nem erőszakkal, hanem példát mutatva, és szólva, beszélve. Mit tud egy ember adni egy bármilyen Istennek? Nincs semmink, ami Istennek való. Áldozatok... ugyan, nem kell neki, minden az Övé. Porban csúszás... ugyan, nem kell neki műmájerkedés, műalázat. Ami Istennek kell, az a kapcsolat, szeretet kapcsolat. Tud bárki is szeretni egy idióta kaporszakállú zsarnokot? Isten pedig tudja, kinek mi van a szívében ott legbelül, nem kell megjátszani semmit. Nem eleve ilyennek teremtette a világot Isten, és minket sem ilyen tehetetlen izének teremtett, amilyenek ma vagyunk. Nála van a megoldás. Én pedig boldog vagyok attól a szabadságtól, hogy bármilyen bűnt elkövethetek, Isten nem kényszerít a jóra. Attól meg még boldogabb vagyok, hogy Isten hatalmat adott a bűn felett, nem kell semmi rosszat elkövetnem (a sárán bizony erőteljes leuralást gyakorol), megadja az utat és az erőt a jóhoz, ha azt választom.
Oké, elfogadom jó világi válasznak. Csak épp tűrhetetlen számomra, felvágnám az ereimet nyomban, ha elfogadnám teljesen igaznak. Pont ilyesmikért, a miértjeimre kezdtem el más irányban keresgélni. Ezekkel a szerencse dolgokkal tök értelmetlenné válik a világ. Istennel megvan az a bizonyosság, hogy lesz válasz, lesz megoldás, a halott babákkal pedig találkozni fogunk, pl., hiszen élnek, csak nem itt a földön.
A valódi teremtő a természet. Szenvtelen, céltalan, tudatlan természeti törvényszerűségek. Ezért van az, hogy sem az eleve adott körülmények, sem az ember biológiai természete, sem az ember lelki természete nem ideális az ember boldogulása, boldogsága és lelki békéje szempontjából. És az ember a saját erejéből, a valódi teremtőtől kapott tehetségeivel jól gazdálkodva, a saját lelki erejéből, a nemesebb indíttatásaitól vezérelve igyekszik jobbá tenni az életet.
Ez egy sokkal nemesebb és felemelőbb küldetés, mint egy bármire képes, tudatosan tervező Isten kísérleti játékszereiként küzdeni, hogy elnyerjük a kegyeit, mert miután a végtelen mindentudásában megteremtett minket, úgy alakult, hogy a saját természetünk nem bizonyult megfelelőnek a saját üdvösségünkhöz, úgyhogy attól az Istentől várjuk a megmenekülést, aki eleve ilyenre teremtette a világot, és eleve ilyenre teremtett minket.
