Arra meg legalább január közepéig kell várnunk, hogy a biológiai óránk is érzékelje, hogy már tovább van világos, azaz később nyugszik le a Nap.
Bár ez attól is függ, hogy kinek mennyire érzékeny a biológiai órája.
Imbolc napjáig, amely a kelta hagyományban a tél végét jelzi, meg még kereken másfél hónapot kell várnunk. :-(
A keresztény paraszti kultúrában nagyjából a Gyertyaszentelő Boldogasszony - Ungarndeutschoknál Lichtmess - felel meg Imbolcnak, nyilván alapvetően eltérő, keresztény tartalommal, de azért vannak áthallások meg átfedések.
Igen, szükség van ezekre az emlékművekre, mert a múltat tudni kell feldolgozni és megbékélni vele, de elfelejteni nem szabad.
Már az is egy kisebb történelmi csoda, hogy mi magyarországi németek - kitelepítve, elűzetve, felhígulva és nagyrészt asszimilálva, ill. a nyelvünket elveszítve ugyan - de még mindig létezünk, közel negyedmilliós lélekszámmal...
Egyébként a pontosabb órák vagy úgy általában az órák elterjedése előtt a néhány percnyi különbségek szabad szemmel lényegében észrevehetetlenek voltak.
Budapest székesfőváros IV. kerületénél maradva és ez év december havát vizsgálva, a másodperceket elhanyagolva.
Naplementék:
December 1-jén 15:55, december 31-én 16:00 óra.
A mélypont, tehát a legjorábbi napnyugta az 15:52, de másodpercértékek nélkül december 7-től 17-ig minden egyes nap 15:52-kor nyugszik a nap.
Napfelkelték:
December 1-jén 7:08 óra, december 31-én 7:31 óra, itt azért nagyobb a különbség, 23 perc, ami azért már észrevehető pl. bioritmus szempontjából is.
A mélypont, tehát a legkésőbbi napfelkelte majd az új esztendőben lesz, Ianuarius havának 3 napja körül, de másodpercértékek nélkül kifejezve december 28-tól január 8-ig minden nap 7:31-kor fog kelni a nap, ennél későbbi napkelte a mi földrajzi viszonyaink között nem lesz.
Már ha megbízható egyáltalán az a naptár, amit a szlovák barátaink összeraktak. :-)
> azért is egy különleges nap, mert az esztendő "legsötétebb" napja.
Ugyanis (nagyjából) ezen a napon van a legkorábbi naplemente az évben.
A magyarázat ennél bonyolultabb. A Gergely-féle naptárreform előtt kb. erre a napra esett a téli napforduló, vagyis akkor volt a legrövidebb nappal. De mivel a pontos időmérő eszközök akkor még nem voltak elterjedve, az nem tűnt fel senkinek, hogy a legkésőbbi napkelte és a legkorábbi napnyugta nem esik egy napra. Mivel hogy valódi idő szerint egy napra esik, csak amióta a napóránál pontosabb órák lehetővé tették a középidő használatát, azóta csúszott szét a két dátum kb. 20 nappal egymástól. És mivel a naptárreform miatt a nappforduló távolabb került a Luca naptól, kapóra jött az a helyettesítő magyarázat, hogy a pontosabb órákkal mért középidő szerinti napnyugta időpontoknak kb. ekkor (de inkább 11-12-e körül) van az egyik szélsőértékhelye, miközben a napkelte időpontoknak kb. január 2-án.
A napokban elhunyt magyar rocklegenda, Kóbor János is jórészt német származású volt, német felmenőkkel rendelkezett.
A Kóbor családnév is a (franciás) Cobourg családnév magyarosítása.
Kóbor János a 75. születésnapja alkalmából vele készült interjún így vall erről:
„Őseim között van osztrák, szász, sváb és ki tudja, még milyen germán törzsbéli. A Kóbor pedig valószínűleg a Cobourg név átírásából született. Anyai nagyanyám részéről pedagógus, pap is van a felmenőim között. Édesanyám apai ágán gazdálkodókról tudunk, nagyapám is a földből élt. Ezeket a nagyszüleimet sváb kulákként aztán 1946-ban marhavagonban ki is telepítették az országból, Nyugat-Németországba kerültek."
Szülei id. Kóbor János és Reinauer Éva voltak.
Gyermekkora vakációit a legtöbbször a Tolna megyei Bátaszéken, sváb rokopnainál töltötte.
A Sulinet oldalán van egy oldal, amely kifejezetten a magyarországi német nemzetiség történelmével és kultúrájával foglalkozik.
Ennek egyik aloldala az ún. Feste im Kalenderjahr, amely az esztendő egyes ünnepeihez, jeles napjaihoz kapcsolódó hagyományokat, szokásokat ismerteti német nyelven (49 oldal terjedelmű pdf):
3 nappal ezelőtt volt Luziatag, azaz Luca-nap, amely a néphagyományban azért is egy különleges nap, mert az esztendő "legsötétebb" napja.
Ugyanis (nagyjából) ezen a napon van a legkorábbi naplemente az évben.
2021-ben pl. a Budapest IV. kerületében ezen a napon 15 óra 52 perckor volt a hivatalos (csillagászati) naplemente.
Ennél korábbi naplemente ezen a télen már nem lesz, dec. 18-án pl. 15:53-kor, december 31-én szilveszterkor már csak 16:00 órakor lesz a naplemente.
Ezen a szlovák oldalon (van magyar nyelvű felülete) lehet nézegetni különböző európai városokra, hogy a naptár az egyes napokra milyen napkelte és napnyugta időpontokat dob ki:
Tegnap volt egy szomorú évforduló is, a "málenkij robotra" hurcoltak emléknapja.
Ez alkalomból koszorúzás volt a kál-kápolnai vasútállomáson kialakított emlékműnél.
Főként Heves megyei, ill. Pest megye keleti részén található települések címerei találhatók az emlékművön, amelyekszenvedő részesei voltak ennek a szomorú eseménynek.
Sok hagyományőrző településen vagy keresztény gyülekezetben egyébként az első adventi gyertya meggyújtása mára egy jeles közösségi alkalom lett. Nagyon helyesen.
Holnap esedékes az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása.
Eredete:
Az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták. A kereszténység elterjedésével ezek vallásos jelentőséget kaptak, főként bencés és ciszterci szerzetesek által.[2]
Gyertyákkal díszített koszorút legelőször Johann Hinrich Wichern (1808–1881) misszióalapító evangélikus lelkész készített 1839-ben, az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban. Wichern már 1838-ban gyertyagyújtással jelölte az adventi időszak napjait: minden nap egy új gyertyát gyújtott meg egy tartóban, míg végül karácsony napján az összes gyertya égett. 1839-ben a gyertyákat egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fa kerékre helyezte, ezzel megalkotva a mai adventi koszorú ősét. 20 piros gyertya jelképezte a hétköznapokat, 4 fehér pedig az advent vasárnapjait (1839-ben a karácsony szerdára esett, így az adventi időszak 24 napos volt).[2]
Közel egy évszázadig az adventi koszorút csak evangélikus, főleg ifjúsági körökben ismerték és használták; a katolikusoknál valószínűleg csak az első világháború után jelent meg.[2] Időközben kialakítása is egyszerűsödött: csak a vasárnapokat jelölték gyertyák (vagyis számuk négyre csökkent), így a koszorú a háztartások részévé válhatott. Széles körű elterjedése az 1930-as évekre tehető; ehhez a virágkötők is nagymértékben hozzájárultak.[3]
Szimbolikája:
A keresztény szimbolisztika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét. A koszorút almák és vörös szalagok is díszíthetik; az előbbiek a bűnbeesést és a megváltás ígéretét, az utóbbiak a keresztény imádatot jelentik.[4]
A négy gyertya advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A római katolikus hagyományban ezen felül egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:[5]
Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
zsidó nép – amelynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján (Gaudete) gyújtják meg. Elfogadott az olyan koszorú is, melyen mind a négy gyertya lila vagy fehér. A protestánsok általában piros gyertyákat használnak. Egyes koszorúkon megjelenik egy ötödik, fehér gyertya is, az úgynevezett Krisztus-gyertya, melyet karácsony előestéjén gyújtanak meg.[6]
A 20. században egyes görögkatolikus és ortodox családok is bevezették a szokást. Mivel náluk a karácsonyt 40 napos böjti időszak előzi meg, az adventi koszorún hat gyertya van, az időszak hat hetét jelképezve.
Használata:
A katolikusoknál a pap szenteltvízzel áldja meg az adventi koszorút annak elkészítése (vagy megvásárlása) után.[2] Az első gyertyát advent első vasárnapján gyújtják meg – az első héten csak egy gyertya ég, majd minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A gyertyagyújtást ima kíséri.[8] Karácsony után a koszorút elégetik.[2]
Bár egyesek úgy tartják, hogy a gyertyákat az óramutató járásával ellentétes (vagy éppen megegyező, esetleg átlós) irányban kell meggyújtani, a hagyomány nem tartalmaz ilyen kitételt: az azonos színű gyertyák közül bármelyik jelképezheti bármelyik hetet (a rózsaszín nyilván a harmadik vasárnapnak van fenntartva).[6] A gyertyák elhelyezését illetően sincs külön követelmény, akár egymás mellé, vagy párba is lehet őket állítani.[9]
Lehet hogy offtopik, de ideírom: Éppen egy másik periférikus de izgalmas szereplő keltette fel az érdeklődésemet: Papagena a Varázsfuvolából. Épp azon mesterkedem ritka szabadidőfoszlányaimban, hogy összerakom a történetét három operából, és összeszerkesztem egy előadható műsorrá.
A három opera: Mozart – Schikaneder: Varázsfuvola (1791) Winter – Schikaneder: Labirintus (1798) Goepfart – Stommel (– Goethe): Sarastro (1891)
A kiragadott cselekményszál Papagena és Papageno közös története, amely a „Varázsfuvola” 2. felvonásában kezdődik, és a „Sarastro” 3. felvonásáig követhetjük nyomon.
A Winter és a Goepfart operának tudtommal eddig nem készült magyar fordítása, ezért a kiválasztott részletek szövegét is lefordítom magyarul énekelhetőre.
A legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai szerint 180 ezer fő a magyarországi németek száma, de a hazai németség vezetői szerint még vannak rejtett tartalékok ezen a téren és a nemzetiség valós létszáma a 250 ezer főt is elérheti.
Ha meg azokat is idevesszük, akiknek pl. csak az egyik nagyszülője sváb származású, akkor még ennél is magasabb számokat kaphatunk, akár félmillió körülit is.
Egy érdekes jelenségre pedig a Mi, svábok c. könyv hívja fel az olvasók figyelmét:
1993-1994 óta sorra alakulnak a különféle német nemzetiségi önkormányzatok és kulturális egyesületek, ami ehhez kapcsolódóan új tendencia, hogy egyre több olyan személy is aktívan részt vesz - akár valamilyen vezetői pozícióban is! - a német nemzetiségi önkormányzatiságban és/vagy hagyományőrzésben, akiknek származásilag, genetikailag a németséghez nem vagy csak nagyon kevés köze van, de házastársi, rokoni, baráti vagy lakóhelyi kapcsolatok révén aktívan kapcsolódnak a hazai német közösségek valamelyikéhez.
