Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget: bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.
Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged. Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti: vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet, szolgálj a géniusznak, add néki emberséged, mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.
Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket: táplálnak, melengetnek valahány világévet s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak, a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet, társukként megölelnek és megint messze szállnak.
Neveteket a fekete márványon egészen eltakarják a piros rózsák és a bukszusok. Ülök a temetői csendben. Csak gerle búg, csak a ciprus susog. Emléketek a messze múltból elevenen, derűsen rámragyog. Édes versmondó Nagyanyám, Nagyapám, kis testvéreim, eljöttem újra... itt vagyok.
Felesleges fehér virágomat piros rózsa, örökzöld közé tettem. Nagyapám, 48-as honvéd voltál! Nagyanyám, kicsi lány korodban Kossuth apánk ölében ültél. Sírotokon a piros-fehér-zöldnek megörülnétek mind a ketten.
S ti testvérkék, elbeszéltem-e már, amit ti el nem beszélhettek? Elénekeltem-e, amit ti el nem énekeltetek?
Továbbmegyek a vándorúton, s ti rég pihenők, célhozértek, ebből a boldog, tiszta csendből emléketekkel elkísértek.
Virágszívű gyermekek sírján, virágok, viruljatok szépen!
Versmondó, édes Nagyanyám, Nagyapám, kis testvéreim, a boldogabb viszontlátásig, az új életre támadásig aludjatok Jézus nevében!
Köszönjük szépen a kis huncutkáról a fotót! Táv puszi küldve a kis fotómodellnek Miklós é az én részemről is. Vigyázzatok Magatokra és az unokákra. Puszilunk !!! Sok örömötök teljen benne!! :) :)
Kívánok Neked és szeretteidnek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket.
