Ja amúgy képzeljétek, hazaért hozzám az elvesztett Garmin mellakspántom :)
A hotel válaszolt anno, hogy igen, nâluk van, odaadják, ha odamegyek v. küldök vkit, de ök nem postázzák. Próbáltam mindenfélét kiókumlálni, odáig fejlesztettem a dolgot, hogy küldök nekik postán egy csomagban egy, az én címemre felcimkézett üres dobozt, amibe csak bele kell rakniuk, aztan másnap megy a UPS futár és elhozza, de erre sem voltak hajlandóak.
Végül egy ismerös ismerösének ismeröse elment érte, és elpostázta, ma már megint azzal tudtam futni. Jól jött, hogy a régi széthasznált darab még müködött, de most már tényleg nyugdíjazom (legalábbis a következö versenyig, ahol megint elveszthetem az újat).
Lol, de akkor én mit szóljak. Az enyém nem zavartatta magát a barcelonai maraton PB-töl, elötte is, utána is konstansan 3 óra 4 percet predictelt, félmaratonra 1:25-öt. Ugyebár a maraton _során_ volt egy 1:23-as félmaratonom, ennyire voltak pontosak a becslések.
A maraton után ugye egy hétig volt pihenö, utána edzettem egy ideig erösebbeket, majd a múlt hét már szétesett és most a sérülésem kiújulása miatt egy hete itthon ülök, így telt az elmúlt 5 hét a maraton óta.
A becslések ennek ellenére meredeken csökkentek, a maratoni idö már 2 óra 58-nál van, de a félmaratonis szépen esett, jelenleg 1:22:37-et mond.
Úgy gondolom ez így van jól, ha egyforma hullám lenne mindegyik táv annak nem sok értelme lenne. A különböző edzések, másként hatnak. jó persze ezt mindenki tudja, csak leírtam :) van hozzá képem is, nálam is jól látszik az ilyen
A Garmin óra megunta, hogy négy hét alatt csak egyetlen 1 óra feletti futásom volt, és a maraton versenyjelzőt tegnap jócskán lerontotta. Érdekessége az algoritmusuknak, hogy közben az összes többi (5k-10k-félmaraton) jelző szinte egy szintben stagnál.
Köszi a beszámolót, nagy szerencse, hogy ilyen jókat szórakozol egy kilencven kilométeres versenyen is. De a szúnyogokat még se Chuck Norris, se te nem hagyhatod figyelmen kívül :)
Cipős történetre: 2019-ben egy új cipőben futottam UTT 112 km, majd 3 hónapra Balaton kör 213 km közben nem használtam a cipőt. Szóval 2x futottam és 325 km volt benne.
Igen ezek jók, sok érdekes érzés, gondolat kavarog az emberben ilyenkor, mert van idő rá bőven :) De ez is egyéni, ezért is érdekes a mások által átélt szituációk! Köszi
Roka köszi a tippet, Judit egy istennő, kértek beszámolót? Valahova lehet hogy érdemes leirni majd. Egyenlőre csak felmérés volt, kaptam masszort és gyogytornaszt, egyedül nem tudnám magam kikezelni, kár hogy most kérdeztem rá itt csak.
Egyenlőre reménykedek hogy még menni fog a futás mrg az összes többi.
Nekem az tetszik benne a legjobban, hogy belelátok az ilyen versenyek pszichológiájába, mind a saját magaddal, mind az ellenfelekkel folytatott pszichológiai hadviselésbe :)
Gratula.
Elképzelt beszélgetés az asszonnyal egy ilyen versenyszezonban:
- Pisti, baszod, miért kell már megint új futócipöt venned? Most vetted az elözöt?!
Egy ilyen irományt hoztam össze, kicsit hosszú, meg nem sok mindenről szól, hisz semmi extra nem történt.
Havasi Gyopár Futó Egyesület szervezésében a VI. FEHÉR ENIKŐ ÉS VÖRÖS BALÁZS EMLÉKVERSENYEN jártam. Martonvásár Brunszvik-kastély park, 2024. ÁPRILIS 13.
9 órás verseny, igen van ilyen is! :)
Azoknak találták ki, akik a Boly-Szederkény százason nem futották meg a 10 órát, így előzetes saját döntés alapján nem indulhattak a 12 óráson.
Egyébként voltak a megszokott versenyszámok is, 1h, 3h, 42.2 km, 50 km 6h, 9h, 12h, 12h OB
Önbizalom erősítése és erődemonstráció miatt, egy héttel előtte, legrövidebb idő 8:27 alatt teljesíteni a Vérkör TT, nagyszerű érzés volt, de mégse volt túl jó ötlet. Sokan tudjátok, hogy heti 40 km-t futok átlagban, ebből kell kigazdálkodnom az ultrákat is. Panaszra nincs okom, igaz terveim se nagyok, de kösz elvagyok.
A Vérkört azért nagyon óvatosan, terv szerint teljesítettem, abszolút nem futottam ki magam, teljesen jó állapotban értem célba. Ez most nem azt jelenti, hogy ennyire jó vagyok, hogy edzésnek futva első lettem, csak nem jöttek gyorsabbak és vagy ők is edzésnek futották :)
Martonvásári versenyen már előző két évben is nagy sikerrel indultam. 6 órás párosban abszolút elsők lettünk 72,6 km-el, 6 órás egyéniben korcsoport első lettem 67,3 km-el. A csodálatos környezet, a családias, de profi szervezés és az OB résztvevők miatt nagyon megszerettem ezt a versenyt, ha tehetem az éves terveimben ezután is szerepelni fog!
Tehát a felkészülésem, gyors regenerálódással kezdődött és próbáltam mentálisan nyugodt és magabiztos maradni. Biciklizgetem a faluban, meg 2x futottam is a héten. Csütörtökön még nem éreztem az erőt, de lassan az izomfáradság eltűnt.
Egyéni frissítéssel készültem, kisasztallal, hirtelen jött meleg miatt jéggel, lavórral stb. Feleségem jött velem és kitartott végig. Nem fut, ritkán jön velem segítőnek, ezért nem túl gyakorlott és mentálisan se biztos, hogy a legjobb segítő. Többnyire, "Ha nem vagy első, vesztettél!" szöveggel bíztat. De erre a versenyre a holtpontomat látva, tudott újat mondani "Fuss baszod, azért jöttél!" biztatással, cseszte fel az agyamat. Egyébként szeretek vele futni is, meg igyekszik is azért, hozott sört, jégkrémet meg kávét is!
Elfoglaltuk a szokott helyünket egy fa alatt és felvettem a rajtszámomat. Időben érkeztünk így volt idő mindenre. 12 órások már futottak, sok ismerős arc volt. Bozó Pali bácsi is rótta a köröket, jó volt látni az öreget. Rajtig megtöltöttem a lavórt, kipakoltam az asztalra, próbáltam elmagyarázni a feleségemnek, mi-micsoda és milyen arckifejezésre, nyögésre, melyikből kell adnia. Futóöv volt rajtam, így egy kulacs, iso, vagy hűtővíz jöhetett velem, de sokat futottam üres övvel is. Cél tervem, még a Vérkör előtt, egyértelműen 9x km. Vérkör után ezt úgy módosítottam, hogy ha a jó helyezés nem kívánja meg, akkor egy centivel se fogok többet futni, mint amennyit az ellenfelek miatt kell.. Elkezdtem izgulni. Csak tíz nevező volt, így ránéztem a férfi indulók eddigi eredményeire. Dobogót abszolút esélyesnek találtam még így is, szóval elkeseredés helyett, motivált lettem, ami nálam sok pluszt jelent. Még egy pisi és 10:00 rajt, megindultam a 90 km-es terv alapján, amit lassulóra terveztem. Első 3 órát 5:00-5:20-ban futottam, 2 óráig 130-140 bpm között, majd 145 környékén, jólesett, minden rendben volt. 2-3 körönként mosakodtam, jeges frissítést ittam, első helyen futottam. Ezt kb. így képzeltem, ki az az állat, aki 5 percesben kezd egy 9 órást? Az volt a legfrissebb tervem, ami vitt előre, hogy 5-6 óra alatt eldöntöm a végső sorrendet. Több kört ráverek a mezőnyre, így a végén már simán belegyalogolhatok, vagy dudaszó előtt már megállhatok az asztalomnál. Talán ezek a tervek már a fáradság miatt jöttek, mert 4,5 óránál utolérve a gyalogló másodikat, megálltam vele beszélgetni. 500 métert gyalogolva azt beszéltük, hogy ez a sorrend pont jó, így ahogy van és szépen legyalogoljuk a hátralevő időt. Izmaim, főleg a combom, fáradt volt és nagyon szívesen sétáltam volna még. Azért mégis tovább kocogtam az asztalomig, ahol ijesztő híreket kaptam. Feleségem szerint megtáltosodtak a mögöttem levők és már nincs 4 kör előnyöm, sőt, aki második volt, már csak negyedik, ketten nagyon beindultak. Elsőre nagyon megijedtem, de rájöttem, hogy a gyaloglásom okozta ezt a kis változást. Azért arra ez bőven elég volt, hogy rájöjjek, nem lehet itt még gyalogolni és csak a felénél járunk. Ez rosszul esett, mert 6 órában gondolkodtam, utána már az a 3 órácska olyan kis nyúlfarknyi idő. Kértem jégkrémet és nullás gyümölcsös sört. Viszonylag jól sikerült újra indulnom, pulzus vissza 145-150 bpm , hamar géppé változtam és csak róttam a köröket, nem néztem órát, nem számolgattam, próbáltam nem figyelni az idő múlására. A sör bevált, nagyon jólesett, szinte minden körben ittam egy decit, feleségem meg egyfolytában ment a boltba érte. Ha már pulzust is írtam, 5,5 óra után esett vissza 140 bpm alá (5:40-6:00) és innentől már nem kellett rá figyelnem. Meglepődtem, mert jól ment a futás, túl voltam a holtponton, semmi rossz érzésem nem volt, tettem a dolgom, visszaállt a 4 kör előnyöm. De a mögöttem felzárkózó második, nem lassult. Jó pár kört futottam vele, egymás mellett volt a frissítő asztalunk, így tudtunk figyelni egymást. Jókat beszélgettünk. Bíztattam, hogy nyugodtan hagyjon itt és fusson, de én ezt a 4 kör előnyt már beosztom, nem fogom hagyni, hogy változzon a sorrend. :) Közben a betétszámok is véget értek, már csak a 12 órások, meg mi köröztünk. Egyre többen gyalogoltak, de én már nem is akartam, tudtam futni, ami örömet okozott. Tudtam, hogy minél tovább tartom az előnyömet, annál több időm marad a végén, ha mégis gond lenne. Hiába futottam még 6 percen belüli tempót a szinte körönkénti megálló a frissítő asztalnál 8 perc körüli köridőket hozott. 6:00-6:20 közötti tempó jött csak ki. Végül is így terveztem, ezért volt a gyors kezdés, a nagy lassulás tervem, ami nem csak a tempóra, inkább a több és hosszabb megállókhoz volt igazítva. Szépen lassan eljött az az idő, mikor már csak egy óra volt hátra. Innen mintha kicsit gyorsabban telne az idő, körönként 8 perccel van kevesebb hátra és ilyenkor unalmában (mármint az agy unatkozik) akaratlanul is kénytelen számolgatni az ember. Az órám körönként 16 méterrel kevesebbet mért, ezért a hivatalos távolságot fürkésztem a monitoron, ami a chipszőnyegen áthaladva azonnal frissült. Meglepődve láttam, hogy ráhagyással számolgatva is van esély a 90 km-hez. Közben ezt én már rég elengedtem és nem is figyeltem rá. Sőt határozott tervem volt még egy órája, hogy már csak a helyezés érdekel és megállok az asztalomnál, ha már behozhatatlan lesz az előnyöm. Ennek ellenére a felismerés kihozta belőlem az állatot, versenyezni akartam, bizonyítani, küzdeni, kiadni, ami még bennem maradt. Az izgalmakat, a kétségeket, a félelmet, minden feszültségtől megakartam szabadulni és megnyugodni, megállni, befejezni végre. Új terv készen állt, nem állok meg frissíteni már az asztalnál, beállok egy lendületes fél órán keresztül tartható tempóra. Egész jól sikerült is az utolsó 5 km ismét 5:30 bruttó tempóban sikerült lenyomnom, ami bőven túlszárnyalt, minden előzetes tervemet. Újra megelőztem a második helyen futót és még fél kört sikerült távolodnom tőle. Összességében itt már semmi nem számítottam, sérülés, nagy megzuhanás, lassulás nélkül a biztos első helyen futottam. Jó erőben éreztem magam újra és elégedett voltam a teljesítményemmel. Ami kissé túl is szárnyalta a terveimet 9 óra 92,3 km 140 bpm abszolút első helyezés. Dudaszó előtt még egy kis rohanás, megelőztem még egy női 9 órást és végre vége. Leültem az aszfaltra, megjöttek a segítőim, végére bővült a létszámuk. Vigyorogtam és örültem, hogy túl vagyok rajta. Jól éreztem magam, sehol semmi nem fájt, csak az izmaim kezdtek merevedni. Így, amíg vártuk a tört kör mérésére, zokniban sétálgattam és nyújtó mozdulatokat imitáltam. Közben öklömnyi szúnyogok támadtam rám. Mivel a betétszámok eredményhirdetése napközben lezajlott, ezért ránk idén hamarabb került sor. Dobogó tetejére könnyedén léptem fel, majd ugrottam le, mintha én nem is futottam volna :) Befutószalag, első helyezés érem, befutóérem és még kupa is járt az eredményemért. Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy ezeken a versenyeken, ilyen könnyedén, gond nélkül túllehetek. Nagy terveim nincsenek, jönnek a nyári rövid versenyek. Hajrá!
Vivicitta nekem is lesz! Csak a térdem és az Achillesek tiltakoznak, ja meg a derekam sugároz le néha. Éjszaka az egyik Achillest kétszer is nyomás terápiáztam (nyomd erősen a legrosszabb ponton, amíg megszűnik a fájdalom), mert besajgott.
Aztán lehet, hogy csak a természetes fáradtság. Ma nem futok, az edzésterv sem írja. Viszont MTB-vel megyek haza az itteni kis hegyeimen át. ez sem szokott jót tenni :)
Szó volt róla, hogy ki visz inni az edzésre, ki nem. Általában én sem viszek egy órára semmit, kiváltképp nem húsz fok alatt. De tegnap meleg volt, 27 fokban indultam. Mivel relatíve intenzívet futottam, hát bizony jól esett a fél liter meleg, szénsavmentes kóla.
