Nem azokkal van a baj, akik ha tényleg nincs senki a közelben, akkor alaposan körbenézve, ésszel, 0 kockázat mellett átmennek a piroson. Velem is sokszor előfordult már bringásként.
A baj azokkal van, akik ha hoznának olyan szabályt, hogy bringával ha tényleg nincs senki a közelben, akkor alaposan körbenézve, ésszel, 0 kockázat mellett át lehet menni a piroson, akkor ők abból csak annyit jegyeznének meg, hogy bringával át lehet menni a piroson. Mint ahogy sokan az egyirányú utcába is betekernek szemből, mert csak annyit jegyeztek meg, hogy azt szabad. Azt már nem, hogy csak akkor szabad, ha tábla megengedi.
A piros=tilos nemcsak elvi kérdés. Fontos, hogy reflexként beleégjen az emberbe, mert a reflex olykor megmenti, ha elbambul. Vagy kinyírja, ha rossz reflex ég be.
Ahogy azt Kőhalmi mondta: a piros, az egy veszélyes zöld.
Régebben volt egy életveszélyes jelenetem a Filatorigát átkelőnél. Megszoktam, hogy ott jobbról, balról jönnek a szerelvények, megállnak, pihennek keveset, majd tovább szökkennek. Meg szoktam várni a fehér jelet. Ez esetben siethettem és majdnem bementem az átjáróba. Szerencsére a HÉV vezetője tülkölt, pedig nem láthatott és rájöttem, hogy idegen vágányon közlekedik (nem is lassan).
A mínuszozó öreg néni (idős hölgy) nyilván úgy képzelte el a szituációt, hogy van egy 2X3 sávos út, ahol 70-nel haladnak a buszok, kamionok, villamosok tömött sorokban és egy őrült kerékpáros 50-nel közébük veti magát. Az eredmény óriási fékcsikorgás, ütközések, kisikló villamos, járdára felszaladó, óvódás csoportokat (!) elgázoló autók! :-)))
Igazából meg csak egy rosszul beállított lámpánál, alapos körülnézés után átcsorgó bringásról van szó.
Van a körúton néhány kereszteződés, ahol a villamosnak és a gyalogoknak már szabad, a velük azonos irányba tartó egyebeknek piros. Előfordul, hogy jobbra bekanyarodom, mielőtt kizöldülne, ha nincs gyalog a zebrán.
Jobb ( Szabálykövetőbb) országokban természetesen lefordulhatsz jobbra kis ívben piros lámpánál, ha a forgalom megengedi. és persze ha nincs kint a Don't turn on red tábla. Én hazánkat is jobb országnak tekintem, ha bicajon vagyok. Plusz még zebrán is áttekerek, ha nincs forgalom. Ha ott áll egy rendőr megkérdezem, mehetek? (Eddig kétszer fordult elő, mindkétszer bólintott.)
A szabálykövetési hajlandóság úgy általában alacsony mifelénk. Nem csak közlekedésben. Hétvégén Balatonra mentünk, a 8-as útról a 77-esre kanyarodva 800 méter hosszú sor volt (amikor a sor végére értünk, a GPS azt mutatta, hogy 800 méter múlva kell balra kanyarodni). Amíg eljutottunk a kereszteződésig, egy autó előzött balról (a szabályosan szembejövőknek le kellett húzódniuk) és kettő jobbról a padkán. Ez a balkáni közlekedési morál (bár lehet, hogy ez lassan sértő a szlovénokra és a horvátokra). És azért ne felejtsük el, hogy nem mindegy, hogy 100 kilós testként vagy 1500 kilós testként veszélyeztet valaki másokat...
Nem azért szarnak a szabályokra, mert nem ismerik, szerintem ez a jogsiötlet ezt ne fogja megoldani. A felnőttek közül biztos, hogy szinte mindenkinek van jogsija. A biciklis kicsit szabadnak érzi magát: már nem ember, még nem állat, mozgékonyabb a gyalogosnál, de nem is gépjármű. Valljuk be, néha mindannyiunk kicsit lezseren kezeljük a szabályokat. Ehhez járul még sok-sok eldolgozatlan kereszteződés, csatlakozás, kétes helyzet, (pl: kerékpárútról a kereszteződésben elslisszolhatok-e jobbra, balra) stb.
Ezzel együtt persze annak van igaza, aki betartja a szabályokat, kész.
Alap előírásnak kellene lennie, hogy bármilyen közlekedési eszközzel munkaidőben csak az közlekedhet akinek minimum kismotoros jogosítványa van. A postásnak és a bedobálós újságot kihordónak, meg a hátdobozos rabszolgahordároknak is. Elektrollereseknek is.
1. Sehol nem írtam motorizált járművet vezetők szabálykövetési hajlandóságáról. Az sem jobb, szabálytalankodnak mást, de azért a járdán, az én gyalogos zöld jelzésemen felettébb ritkán ütnek el, ahogy ha megállok a pirosnál, ritkán kerülnek ki és mennek át.
2. A kerékpárosok között (ahogy a furgonosaid között is) az időkényszerben levő futárok szabálykövetési hajlandósága még alacsonyabb. Ezzel sem mondtam újat.
3. A kerékpáros (és sajnos már a robogós) futárok között is megjelent az a munkaerő-csoport, akik egész egyszerűen nem ismerik és/vagy leszarják az európai (beleértve a csak balkáni) közlekedési rendszerek elvárásait.
Ezt szerintem mindenki látja, aki nem a körúti romkocsmaértelmiségi rózsaszín szemüvegén át tekint a fővárosi kerékpározásra.
Igazából a jelzős szerkezetet nem értem. Kimentem az irodaházból ebédelni, azt láttam, hogy mélygarázsból kihajt egy furgon, észreveszi, hogy az 50 méterre lévő lámpa sárgára vált, erre beletapos a gázba (kicsit meg is csúszik a furgon hátulja) és sprintel a főút felé. Természetesen nem érte el a sárga végét, de ez nem zavarta abban, hogy piroson átszáguldjon a zebrán, ki a főútra. Tegnap azt láttam, hogy mellékutcából kijött a gyalog, majd telefonját bámulva elkezdett a főúton a forgalommal szemben sétálni (a járda nincs két méterre).
A hülye még csak nem is a fehér vonalon kívül ment véletlenül se tévedt oda, mert nem ment ki az első lehajtón. Sávváltási karjelzés, hátranézés semmi. Ellenben 1:30 reklám a rabszolgahajcsároknak.
Színtiszta rasszizmus. Alapvetően teljesen szabályosan közlekedett. Az apróbb hibák, úgymint autóúton kerékpározás etc. kárpótlás az évezredes fehér elnyomásért és valljuk be, nem is igazán nagy ár...
Az átlagos kerékpáros szabálykövetési hajlandóság, kiváltképp a futárok között, eddig sem volt túl acélod, de az import munkaerő tömeges alkalmazásával olyanok is a közúti közlekedés rendjébe kerültek, akiknek fogalmuk sincs a jelzőtáblák, jelzőlámpák jelentéséről, és gyakorlatilag a harmadik világ közúti káoszát bemutató videókon látható módon közlekednek - amerre előttük szabad az út, arra mennek, legyen szó járdáról, zöldfelületről, egyirányú utcáról vagy villamossínről.
