Nem, teljesen új. De szerintem akinek már megvan az összes eddigi, az eredeti, az 1997-es, a 2014-es, annak nincs értelme megint megvenni ugyanazt a zenét negyedszer is.
Igen, abszolút megvalósult. És nagyon örülök neki. Időközben a CD-t hallgatva fejhallgatón azért már jobban átjönnek a konkrét zenei vonások, csak a szokásos híd szerepet betöltő pop elemek eléggé elviszik a figyelmet róla. Az Oxymoreban ezt a populáris nyitást egyoldalúan a dobgépekre bízza, ennél ügyesebb pl. az Ethnicolor, ahol a hangminták jobban előtérben vannak, főszerepben, és azokat ízesítik az akkordok és dobgépek.
Ezt nem ő adta, ennek a lemeznek semmi köze Jarre-hoz, ez egy rajongói nem hivatalos remix lemez. Nem vett részt az elkészítésben Jarre, nem folytatása semminek, sőt, szerintem sajnos elég gyenge is lett.
Meghallgattam a lemezt és meglepő mód tetszik. Valszeg azért, mert olyan zajos tuc-tuc lemezre számítottam. Néhol rágos, néhol kellemes, szóval nem rossz. Lehet, hogy azért van párhuzam a zoolook lemezzel, mert idén adott ki egy ilyet:
És lehet, hogy valahol ez is befolyásolta a ennek a lemeznek a hangulatát készítés közben, akár tudat alatt is.Apropó: ez nincs meg valakinek? Sajnos nem sikerült sehol megtalálnom, csak azok a felvételek vannak meg a lemezről, amik már korábban is megvoltak. Azért kiváncsi lennék az új verziókra. A korábbi lemezek folytatásai eddig mindig tetszettek: oxygen 3, Equinoxe infinity.
Tetszik az Oxymore mint kompozíció és nagyon jól is szól. De ez mitől konkrét zene? Nagyon sok szó esik a VR-ről, a Dolbyról, a binauralról, de hogy miként jelenik meg ebben a projektben a rögzített hangok átalakulása Pierre Henry szellemisége nyomán és tiszteletére, arról keveset tudni. A koncerteken látható egy szép színes pult, ami talán a hangmintákat kezeli, de ezt kevéssé hiszem valódinak. Azt mondja, hogy Henrytől megmaradt minták inspirálták és adták a munka alapját. Melyek azok?
Ajánlom ezt a kis demonstratív videót, ami bemutatja, hogy hogyan jutott el 1972-től 2022-ig, hogy az egyes albumain milyen hangzást, irányt választott, mivel kísérletezett: https://vimeo.com/761560373
Ebben van igazság, de szerintem is jól teszi, egy művésznek néha igenis provokálnia kell a közönséget, ha mindig az aktuális igényeknek akarna megfelelni, soha nem lenne művészi fejlődés, hanem csak egy kiszolgálóüzem lenne, aki minden vendégnek ugyanazt a gyorséttermi egyen-Oxygene-hamburgert adná. A kockázat és a változás a művészet mozgatóereje, a legnagyobb alkotások soha nem készületek volna el, ha a legnagyobb zenészek, szobrászok, festők ne akarták volna kicsit provokálni a közönséget.
Egyébkánt fura, hogy mennyire egyezik az Oxymore fogadtatása a Zoolookéval: a kritikusok szinten mindenhol magas pontszámokat osztogatnak, imádják, de a közönséget meg nagyon megosztja: vagy nagyon szeretik, vagy a legrosszabb, hallgathatatlan lemezének mondják.
Azért nagy kópé ám... Ha tetszik, akkor a retróban utazik, mint például most is, hiszen a 60-as évekbeli emlékeit idézi fel - ami a maga idejében meg igencsak futurisztikus volt. Valamelyik pesti látogatása alkalmával írták róla egy portálon nagyon találóan ezt az abszurd műfaji megjelölést: retrofuturisztikus szintirock. Őrá még akkor is érdemes odafigyelni, amikor épp alig emészthető, amit csinál. Sőt erősen gyanítom, hogy tetejébe még provokálja is ezzel a tisztelt publikumot. De jól van ez így.
Fura, hogy a CD ugyanolyan megfordított digipack tokban van, mint az Electronica 1, szóval szerintem itt is jönni fog egy 2-es lemez hamarosan, talán Oxymoron.
Megvettem ma a CD-t, meg is hallgattam. Tetszik, jó album. Ez most ismét olyan kísérleti, mint a korai albumai, és jó benne lenni ebben a zenei világban. Nagyon jól körbeveszi a hallgatót ez a lemez, pedig csak sima sztereóban hallgattam.
Hát "gyerekek", olcsóbb de kellően optimalizált "stúdió" elemekkel hallgatva (mai viszonyokra és műfajra tekintettel) elsőre kifogástalannak tűnik a stereo (16/44.1) master, szépen kontrollált spektrummal/dinamikával, időnként határozottan kemény subokkal. Nyilván ez egy "kísérleti" "dark" elektroakusztikus vmi, aminek ennyi idősen és gonglizés mellet örülni kell/lehet.
Elsőre nem jött be (még év elején), de érdekesnek találtam. Aztán többször is hallgattam, egyre jobban megtetszett, kb. most tarthatok a 10. újrahallgatásnál (a Téo & Téa albumát 15 év alatt 1x hallgattam végig). Az OXMYORE studio album tisztább, erőteljesebb, korrekt hangzású. Nem tartom olyan hatalmasnak mint az 1976-1993 közötti anyagait, de mindenképp figyelemre méltó. Le a kalappal Jarre bácsi előtt. ;)
Egyszerűen hihetetlen. Ilyen összetett, rétegelt hangzást én még életemben nem... komolyan... Hónapokig hallgattam az élő felvételt, de ez a studió verzió sokkal kidolgozottabb. Nincsenek nagyon jelentős változtatások, de azért vannak új elemek. Teljesen más, mint az Oxygene/Equinoxe világa, nem egy könnyen fogyasztható lemez, sokszor meg kell hallgatni mire minden részletet felfog a hallgató.
És ez végre nem egy régi lemez rebootja, viszont nem is WTTOS-féle tánczene. Ez egyik sem, ez inkább egy kísérleti, absztrakt alkotás. Nagyon tetszik!
Újabb remix a Brutalism-ból, ezúttal Deathpact által. Szerintem ez egy tehetséges valaki, tetszettek bizonyos zenéi. A Brutalism eredetije szerintem nagyon jó és a Martin Gore verzió sem rossz, viszont szerintem ez az új remix elég gyenge lett. Minden ami az eredetiben jó, hiányzik, emellett nagyon repetitív, csak ugyanaz ismétlődik a végéig, ahol végre van valami más. De nem volt ennek sok értelme.
Egyébként nem tudom miért kell még egy remix a Brutalismre, inkább most már megjelenhetne egy új single a lemezről, lassan elérkezünk a megjelenéshez és Jarre azt mondta, hogy a Brutalism csak az első volt.
Szerintem egyébként ez igaz a legtöbb Jarre lemezre, hogy nem elsőre jöttek át igazán, hanem többszöri hallgatás után. Főleg azok, amik a rétegelt hangzásra építenek, az újabb hallgatáskor több részletet veszünk észre és már egyre jobban szokjuk az új ütemeket, hangokat. Első hallgatáskor általában a fő dallamra szoktunk figyelni, de az Oxymore nyilván nem a lágy melódiákra épít, ahogy pl. a Zoolook sem.
Arra leszek kíváncsi, hogy mennyire javul majd a hivatalos lemezre a hangminőség az előadás-verziókhoz képest.
A velencei filmfesztiválon is játsszák az Oxymore-t a VR-élménnyel együtt, mint különleges művészi prodikciót. :)
Készült egy nagyon gyenge vélemény-írás az Oxymore-ról valakitől, aki nyilvánvalóan az Oxygene 4-en kívül semmit nem hallott Jarretól, a Zoolook-ot pl. biztosan nem, de van benne egy mondat, ami nagyon tetszett: "Ol' Jean-Michel ain't playing it safe." :)
