Keresés

Hogy azt gondolod, hogy meg akarom rengetni a magadba fektetett bizalmadat, sokkal inkább, hogy felismerd, amint ledöntöd a méltóságodat

Hiszen menekülsz Isten Házától, és azon vagy, nehogy meglásd a papjai szentségét

Lázadásod arra készteti az Istent, hogy megszólalt, hogy meghalld

És ugyan miből épül Isten papjainak a szentsége, az imáidból épül

És miből épül a megszentelődésed, közbenjáró szolgálatukban épül és a tanításaikban

Most még menekülsz attól, hogy magadra kelljen nézned

Hiszen amikor rájuk nézel, azt látod, hogy a tükröt, amit tartanak eléd, abba bele ne nézzél, hiszen meglátod a tükröt

Igen a lázadásod indít téged ellenük

Pedig náluk van az Igazság, és a Tanítások

És hogy nélkülük akarod kiküzdeni az igazságot, az sem alapul máson, mint a lázadásodon

Arra hivatkozva, hogy szabadságod van, igen, szabadságod van legyőzni a lázadásodat

És szabadságod van a halálra, mint ahogy megszerezhetnéd a szabadságot az életre

Szabadságod a halálra lekötöz téged a bűnbe, amikor ahhoz ragaszkodsz

Önmagadba zárod magadat, azért, hogy a végesből érd el a végtelent

Csakhogy senki sem adhat mást, csak azt, amivel bír, így a végtelen sincs másban, mint az Istenben

Mint ahogy szeretet sincs másban, csakis a Szeretetben

Így a szereteted sem több, mint amiben éppen részesedsz

Aszerint, amint megragadod az igazságot

Ismerd fel, amint vádolod magadat

Megáld titeket ma éppúgy, mint tegnap és mindenkor

Nyissátok ki a fületeket, és figyeljetek

Nyíljon meg minden szív, hogy befogadja a Szavadat

Rátok helyezte az érdekeit, hogy a Háza betölthesse a vágyait

Csak a naiv gondolja, hogy összekülönbözőségek nélkül lehet élni

Amelyekben egyáltalán nincs rossz akarat

De tehetem, hogy kiegyenesítem azokat

Sőt azok még jobban megadják nekem a békédet

És azokban is Te leszel, aki megoldja azokat a helyzeteket

Akaratlagos összekülönbözések nélkül meg lehet élni, sőt úgy is kell, hogy legyen

Mikor kezdünk a tudatunkra ébredni, akkor elkezdjük keresni az igazságot az értelmünkkel, és valóban megtalálunk egy pontot

Amikor azonban már a szívünkbe nézünk, akkor már megragadjuk az igazságot, ami egy tér

A pont és a tér között pedig nagyobb a különbség, mint ami távolság elválasztja az eget a földtől

Hiszen Istenben van az igazság, hiszen Isten az Igazság, azaz az igazság nem más, mint a szeretet

És addig sok butaságunknak vagyunk az elszenvedői, amíg erre rá nem döbbenünk

Magunk megszenvedtetve magunkat

Ha körbenézünk, és szemléljük a világ szenvedéseit, az mind abból indul ki, hogy összetéveszti a pontot a térrel

Azaz összetévesztjük azokat

Itt van a mi Istenünk! Velünk van a mi Istenünk. Sohasem hagyott el bennünket, úgy jött, mint a pásztor, hogy táplálja nyáját és karjába gyűjtse bárányait, mert országa közel van.

Mikor egy magas hegyre állok, ahol a kiáltás visszhangként jól érthetően hallható, ugyan milyen gondolatokat ébreszt az bennem?

Mert hiszen a visszhang létrejöttéhez is szükséges a mindent átölelő szelíd gyermekét emelő törődés

Ugyan az önszeretetünk nem más, mint az akaratunk, és ugyanúgy mint más rossz irányoknál tévedésünkből indul, de mégis többnyire az a gyerekkorunkban volt belénk táplálva a majomszeretetet szülői tévedéseivel

A sok felesleges dicséret, ajnározás és mindent megengedés cselekedeteivel

És amint gyerekkorunkban könnyű lehetett volna bennünket nevelni, úgy idősebb korban, az már szinte lehetetlenné válik

És ugyanúgy hibás nevelés a folytonos, és mérték nélküli korholás, és az erőszak

Hiszen a legfontosabb az ifjúságunkban, és gyermekkorunkban a jó kedélyvilág

Szép lányt meg dicsérni szépségéért, és drága ruhába öltöztetni, hogy még jobban kitűnjön a szépségével, mi is a halált ültetjük el a szívében

Az okost meg felmagasztalni, az is ugyanaz a cselekedet

Isten előtt a szépségünk, és az okosságunk a szívünkből fakad

Az Isten hozzá vezetett Szavától az egyik felébred, a másik alva marad, és sőt hiába is látná meg az Isten tetteit, mert közömbös maradna iránta

Az egyik énekre fakad a felismerésben, a másik szótlan marad, köztük a különbség a felismerés, és a kikeményedés

Amikor már tovább lépsz az önösségbe, és abban már kapzsi, és harácsoló leszel, minden gondolatod a nagyobb vagyon

Nem tud a szíved megnyílni, nem engeded, hogy megnyíljon

Szellemed arra vár, hogy felébreszd, hogy Isten Szavában rádöbbenhess az igazságra

Az első feltámadásban életre kelt az Isten Szava, a másodikban az, hogy felismered, semmi sem vagy magadtól

Hogy maradnak még olyanok, akik a második feltámadásban sem vesznek részt, maradnak még kapzsiságukban kikeményedett lelkek

Hogy mennyi lesz majd a második feltámadásban az engesztelés a világban, az nagyban befolyásolja a sorsukat, nem a kényszerítésben, hanem a felvállalásukban

Hiszen a felébredés az egy döntés,, az nem más, mint az élet megragadása, és lemondás az önösségünkről

Ki mint szeret, aszerint él, vagy marad halott

Az önzetlen szeretet az szolgál, az önző szeretete a gyűlölet, aki elvárja, hogy szolgálják

Isten Szava ugyanaz, a változó én vagyok

Hogy az Isten személyesen megsegíthesse a felismerésemet, ahhoz szükségem az alázatom

Az alázatomat meg eldöntöm

Az alázatom képes feldönteni bennem a kikeményedett tornyaimat

Egy korszak ideje lejárt, és egy új kezdődik, ahova az önző nem léphet be

Kezembe kapom, hogy eldöntsek

Jézus akarata, hogy ismét eggyé tegye Egyházát, felébresztve benne az élő hitet, a hitet, amiben a kezdetektől gazdag volt

És adott a hitünknek egy feladatot, hogy egyesítsük Húsvét dátumát

És arra a kérésére tette az ígéretét, ha megteszitek, a többit én teszem meg

Hogy még mielőtt fellázadna a természet a gonoszságaink ellen, és mielőtt a hitehagyásunk elterjeszti a háborúkat a világban, tehesse, hogy felébresszen minket

Azt meg hogy a kerékkötője legyél az egységnek, ne tedd, érted ne tedd, nehogy a szíved kőkeménnyé váljon, ne engedd, hogy a halál elragadjon téged

Jézus életre hívta a holtakat, hogy tanúskodjanak az igazságról, és hogy imájuk megvédje a világot a gonoszságainak a következményeitől

Szándéka, hogy megadja az igazság óráját a világnak, hogy meglássa önmagát, és azáltal képessé váljon Jézusban körbenézni

Hogy már ne ítélkezve szóljunk, hanem megalázva magunkat, hogy életünkké váljon a jelenléte

Szavával megerősít minket, hogy egyesüljünk Vele az Eucharisztiában, hogy az életünkké váljon

Az első a Kegyelem, kérésébe és ígéretébe helyezte a Kegyelmét

Mikor mást mondok, mint amit gondolok, és mivel észre sem veszem, ezért nem is bántom meg magam a felismerésemmel

Farkas vagyok, olyan, aki hűséges a falkájához

És mikor egy fokkal jobbá válok a falkámban, már elkezdek ügyelni arra, amit mondok, de valójában nem tudom, hogy megbántok, hiszen abból indulok ki, aki vagyok, minden gondolatom tép és szaggat, hiéna lettek, aki keresi a koncot, és hogy tényleg ne ismerjek fel, azt mondom, amit gondolok, hogy jó vagyok, a szomorúságodra

És amikor már tényleg elkezdek ráhallgatni az ösztönzéseidre, még akkor is megmarad a szegényes szókészletem, és a szegényes sík, amin járok, ugyan ki hinné el rólam, hogy Tőled veszek

És hogy még ezután se legyen elrejtve a tartalom, nem másról beszéltem, hanem rólad

Aki most más felé nézel, és nem akarod elfogadni azt, aki vagy

Ugyan gazdagságra törekszek, de szegénységre jutok, így el sem jutok addig, hogy kisebbé váljak

Majd amikor odaadom azt, amim van, majd gazdag leszek

Amit egyedül magamnak gyűjtök, az elszegényít engem, amit megosztasz velem, az a birtokodba visz

Ahol a bőség és jólét együtt nevetnek a békével

Ugyan hogyan érthetném meg a gondolatod, amíg a magam véleményére figyelek

Azzal kezded velem, hogy megtanítod nekem a legfontosabb leckét, ami azzal kezdődik, hogy a másikra is figyelek, az ő szemszögéből, és a szemszögödből, ami megváltoztatja a szemszögömet

Mivel nem ismered a békétlenségedet, azért nem is ismered a békédet

Máshol nincs békéd, csakis Jézusban

Őt meg a bűnbánatban találom meg, és az akaratban, amelyik az igazságot keresi

Körbevesz a világ, és minden, ami a világ, úgy tünteti fel magát, mint akinek hatalma van, holott csak annyi a hatalma, amit megengedsz neki

És ugyan mit tehet veled szemben, ha elmerülsz a csendbe?

Teljesen tehetetlenné válik veled szemben

A csendhez meg nem kell elmenned sehova, hanem egyszerűen csak a szívedbe kell nézned

Ha megtalálod a békédet, felismered mindazt, ami el akar téged szakítani tőle

És ha már egyszer beléptél a csendbe, attól kezdve már arra vágysz, hogy körbevegyen

Teheted, hogy belépsz, mint ahogy teheted, hogy kilépsz belőle

De az a butaságom, ha nem ismerem meg, amikor már megértem, hogy megismerhetem

Mikor megismerem azt, aki rám vágyakozik, amikor távol kerülök tőle, akkor tudom meg milyen jó a jelenléte

És amíg nem ismerem meg, nyilván nem is tudom, hogy távol vagyok tőle

És attól kezdve, hogy megismertem, bárki jöhet hozzám, hogy elragadja a szívemet, hiszen már a szívem foglalt

Az mégsem járná, hogy eljussak célig, de ne lépjem át a célvonalat

Amikor már elvégeztem a nehezét, és ne lépjem meg a könnyebbet

Mert az istenismeret, az nem a célom, hanem a jó eszközöm, hogy segítségét kapjam

Hogy az ismeretet már úgy használhassam, mint egy gyeplőt, megerősítve engemet

A Tanítások elvezetnek az ismeretbe, majd arra bíztatnak, tegyem is

Hogy belépjek az akaratának a közösségébe

Mindenben, a legkisebben is az akaratát kutatva, majd abban járva

Elérve a derűjét a derűmben, hálával töltekezve

A szűk út egy széles és napsütötte kertbe visz

Aszerint, hogy milyen a testbeöltöző lélek gondolata, aszerint lesz lány vagy fiú a gyermek

Nem abban, hogy eldönt, hanem a tulajdonságai szerint, és az lesz az akarata

És a lélek építi a majdani földi testét, így az egy pecsét is lesz a választásában

Ha majd mint ember aberrált lesz homoszekszuálisan, az egy erőszak a lélek ellen

És annak a következménye a félelme

Ezernyi gúny esik meg a lélek felett, amíg nem tér a tudatára

Önmagára nézve felismerve önmagát, mint méltót

A méltatlan önmaga is meri fel önmagában a méltót, a test háttérbe kerül

És ezzel elérte a lehetőségét, hogy felismerje az Istent

Mintegy szamárként, azaz föld gúnyolódik rajta, ugyanakkor már alázatos, felismerve az alázatot, mint jó eszközt az igazság megismerésében

A szeretet és az alázat összetartozó fogalmak, ott ébred a szeretet, ahol megragadják az alázatot

Alázat nélkül nincs önzetlen szeretet

Az önző szeretet nem ismeri sem önmagát, és fel sem ismerheti az Istent, hiszen olyan, mint aki fényévekre tart a megismeréstől, és még tovább távolodik tőle

Az értelem nem képes a felismerésre, hiszen lélek az, aki felismer

Nem az értelem hozza előtérbe a lelket, hanem az alázat

Hogy majd amiként a test megteszi a jó szolgálatát, az értelem is megtehesse azt a szolgálatát, amire rendeltetett

Micsoda különbséget tehetek az Isten Szavához való viszonyulásaimban

Mert indulhatok onnan, hogy igaz, vagy nem igaz, de érkezhetek oda is, hogy megtartsam, amit mond, vagy ne tartsam meg

Ezeknél azért van még sokkal rosszabb is, amikor minden gondolatot elhagyok, és csak annak élek, hogy sodorjon az áradat arra, amerre akar, miközben az ellenkezőjét állítom még magamnak is ahhoz képest, amit teszek, és amit nem teszek

És oda lyukadok ki, hogy az a szabadságom

És valóban szabadságom van arra, hogy ha nem akarok, akkor ne értsek, csakhogy az a lekötözöttség

A muszájt megjárt, de még testet nem öltött lelkek azon vannak, hogy segítsenek ott, ahol tudnak

És ez az indulásunk, mint lélek, hogy segítsünk

A Földet megjárt bukottak, meg azon lesznek, ami abból indul ki, hogy én, beleértve a bosszúhadjárataikat, és gúnyukból eredő tetteiket is

Ugyan a test a halálba törekszik, de az akaratunk az választhat, hogy válassza a test törekvéseit, vagy válassza a nemeset

Így a földi életre felvértezett lelkemet átitatom vagy az éggel, vagy a testem törekvéseibe temetkezésemmel, a földdel

És azt ne kérdezd, hogy mindezt mért nem láthatod, mert az a kérdés önmagában is értetlenség, és annak az akarata, hogy értetlen legyek

Hátha majd helyettem megcselekszi azt az ég, amit tőlem vár, hogy felemelhessen  

Hogy a pokolban nemigen fogsz megváltozni, az legyen nyilvánvaló a számodra, ezért nemigen tudsz onnét kikerülni sem

Hogy a mennyben csak igen kis mértékben, és még annál is lassabban tudsz tovább megszentelődni, az is legyen világos a számodra

Ugyan a Földön kicsi lettél, így a gonoszságod is le lett avval kötözve a mértékében, de mégis itt van az a hely, ahol úgy tudsz mérlegelni, hogy egyedül az akaratod lesz az, ami számít és dönt

Így teheted, hogy magasra emelkedsz a részesedésben, és csakis a részesedésben teheted azt

És elsüllyedhetsz az önösségedbe, és azzal hiába próbálkozol, hogy azt a másik nyakába varrd, hiszen te vagy azért a felelős

A mélységedben a magasság is okozhatná a lelki halálod, ha még nem szabadultál meg a mélységtől

Így a megismerésnek is van jó mértéke, az állapotod szerint, az akaratod, és megismerésed szerint

A sorsod jól tudja, mi a jó mértéked

És ne gondold, hogy egy igen a mennyországot jelenti

Hanem egy igenem azt jelenti, idegen lettem a pokolnak

A mennyország elérése egy folyamat, és a mértéke a szeretet

És a megismerése a szeretet

A pokolba úgy kerülök, hogy a szeretetem az a gyűlölet

Így a szeretetem megismerése sem lehet más, mint részesedés

A gyűlöletem abból merítkezik, aki vagyok

A szeretetem abban ébred, aki nem vagyok

Így már helyre is kerülhetne bennem a fogalom, ha nem ragaszkodnék ahhoz olyan nagyon, aki magamtól vagyok

A pokolban azokkal vagyok, akik hozzám hasonlók

A mennyben azokkal lettem közösségben, amint részesedtem a mennyből, azokkal, akik részese a mennynek

A pokol ítélete nem más, egy akartál lenni önmagaddal, menj, tedd azt

A menny részesedése, meg akartál ismerni engem, ezért gyere be az örömömbe

És hogy mi az önösségem, legalapvetőbben nem más, mint gondolat

Részesedésem meg Isten terve velem szemben, velem gyermekével szemben

Amiben az igen nem csak egy kimondott szó, hanem inkább akarat

Az akarat pedig egy folyamat, egy építkezés, tervekkel, és kivitelezéssel

A gyűlöletben az egész terv nem más, mint az én, abban nincs meg semmi a szivárvány színeiből

Hiszen az egy sodrásban sodortatás

Azaz az akarat lekötözése

Mélységem mélységéhez meg az is hozzá tartozik, nem azokba kapaszkodok, akik kint vannak a parton, hanem azokba, akik éppen csak megkapaszkodtak 

Így amikor megkapaszkodok, sokan fognak belém kapaszkodni, így az a lehetőségemmé válik, hogy kilépjek a partra 

Hogy mit hozhat el neked Isten Szava?

Hát először is azt, hogy az uralomravágyásod ne vigyen el, ezerszer ezer száz év szenvedésébe

És a gőgöd ezerszer ezer év szenvedésébe

Hogy ne a félelmeid uralkodhassanak rajtad

Mert amit veszel Isten Szavából, azt magaddal viszed, és az képes megtörni az értetlenségedet, a magadba vetett hiábavaló reményedet

És mennyivel inkább az legyen, hogy már a Földön megtaláld az értelmet, és akkor rábukkansz az igazságra, ami megment a magadnak okozott szenvedéstől

Persze még azon vagy, hogy magad adj gondolatokat

Holott azokban tovább juthatsz, amikor hozzá adsz a gondolataidhoz, a halálnál többre is juthatsz

Eléd lesz tárva a magad igazsága, és abba bele is halhatsz, tested nem biztos, hogy elviseli magadat

És mért is nem ahelyett, hogy magad igazságának a fájdalmas oldala miatt szenvednél, inkább az Isten szépségében gyönyörködnél

Ami most még érthetetlen fogalom a távollevőnek

De amikor meglátod magad sötétségét, és attól menekülnél, nem lesz hova menekülnöd, bocsánatot is kérhetnél

„Bocsásd meg mindazokat a fájdalmakat, amiket Testednek, Igédnek, és Istenségednek okoztam”

A bűnbánat, és a bűnbánat szavai feloldanak az átok alól, a bűnök alól, amikkel megátkoztad magadat

És a Kegyelem eljön hozzád a felismertetéssel, felismertetve a szeretetével

Abból az órából egy pillanat is szörnyű, amint mutat magadnak a valódban

És abból a csodából, amint Istent szemlélheted, az várhat téged odaát is, ha megragadod azt a pillanatot, és megtartod

Ha meg nem lesz erőd bocsánatot kérned, ne védekezz azzal, hogy nem tudtam, hogyan kerülhetem el azt a szenvedést

Fel lett számodra kínálva az első feltámadás

Magad megmutatásával fel lesz számodra kínálva a második feltámadás

Nem az van, hogy enyém az élet, hanem a halálba tartok

Életem nem lehet másban, és mástól, egyedül csak az Élettől

Aki felismertet, az az Isten Szava

És a belépésem az életbe csakis az akaratom felvállalásában történhet

Azaz mérlegelésben, és döntésben

Az hogyan lehetséges, hogy az egyik dolognak örvendezel, amint felismersz, de a másik dologgal kevésbé törődsz

A magnak örvendezel, holott amikor elülteted, értékes ajándékot kapsz

Az a természetes, hogy értékes magot kapsz, de az is nyilvánvaló, hogy értékes gyümölcshöz

Az meg hogy asztalra rakva kapod, ugyan mért örvendezel azon, amikor meglátod az asztalon, hiszen azt valójában közvetlenül kapod

Mindenkinek joga, és lehetősége van arra, hogyha akarja, közel kerüljön a Szívedhez és élvezze barátságodat, bizalmas kapcsolatba kerüljön Veled

Ha nem akartál bőségben, és a békédben megérteni, akkor nem maradt más a számodra, mint az ínségedben

Amit teszel, abból semmi sem a tied, és mégis részesedsz

És amit elveszel, azt nem mástól veszed el, hanem csakis magadtól

Amit meg adsz, és ahogyan adod, azt nem kapja meg más, hanem te

És amikor azt látod, a természet békétlen, az nem másé, mint a te békétlenséged

Ugyan lehetne ostorozni téged a törvénnyel, de valójában magad vered meg, amint elfordulsz a szeretettől

Ami nem más, mint amit kifelé cselekszel, azaz a legfontosabb leckéd

És hogy elfordulsz az Istentől, azzal magadtól is elfordultál

Mert semmi mással nem tudsz jobbat cselekedni magadnak, mint ahogy az Isten felé fordulsz

Mert ami szeretetet adsz, azt kamattal megkapod Tőle

Így az lesz a bővelkedésed, amikor adod

Ha pedig megvonod, a világ is meg fogja mutatni, amint megvon tőled

Így addig ne nézz tükörbe, amíg körbe nem nézel, hogy valóban azt lásd meg, amint adsz

Ha azon vagy, hogy panaszkodj, akkor te vagy az, aki miatt panaszkodhatsz

Az első tanítások egyike az - itt vagyok

Ami felnyitja a szememet arra, hogy az Isten meg akar nekem nyilatkozni

És ahhoz a felismeréshez tartozik, hogy állapotom szerint el is űzhetem magamtól, mikor eltelek a gonoszságaimmal

Azaz magam teszem, hogy tapasztalom, vagy nem tapasztalhatom

Csakhogy annak a felismerésnek van egy másik oldala, aki magam vagyok

Mert bennem is vagy vonzás ébred, vonzalmam ébred az Isten után, vagy taszítást tapasztalok

Amennyi bennem a gonoszság, ami nem másból ered, mint az önösségből, azaz amennyi bennem az önösség, annyi lesz a taszíttatásom Tőle

Az értelmem képes helyére tenni ezeket az érzelmeimet, és megértetni velem azok forrásait

Hiszen azok egyszerre jönnek

Így a felismeréseim, és az igazodásaim a tisztasághoz taszításon keresztül kell, hogy átvágjanak, átszelve az igazsággal a hazugságot

És a taszításaim segíthetnek abban is, hogy maga a taszítás legyen, ami igazol, és segít megtartani az akaratomat az igazságban

Igaz, azt jó ha megelőzi az igazság vonzása, és felismertetése, illetve szükségem is van az igazság megismerésére, hogy ellen tudjak mondani a hazugságnak

Minden vonzásomat, és ami amögött van, és minden taszíttatásomat, és ami mögötte van, valódi információvá tehetem saját magam számára az igazságban

Meggyorsíthatom a haladásomat, megkönnyíthetem az utamat, ha az értelmem átlát

A taszíttatásaimnak meg több oka lehet, amiben az első az önösségem, majd a test az ő lényegében, és még ott van a kívülről engem támadó elhitetések, amelyek engem akarnak visszarántani az önösségbe

Amíg nem ismerem meg azt, aki nem vagyok, azt mutogatom, aki vagyok, és ezt teszed te is

Még jó, ha nem kerekítem el azt, aki ezeket mondja nekem

Aki meg akar ismerni engem, az hozzám jöjjön, és én megmutatom magam neki a lélek útjain

Aki meg akarja tudni a hozzám vezető utat, vegye a Szavamat

És kövesse

Hogy átok sújtja az embert a születésében, az sokkal inkább abban mutatkozik meg, hogy átok sújtja a földi életében

Mert mi is az az átok, az az átok az önösség, ami maga gőgös, hiú és nagyravágyó

Aki nem tud megférni békében senkivel

Aki megosztottságot vet, és ezért gyűlöletet arat

Ugyan a test lényege az önösség, de mégis már el van vetve benne az önzetlenség

Hogy megküzdjenek egymással

Ha az önösséget szemlélem, vegyek fel egy követ, mert az a kő lényege, a kikeményedésben

És az a kő már ezerszer feloszlott, igaz nem a maga erejéből, amíg a pokolba került lélek még mindig azon van, hogy én

Ez az az átok, ami az embert sújtja

És attól nem lehet máshogy megszabadulni, mint egyrészt lemondással, másrészt Jézus befogadásával

Jézus befogadása meg mindennél egyszerűbb, hiszen a Szavából lép ki

Igaz csak annak, aki a Tanításokat megméri, és az értéke szerint veszi

És az nincs a Tanításokban, hogy hogyan léphetek be az értékesbe, de lemondások nélkül, hiszen az ellentmondásba kerülne önmagával

A Tanításokban az van, hogyan szabadulhatok meg az önösségemtől

De egyedül nem kell azt tennem, hanem csakis a segítségében, Vele együtt járva, végigjárva a tisztulásom göröngyös útjait, ahol a göröngy magam vagyok, amikor magamat helyezem előtérbe

Elég hamar eljön hozzánk az a kérdés, amikor megkérdezzük, mért engeded meg azt a sok szörnyűséget a világban?

Hiszen választhatjuk a tisztaság útját magunknak

És ugyan az nem kényszeríti a gonoszságot arra, hogy megálljon, de sokkal inkább arra az irányba vonz

És bárhogy is elhitetjük magunkat a gonoszságainkban, de abból nem tudunk kikerülni, hogy a gonoszságunknak is kitelik az ideje

És amikor próbáljuk kiküzdeni a tisztaságot magunkban, arra is az vonatkozik, a tisztaságnak is kitelik az ideje

És amint a gonoszságaink is egy belső elhatározásunk arra, akkor is, hogyha nem ismerjük fel abban az akaratunkat akaratnak, úgy ugyanúgy a tisztaságunk sem kezdődik másban, mint az elhatározásunkban

És a tisztaságunknak eljön a könnyű sora akkor, amikor már egy belső megismerésből kezdünk kimerni magunknak, azaz a Szeretet szeretetéből merítünk

Gonoszságunkat meg magunkból merítjük, igaz elhitetve abban

Onnét nem jöhet az Isten szeretetének megismerése bennünk, hogy kívülről, hanem csakis belülről

A szívünkből, de az is csak ott kezdődik, hogy hol jár a gondolatunk

Hogy meghallgatunk, akár Isten Szavát véve, az még nem befogadása a keresésnek

Hanem amikor az akaratunk teszi, hogy meg akarja tudni az igazat, azaz elkezd mérlegelni

Így az, hogy a földi Rendbe beletartozik, hogy tehetem a gonoszat, éppen az lesz az, ami képes bennem felismertetni a tisztát

Hiszen a lelkiismeretem elkezd értem küzdeni, igaz egészen gyengéd érintéseivel, a látható durva és erőszakos megnyilvánulásaival ellentétesen

Így a gonoszság megtermi a fájáról a jó gyümölcsöt is, igaz anélkül, hogy abban lenne érdeme

Hanem érdeme nincs másnak, mint az akaratunknak

És amikor könnyünk ered a gonoszság megnyilatkozásai miatt, az egyben azt is jelenti, hogy amit ránk mér, azt el tudjuk viselni, hiszen senki sem kap több terhet, mint amennyit elbír, és az jó mértékkel van kimérve, mindenkire személyesen rászabva, megengedve

Mondhatja-e a kéz a lábnak, vagy a láb a kéznek, előrébbvaló vagyok

Vagy mondhatja-e az értelem, én vagyok a fő?

Mikor a szem azt mondja, nélkülem nem látnál, a fül pedig azt mondja, nélkülem nem értenél

És amikor az egyiknek azt mondod, mondd, a másiknak azt, hogy érts, egyik sem mondhatja, én állok elöl

Ha annyi lenne Istennel lenni, hogy cselekszik, akkor nem lenne ateista, de szabadságunk sem lenne

Mert nem azt teszi az ébredésünkben, hogy helyettünk cselekszik, hiszen abban nem lenne részvételünk, hanem felnyitja a szemünket a hazugságra

Így az igenünk abban kezdődik, hogy ellene mondunk a hazugságnak

Azaz lemondunk az önös cselekedeteinkről

Így az igen nem egy egyszerű igen, hanem lemondások sorozata

Felismerteti az értéktelent, ugyan eddig is mondta, de most már fel is ismerjük annak az igazságát, hogy mondj ellene a bűnnek

És felismerteti az értékeset, ami pedig magához vonz minket

Megundorodva mindentől, ami növelné a távolságunkat

Hogy az igenünkben részesekké váljunk

Cselekedve, és a cselekvésünkben megsegítve

Hogy mondom, és várom, hogy helyettem cselekedj az nem élet

Hanem azt várom, hogy megsegíts akkor is, ha már minden reménytelennek tűnik

A reménytelenséget meghagyva a halálnak

A reményben befogadva az életet

Haladva, és a haladásomban megsegítve

Hogy már Te legyél, Te lehessél a cselekvő bennem

Akarva, és meglépve az akaratomat, az akaratodat követve, önként azt felvállalva

Azaz követve a nyomodat, miközben a nyomomba lépsz

Hogy most azon vagy, hogy megértsél, a hasznodra megértsél, de az nem hozzon el neked újabb gondolatokat, és áldozatokat, az a keményszívűséged

Csakhogy a szívedben fekszik egy szikra az élettől

És ő képes megmelegíteni a szívedet

Most még a Feléfordulásod is elfordulásod Tőle, de majd eljön, hogy azon legyél, hogy közelről szemléld

Ugyan még a régi kérdésekkel kérdeznél, de csak szűk lesz a válasz

Mert csak az lesz a válasz, hogy magadból vedd ki az Igazságot

Hogy a régi éned elmenekült az áldozat elől, ha akarod, felvállalod

Ami ott kezdődik, hogy gondolat, és Ráfigyelés

Hogy már tudod, mit kaphatsz, az akaratod tudja azt, hogy azt elérje

Menj a Főhöz, hogy felismerj

Hogy más adja meg azt, amit nála találsz meg, az nem történhet meg nélküle

Mért is nem hallgattok ma Isten Szavára?

Bár az igaz, hogy evvel is cselekvésre késztetitek

Bár mennyivel inkább abban cselekedne, amit és amint kértek

Kellő időben gyorsan fog cselekedni

Mert kiárasztja ránk a Lelkét

A gyengéd Irgalom látogat meg minket, hogy erőt adjon az eljövendő megpróbáltatásokra

Ínségünkben meg fog segíteni minket

Ne féljetek, hanem helyezzétek reményeteket abba, Aki megment titeket

Az Atya, és Fiú tudja mire van szükségetek

Akik meg még nem állították szolgálatodra a szívüket, most állítsák a szolgálatodra

Mért is ne ajándékoznád meg a szereteteddel, amikor megajándékoz téged a szeretetével?

Egykor körülmetélkeztek, és meghaltak, előképként metélkeztek körbe, abban mintegy megkeresztelkedve

Majd megkeresztelkedtek vízkeresztségben, de az önmagában nem hozta el nekik az életet

Hiszen az is egy kép, a keresztelkedés képe

Mert csakis lélekben lehet megkeresztelkedni, ami elhozza, hogy egy lehessek a Fiúban, és amint egy az Atyában, magam egy lehessek Benne

Ami pedig az igazság keresése, és bűnbánat

El akarom magam határolni Ádám és Éva bűnétől, miközben a nap még delelőre sem ért, és már százszor többet, és tömegével nagyobb bűnt követek el, mint Ádám és Éva vétke

Így a keresztelkedéshez szükséges az akarat, de mit tehet az akarat világosság nélkül?

Így az igazi keresztelkedés csakis akkor lehet, amikor már kor szerint is felébredt az akarat

Ugyan a keresztszülők átveszik a terhet, de tudják azt, hogy az egy felelősség?

A test össze van kötve a bűnnel, hiszen a test sem más, mint bűnében kikeményedett lelki, igaz már sokkal lágyabb formában, mint a kő

A tested meg téged szolgál, és megérdemli, hogy szolgáld, testedet is átszellemesítve

Azaz kutakodj a bent világosságában, elhatárolódva a világ zajától, ami nem más, mint világi gondolatok, hiábavalóságok halmazában

Szabadíts meg magad a kötelékétől, bűneidet kutatva, és elhagyva

Hogy a vízkeresztelkedés is elfoglalhassa a méltó helyét az életedben

Tanút meg találsz, hiszen az Atya tanúsít a Fiában, és a Fiú a Lelkében

Egy Tanút találsz az egységükben

Hogy amikor rád néz, magát lássa

Hogy megtaláld magadat benne

És magadra is úgy nézhessél, ahogy reád tekint

Az meg hogy senki sem juthat vízkeresztelkedés nélkül a mennybe, az helyesen úgy hangzik, csakis az léphet be a menny kapuján, aki felvállalva megmártózik az élet vízében, és ezáltal megkeresztelkedik a lelkében

Vérben és Vízben, ami Jézus Szívéből tör elő, azaz bűnbánatban, és tettekre váltott tisztaságra törekedő akaratban, világosságba lépve

Hogy már ne azt kérdezzem, hogy hol vagy, hanem azt válaszolhassam, itt van a te szolgád, szolgád figyel

Azt mindannyian tudjuk, hogy szeretni az annyi, mint megtenni Isten akaratát bennünk

Ami egyben igazol, tanúsít, és megnyitja az értelmet

Így Isten Szava nemcsak megismerés, hanem egy elválasztó a két part között

Az ó, és az új ember között, az élet, és a halál között

De az önmagában, hogy veszem a Szavát, az még nem világosság, mert tehetem, hogy megmondjam Neki, mit mondjon nekem értelmet

Majd amikor azon vagyok, hogy befogadjam az értelmét, és tegyem, az válik a világosságommá

Isten Szava önmagában Világosság, de bennem akkor válik Fénnyé, amikor a követésében befogadom

És azzal nem egy távolit fogadok be, hanem a jelen lépőt, aki beköltözik a lelkembe

Az életet fogadom, akinek az áldozata legyőzte a halálomat

És avval lesz életem, hogy befogadom

Az pedig nem más, mint engedelmesség az akaratában

És az a döntésem, mert anélkül nem lehet életem, hogy nem bólintok rá az életre a befogadásban, és a követésében

Szava ugyan elhozza hozzám az életet, de az nem úgy van, hogy a kezembe nyomja, hanem vagy elveszem, vagy tőlem távol hagyom

Mint ahogy az még nem bölcsesség, hogy megértek, hanem ott lesz bennem bölcsesség, amikor követem

Az pedig ott kezdődik bennem, hogy foglalkozok az élet gondolatával, és abban a foglalkozásban válik az enyémmé

Mert amivel foglalkoznak a gondolataim, azok lesznek előbb utóbb a tetteim

És azt figyeli bennem a Lélek, hogy elkezdhesse igazítani a sorsomat a gondolataimhoz, amikor azok már méltók

A szereteted az, amikor hálát hagy maga után a másikban

Amikor jó érzést hagy maga után, és gondolatot, felébredt gondolatot, ami felvállalja, hogy ellene mond a sötétnek

És nem kérkedik, hanem inkább meghúzódik, beszél, amikor a világ hallgat, és hallgat, amikor a világ beszél

És a szeretet gondolat is, ami abban szemlél, hogy a beszéde és a tettei, mit húznak maguk után

Keveset dicsér, és inkább segít

Sokkal inkább megmutat, minthogy eltakarjon, anélkül, hogy megalázna

És megalázza magát, hogy képes legyen befogadni az igazságot

Távol áll tőle, hogy megsértődjön, aki megsértődik, azon szomorú

Nemzedékünk meg megsértődik, amikor Isten Szava megmutatja, hol van a szeretete

A természet pedig fellázad a szeretete ellen, ami pedig sokkal inkább gyűlölet

A természet ostorozza az emberiséget, nem magát ostorozza

Hogy felismerd, hol van a szereteted

És egymást segítve felkészülj

Ismerd fel a kőszívedet, ami arra késztet téged, hogy alkalmazkodj az elnyomódhoz

Hogy még keményebb legyél, és az a veszély fenyeget téged, akik ti vagytok, hogy csatlakozz az ördöghöz, az ördögökhöz

És a te azt mondja, magadban értsél

És a ti azt mondja, fogd meg a másik kezét

Hányszor megvezetted a másikat a dicséreteiddel

És hányszor megakadályoztál gondolatokat az ítélkezéseiddel

Mint ahogy téged is megakadályoztak, hogy felismerj

Ha meglátod, hogy valaki a szakadék peremére lép, anélkül, hogy észrevenné, gyorsan megfogod a kezét, nehogy lezuhanjon

Lásd meg a szakadékot, ami ellen a természet fellázadt, és abban a lázadásában a kezét nyújtotta feléd

Egyáltalán nem tudod sem elképzelni, sem elfogadni a tényt, hogy a gondolataid mások lekötözött gondolatainak a vazallusai

Hiszen lekötözött gondolataid mások gondolatait is lekötözik, és azok megtévesztenek téged, hogy a gondolataid uralkodnak

Így majd amikor a Sátán felébred a lekötözöttségéből, és gondolatok nélkül hagy téged, majd összezavarodsz lekötöző gondolatok nélkül

És legyél tisztában azzal, hogy mit jelentenek ezek a gondolatok, ami a konkoly, ami kiszorítja a nemes részt, a tiszta gondolatot

Hogy majd amikor a földi utad után elkezdesz keresni, ezerszer ezer száz esztendő is kevés ahhoz, hogy megtaláld a tiszta gondolatot, ami felszabadít

Ami pedig ott van egyszer Jézus Nevében, illetve abban, hogy a segítségét kéred

Másrészt abban, hogy elkezded keresni a tisztát, egyszerűen a tisztaságért, ami ott van a törvényben

Hogy a lelked elkezdjen az egyesülésben szeretetté válni

Most ha még gúnyosan mosolyogsz, azt azért teszed, mert nincs meg benned a tiszta gondolat, ami a szeretetből indul

Ha pedig meglátod magadat az igazságban, ha a fényében látnád meg magadat, az a halálod lenne, amit nem a fény ad, hanem az amiben eltemetkeztél, amit tettél magaddal

Ezért amit megláthatsz, az a sötétséged

És meg fogod látni

De hogy visszamerülj a sötétség lekötöző gondolataiba, az azt hozzák neked, hogy várhatsz még ezerszer ezerszer száz évekig, amíg eljut hozzád annyi fény, ami kiemel szorult helyzetedből

És az nem történhet másban, csak abban, hogy azt magad akarod

Mint ahogy most is csak akkor ébred fel a gondolatod arra, hogy úgy lásson, amint van, ha akarod, azaz a Tanítások szerint, követve azokat

De nem úgy, ahogy most vagy megvezetve, hanem átgondolva, és mérlegelve, és úgy döntve, ami most még idegen a számodra

Hiszen aki keres, az talál, és abban felismer

Azaz csakis az nem ismer fel, aki nem keres

Azaz amit eddig tettél, az nem keresés volt, hanem a gondolataid erőszaka, a tiszta gondolatok erőszakos kizárásával

Mikor minden úgy történik veled, hogy már a könnyed ered, pedig nem történt semmilyen szörnyűség

Van, akinek a fájdalma nagyobb a fájdalmadban, de elviseli érted

És fájdalmát tetézi, hogy nem látsz okokat

Pedig aki figyel, az többet ért, és legtöbbször az lesz, hogy amit el kell viselned, az éppen megvéd téged

Így ugyan a könnyed kikívánkozik, mégis a könnyebb úton haladsz

Ha pedig megsértődsz, holott éppen veled történik meg a jó, az további fájdalmakat oszt

Amúgy is a megsértődés az nem a sértőre vet rossz árnyékot, hanem arra, aki megsértődik

Hiszen a megsértődés a hazugság társa, ráadásul éppen magadnak hazudsz

Mikor nehéz a sorsod, ha mindent látnál, könyveket lehetne teleírni a jóval, amit a sorsod emel

Egysíkon veszel gondolatot magadból kiindulva

Holott minden esemény össze van kötve események tömegével

A sorsodban az vagy, akire hat a sorsod, mégis te vagy az, aki formálod

Mint ahogy a megbocsátásod sincs más kezében

Ha Jézus szemével nézel, hiszen teheted, akkor a megsértődés távol marad tőled, és a megbocsátás az majd ott lakik az otthonodban