Feleségem ultimátumot adott nekem, hogyha most már nem építek azonnal-de-rögtön egy terepasztalt mert nagyon óhajtana villanyvasutazni (amiért mellesleg egy jó ideje nyúz már) akkor rettenetes dolgok fognak történni, amiket én nem óhajtottam megtudni, hogy micsodák, inkább építettem egyet.:-) Szeretném ha ez egy olyan topik lenne, ahol képes beszámolókkal, építési leírásokkal, ötletekkel, trükkökkel ismertetnénk meg egymást és jómagam szívesen olvasnék, néznék meg hasonló építési leírásokat mint amibe én fogtam.
Véletlenül ez ma került a kezem közé. Hátha valaki hasznát veszi. TT méretarány, könnyen átszámolható más méretre. Ha jól rémlik egy helyi modellvasutas cimbora rajzolta ezt évtizedekkel ezelőtt.Úgy min. 40 éve.
Nem gondolom, hogy burokban élnék. Évtizedek óta olvasom több ország vasútmodellező sajtóját, jó ideje követek YouTube-csatornákat, rengeteg modellező honlapját és rengeteg remek modellvasutat megnéztem már. Persze nyilván az én merítésem kicsit a fölső szintek felé van eltolódva, de az átlag műhelylátogató meg nyilván kissé az alsóbb szintekből kerül ki, tehát kb. mindkettőnk nézőpontja ugyanannyira van távol a reprezentativitástól.
Amiért az én nézőpontomat mégis lényegesebbnek gondolom, az az, hogy a bemutatásra kerülő (tehát a szakma által is jónak értékelt) modellvasutak, illetve a szakma által készített vágánytervek mind tele vannak olyan megoldásokkal, amik totál természetesek, de kész vágánymezőkből nem rakod össze. Most végignéztem a MIBA, MIBA Spezial, MRH, RMC, MR akutális számait, és egy fotó erejéig sem jelenik meg bennük semmi, ami nem flexisín. De abszolút házi modellezők blogjain is mindenhol flexit látok, nem véletlenül, mert az, és csak az a valósághű, a geometria, a kevesebb sínpapucs szempontjából is, és abból a szempontból is, hogy a modellvasút úgy néz ki a legjobban, ha minél kevesebb vágány párhuzamos a felület szélével.
Szóval azt az állítást, hogy a flexisínes építkezés nem általános elterjedt, semennyire sem tudom elfogadni (és itt nem a százalékok vitájába akarok belemenni: az általánosan elterjedt ellentettje az lenne, hogy csak néhány vakon rajongó szerzetes használja, de távolról sem ez a helyzet).
Természetesen megértem, ha valaki azt akarja kommunikálni egy kezdőnek, hogy neki jó ötlet kész vágánymezőkkel építkezni. Én a mechanikai problémáktól kevésbé tartok, de például egy Kato UNITRACK vagy Roco Line vágányzat elektromosan is biztosabb, az meg egy kezdő felé tényleg erős elvárás, hogy buszrendszert meg mezőnkénti betáplálást építsen hónapok munkájával az első vonat leközlekedése előtt. De azt túlzásnak érzem, hogy szinte letagadjuk a flexisín létjogosultságát a vágányépítésből, mivel gyakorlatilag csak annak van amúgy hosszú távon létjogosultsága.
Olyannyira, hogy egy derék brit csatornája a kezdőknek szóló videóiban is igazán az elején már flexisín-építést tanít: https://youtu.be/GQ-xTBTWkQU?t=153
Nem szőrszálhasogatás, csak megjegyzés, a szép illesztéshez: egy ici-pici rést hagyj a két sínszál találkozása között, ha csak nem nyáron építed 30 fokban. A hőtágulás nagyon csúnya dolgokat tud csinálni.
"Arra hívnám fel inkább a figyelmet, hogy ne ez legyen az elsődlegesen választandó megoldás, egy kezdéshez. A kiegyenlítésekhez ideális kezdőknek, lesz nagy öröm :)" - ez egy nagyon jó meglátás. Szerintem is első asztalt nem flexivel kell kezdeni, arra tökéletesen jó a sima fix vágánymezős megoldás. Aztán idővel az emberben úgyis felmerül ez-az, és akkor már némi gyakorlattal bele lehet vágni a flexi sínes építkezésbe.
Én pl. azt csináltam, hogy a végeinél picit előhajlítottam a felxiket (nem pont ívre, csak annyit, hogy ne rúgja ki magát egyenesbe), ez bőven elég volt, középen meg tartja a betonaljrács.
A flexinél szerintem az egyik legfontosabb, hogy az ívek végéinél nem maradjon un. feszültség, azaz ne akarjon a sínszál feszülni
Nem a flexi ellen vagyok, hiszen magam is szinte csak ebből építkezem. Arra hívnám fel inkább a figyelmet, hogy ne ez legyen az elsődlegesen választandó megoldás, egy kezdéshez. A kiegyenlítésekhez ideális kezdőknek, lesz nagy öröm :) Valamint hosszú nagyívű pályáknál kötelezően gazdaságos megoldás.
H0-ban készítettem R385-ös ívet is tillig flexiből - elmegy rajta minden. Jók az előzményekben belinkelt traksetta cuccok. Nekem is van R425, és 386mm-es 45fokos cnc mart sablonom. Azt mondom ezzel királyság a munka, és ellenőrizhető vele a túlhajlítás is. De ezt is le kellett gyártatni, mert az előzményben említett tracksetta a peco geometriáját adja.
A flexi-sínek előkezelése (hajlítása) mindenhol kulcsfontosságú, főleg a végén nehéz megcsinálni a feszülésmentes csatlakozást, de ezt kötelező! Nálam pl. nincsenek sínpapucsok, így nem gond a Peco/piko/tillig2,5/fleischmann/roco2,5/lima sín/váltó találkozása. Igen, ezek mind vannak a pályán. :))
Tetszőlegesen, akár az általad említett műanyagívek segítségével. Az általam feltett képen látható eszköz (gleisklammern - remélem jól írtam) csak a meghajlított flexi állapotának rögzítésére szolgált, azaz a sínszálakat fogja meg az adott állásban, így megtartható a
beállított ív, nem mozdul el. Könnyebb lefektetni vele a síneket.
A flexinél szerintem az egyik legfontosabb, hogy az ívek végéinél nem maradjon un. feszültség, azaz ne akarjon a sínszál feszülni, elmozdulni, elhajlani , mert akkor a sínpapucsokat sem lehet megfelelően elhelyezni. (Nem lesz szép a csatlakozás.)
A forrasztás segíthet ugyan a sínpapucsoknál, de az nem megoldás, hogy mindent forrasztunk... Kell egykis mozgás a síneknek, főleg, ha olyan helyen tároljuk az asztalunkat, ahol nagyobb hőtágulásnak van kitéve.
A sima vágánymezőkkel viszont az a gond hogy a sok papucs mind mind hibaforrás lehet, ezért jóval gyakrabban kell betáplálni. Arról nem is beszélve hogy mind talpfás, betonaljas csak flexiből van.
Kezdésnek jó a fix elemes de hamar eléri az ember a korlátait. Egy kis gyakorlással hamar megtanulható szépen hajlítani. Nekem az előző asztalnál mindenfajta trükk és segédeszköz nélkül sikerült egyenletesen r421-re hajlítani, és az volt a második próbálkozásom flexi fektetésben.
De, ez egy igencsak szokásos módja a vágányépítésnek
Nem az. NAGYON nem az! A felxi nagyon-nagyon hívogató megoldásnak, de! (H0-ban beszélek) Piszok nehéz vele pl. R420mm körüli ívet csinálni úgy, hogy sehol ne hajlítsd túl, és a végén úgy vidd át egyenesbe, hogy ne legyen egy 5-10cm-es rész ahol r420-ból egyenesbe megy át. Egy 385mm-es ívről ne is beszéljünk. Nagyon könnyű túlhajlítani! Nagyobb íveket könnyű vele megcsinálni az tény, de valljuk be, nem sok asztalon nem adódik R500 feletti ív. Ott szép, és könnyű is vele dolgozni.
Ahhoz hogy egyenletes legyen a sínszál íve, ki kell húzni a rácsból, kell egy előhajlító eszköz, vissza a sínszálat a helyére. Vagy trükkös leszorítókkal dolgozni...
Legszívesebben kis asztalokon kiegyenlítőnek ajánlanám maximum, ha nem lehet kihozni szépen a geometriát. Inkább a gyári ívet vagdossuk el, de ezekkel a flexikkel nagyon vigyázni kell, mert a mozdony nem gumiból/flexiből van :)
Elhasználódtak. De van sajnos sínillesztési hiba is, meg egy "szögben meghajított" flexi is. Fel kell szedni, javítani.
Működőképessé kell tenni a váltókat (le vannak a csúcssínek forrasztva, sic!), meg beszerelni fékező elektronikákat, mert a menetirány váltása, amíg működött, menetből kapcsolta át a polarítást, így pár gőzös tönkre is ment az történelmi diorámán.
Magyarul "takarítani" kell, ki kell cserélni az elhasználódott elemeket, és a kiirtani a "jóvanazúgy" megoldásokat.
A műhelyben megforduló, terepasztalt/pályát építő modellezők talán 5-6%-a használja általánosan a flexi síneket. Számtalan előnyük mellett, megfelelő tapasztalat, rutin hiányában nagyon el lehet vele szúrni! Most éppen zárva van, és elvileg ebben a hónapban neki is látunk a Reptár modellvasúti diorámáinak a rendbeszedéséhez, hát, vannak ott most "szép" dolgok elkövetve PIKO A flexikből...
Ha pontosan figyelnél arra, amit írtam, akkor feltűnne a "nem egy általánosan szokásos módja" fordulat a szövegben. A flexi sínes, vágókorongos vágányépítés haladó szinten jellemző, haladó szinten szokásosan nem kérdeznek olyat, mint az eredeti kérdező tette...
Ha kérhetem, ne kezdjünk bele annak a fejtegetésébe, hogy jogilag mit takar a szokásos, szokásosan fordulat!
>Az hogy vágókoronggal vagdossuk a flexi-síneket, hogy kijöjjön a vágánygeometria, nem egy általánosan szokásos módja a vágányépítésnek.
De, ez egy igencsak szokásos módja a vágányépítésnek, és sokkal természetesebb, valósághűbb pálya építését teszi lehetővé, mint a mereven a 15°-hoz idomított gyári geometriák.
Kb. ez ugyanazt jelenti, amit írtam, ha különböző rendszereket keverünk, akkor bonyolultabbá válik a vágányhálózat megépítése, de nem feltétlenül megoldhatatlan. Az hogy vágókoronggal vagdossuk a flexi-síneket, hogy kijöjjön a vágánygeometria, nem egy általánosan szokásos módja a vágányépítésnek. Ezekre a nehézségekre gondoltam felhívni a modellező társ figyelmét. Innen már csak egy lépés, ha a kitérőket is saját magunk építjük (lásd Váltógyártó).
Magam Roco és Peko kitérőket kevertem a terepasztalomon, a közöket félflex vágánydarabokkal hidaltam át, sehol sem ütköztem gondba. A vágányokat Dremel tárcsával vágtam, aztán kicsit reszeltem.
4 m 20 centi széles terepasztalhoz 300 dpi-s nyomtatáshoz nem elég a Canon 350D-m képének a felbontása, de 150 dpi-hez elég, megpróbálom az egészet így, aztán meglátom.
Azért ennyire nem egyszerű. Nem elég csak a sínmagasságot összehozni megfelelő sínpapuccsal, nagyon nem mindegy, hogy milyen az adott vágányrendszer geometriája, különösen a kitérőkből, átszelésekből összeállítható vágánygeometria. Ezért nem célszerű a különböző gyártmányokat cserélgetni, mert sokkal nehezebb a különböző gyártmányokból értelmes, a nagyvasúti megoldásokhoz hasonló geometriát kialakítani.
Tanulmányozd az egyes gyártók sínrendszereit és rájössz, hogy nem olyan egyszerű kevergetni a különböző gyártmányokat.
Azzal bármivel összerakható, nekem az előző asztalomon roco 2.1-es beronaljas flexik voltak piko-a váltókkal. Más kérdés hogy jó szívvel nem ajánlanám az ilyen keverést. Ami működik az azonos magasságú rendszerek keverése (pl. Peco code 100, piko-a). De a legbiztosabb ha egy gyártó mellett teszi le az ember a voksát szerintem.
