Arra gondoltam, hogy a frissen alakult klánok itt reklámozhatnák magukat és gyűjthetnének új tagokat.
Meglátjuk lesz-e ennek a topicnak létjogosultsága. Persze jó lenne ha nem veszekedési hely lenne belőle.
Eredetileg muzsikusnak készült, számos magyar opera szövegkönyvét írta, többek között Sugár Rezső: Hunyady című oratóriumának (1953), Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond(1960) és Ránki György Muzsikus Péter (1963) című operájának szövegírója volt. Operetteket és musicaleket fordított, az utóbbiak közül legismertebb a Macskák. A Lúdas Matyi (r.: Dargay Attila), Hófehér (r.: Nepp József) forgatókönyvírója. Az ő nevéhez fűződik A Mézga család, melynek három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel együtt a Pannónia Filmstúdiónál, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó), a Mekk mester, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának szövege. Ő írta A Két vallomás című filmben elhangzott "Párizsban szép a nyár" című szám szövegét is.
Az erdélyiek, a Habsburgok és a törökök bizalmát megszerezve lett fejedelem. Az ifjú fejedelem a porta jóindulatát elsősorban Bethlen Gábor kiváló kapcsolatainak és a direkt e célból megtett sztambuli útjának köszönhette.
Az 1882-ben született Kodály Zoltán igen fiatalon és önerőből tanult meg játszani négyféle hangszeren. 18 éves korától a bölcsészkarral párhuzamosan a Zeneakadémiára is járt, ahol 25 évesen már tanárként dolgozott. Zenedarabjain könnyen felismerhető, hogy érdeklődésének alapja elsősorban a magyar népdal és népzene volt. Kortársával és barátjával, Bartók Bélával együtt hosszú évekig járták a magyar falvakat, hogy összegyűjtsék a még fellelhető népdalokat. Az 1920-as években már külföldön is játszották darabjait, de első igazi hazai sikere 1923-ban volt a Psalmus Hungaricus, majd ezt követte a Háry János és a Székelyfonó. Hírnevét nemcsak műveinek, de zenepedagógusi munkásságának is köszönheti. Kifejezetten gyerekkarok számára mintegy ötven művet írt, a zenetanításban pedig máig is világszerte alkalmazzák a Kodály-módszert. Mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar népművészetet világszerte minél többen megismerhessék. Számos kitüntetést kapott, több egyetemnek volt díszdoktora.
Egyidejűleg Lengyelország királya is volt. I. Károly (Róbert) és Erzsébet lengyel hercegnő gyermekeként két bátyja korai halála után, 3 éves korában trónörökös lett. A nyilvánosság előtt 1335-ben, a visegrádi kongresszuson szerepelt először, majd megkapta az "Erdély hercege" címet. Apja halála után, 1342. július 16-án lépett trónra, és július 21-én koronázták királlyá Székesfehérvárott. Jelentős befolyást gyakorolt a kormányzására erős akaratú anyja. 1345-ben meghódolásra kényszerítette Horvátországot, 1346-ban a Velencei Köztársaság ellen indított - majdnem haláláig tartó - háborút, amelyben időnként alulmaradt. 1358-ban megkapta egész Dalmáciát, a szigetekkel együtt. Érvényesíteni akarta a magyar Anjouk itáliai trónigényét, valamint megbosszulni öccse, András herceg meggyilkolását, így 1347-48-ban és 1350-ben is személyesen vezetett hadjáratot Nápolyba Johanna királynő ellen. Végül 1352-ben véglegesen feladta itáliai terveit. Több hódító hadjáratot vezetett a Balkán félszigetre, végül sikerült Szerbiát a vazallusává tennie. A Keleti-Kárpátokon túl is viselt hadat. Nagybátyjával, III. Kázmér lengyel királlyal többször részt vett a litvánok és a tatárok elleni hadjáratokban. 1370-ben, Kázmér halála után megörökölte a lengyel trónt, ahol először anyja, majd Oppelni László herceg kormányzott. 1372-ben oroszországi vajdaság néven birodalmához csatolta Halicsot is. 1377-ben, az európai uralkodók közül elsőként délre küldött serege nagy győzelmet aratott I. Murád szultán serege fölött, és egy évtizedre megállította a törököket. 1378-ban Mariazellben templomot építtetett a győzelem emlékére, valamint a magyar zarándokok által rendszeresen felkeresett aacheni kápolnát is gazdagon megajándékozta. A magyar királyok között leginkább ő képviselte a lovagi eszméket, uralkodása idején nagyobb mértékben terjedtek el a lovagi szokások, a Szent László- és a Nagy Sándor-kultusz. 1367-ben megalapította a pécsi egyetemet. Élete utolsó éveiben a leprához hasonló betegségben szenvedett, amelyet türelemmel és keresztényi alázattal viselt. Az általa építtetett Katalin-kápolnában temették el Székesfehérvárott.
1910-től parlamenti képviselő. Politikájában támogatta a nagybirtokok felosztását, az általános választójog bevezetését, a nemzetiségi autonómia növelését. Ezen nézetei, valamint békebarát politikája a háború első időszakában kevés támogatóra talált, de a katonai helyzet súlyosbodásával egyre népszerűbb lett, és 1918. október 31-én miniszterelnök lett. A kedvezőtlenül alakuló békefeltételek miatt március 20-án lemondott. A kommunista uralom ideje alatt házi őrizetben tartották. 1919 nyarán külföldre menekült, később az emigrációban halt meg.
Filmjei: A 111-es A Bercsényi huszárok A kegyelmes úr rokona A kuruzsló A leányvári boszorkány A megfagyott gyermek A szűz és a gödölye A tökéletes család Alkalom Áll a bál Álomkeringő András Az Aranyember Az ember néha téved Az ördög nem alszik Az utolsó Vereczkey Bűnös vagyok! Café Moszkva Csákó és kalap Csortos Gyula színészmúzeum Dunaparti randevú Egy asszony visszanéz Egy éj Velencében Egy lány elindul Egy pofon, egy csók Egy szoknya, egy nadrág Egy tál lencse Éjfélre kiderül Ember a híd alatt Én voltam - Vallomás Fekete gyémántok Futótűz Gentryfészek Havasi napsütés Hazafelé Hazajáró lélek Hét szilvafa Hyppolit, a lakáj Ítél a Balaton János vitéz Kerek Ferkó Két fogoly Két lány az utcán Külvárosi őrszoba Légy jó mindhalálig Liliom Maga lesz a férjem! Mária két éjszakája Méltóságos kisasszony Orient expressz
Arany János 1817 március 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. A család súlyos tüdőbajjal volt megáldva, a nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára). Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel. 1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott róla. 1840 tavaszán másodjegyző lett. Ez biztosította a családalapítás lehetőségét, 1840-ben meg is házasodott. Feleségét az irodalomtörténeti könyvek Ercsey Julianna néven jegyzik (törvénytelen gyermek és egy évvel idősebb Aranynál). Két gyermekük született: 1841-ben Juliska, 1844-ben László. 1844-től (Szilágyi István rektor unszolására) fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat. 1845 júliusa végén hozzá fogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az időben sok epikus művet írt: Rózsa és Ibolya, Szent László füve, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom külső szemlélője volt egy ideig. Rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia első része: Buda halála). 1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék(kapcsos könyv) verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882 október 22-én halt meg..
A Habsburg Birodalomban a hajózás ösztönzésére 1813-ban tett közzé rendeletet I. Ferenc, melyben szabadalmat ígért a folyókra azoknak, akik használható gőzhajót mutatnak be. Az első dunai gőzhajót, a Carolinát Bernhard Antal pécsi polgár - különben az eszéki révvám bérlője - építette 1817-ben a Dráva melletti Sellyén. (Fulton hajója tíz évvel korábban, 1807-ben indult el a Hudsonon.)
Bernhard 1779 körül született a poroszországi Oberrathenben. Magyarországon először 1811-ben lehetett hallani róla, ebben az évben ugyanis egy vonóláncos ívhid megépítését javasolta a Duna felett. Később egy újszerű hajómalom-lapátjával vált ismertté, majd ezt a szerkezetet párosította össze egy gőzgéppel és egy fa hajótesttel. A Carolina (amely nevét az uralkodó feleségéről kapta), jó minőségű szlavóniai tölgyfából készült, hossza 13,37 méter, szélessége 3,16 méter, merülése 1,02 méter volt. Gépi berendezését is részben Bernhard alkotta: egy himba nélküli, dugattyús körforgó gőzgép működtette, 24 lóerős (18 kW) teljesítménnyel. Bernhard volt az első, aki a gőz fejlesztéséhez csőrendszert alkalmazott, s vezérelt lapátú hajtókerék-rendszerére szabadalmat is kapott. A Carolina a vontatásnál alkalmazott gőzcsörlőjével is megelőzte korát.
A hajó első próbaútját 1817. március 21-én tette meg, második próbaútján egy 488 mázsás rakományú dereglyét vontatva felfelé 3,4 km/óra, lefelé 17 km/óra sebességet ért el a Dunán. 1817. májusában az érdeklődők már Bécsben is megcsodálhatták. A bemutatót július 21-én hatósági vizsga követte, amely minden szempontból eredményes volt. Kiemelték a kazán alacsony fafogyasztását és kettős biztosító berendezését (akkoriban gyakoriak voltak a kazánrobbanások). A zátonyos, tönkökkel és más akadályokkal teli Dunán a hajó alacsony merülése igen előnyös volt.
A Carolina első távolsági próbaútját 1818-ban tette meg: szeptember 2-án indult el Bécsből, három óra alatt ért Pozsonyba, s összesen 24 óra alatt Pestre. Itt a helytartótanács vizsgálata is pozitívan zárult, bár az úton műszaki gondok is adódtak, és a hajó zátonyra is futott.Bernhard 1818. december 31-én egy Saint Leon nevű vállalkozóval közösen kapott szabadalmat 15 évre a Dunán és mellékfolyóin való hajózásra. Ezután Bernhard a Dráva-parti Eszék, Újvidék és Mohács közt végzett áruszállítást a hajóval,ám mivel a gépezet majdnem az egész járművet kitöltötte, a terheket bőgősuszályokra rakták. A hajó vontatóereje azonban nem volt elég ahhoz, hogy a sebesebb folyamszakaszokon terhet vontasson, ezért a Carolinát Pestre vitték, ahol tulajdonosa a Duna két partja közt átkelő járatot tervezett. Ezt megelőzően azonban a Carolina 1820. május 9-én léket kapott és elsüllyedt; csak július 16-ára sikerült kiemelni és rendbe hozni.
E napon indult az átkelő járat Pest, Buda és Óbuda érintésével. Az utasokat a Carolina vontatta uszályon helyezték el, a napi hét-nyolc járat állomásai a mai Eötvös tér, a Bomba (ma Batthyány-) tér és a Császárfürdő voltak. A hajó Óbudára naponta csak kétszer ment, s vasárnap a Margit-szigetet is érintették. A menetidő Óbudáig 1 óra 52 perc, visszafelé 29 perc volt, az átkelés 10 krajcárba, Óbudáig 30 krajcárba került, de havi bérlet és családi kedvezmény is létezett.
A járat csak november 20-ig működött, mert kevesen használták. A gyér érdeklődést az indokolta, hogy a hajóhídon az átkelés olcsóbb volt, mivel a hídvámot a Carolina (nem nemes) utasainak is ki kellett fizetniük. Bernhard ezután visszavitte hajóját Eszékre, itt egy ideig még a jégzajlás által elsodort Dráva-hidat pótolva közlekedett, majd - máig nem ismert okok miatt - elsüllyedt, utoljára 1824-ben roncsként látták a Dráván. A Carolina emlékét egy korabeli rajz őrzi, bár ezen a gépészeti berendezések ábrázolását nem tartják pontosnak, modellje a Közlekedési Múzeumban látható.
Bár sok helyen születési dátumaként február 28-a szerepel, önéletrajzi könyvében, és fiai által elmondva is valójában február 29-én született. Erős fizikumú gyerek volt, apja baromfikereskedésében, majd autószerelőként dolgozott. Fiatalon bejárta európát, de eljutott Egyiptomba, Szudánba és Líbiába is. Hol cirkuszi artistaként, hol táncosként, hol pedig cirkuszi artistaként , parodistaként, lépett fel különböző varietékben. Több helyről verekedések vagy egyéb összetűzések miatt kellett távoznia. A háború alatt szökött munkaszolgálatos, majd műtősegéd, végül orosz tolmács volt. 1948-tól Rodolfó partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban, majd megállapodott és a Vidám Színpad társulatában dolgozott évtizedekig. Az ötvenes évektől szerepelt filmekben és reklámfilmekben. Az "Alfonzó" nevet saját maga választotta, az akkor meghalt XIII Alfonz spanyol király neve után. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, "Ványadt bácsi” alakjának megelevenítése. Szállóigévé vált mondata: Ide figyeljenek, emberek! Ismertebb filmjei: Díszmagyar; Meztelen diplomata; Puskák és galambok; Hahó, Öcsi!; Dollárpapa; Keménykalap és krumpliorr.
A budapesti Markó utcai fegyház udvarán végezték ki. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1913-ban jogtudományi doktori oklevelet szerzett, utána Nyugat-Európában tett hosszabb külföldi tanulmányutat. Az I. világháborúban az 5. huszárezred tartalékos hadnagyaként, majd főhadnagyaként teljesített katonai szolgálatot. 1915-től pénzügyi gyakornokként dolgozott, 1918-ban pénzügyi szakvizsgát tett. 1919-től a Pénzügyminisztérium tisztveselője volt, 1921-ben kinevezték pénzügyi titkárrá. 1922-ben a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) titkára, 1924-ben főtitkára lett. Gyors előrejutását Weiss Fülöp pártfogásának - a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének - köszönhette. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bankhoz került igazgatóhelyettesként, majd a közgazdasági tanulmányi és statisztikai osztályt vezette, 1928-ban igazgató és az üzletvezetőség tagja lett. 1928 és 1932 között szakértőként vagy tanácsadóként képviselte Magyarországot több nemzetközi gazdasági konferencián. 1932-ben Gömbös Gyula "Nemzeti munkaterve" és kormányprogramja gazdasági-pénzügyi vonatkozásait dolgozta ki, októberben a Gömbös-kormány pénzügyminisztere és legbefolyásosabb tagja lett. Legjelentősebb intézkedésével rendezte a gazdák adósságát és védelmet nyújtott a parasztgazdaságoknak. 1933-ban kormánypárti programjával országgyűlési képviselővé választották a jászberényi választókerületben, 1935-ben a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki, a felsőház tagja lett. Bankelnökként fő feladatának tekintette az ország fizetési mérlegének egyensúlyát és a bank devizakészletének növelését. Az ország gazdaságpolitikájának egységes irányítására 1938.03.09-én kinevezték tárca nélküli közgazdasági miniszterré, majd Darányi Kálmán lemondása után, május 14-én a miniszterelnöki székbe került. Rövidebb időszakokra betöltötte a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a külügyminiszteri tisztséget. 1938-39-ben a kormánypárt, a Magyar Élet Pártjának elnöke volt. 1938. május végén a keresztény középrétegek igényeinek kielégítésére, a zsidó nagytőke érdekei mellett elfogadtatta az országgyűléssel a Darányi-kormány által kidolgozott I. zsidótörvényt, valamint megtiltotta a közalkalmazottaknak, hogy az MSZDP és a Nyilaskeresztes Párt tagjai legyenek. Az államrend felforgatására irányuló tevékenység vádjával letartóztatták és 3 évi fegyházbüntetésre ítélték Szálasi Ferencet. 1938. augusztusában Horthy Miklós kormányzóval látogatást tett Németországban, amely döntő hatással volt politikai nézeteinek a szélsőjobboldal felé fordulásában. Ettől kezdve külpolitikáját a németbarátság, belpolitikáját a diktatúra kiépítésére irányuló törekvés, a parlamentarizmus megszüntetése jellemezte. 1938. novemberében 62 képviselő lépett ki a kormánypártból a házszabályok tervezett megszigorítása miatt, így leszavazták a miniszterelnököt, aki - mivel más lehetőség nem volt - a helyén maradt és programjának megvalósításába kezdett. Engedélyezte a magyarországi németek összefogó nyíltan náci szervezet, a Volksbund működését. Tovább erősítette németbarát politikáját az első bécsi döntés, amelynek értelmében visszacsatolták Szlovákia magyar lakta területeit. 1939.01.06-án megalapította a fasiszta típusú Magyar Élet Mozgalmat. Az alkotmányvédők Imrédy haladéktalan leváltását követelték, aki végül februárban benyújtotta lemondását. Pécs képviselőjeként, kormánypárti programmal még 1939-ben bekerült a parlamentbe, nem tudott belenyugodni vereségébe és a hatalom elvesztésébe. 1940. október elején kilépett a kormánypártból és megalapította a nyíltan szélsőjobboldali Magyar Megújulás Pártját, amelynek célja a magyar állam náci jellegű átszervezése volt. A németekkel és a magyarországi nyilas pártokkal létesített kapcsolatot, 1940-től pártja országgyűlési képviselője volt. Magyarország német megszállása után miniszterelnöki kinevezése Horthy elenállásán megbukott, így Sztójay Döme kormányának tárca nélküli közgazdasági minisztere lett, valamint 1944. májusától a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségének elnöke. 1944.10.16-án támogatta a nyilasok hatalom átvételét, majd a háború végén Németországba menekült. 1945.10.03-án az amerikaiak visszaszállították Budapestre, ahol a Népbíróság november 23-án háborús főbűnösként kötél általi halálra ítélte, amelyet golyó általi halálra változtattak a feljebbviteli tárgyaláson.A bortonben kidolgozta az uj penz forint bevezeteset.
1891. március 31-én született Pankotán. Iskolába Aradra járt. Különösen az első világháború idején foglalkozott sokat a helikopter gondolatával, amikor a tüzérfigyelésre használt, hidrogénnel történt sárkányballonok működése egyre nehezebbé vált. Ekkor a magyar Petróczy István és Kármán Tódor, később pedig ő is csatlakozva hozzájuk, együtt foglalkoztak a benzinmotorral hajtott, kötött helikopter szerkesztésével. E szerkezet stabilitását azonban nem sikerült megoldaniuk. Asbóth Oszkár nem elégedett meg a kötött helikopter nyújtotta eredményekkel, és több mint tíz évnyi kísérletezés után elkészítette 120 lóerős helikopterét, ami kilenchengeres motorjával helyből, merőlegesen fel tudott emelkedni. Az AH-1 nevet viselő jármű 1928. szeptember 9-én emelkedett a magasba. A kísérlet remekül sikerült, s még számos eredményes repülést tudtak bonyolítani a géppel. Asbóth munkatársai: Hosszú István pilóta 87, Víg Mihály művezető 95 alkalommal emelkedett a magasba. Az összesen 192 kísérleti repülés alatt Asbóth négy helikoptertípusa 29 órát töltött a levegőben. A legnagyobb magasság 30-50m volt csak azért, mert a kényszerleszállás lehetősége még nem volt megoldva.
Az első helikopter
A gimnáziumi évek alatt sokat olvasta Verne: Hódító Robur c. könyvét, melynek hatására Ő is gondolkozni kezdett egy repülő szerkezet megépítésén. Iskolatársa és barátja Heller Gyula volt ebben nagy segítségre. A fáskamrát ki is nevezték kísérleti laboratóriumnak, és készítettek egy légcsavart, majd egy modellt építettek, amit gumimotorral felszerelve próbáltak felrepíteni. A gép az udvaron tett kísérlet során a fiúk magasra tartott kezéből elengedve siklórepüléssel jó darabig szállt, majd az orrára billenve földet ért. A diákévek teltek, de Oszkár sem a kísérletezést, sem a modellezést nem hagyta abba. Sokat és szépen rajzolt, festőművésznek készült, na és repülőgép-vezetőnek. Amikor apja a terveiről kérdezte, nagy természetességgel felelte, hogy megépíti az álmodott gépet. Apja helyeselte fia szándékát. Miután a diákévek elmúltak, mérnöknek készült, de korábbi tervéről akkor sem mondott le. Az automobil akkor már nem számított újdonságnak, a katonatisztek, orvosok többsége rendelkezett is vele. Egyre többet lehetett hallani a Wright testvérek rekordjairól is, akik 1904 augusztusában már ketten is repültek egy gépen, és egy évvel később 38 perc alatt 39 km-t tettek meg. Igen, de az amerikaiaknak van pénzük, ő pedig hiába kért támogatást az éjszakánként százezreket elkártyázó földesuraktól, csak nevettek rajta, mikor repülőgép-kísérleteiről hallottak. Ám az egyik kárpitos mester, aki örökséghez jutott, tudott neki némi pénzt adni, és felajánlotta műhelye berendezését is. Asbóth Oszkár pedig légcsavarokat, fém alkatrészeket és huzalokat rendelt Párizsból, és hozzálátott a munkához. Sokan figyelték kísérletét, voltak kik tiltakoztak az őrült terv ellen.
Amikor elkészült a gép, nagy izgalommal készült a kipróbálására. Az első utas egy homokzsák volt, de később már maga Asbóth is beült a gépbe, ami néhány perc erejéig valóban repült. Egy békés délutánon, amikor épp otthon olvasgatott, Heller Gyula gyerekkori barátja kopogtatott idegesen ajtaján. - Gyere gyorsan! Nézd mi történt! Rohantak is gyorsan a repülőtérre, ahol a kis gép összetörve hevert a gyepen. - Mi történt? - kérdezte rémülten Oszkár. Hamarosan megtudta. A bérelt hangárt, és a hozzá tartozó területet a város vezetősége - véletlenül vagy szándékosan - másnak adta bérbe, s Őt elfelejtették (?) erről értesíteni. Az új bérlő kiüríttette a hangárt, hosszú évek kemény munkáját semmisítve meg ezzel.
Sok-sok évvel később, amikor már elkészült az igazi helikopter, és Asbóth Oszkár mögött küzdelmes, ám sikeres élet állott, könyvet írt munkájáról Az első helikopter címmel. Ebben így írta le e gyászos aradi esetet: "...egy világ omlott össze...a sok munka, verejtékes fáradozás, íme...aprófa ... sírva fakadtam...kis gépem roncsára borultam és zokogtam."
Zacc / és te is gyakorlatilag zöld utat adtatok a Hunor és Magor "naplónak " . Kinek nem tetszik ,üzenem , hamar eltelik az esztendő és nem lesznek több ilyen bejegyzések .( te éjfélkor is ezen az oldalon írsz ? Elhívatott vagy . Én mindenképpen értékelem , )
A neked szóló 1.127-es hsz-t magamban felesleges kötözködésnek minősítettem.
Lévén mostanában szinte csak te írsz ebbe a topikba, tehát úgy istenigazából senkit nem zavarhatsz meg saját hsz-ei gondolatfonala követésében.
S mivel - szerintem feleslegesen - ezzel a megjegyzéssel veled kötözködött, én meg nem te vagyok, az újabb, immáron irányomban eleresztett kötözködését céltévesztettnek minősítettem. :)
Túl nagy fontosságot azért ne tulajdoníts ezen általad idézett (s semmiképpen nem neked szóló) apró félmosolyos megjegyzésemnek. :)
Szia .Magam részéről nem mennék bele nyilvános oldalon eszmecserébe erről a témáról ( vérzik a szívem mert a kedvencem ). Volt idő , nem is olyan rég mikor 6 hónap minden szabadidejét erre a témára áldoztam . Nem bánom egy percét sem . Lényeges hogy a mai napig nincs kompromisszum ebben a témában . Büszke vagyok , hogy erre az oldalra én tettem fel ezt és így ahogy van . Láttam más fórumokon bejegyzéseket ……….. Köszi hogy hozzászóltál .
1866-ban jogtudományi doktori oklevelet szerzett a pesti tudományegyetemen. Pályafutását 1867-ben szolgabíróként kezdte Vas vármegyében, 1868-tól a szentgotthárdi, 1881-től a pozsonyi 2. számú választókerületet képviselte kormánypárti programmal. A Deák-párt és a Balközép egyesülése után 1875. márciusától 1878. októberig pénzügyminiszteri tisztséget töltött be. Erélyes és takarékos miniszter volt, megszervezte az adófelügyelői intézményt, és legnagyobb sikereként létrehozta az Osztrák-Magyar Bankot. 1878-tól mintagazdasággá fejlesztette rátóti birtokát, ahol hírnevet szerzett a szarvasmarha-tenyészetével. 1881-től 1899-ig a Leszámítoló Bank igazgatója, 1886 és 1899 között, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatóságának elnöke volt. 1891 és 1898 között a Millenniumi Országos Bizottság, 1892-től a képviselőház pénzügyi bizottságának, 1896-tól az interparlamentáris konferencia elnöke volt. 1897 végén, az egyre jobban elmélyülő válság idején ismét aktívan bekapcsolódott a politikai életbe, a Bánffy-kormány bukása után nevezték ki miniszterelnökké, valamint a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte. 1902-ben megkötötte az új gazdasági kiegyezést az osztrákokkal. Kormánya széles körű támogatást élvezett, majd a véderőfejlesztés miatt ismét kiújultak az ellentétek. Rendezni kívánta az újonclétszám megajánlását és az újoncjutalékot, de kísérlete megbukott, így távozott tisztségéből. 1906-ban belépett az Alkotmánypártba, amelynek elnöke lett 1910-ig. 1906-tól alkotmánypárti, 1910-11-ben párton kívüli programmal képviselte a szentgotthárdi választókerületet. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet. 1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává választották. A valóságos belső titkos tanácsosi címet, 1893-ban a Lipót-rend, 1902-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg.
József Attila-díjas. Legsikeresebb alkotásai gyermekregénye, a Csilicsala csodái, valamint ifjúsági könyvei, A varázsló; a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger!, melyekből tévéfilmek is készültek.
Író, hírlapíró, forgatókönyvíró, műfordító, szerkesztő.
Tanulmányait Brassóban, Fogarason végezte, majd a középiskolát abbahagyva különböző fizikai munkákból tartotta fenn magát. Volt kazánfűtő, kocsis, mezei munkás, faúsztató, bádogos, postai alkalmazott, sőt, színész és kórista is a kolozsvári Magyar Színháznál.
Kolozsvárott újságíró lett, azután temesvári, majd szegedi szerkesztőségekben dolgozott. Később a Magyar Rádió munkatársa, a Tankönyvkiadó lektora, a Család és Iskola című folyóirat felelős szerkesztője lett.
Nevét igazán a gyerekeknek írt művei teszik felejthetetlenné: a Gilikoti, a Kököjszi és Bobojsza, a Falatka királysága, a Csilicsala csodái, a Csilicsala újabb csodái, a Csilicsala legújabb csodái, a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger!.
A Csilicsala csodáiból A varázsló címmel forgattak filmet 1969-ben, s nagysikerű ifjúsági film készült a Hahó, Öcsiből és a Hahó, a tengerből is. A filmek forgatókönyvét szintén ő írta.
Anyja, Joanne Schieble katolikus német bevándorlók gyermeke, apja, Abdulfattah „John” Jandal gazdag szír muzulmán családból származott. Az egyetemen ismerkedtek össze, ahol Jandal tanársegéd volt, Schieble végzős hallgató. A lány szülei ellenezték a kapcsolatot és amikor 23 évesen Joanne Schieble teherbe esett, haldokló apja azzal fenyegette, hogy ha hozzámegy Abdulfattahhoz, kitagadja. A kényszerítő körülmények hatására a pár az örökbe adás mellett döntött. Az anya egyetlen feltételt szabott, miszerint csak diplomás pár fogadhatja örökbe gyermekét. 1955. február 24-én, amikor megszületett a fiú, a terv szerinti örökbefogadó pár – egy ügyvéd és felesége – visszakozott, hogy inkább lányt szeretnének. Így az örökbefogadó listán soron következő pár kapta meg a gyermeket. Ők azonban nem hogy diplomások nem voltak, de még a középiskolát se végezték el. Örökbefogadó szülei Paul Reinhold Jobs, aki a Parti Őrségnél volt gépész, felesége az örmény származású Clara Hagopian. Joanne Schieble így kezdetben megtagadta a papírok aláírását és hetekig bizonytalan volt a gyermekelhelyezés sorsa. Végül kompromisszumra jutottak, Joanne Schieble csak azzal a feltétellel egyezett bele az örökbe adásba, ha az örökbefogadó szülők nyitnak Steve-nek egy betétszámlát a majdani egyetemi tandíj kifizetésére.
