01.Circus Of Doom(4:57) 02.Wings Of Light(4:07) 03.Master Of Illusion(4:08) 04.Where Angels Fear To Fly(3:56) 05.Eye Of The Storm(4:26) 06.Russian Roulette(4:16) 07.Freedom(3:44) 08.The Road To Avalon(4:30) 09.Armageddon(3:43) 10.Place That We Call Home(3:43)
CD2 Bonus CD (00:07:56)
01.The Lightbringer(4:24) 02.Tempest Of Blades(3:32)
A végén fogalmaztad meg a lényeget a két performansz között. Az Epica nagyon metal zenekar akar lenni, ennek az egyik vadhajtása például, hogy szerintük a Consign...-ra őrjöngeni, zúzni, verekedni kellene. Nem, nem kellene. Ami gyakran elrontja a beauty&beast koncepciójú zenekarokat, amikor az alapvetően egysíkúbb, urambocsá hótunalmas hörgős vokál akarja eluralni a produkciót (pl. Eluveitie), pedig ott a nő a kirakatban, aki azért van ott, hogy bámulva-csodálva legyen. :D Mondjuk itt még ez pont a befogadható szinten belül maradt, de nem, ez nem egy kemény zenekar kéne, hogy legyen, hanem mittudomén a miskolci vonatra is felülhettek volna, az a fellépés szuper volt anno. Amúgy jól összerakott műsor volt, az egyetlen, ámde alapvető problémám az egész produkció túlzott sterilitása, valahogy az volt az érzésem, hogy az utolsó másodpercig minden össze volt rakva, beleértve a színpadi mozgást, a gesztusokat, arckifejezéseket, mindent... És mintha én ezt már láttam volna, nem is egyszer. A régi számok jól estek, de amúgy inkább untam.
Már a Nightwishre is előre bekészítettem a lesajnáló arckifejezést, ők azonban megleptek. Most leszámítva, hogy kissé öregecskedő a színpadi jelenlétük (6-ból 5-en állnak végig, mint a cövek), Floor meg néha olyan sután bír mozogni, mégis sokkal több természetesség és életöröm áradt belőlük. Marco hiányzik, de meg voltak oldva a részei (hol Floor, hol Troy, de csak háttérben), az új album dalai meg kifejezetten jól szólnak élőben, a How's the Heart, Tribal, Shoemaker hármas abszolút alkalmas arra, hogy változatosságot csempésszen a műsorba, és Floor is be tudja mutatni a már rá írt dalokon keresztül, mit is tud. Még a szokásos Imaginaerum-trash blokkot is sikerült feledtetniük. A Ghost Love Score megunhatatlan, a teknősös számnak elcsalták az elejét.
Szóval ja, ez nálam már régesrég egy arénarock show, de nincs ezzel semmi baj.
Fezenre nekem ugyan a legfőbb indok a Mercyful Fate volt, még úgy is, hogy előtte már láthattam őket Lengyelországban (ahhoz képest meg a Melissa nyitását jól elkefélték), de ha már ez a két topicreleváns banda is jött, megérte bérletet venni.
Az Epica nagyon jól odatette magát, Simone még ennyi év után is nagyon kellemes jelenség minden szempontból, még ha a fellépőruhájáról inkább Palya Bea jutott eszembe folyamatosan, mint valami metal előadó. Coen meg még mindig nagyon lökött, még ha a többieket se kell félteni. Ha azt az áramszünetet nem számítjuk - amit nagyon nem érzékeltek először odafent egyes tagok - meg hogy az elején nem akart hallatszani a hörgés, akkor a hangzás is rendben volt, és az újabb számok is ugyanolyan működőképesek, mint a régiek. Azt persze még mindig nem tudok hová tenni, hogy hogy egy ilyen koncertre miért kell pogo meg circle pit.
A Nightwish-nél a legkellemesebb meglepetés minden szempontból Floor volt... olyan messzire nem álltam, hogy a látvány sokat csaljon, de hiába ahány éves, amennyi és van egy gyereke is, inkább az After Forever-es korszaka jutott eszembe, minthogy egy MILF-et lássak. Főleg hogy énekben is ugyanazt hozta, mint a három itt is sokat emlegetett honfitársnője - nem akart sem a Nemo, de még a Sleeping Sun alatt sem karajabb lenni Tarjánál, ellenben a Storytime Anett nélkül is meg tudott vele maradni annak, aminek, de utóbbi hölgyemény negatívumai nélkül.
Ha viszont ki kell választani valamit, ami a legjobban jellemzi a mai Nightwish-t, az nem Floor és nem is az egyre több hangszeren - már elektromos gitáron is (igaz, a Sleeping Sun-ban nagyon tetszett a dupla szóló) - besegítő Donockley, akiről azért érzik, hogy nem tudja Marco-t pótolni, így csak módjával énekeltették. De az, amikor Emppu sok szám alatt látványosan csak támaszkodik a gitárjára, baromira árulkodó tud lenni. Pedig nem volna muszáj ennek így lennie még egy, a teatralitásba és a filmzenékbe annyira belebuzult főnök mellett se, mint Tuomas. A minden korlát ellenére kimaxolt látvány mellett megvan még a hatékony zene, de amikor a duda már jobban viszi a prímet, mint a gitár, akkor elgondolkodhatunk, hogy ez mennyire metal még. Félre ne értse senki: nem rossz, és nem is vállalhatatlan. De annyi biztos: valami más.
Hat en nem gondolkozom, az utolso albumnal vilagos lett, hogy nem.megyek. Majd valami tarjas reunionra Marcoval.
Tonyek az Unia ota talan nem csinalnak semmit es 2 evtizede kiserik a NW-t, viszont a Turmion Katilot vicces (ajanlom a Sikiö szamot, tok jo eloben is).
Iden egy koncert tunik eselyesnek, a Beast in Black. Ha olyan lesz az uj album mint a tobbi: giccses vicc, egyben zsenialis.
Most hosszú évek óta először kell komolyabban eldilemmáznom, hogy érdekel-e a novemberi koncert.
Egyrészt az Amorphis - Sonata Arctica csere nem valami jó deal, bár én az előbbi alakulatot is kicsit unom már, de azért színvonalban ég és föld a különbség. Mondjuk elvileg Tonyék életmű setlistet játszanak mostanában, úgyhogy az utóbbi kb. 15 év időnként teljesen érthetetlen produkciója nem fogja kitölteni a teljes műsort.
Nyilván nem velük van a komolyabb problémám, hanem Marco kiválásával. Pár számot leszámítva Troyjal le tudják hozni az ő részeit. Azért ebbe elég rossz belegondolni, hogy még hangsúlyosabb szerepet kap. :D
Természetesen pofátlanul túl van árazva az egész, de ez nem újdonság.
Végül nem jött be, talán 1-2 szám volt kellően érdekes. A legutóbbi BB se volt erős már, ellentétben a Beast in Black albummal, Kabanen hiányzik nagyon. Én nagyon bírom Nórát és a hangját, valahogy többre lenne hivatott ennél.
Félig hallgattam meg eddig, kocsiban. Nem olyan nagy durranás, inkább a "melodic" rész dominál a "power" fölött, de hogy úgy mondjam némi "Battle Beast hatás" azért van, erős hiányérzetekkel.
Majd este kicsit megküldöm rendes cuccon, hátha úgy jobb lesz.
Némi gondolkodás után azért feltettem NC-re a losslesst is.
Sajna ennél a 2 csajnál még a póthatás (legalább nézni jó) sincs meg.
