Keresés

Isten mindenben Minden, és ezért ott van, ahol vagyok

Ott van, ahol vagy

Önmagát kínálja nekem értem

És másképpen nem vehetem magamhoz, mint az elhatározásomban

És senki más nem teheti meg sem a döntésemet, sem az áldozatomat

Belehelyezkedve az akaratába, elfogadva az áldozatát értem

És az nem kérdés, hogy elég érett vagyok e ehhez

Hanem az akaratom a kérdés

Így sem tessék-lássék módra, sem mást mutatva nem birtokolhatom

Hanem csakis a mérlegelésemben, és a döntésemben

Amiben a nagy elválasztóvonal az alázatom

Az értelmem nem alázatos, hanem hideg

A szívem adja a meleget a felismerésemhez

A szívem az, aki alázatos bennem, aki képes alázatossá tenni engem

Az alázatom lesz az, aki megmutatja a mellettem álló, és az engem váró Krisztust

És ugyan elhangzik, és sokszor elhangzik az engem megszólító Szó, Isten Szava

De hogy felismerem azt nekem elhangzónak, az már az én kérdésem, az akaratom kérdése

A felismerésemhez a körülmény adott, és várja a döntésemet

És ahogy már önmagában a felismerésem is tanúsít, úgy a megismerésem is telve tanúsággal, ami önmagában igazol

Hogy az az út hosszabb, amint megértem a felhívást, ami személyesen nekem szól abban, hogy „itt vagyok”

Vagy az az út, amiben attól kezdve kiküzdöm, hogy belépjek Sion hegyére, abban az első utamra ami jellemző az az értetlenségem, illetve sokkal inkább az értetlenségben maradásom akarata

És Isten amire vállalkozott velem szemben, hogy úgy értessen meg, hogy tiszteletben tartja az akaratomat, azt egészen biztosan nem irigylem el Tőle

És magamat sem irigylem, azt az utamat nem irigylem magamtól, amíg megértem, hogy amíg az értelmemben mérlegelek, abban nincs helye a szeretetnek

És mindazokat irigylem, akik a szívükbe nézve mérlegelnek, hiszen a szeretetben mérnek

És hegyeket döngethetek a hitemmel, de amíg nem a szívem nyilatkoztat ki a számomra, addig még nincs semmim

És habár teszem az irgalmat, de az értelmem indít, akkor még mindig az önösségem indítja a tetteimet

És habár az irgalmamban is legkisebb vagyok, de amit teszek, arra a szívem indít, megvan mindenem

Itt vagyok

A vizek felett úszik az Egyház hajója

Aki felkéredzkedik, azt elviszi Sion hegyére

Miközben a szentéjéből forrásvíz fakad, amelyik körbefolyja a falait

És majd amikor az Egyház egy lesz, mint ahogy egy a Tanítás, úgy egy lesz a megértés

És mindent eltöltő tenger kerekedik

És hogy majd kimenekülj a háztetőre az ár elől, hanem sokkal inkább előzd meg az értetlenségedet

Hogy amikor tükör elé leszel állítva, ne rettenj meg attól, akit meglátsz benne

Hogy hol kezdődhet meg az Isten megismerésed, az az önmagad felismerésében kezdődik

És hol folytatódik az Isten megismerésed?

Valójában a bensődből

Mikor megkeresed a csendet, és belépsz a bensőd csendjébe

Az pedig kutatás és kérdezés, és válaszok

És idetartoznak az Ígéretek a Szenttől  

Ugyan mindannyian tudjuk, hogy senki sem jó, hanem csakis egyedül az Isten

Mégis mindannyian azt gondoljuk, nálunk van letétben a bölcsesség köve

Miközben a Tanítása is egy

Nincs két Tanítása, hanem azt rakom abba, aki vagyok, aki meg nem vagy, azt gondolva, Te vagy benne

Abban, amit magam teszek bele

Aminek a lényege. magam vagyok az, aki megmondja Neked, hogy gondold

Senki sem jó, egyedül csak az Isten, és az akarata is egy

És az akaratának egy az eredője, az pedig az életem, és az életed

És egyáltalán nem lehetek magamra büszke, amikor arra várok, hogy tedd meg azt, amit Te vársz tőlem, hogy megtegyek

Az erődet meg kérhetném hozzá, de az bevallaná Neked, ki nem vagyok

Úgy érzem, ropog a derekam

Ugyan mi a földi élet célja?

És jogos a kérdésed, amikor megkérdezed, van e célja a földi életnek?

A célja, hogy felismerd magadat

És a kérdésed már azt jelenti, elkezdted keresni magadat

És a felismerés együtt jár azzal, hogy felismered a Szentet, és felismered a szentséget, és elkezd téged mindaz vonzani ami szent

És abban megsegít téged a Kegyelem

Az önmagad felismerése egyben felismerteti a Szentet

És megérleli a megismerés az elhatározásodat, hogy részt kapjál Benne

És megragadod, és elkezded magadhoz vonzani, mindazzal, amit megragadsz a megszentelődésedhez

A Kegyelem megmutat, de magad vagy az, aki magadhoz ragadod

Ebből származik az élet

A föld, és minden, amivel bír nem rendelkezik élettel, hanem csak elmúlással

És mint ellenpont adja meg a lehetőségedet, hogy kiküzdhesd magadnak az életet

Aki ragaszkodik az elmúlóhoz, teljesen mindegy mennyit nyer el az elmúlóból, mert hiszen elmúlik

És nem mérhető a földi léte az elmúlásban megtapasztalt halálához, hiszen nem marad semmije

És mivel a gondolatvilága is szegényes, ezt a szegénységet örökli a halálában

Aki meg él, az megismer, és a testének halála azt hozza, hogy majd mindent megért

Hiszen egy lett a megértésben

Ugyan az nyilván a nemszeretem rész, hogy csak a kiküzdésben lehet életem

De az édes gyümölcsöt olt

Így a földi életnek a kísértéseivel célja van, és meg kell történni a kísértéseinek, hogy meg tudd ragadni, és megtartani az Igazságot

És hogy egy megtérőnek jobban örülsz, mint kilencvenkilenc igaznak, a kísértések legyőzésével válik maga is igazzá

És hogy a felismerésedben el akarsz szakadni a világtól, sokkal inkább az a keskeny út, hogy kiragadd a világot az elmúlásból

Mint ahogy a célodhoz tartozik, hogy feloldj mindent a lekötözöttségéből, ami körbevesz

Amikor Isten közöl, egyben igazodik is, igazodva szegényes szókincsemhez, és értelmemhez

Igazodik a sorsoddal megértetett értékeidhez

És igazodik az elképzeléseimhez, hogy abból is elő tudja csalogatni az igazságot

Hogy fel tudjam fogni az igazságot, és el tudjam hagyni a tévedéseimet

Ezt teszi veled

Semmiben sem kényszerítve, hanem megadva világosságot a felismeréshez

Hogy magam legyek az, aki magából kiveti a tévedéseit

És magam legyek az, aki befogadja, megragadja, és megtartja az igazságot

Nemcsak oda jutva, hogy mindezt megadja a Kegyelem, hanem oda jutva, hogy a részemmé váljon

Eggyé válva a Kegyelemben 

Isten amerre jár, ízlelgeti a vizeket

Közben a gondolatait adja, hogy felébresszen minket

Hogy felébressze bennünk a gondolatot

Mikor a kegyelmét adhatja, annak örvendez

De az egész menny örvendez, amikor valaki felfedezi magában az életet, ami egység

Már nem önmagára hagyva a Kegyelmet, hanem válaszolva a gondolatra

És ugyan nagy választóvonal a kegyelem, hiszen éltet

De mégis az az igazi választóvonalunk, amikor belépünk a nem teremtett, hanem az önmagunkat megteremtő életbe, ami elhatározott, és megtartott akarat, kitartva a hűségben

Ami pedig beszélgetés, vizet adva, és vizet fogadva

Gondolatában gondolatot ébresztve, és gondolatunkkal elhatározását kiküzdve

Hogy eljut a tudatunkig, amikor mondja, vagyok

És válaszolva, itt vagyok, akit megszólítottál

Ugyan az nyilvánvaló, hogy a tudattalanságunk az tévedés

De az is nyilvánvaló, hogy amikor felismerjük a gondolatát a gondolatának, attól kezdve a tudattalanságunk megszűnik tévedésnek lenni, és teremtjük meg a felismerést, vagy elsüllyedünk az elszakadásban

Ugyan az Isten ott áll a gondolatunk mellett, de az még nem egység

Majd amikor odaállok a gondolatai mellé, és cserélünk gondolatokat, avval lépek be az egységbe

És hogy csak meghallgattam, vagy be is fogadtam, az a nagy kettő, amiből az egyik a tudatos életem, a másik a tudatos halálom

Ami pedig az akaratom, és a döntésem

És hogy azon töprengjek, hogy hogyan menjek vissza a tudatlanságomba, inkább azon legyek, hogy örvendjek, mint amikor egy szemeszter, és a vizsgái sikerülnek

Hiszen eljött az ideje az örvendezésemnek 

Ösvényeid, melyek a szeretet és az igazság ösvényei, mindazok előtt nyitva állnak, akik Szavaidat és Törvényedet megtartják

Ugyan melyik a legkönnyebb, és melyik a legnehezebb törvényed?

Akik ismernek Téged, tudják, hogy az első törvényed a legkönnyebb

És a második a legnehezebb, egészen addig, míg nem fedezed fel a második törvényben az első törvényedet

A többi pedig virágcsokor, amit átnyújtasz az első törvényben

És hogy lesznek e gátló nehézségeid?

Az első törvényt élve nem lesznek

Magyarország a vizek őrzője, de megértetted, ez mit jelent?

Isten megszentelte három városát

Papokat, és engesztelőket állított harcba azokban

Hogy megszentelhesse a népét

Hatalmasságot állított elétek azokban

Hogy eredménytelen lehessen minden kísérlet az igazsággal szemben

A dühödet követelem a sorokban

Nem a halálodért, hanem hogy felismerd a dühödben az alapodat

Mert az ó ember semmit és senkit nem ítélhet meg, míg az új ember mindent megítél az igazság szerint

Nem olvastad, hogy sok fontos ember együtt is kevesebbek, mint egy fuvallat

És mit jelent az ó ember? - elsősorban gondolatot, amit az értelméből citál elő, de abban nincs élet

Mert az értelem nem ismer, és képtelen megismerni

A megismerés helye a szív, ahol a szellemed arra vár, hogy adhasson

Hogy az értelmed is felujjonghasson abban, amit a szívétől kapott

Az ifjúság töpreng az igazság keresése közben, és keresi az igazságot

Csak a felületes adja alá a lovát, hogy az igazság annyi, amennyi a gondolat

Ezzel megindokolva saját magának is gonosz tetteit

Mert az igazság az Istenben van, máshol nincs igazság, hanem csakis gonosz szándékra törekvő akarat

Nem végtelen az igazság, hanem csakis egy, és az nem fél igazság, hanem kerek és egész

Ezért szálka a vizek őrzése a világ szemében, mert kimondja az igazságot, hiszen őrzi az igazságot

A dühödet provokálom, hogy felismerd, és szégyenbe hozzalak saját magad előtt

Hogy a saját szívedbe nézve kezd el keresni az igazságot

Ami kiküzdés, és munka

Hiszen az nincs másban, mint a szeretetben, ami abban áll, lemondva magamról a másikért

Isten Lelke lebeg a vizek felett, hogy megsegítse az új-ra ébredőt

Az új-ra ébredőt felemeli, az ó-ba gyökerezőt lent hagyja

Ami választás meg akarat

A halálba törekvőt meghagyja a halálában, az életre törekvőt bevezeti az életbe

És semmilyen földi hatalom, és semmilyen pokoli erők sem képesek arra, hogy megakadályozzanak, ha a szívembe akarok nézni, és onnét venni

És semmilyen égi hatalom sem fog felemelni az égbe engem, az akaratom döntése nélkül

Mikor egy vastag tárcát találsz, iratokkal, és pénzzel, sok mindent tehetsz

Elvehetsz belőle, ugyan ki látja?

És hagyhatod tovább ott heverni, hiszen ki kényszerítheti rád az áldozatot, hogy visszavidd a gazdájának, ó te dőre

És felvállalhatod, hogy megkeresed a gazdáját, és visszaadod, felvállalva, hogy akár meg is rágalmaznak érte

Tik, akik megtaláltátok az értéket, az érték gazdája soha sem fog elhagyni titeket

Áldást mond rátok

Mellettetek lesz éjjel és nappal, nappal és éjjel

Szolgálni fog titeket, hiszen szolgáltok, szolgáljátok az igazságot

Az egyik szent, Jézus volt a sajtó, ami átemelte a tű fokán

Már mehetne is, de szükség van rá, hogy átvonja a többieket a tű fokán

A szentség nagyon nem üres szavak, hanem kitöltött mondatok

Megvizsgált igenek, és nemek

És az alkalmatlan időben is megadott válaszok

Fájdalmakban is állva maradva

Miközben a gondolata, én hűtlen és alkalmatlan szolga

Ugyan ki ítélhetné meg a szentet?

Miközben lenyúl az ítélkezésében elesőért

Attól rettegsz, hogy megmondják neked egyrészt, hogyan gondold, majd megmondják neked, miként cselekedj

És ezt akkor gondolod, amikor már lekötöztek téged a halálba, ami nem más, mint földbe temetett gondolat

És mint földbe temetett gondolat, az eredménye sem más, mint földbe temetett tettek

Hogy az Istentől távol áll, hogy megmondja hogyan gondold, az természetes

Hanem arra próbál rávenni, hogy nézz ki a föld takarásából, és úgy szemlélj, majd a tapasztalások támasszanak benned gondolatokat

Hitehagyásom meg nem más, mint az igazságot kereső gondolatok hiánya

Így a hitem is lehet hitetlen, amikor nem küzdök ki gondolatokat

Vagy egész egyszerűen nem a szívemből veszek, hanem maradok a puszta értelemnél, ami nem több, mint egy sivatag

És csak a józanságot teljesen nélkülöző gondolhatja, hogy az Isten úgy jelent ki, hogy azt tűzön-vízen keresztül azonnal megtartsam

Hiszen ahhoz választhatná azt az utat, hogy kimondja a gondolataimra, hogy legyetek tiszták

Hanem amit vár tőlem, illetve amit az életem várhat tőlem, az a mérlegelés, és majd a döntés, és nyilván abban a kitartásomat

Hogy a halálod is a felelősséged, és nemcsak az életed, az adódik

És legyél biztos abban, hogy testbe öltözésed előtt átláttad a lehetőségeidet, és a felelősségedet is abban

És magadra nem gondolhatsz úgy, mint egy remetére, aki elvonul a környezetétől, hanem csakis úgy, mint akinek minden döntése tovább hat, így a felelősséged is annyival több, amint másokra hatsz

És amikor felvállalod az igazságot kutató gondolatot, ahhoz megkapod a segítséget, amit a szívedbe ír az Isten

Ami meg már nemcsak válasz, hanem egy felismerés, aminek a lényege, itt vagyok

Jelenléte meg egyben béke, és megossza veled a békéjét

Ha csak egyetlen Miatyánkot is mondasz minden nap, az sem történhet másban, mint rendben, ahogy múlik az idő, kialakul a rendje

Ha mindent megteszel, időt és koplalást áldozol az igazságnak

Ha a szívedben nem éled, nem sok mindent tettél

Minden nap, és minden percei kiküzdések

Ha közel kerültél az igazsághoz, akkor támadások érnek

Mint ahogy mennyiszer támadtál másokat

Hogy tüzet gyújts a másik felett teheted

Imáidba foglalva az ellenségeidet

Hogy megláthassák magukat annak, akik nem bírnak

Hogy bővelkedhess, és bővelkedhessenek

Az ima meg nemcsak szavak, hanem szívbe vett gondolat

Amiben a szavak nem nehezek, de a gondolatai kiküzdések

Azt ne gondold, hogy a bűnből szeretetében megszentelve fog téged kiemelni, engem sem avval emelt ki

És ne gondold, hogy megelégszik a langyosságoddal

Hanem először szembeállít téged mindavval, amik a halál tettei, mint ahogy engem is szembe állított azokkal

Majd amikor ellene mondasz a halálnak, és sőt az életet kezded el tenni, akkor jön el hozzád, hogy a szeretetével megszenteljen téged

És mennyivel könnyebbé válik az utad, ha ezeket átlátod, hogy belátod milyen fontos a számára a tudatos döntésed

És rosszul gondolod, ha azt gondolod, el akar tőled venni, miközben azon van, hogy rádöbbentsen téged, hogy megakadályozod, hogy adjon neked

És megtörténik az a fordulásod, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy adhat neked, te is azon leszel, hogy még többet kapj

Ezért mindent elrúgsz magadtól, ami ebben megakadályozza

És mindent megragadsz, ami éppen erre készteti

Mint a jó bor, aminek az íze, egy életre a szádban marad, olyan az érintése a szívedben

És a hálaénekem sem könyvekből fakad, hanem a szívem érzéseiből

Mikor megöltem Zakariást az oltár mögött a lépcsőnél, és a hírre felháborodtál

Ami neked közvetlenül hangzott el hír, az az oltár, és a lépcső

Hogy akiben túlárad a kegyelem, az fel tudja ismerni a felháborodását

Hogy nehogy megtörténjen, hogy amikor meglátsz egy szentet, akkor ráronts, és megrágalmazd

Vagy amikor meglátsz egyszerre két szentet, akkor a kettőt együtt rágalmazzad, szinte alád téve szentségükkel azt a széket

Hiszen úgysem védekeznek

Miközben a Kegyelemtől elhúzódók közömbösen szemlélnek

Az oltár és lépcső nem jelent mást, mint a kegyelmet, a helyzetedben

Miközben Jézus azt mondja, legyetek szentek, mert szent vagyok

Akkor meg nyilván önmagában a kegyelem nem jelenti a szentséget

Hanem csakis az alapot, ami szükséges a megszentelődéshez

És nyilván az, hogy magamat neveztem Zakariás gyilkosának, az rád vonatkozik, nehogy gyilkosságba essél

Ami pedig kiküzdés

A paradicsom itt a Földön olyan, mint egy hegy, a megismerésünk, és szeretetünk mértéke szerint

És a mennyországot sem lehet másnak nevezni, mint egy hegynek, és aszerint, milyen magasan állunk részesülünk Isten szeretetében

És bár jóllehet nem tudjuk elképzelni azt a kínt, amit a tisztítótűz jelent majd a számunkra, de megérthetjük, azt a kínt érezzük, amit Isten tőlünk távolsága jelent

És a megismerésünkkel együtt jár a tévedésünk, természetszerű tévedésünk, mert a Kegyelem adja

És a tévedésünk abban, hogy nem a csúcsra jutottunk, hanem a hegy aljába

Isten emelt fel a hegyhez, most rajtunk áll, mit végzünk magunkon

És nyilván az a gondolatunk mennyi nehézség vár minket, holott az átadott akaratunkban megint csak az Isten fog minket feljebb, és feljebb emelni

És a szükségünk, hogy a szárazságunkban is emeljen minket, hogy abban ne az Ő ereje legyen mérvadó, hanem a megkérdezett akaratunk

A nép, amelyik sötétségben jár, nagy világosságot lát

Sötétsége az északi vidékek szikrázó világossága, amit átjár a tél hidege

Amint a havas hegycsúcsok, és jeges gleccserek, visszaverik a fényt

Hiszen az értelem a testé, földi értelmünk a test értelme, és bármennyire is éles körvonalakban szemlél, de mégis a megértésre képtelen

Mint ahogy a hold fénye világít, de meleget nem ad

Mint ahogy a hófödte táj derűs időben mindent kontúrt körberajzol, de attól még meleget nem ad

Szikrázó fénye visszfény

Mert máshol nincs világosság, egyedül a szeretet melegében

És nincs olyan sötét, ami mondhatná, győzök felette

A szeretet melege a szellemünké, aki képes átjárni, és megmutatni mindent az ő valódi lényében

Értelmet mutat, és összefüggéséket, megmutatva az okokat, és feltárva a célokat

És az értelem attól kezdve nem tehet mást, mint elsápad, amint felismeri az önmaga tehetetlenségét

Járhatunk, és kutathatunk, bejárva távolságokat, és közelségeket, de magasságba nem emelkedünk

Hanem megkérdezve a befelé hallgatózásunkkal a szellemünket, mutatja, van remény

Hiszen aki hozzám fordul, azt felemelem, aki az életet választja, annak életet adok

Aki a halált választja, meghajtom a fejemet, és hagyom a halálban, könny hull érte a szememből

Értelmem ugyan megért, sőt bólint, és meg is magyaráz, holott a szívemé a kincs

Befelé tekintek, és elhallgattatom a zajt, ami a számra kívánkozik

Nálad van a kulcs, és a zárja is nálad van

Szellemed mindennel bír, ami felemelhet téged az életbe

A Kegyelem jön, és betér közénk a Szavával

Hogy magunkba nézve ismerjük fel az életet

Az egyik így gondolja, a másik úgy, mindkettőnek ugyanaz van felkínálva, nálam van az élet, gyere el érte

Amerre jársz, kinccsel borítottam be az utadat

Ha lehajolsz, és felveszed, a tied lesz

Az értelmem küzd, és hadakozik, magának tüntetve fel az érdemet

Holott nincs semmije

A szívembe rejtetted el a kincseidet

Amikor sokra tartod az értelmedet, és mások is sokra tartják, és valóban büszke lehetsz arra

Mégha Jézus karnyújtásnyira is állna tőled, nem lennél képes felismerni egészen addig, amíg nincs benned önmagadban felbuzdított szeretet

És az értelmed bármennyire is jó irányban halad, és telve vagy jó indulattal másokkal szemben, amíg szeretet nincs benned, nem ismered fel az igazságot igazságnak

A szeretet felvállalja az alázatot, áldoz az alázatáért

És meghallgat, és elemez

És már nem önmaga érdekei szerint szemlél

A szeretet mértéke a másokért meghozott áldozat

Habár úgy van, hogy az élet, csak a kereszthordozásban érhető el, de ennek ellenére, ujjongásba jutunk

Mint ahogy néha a tavasz megörvendezteti a szívünket, és amint a madarak ujjongva dalolják tavaszi dallamaikat, ugyanúgy vagyunk, amikor betérünk a Szívedbe

És lábunk azon van, hogy örömtáncot járjon, magunk meg eltelünk énekléssel

Ahogy repes a szívünk

Mosolyogva és nevetve mondjuk, édes az Úr

Mikor valamit tartok Veled szemben, és az megakadályoz Téged, hogy úgy lépj mellém, hogy tudjam azt, abban az elsők a bűneim, az akadályaid hozzám

Mikor a szenteskedésem az, ami megakadályoz, mikor a formát tartom, de főleg az első két parancsot nem élem, lehetek én az utolsó a halottak között, aki ezt megértem, és ellene teszek, aki ellene tennék a bűnnek

És lehetek olyan, aki soha nem bánt meg Téged a bűneimmel, de Hozzád nem megyek, mégis a legnagyobb bűnt követtem el a szemedben, ugyan egyáltalán meg tudom érteni azt, amit nem tettem milyen alapon nyugszik, fel tudom e ismerni a lázadásom Ellened?

És aki paradicsomot teremtek magamnak, akár a kéjben, akár a habzsolásban, akár a vagyonban, de alapvetően mégsem teszek az első két parancs ellen, annak ellenére, hogy nem vagyok tudatában a tetteimnek és a gondolataimnak, akár lehetnék én is az első, aki megértek

És lehetek egyedül csak magammal törődő, és távol áll tőlem minden megértés, és a fájdalmat azt nem tudom elviselni, ugyan mi lesz majd az, ami gondolatra késztet engem?

Egyik állapotomban sem vagyok más, mint egy festő, aki ecsettel próbál festeni, de festék nélkül

És még a nyolcadik évtized végére sem értem meg, mi maradt ki a gondolataimból

És bármennyire nem vagyok hajlandó megérteni, de a tettek azok nem mások, mint akarat

Akarat meg nincs gondolat nélkül

Így a halálom alapja sem más, mint a gondolatom

És az életem sem lehet másban, mint a gondolataim kiküzdéseiben

És a szenteskedésem sem indul másból, mint a tiszta gondolataim hiányából

A tiszta gondolatot meg felismerhetem a tisztuló tettekről, az önmagam háttérben tartásában

Amiben meg nyilván az első a beszédem, és a hallgatásom

A tükröm meg nem lehet más, mint Isten Szava

És a Szavából kiinduló ösztönzései

És a csend, aki beszédes

Hogy majd azon leszel, hogy megmaradj Benne, az a természetes

Hogy most azon lennél, hogy bekerülj Hozzá, teheted

Hiszen az a vágya

És azt adja a Szavában, ha magadhoz veszed

Ami meg nemcsak a részéről ajándék, hanem akkor a részedről akarat

Hogy meg még nem becsülöd meg eléggé a békédet, majd mindennél értékesebbé teszi azt a számodra

Ugyan tehetné azt téged megelőzve, de érted nem teszi, hogy az akaratodhoz köti

És hogy azt gondold, hiszen akkor könnyen vagyok, akár el is fordulhatok

Majd amikor megleled Benne a békédet, a békéjében leled meg a békédet, akkor megrettensz a lehetőségtől, hogy elveszítheted

Isten Szavát venni, ugyan az nyilván a gondolatát venni

De több van abban, mint gondolat

A jelenlétét kaphatom meg a Szavából, ha elég kicsivé válok, és nem akarom Neki megmondani, hogy hogyan gondolja, hanem azon vagyok, hogy befogadjam a gondolatát a bensőmbe

És hagyom, hogy a gondolata kísérjen az utamon, és igazítson engem az igazsághoz

Veszem a gondolatát, mint egy téglát, és a helyére rakom, hogy a részemmé váljon  

Hogy belépjek a szívem ismeretébe, hogy el ne tudjon engem hitetni a hazugság, az az ellenkezőjét jelenti annak, amit gondolsz

Mert avval, hogy oda betérek, az azt is jelenti, hogy nem egy másik ajtón lépek be, hiszen már benn vagyok

Mint ahogy a Nagyfigyelmeztetés azt jelenti, hogy felismerem hova léptem be, és az undorom a helytől kiléptet engem, hogy belépjek az ismeretbe, ami az egység

És akik belépnek az egységbe, azok késztetnek a vonzásban, hogy magam is belépjek

És ha belépek az egységbe, magam is késztetni fogom a bátortalanokat

Hogy hogyan képzelem el az egységet, az a rendelkezésemre álló információktól függ

És abban a legfontosabb maga az egység, ami maga tűz

És ami a szárazságomban is megtart az egységben, az nem az, hogy minden jól megy, hanem éppen a kereszt az, ami képes megtartani az igazságban, amikor felvállalom

Mindenféleképpen egyesülhetünk az Atya szeretetében, és képesek vagyunk magunk is szeretetté válni, hasonlóvá válva szeretetünkben az Atya szeretetéhez

A Bölcsességben meg befogadókká válhatunk, bár Jézus bölcsességét a teljes terjedelmében át nem láthatjuk, sem a Földön, de még a mennyben sem

A bölcsesség kezdete meg az istenfélelem, ami egyrészt alázat, másrészt befogadás az akaratába lépve

Kilépve abból, hogy mások mondják mi a helyes, belépve a felismerésbe

Az meg ott kezdődik, hogy magamra veszem, amit mond

Lehet mondani, titokba lépve, feloldva a titkot

Aki meg továbbra sem kutatja az akaratát, nem is véve magára azt, amit valójába rá gondolva is mondott, annak titoknak marad a titok, illetve titokká teszi a nyilvánvalót

És bár távolságunkban meg nem érthetjük, mit jelent a közvetlen vezetése, nem érthetjük meg, hogy lesznek láthatóvá a miértek és a hogyanok

Aminek a kulcsa a szeretet, a Tőle befogadott szeretet

Hiszen a szeretet a kulcsa a megértésünknek

Ami nem az értelmünkből indul, hanem a szívünkből, az egységben

Senkire sem rákényszerítve az igazságot, hanem a vonzásban egyesülve

Vagy továbbra is megmaradva a sötétségben, amibe befér, hogy szemléljük mások világosságát

Értelmet adva a Hegyi beszédnek, vagy kívül maradva a megértésből

És hogy nehézséget jelent a megértés, nem, nem okoz nehézséget, attól kezdve, hogy felvállalom az áldozatot

Hiszen maga a Szeretet lesz az, Aki önmagát adja, mérlegelés, és latolgatás nélkül

És bevon a megértésbe

És arra rácsodálkozom, hogy egyrészt milyen egyszerű, másrészt miért is nem tudtam önmagamtól megérteni a nyilvánvalót

Jogosan vetődik fel a kérdés a keresőben, valóban van Isten?

Hiszen ahány templom, annyi a gondolat, amelyik ki akarja sajátítani magának az Istent

Miközben adódik a felismerés, ha egy az Isten, akkor az állandósága is egy

És a Tanítása is egy

Miközben azt mondja, minden templom az én Házam

Hiszen egy vagyok

És adódik a következő kérdés, vajon mért engedi meg a nyilvánvaló tévedéseket, ahogy ahány templom, annyiféle a gondolat Róla

Hiszen mutatja a múlt, és mutatja a jelen is, ahogy az elhitetéssel hogyan próbálnak rabszolgákat faragni a szabadokból, mint Egyiptomban

És hogy ezek a gondolatok indulatokat keltsenek, az rossz felismerés, hiszen egy az Isten, és a Tanítása is egy

És ameddig konkurálnak egymással a gondolatok, addig a keresés se végződhet máshol, mint a bent csendjének a keresésében

Ahol meg megszületnek a szentek

Hogy megvalósulhasson, legyetek szentek, mert én szent vagyok

A felismerésben, hogy legjobb ami történhet velem, hogy befogad az egy Isten a szeretetébe

Átitatva az Atya szeretetében

Vezetve a Fiú Bölcsességében

Indíttatva a Lélektől

Hiszen a Szentháromság egy Isten

És bármit gondolsz, de avval hogy egy korszakot lezár az Isten, azzal a tévedések korszakát is lezárja

Avval, hogy bevon a bent felismerésébe

És bármit is gondolsz, de egy igen az önmagában nem élet, de végül is az az ellentmondása a halálnak

Hiszen az élet az ismeret

Ami abból kerekedik ki, hogy kapok, és amit kapok, abból adok

És amikor kialakul ez a kölcsönösség, kialakul a szentség, és a gondolata sem lesz más, mint egy

Megragadva a kitisztult és egyértelmű gondolatot, legyetek szentek, mert szent vagyok

És már rácsodálkozva arra, hogyan történhetett meg a megosztottság, hiszen teljesen értelmetlen

És akkor, amikor kitisztul az alap, megtelnek a templomok, hiszen elhárult az, amit az egymás elítélése letarolt, aratás nélkül tarlóra vágott

Ugyan más jelenléte adja neked az életet, hogy azt gondold, más élete az életed?

Nem, hanem ketten kellenek az életedhez, egyrészt magad is, és másrészt, hogy részt kapsz az élettől

Más élete meg egy bizonyos fokig legyen közömbös a számodra, nehogy a haláloddá váljon, mikor elfordulsz magától az élettől

Naivan abban bízva, hogy a Kegyelem a lépted is

És tartalmát tekintve egészen hasonló, amikor rágalmat szórsz a hírhozóra, hiszen a tartalmát nézve, a hírt küldőre szórtad a rágalmaidat

És hogy eljutottál a hírhozóhoz, az egyben azt is jelenti, hogy kutatod az igazságot

Ami meg már önmagában is több, mint kutatás, hiszen átitatja azt a felelősség

Hogy mi a bizalom, és a remény? – hát nem az, hogy azt várjam el a Kegyelemtől, amit nekem kell megtennem

És persze nem is az, amit nem szabad megtennem, hiszen azok a halál cselekedetei 

És persze lassúak vagyunk a megértésben, hiszen valóban lassúak vagyunk

De hogy őrt állítsak a gondolataim , és a beszédem mellé, azt tehetem

És abból felismerhetem, mi az, amiben lemaradtam, vagy akár amiben vissza is fordultam

Így az ítélkezéseink az okulásunkra is szolgálhatnak, és attól kezdve az rendben lesz, ha a helyére teszem azokat a számosakat

Kiirtva magamból azokat

Hiszen már maga a gondolat is, és természetszerűen a beszéd is, rész a részemből

És mint ilyenek, szoros kapcsolatban vannak az élettel, illetve a halálommal, döntésem szerint

Így a Kegyelem építhet rá, vagy éppen nem fog építeni, hiszen az az épület, ami közvetlenül a homokra épül, az összeomolhat

És tudjuk hogyan építkezik a Lélek, hiszen mindig visszakérdez, ezzel megerősítve a tudatosságunkat

Abban állhatatossá válva

Jó ha tudod, illetve tudnod kell, hogy vagy emelkedsz, vagy süllyedsz

Hogy lélek szerint ne történjen veled semmi, ahhoz az kell, hogy ne hallj semmit az igazságról

És ugyan az akaratodat mindenek felett tiszteli az ég, de mégis az van, és az történjen veled, hogy megértsél, hogy abból tudj dönteni

Az meg velejár a felelősséggel

Az meg nem lehetséges, hogy megértesz, és mivel nem kívánod a felelősséget, ezért elfelejtesz

Mint ahogy a gyermek megtanul járni, és azt el nem felejtheti

És tudatosan felvállalja a járást, és nem is tűrne meg maga felett semmilyen akaratot, ami megakadályozná, hogy megtanuljon járni

Így azt is meg kell értened, hogy máshogy nem mehetsz a halálba, mint tudatosan

És máshogy nem mehetsz az életbe, csakis tudatosan

Hogy nem vállalod fel a felelősséget, az sem más, mint tudatosság, és döntés a halál mellett

Ráadásul mindenki kap az életében egy tapasztalást Istenről

Így nem mondhatom a halálomban, hogy nem tudtam, hanem elém tehetik, hogy hányszor meg lettem kérdezve, és felszólítva, vállald fel a felelősséget az élet mellett, hogy életed lehessen

És az, hogy az élet fenyeget, az nem igaz, hanem sokkal inkább meghív az életbe, hiszen más nem lépheti át a küszöbét helyetted

És az a gondolatod, hogy jó vagyok, és az elég az élethez, az a tévedésed, mert egyedül Isten az, aki a sötétségedben megadhatja a világosságot

Az meg ott kezdődik, hogy gondolat, majd ott folytatódik, hogy felvállalt áldozat

Hiszen a szeretet lényege az áldozat másokért, lemondva magamról 

Találkozás híján, az egész könnyen előfordulhat, és gyakran elő is fordul, hogy naivitásnak tartod az istenhitet

Mint ahogy léhaságnak a pap hivatását

Csakhogy abban nincs semmi naivitás, hanem sokkal inkább vizsgálat, és visszakérdezés

Nem is téglák kerülnek egymásra, hanem homokszemek mésszel

Hogy megálljanak a téglák

És ki kell ábrándítanom a hivatásokról alkotott nézetedet, ha azt gondolod, hogy az könnyű

Az sokkal inkább hasonlatos a bányászhoz, aki a mélyben keményen dolgozik

És sőt, egy vájár nem dolgozik annyit, mint egy hivatását komolyan vevő

És mint ahogy minden más hivatásokban, amikor letelik a műszak ideje, akkor megfürödnek és átöltöznek, addig aki a hivatását istenfélelemben tölti, annak a műszaka minden nap huszonnégy óra

És bár nem tudsz róla, de viselik a keresztedet, amikor fájdalmakat okozol másoknak

És mivel meglátja mindazt, amit keménységed nem akar meglátni, ezért a fájdalmai sem mérhetők a fájdalmaidhoz

És adja magát a kérdés, Ki lehet az, akiért érdemes ezt az áldozatot meghozni

Hát egyrészt érted

Kettétöröm az elhatározásodat, hogy beburkold magadat a magányodba, hiszen egy melletted, és téged figyelő Istenről beszélgetünk

Akinek szándéka van veled szemben

Hogy szándékod legyen Vele szemben

Először is abban, hogy felismerd, nem vagy egyedül

Majd abban, hogy Benne van egy akarat, ami nem hagy magadra téged

És bár nem szívesen hallgatod meg, de abban léptél testedbe, hogy tested szándékai ellenére, a lelked legyen az, aki érvényesül a felismerésben, és a kapcsolatban

Sem nem vagy a tested szolgája

Sem nem az ellenséged

Hanem a szolgád

Hogy akár egészen egyszerű értelmi úton, mindenféle nyakatekert gondolatok nélkül eljussak az önmagam felismerésére, az teljesen egyszerű, és természetszerű dolog is lehetne

Hogy amikor oda jutok, hogy valakivel jó értelemben elkezdenek foglalkozni a gondolataim, az jó dolog

És benne van a szívem indíttatása, anélkül, hogy bármi is befolyásolná az akaratomat

Önként adom a jóleső gondolataimat

De a gondolataimnak két síkja lehetséges

Hogy egyszerűen jól esik nekem, a testem indíttatásaiban

Vagy már jelen lesz benne az áldozat, hiszen az is megjelenik benne, hogy többet másokért, mint magamért

Mert az kettő, hogy a testem indíttatásában, amiben akár büszke is vagyok arra, aki vagyok, ami a tévedésem, hiszen a testem az ösztönző

Vagy már a lemondásomban, és a lemondásom következtében jelenik meg nálam az, aki nem vagyok, mégis a jelenlétének örvendezésében

És tudatom képes megkülönböztetni a kétféle jóleső gondolatomat, és ne mond, hogy az nyakatekert gondolat, hiszen egyszerű, csak annak kell látnom magam, aki vagyok, és nem annak, akinek szeretném elképzelni magamat

Így lesz az életemre döntő hatással a gondolatom

És abban a felismerésemben teheti már a Lélek, hogy közelít hozzám, anélkül, hogy tudnám az óráját, és a módját a közeledésének, mégis az érzékelésében

Hiszen tehetem, hogy mások iránt érzett szeretetemben magamat tolom az előtérbe

És tehetem, hogy magamat a háttérbe tolom

Hogy akarati tevékenységem legyen az, aki felmér, dönt, és megtart – a másikért, amiben benne van, lemondva magamról

És annak az első lépése valóban nehéz, és a folytatása mégis a legkönnyebb, hiszen abból adok, ami nem az enyém, de abban, hogy adom, mégis a részemmé válik

Mint aki tapasztalta, mondja, jónak lenni jó, abból mondva, amit átél