Arra gondoltam, hogy a frissen alakult klánok itt reklámozhatnák magukat és gyűjthetnének új tagokat.
Meglátjuk lesz-e ennek a topicnak létjogosultsága. Persze jó lenne ha nem veszekedési hely lenne belőle.
Ez egy hosszú és kemény menetelés volt . Több mint 1000 nap több mint 10 000 óra játék több mint 410 000 000 xp és több száz támogató játékos . A honfi egyik legelsőnek alakult klánja vagyunk , az egyik legősibb névvel . Mindenkit harcosnak tekintek itt akik önálló akarattal önálló gondolatokkal rendelkezik . Nem befolyásolja sem fenyegetés nem csábítja ígéret. Hiszem mikor elsőnek beírtátok a keresőbe a Honfoglaló szót , mikor ráakadtatok a Hunor és Magor klánra elvárással voltatok.Gyerekkorotokban úgy éreztétek, bármi lehetséges, majd felnőttetek, és az élet másképp alakult. Na de a lelketek mélyén még őrzitek az álmokat. Talán erőre vágytatok, talán részévé válni valaminek, ami jóval nagyobb nálatok. Talán harcos akartál lenni, küzdeni valamiért, amiért érdemes.Ezért vagyunk különleges klán mert nem csak a játék szeretete hanem egy plusz kötelék is összeköt bennünket. Ez a kötelék csak közös célok elérésénél kemény időkben alakul ki testvérek között .Segítő jobbotok, példamutató magatartásotok elátkozz minden gyáva lemondást aljas megalkuvást . Dicsőséges tettetek meg kell hoznia a sikert ami magasra emeli a Hunor és Magpr klánt .Emberi nagyságotok a jövő forrása. Kérlek dönts és támogasd a Hunor és Magor klánt . fogad el a meghívásunkat .
Batárári kézfogással appi09 Hunor és Magor klán top 100 lista top 7 hely.
Te kezdted. Eleinte reklámoztad a klánodat, aztán a topicot már sajátodnak tekintetted. Az első oké, de a második nem annyira. Évfordulónaptárt csináltál belőle. Aztán mások meg mást. Ha nincs szükség klánreklámra elfogadom, de te milyen alapon reklamálsz?
A napi megemlékezés ötlete onnan jött , néhányan akik az etilhez számolják magukat megemlékeztek a 911-ről .Gondolom van olyan klán és van olyan játékos ahol nem szégyen erről (taj magyar dolgok )megemlékezni .
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” (Nagy Imre 1956. november 4-i rádióközleménye)
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.(idézet :))
Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! - Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valami más. Az miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Ami miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz velünk, hogy hallhasd hangunkat, érezd érzéseinket, láthasd a ranglistát . Aminek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd a klánt. És a reggel többé már nem nyűg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Hunor és Magor. Létezik ilyen reggel.
Réges-régen, messze keleten volt egy gyönyörű szép ország. Észak felől magos hegyek övezték, délen a csillogó, kék tenger határolta. Két nagy folyó eredt a hegyekben s kanyarodott alá a tenger felé, szelíd dombok s füves, szép rónaságok között. Akik abban az országban éltek, nemcsak bátor harcosok és ügyes vadászok voltak, de kitűntek szorgalmukkal, tudásukkal és bölcsességükkel is. Boldogan és békés jólétben éltek világhíres királyuk, NIMRÓD ÚR uralkodása alatt. Nimród királynak két fia volt. Egyiket Hunornak, másikat Magornak hívták. Jó lovasok, bátor vadászok voltak, akárcsak az apjuk. Válogatott legényeik élén olykor napokig oda voltak vadat űzni a rengeteg mélyén. Egy ilyen alkalommal, amikor vadászni voltak, mindegyikük száz száz válogatott legénnyel, pompás paripákon, egyszerre csak egy gyönyörű szép fehér szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Ezüstösen-fehéren csillogott a szőre, mintha csak tiszta holdsugárból lett volna, s agancsai hegyén ezernyi csillag tündökölt. Legényeik élén Hunor és Magor űzőbe vették a csodálatos vadat. Dombra föl, völgybe le, füves mezőkön keresztül, patakokon át, reggeltől estig folyt a hajsza. Mikor a nap lement, s fáradt volt ló és ember, a csodaszarvas eltűnt, mintha csak föld nyelte volna el. Letáboroztak éjszakára a testvérek, de alig ültek nyeregbe másnap reggel, újra csak ott volt előttük a csodálatos állat, mintha várt volna reájuk, s a hajsza kezdődött elölről. Dombra föl, völgybe le, mezőkön, patakokon, hegygerinceken át, mindég észak felé, reggeltől késő estig. Este a fehér szarvas eltűnt újra, s a vadászok tábort ütöttek. Reggelre kelve elhatározták, hogy indulnak haza, de alig ültek nyeregbe, megjelent a csodaszarvas újra, s vitte, csalogatta őket tovább, egyre távolabb Nimród Úr országától. Napokig folyt ilyen módon a hajsza s a csodálatos fehér szarvas csalogatta őket nap nap után, hegyeken át, völgyeken keresztül, mindég északnak. Átkelve a magos hegyeken hét napon keresztül követték a csodaszarvast feneketlen, lidérces mocsarakon át, míg a hetedik nap estéjén olyan gyönyörű földre jutottak, melyhez foghatót még nem láttak addig. Selymes rétek, ligetes erdők, csillogó tavak és csobogó patakok vették körül őket, az erdők tele vaddal, a vizek tele hallal, s a mezők füve a lovak hasáig ért. Mihelyt a nap lement, a fehér szarvas beugrott egy kék vizű, kis tóba és eltűnt benne örökre. A fáradt vadászok tábort ütöttek az erdőliget szélén, s hamarosan álomba szenderültek. Az éjszaka közepén azonban Hunor és Magor csodálatosan szép énekszóra ébredtek. A tó felől jöttek a hangok, s ahogy óvatosan követték a csábító énekszót a holdvilágos, csillagporos éjszakában, egyszerre csak olyan csodálatos kép tárult a szemük elé, hogy még a lélegzetük is elakadt tőle. A parton, pontosan azon a helyen, ahol a csodaszarvas eltűnt, kétszáz tündérlány énekszavára lejtette bűbájos táncát DUL király két szépséges szép lánya a holdsugár ezüstjébe öltözve. Hunor és Magor azon nyomban szerelembe estek a tündérkirály két gyönyörű lányával. Ott helyben feleségül is vették őket, a kétszáz legény pedig a kétszáz tündérleányt, s letelepedtek velük az új országban. Hunornak és kíséretének a leszármazottjai hunoknak nevezték magukat, s Magornak és száz legényének az utódai lettek a magyarok.
