Kiegészítésül: a Mahler-dalok átiratait Várdai készítette, míg az alábbi linkeken rövid mintákkal a teljes anyagot bemutatja a kiadó, és persze ott vásárolni is lehet.
Több mint 9 évig aludta csipkerózsika álmát ez a téma, de most mintegy felébresztettem (indegy).
Már elérhető az internetes kereskedésben Várjon Dénes Beethoven-zv.-összese a Keller András dirigálta Concerto Budapesttel.
A múlt pénteki sajtótájékoztató az alábbi zenével kezdődött, majd - miként a Fidelio is beszámolt róla - az érdekeltek tájékoztatták a sajtó érdeklődőit az album elkészítéséről.
A lemez nagyon élvezetes, és - egy előző napi koncert okán - elsőnek a számozása miatt első, de valójában a másodikként írt C-dúr zongoraversenyt hallgattam meg többször, amelyről a többihez hasonlóan sokan és sokat írtak, az album füzetecskéjében is, így a műről nem célszerű sokat szólnom, csupán néhány most fontosnak tartott dolgot említek meg.
Előbb még megadom a következő linket is, ahol az előző után váratlanul megint Várjon Dénes szólalt meg, de nem a zongorán, hanem Dévény Annával való kapcsolatáról kezdett beszélni. Erről eszembe jutottak azok a koncertek, ahol Dénes (is) szerepelt a híres gyógytornász-pedagógus szalonjában az öreg zongorán :)
Mert Várjon Dénes ilyen: alázatos és alapos művész, kitűnő szólista és kamarazenész, emberileg is megnyerő, aki minden póztól mentesen csak a tartalmas és jól értelmezett zenét adja - nagy örömünkre. Keller András is beszélt erről a sajtótájékoztatón, hiszen ez a mentalitás nagyban megkönnyítette a lemezfelvételt.
Visszatérve az albumhoz, illetve a C-dúr versenyhez: a bécsi koncertéletbe berobbanó fiatalember, a talán 1798-ban bemutatott műben, 2-3 évvel a B-dúr verseny után már a legjobb mozarti hagyományon is túl akart lépni, amire több dolog is utal. Az ő titáni alkatának itt már pl. az a hangszerösszeállítás felelt meg (fv, üstdob és 2-2 ob, fg, kt, tr és kl.), amit Mozart mindössze egyszer alkalmazott, a 491-es c-moll csúcs versenyműben, amelyet Beethoven is nagyon kedvelt. A hangszínek kellő megválasztása a nagy elődöt is foglalkoztatta, aki a többségében 2-2 oboa és kürt mellé idővel fuvolá(ka)t, fagottot, trombitát és üstdobot is beépített mondanivalója leghatásosabb kifejezésére a vonóskar mellé. A korszerűsített és így fiatalnak számító klarinétot mindössze két további zongoraversenyében alkalmazott (KV 482 és 488), de ezeknél elhagyta az oboát.
Beethoven - a persze korábbi B-dúrtól eltekintve - a többinél kitartott az C-dúr verseny hangszerelésénél, sőt: a 3. és az 5. műnél a fuvolákat is megkettőzte az ércesebb hangzás érdekében. Az egy kivétellel dúr hangnemű darabokhoz tehát megtalálta a legideálisabb hangzást, a finom fafúvosokat (ob, fg) megtámasztotta az élesebb klarinétokkal, és kiemelkedő szerepet is adva a fúvosoknak, köztük a klarinétnak, már a C-dúr zongoraversenyben is.
Ez a darab is még a hosszú mozarti tuttival indul, majd a két világ vetélkedését érezni a dallamaival elkalandozó majd visszatérő jobbkéz és a néha uralkodni vágyó zenekar között. Persze van harmónia is ebben a concertálásban, néha a játszó zongora-balkéz még a karmester szerepét is átveszi a többi szólam irányításában. s mindez annyira varázslatos és új hang, igazi beethovenes örömzeze, főleg a jellegzetesen igen hosszú első tétel utáni méltóságteljes és ugyancsak hosszú largóban, ahol aztán az említett klarinét is érezteti hangjai súlyosságát.
A zárótétel is jellegzetesen beethoveni: a rondóban természetesen már a zongora indít, miként a késői két műben az első tételben is, majd a scherzando előírásnak megfelelően folyik a zene, elbűvölő hangkavalkáddal, csodálatos párbeszéddel, a szólamok egymással ingerkedő játékával, ahol más fúvósok is kiemelt szerepet kapnak a zongora gyöngyöző szólómenetei mellett. A befejezés is fenomenális, a tutti csak egy határozott ponttal vet véget a finoman leálló és halk fúvosokkal kísért zongorajátéknak.
A sok-sok ismert feldolgozás mellett is Várjon Dénesék interpretációja nagyon élvezetes. Mindaz érvényesül, amit említettem, egységes egész a darab értelmezése és megszólaltatása, és ez minden közreműködőt dícsér, a technikai munkatársakat és hátteret is (felvételvezető: Tóth Ibolya, hangmérnök: Bohus János, helyszín: a diósdi Phoenix Studio, 2014 szeptembere és 2015 júniusa között).
Szívesen hallgatnék élő koncertfelvételt velük, ahogy sajnálom, hogy a tavaszi nyilvános előadásukon nem voltam ott a Zeneakadémián.
A zenéről beszélni pedig eléggé kétséges vállalkozás, így legalább mintákból lehet ismerkedni az albummal, majd megvenni karácsonyra vagy más alkalommal. Az ára érdekes: a 8097 Ft helyett csak 8095-öt kell fizetni a kerekítés miatt /egy pl. vásárlása esetén). A 7999 jobbnak látszik :)
Bizos velem van a baj. De engem pl egyáltalán nem érdekelnek Goldmark zongoradarabjai. Ezt nem Hlavacsek miatt momdpm persze, mert ha Kocsissal lenne, akkor sem.
Nem rossz ötlet, hogy "házhoz jön" a lemezreklám. Így a szakértők jobban megszakértik a köznép és a zenei aljanép(=vörösbegy)okulására. Ezt hagyománnyá kellene tenni.
