A vikingek 11.századi Vinlandi kalandja elég jól ismert és nagyjából bizonyítottnak tekinthető. De többek között a polinézekkel, kínaiakkal, japánokkal, írekkel, rómaiakkal, nyugat-afrikaiakkal kapcsolatosan is van olyan gyanú, hogy megelőzték Kolombuszt.
Fürstner doki mindenféle prekolumbián kapcsolatokat vizionált bizonyos indián kultúrák kapcsán, egyiptomit, líbiait , keltibért , keltát, föníciait, tartesszoszit, talán még fekete-afrikait is, ezért őt némi egészséges fenntartással kell kezelni.
Dr. Fürstner László magyar író szerint Gallia vagy Britannia római hódítása után a római uralom elől menekülve egy vagy több kisebb-nagyobb kelta csoport elérte Észak-Amerika keleti partvidékét, valahol a mai USA közép-atlanti partjainál, tehát nagyjából New York, Pennsylvania, New Jersey és Maryland magasságában. Viszonylag rövid idő alatt, de nem teljesen nyom nélkül beolvadtak a helyi indián népességbe.
Erre Fürstner olyan "bizonyítékokat" hoz, hogy egyes keleti partvidéki algankin indián törzsek között kelta eredetű hiedelmek és szokások voltak, illetve hogy néhány keleti algankin nyelvben kelta eredetű jövevényszavak találhatóak.
Mivel nem vagyok sem a kelta, sem a keleti algankin nyelvek szakértője, nem tudok állást foglalni a témában...
A vikingek az európai nagy folyókon is hajóztak. Minden irányban terjeszkedtek, ahol volt mit elvenni, még Bizáncig, és a Földközi tengerig is eljutottak, de ezen célok közé nem tartozott Izland, és Grönland.
A mamutok a füves tundrára voltak kitalálva. Nem szerették az erdős területeket. Nagy tömegű lágyszárú növényzetet fogyasztottak. (Napi 200-300 kg-ot). Az jégkorszak idején az eljegesedés és a tundraövezet határa az 50-55 szélességi kör mentén lehetett. Itt a vegetációs időszak az év háromnegyed részét kitette. A tél rövid volt, amit át kellett vészelni. A szülések tavasszal tőrténtek, hogy megerősödhessenek a borjak. A felmelegedés folyamán egyre északabra húzodott a tundra. Csökkent a vegetációs időszak. A borjak még tél végén megszülettek, és nem tudtak megerősödni a hideg beköszöntéig. Egyre nagyobb volt az elhullás. A felnött egyedeknek is nehezebb lett az egyre hosszabodó téli időszakot átvészelni.
A viking támadások is először a tőlük nyugatra fekvő területek ellen irányultak, mint Anglia, Skócia, Írország, a tengeren ez volt a természetes útirány nekik, plusz délre Oroszország a svédeknek. Északra a sarkvidék volt, keletre meg néptelen erdők, minimális finn népességgel.
"A vikingek esetében adott volt a nyugati terjeszkedés Skandinávia földrajzi fekvése miatt."
Ez így nem fedi a valóságot. Izlandra többnyire menekültek, száműzöttek települtek. Grönlandra és Amerika partjaira azok jutottak el először, akik eltévesztették az irányt.
A vikingek, és a föniciaik között nem lehet párhuzamot vonni. Jelentősen különböztek a céljaik, módszereik, és a gondolkodási módjuk.
Ez valóban így igaz. Két csoportba lehet sorolni az állatok emberi tevékenység következtében törtnő kihalását. Első, amikor közvetlenül, valós, vagy vélt gazdasági érdekből, kedvtelésből levadászták az egyedeket (pl. erszényes farkas), a második, amikor az ember gazdasági tevékenysége során a fajok életterét szüntette meg. Mindkét esetben többnyire intézményesített gazdasági érdek, és a népesség növekedése a fő ok.
Az ősidőkben az ember alacsony egyedszáma, és tevékenységének módja nem volt számottevő az élővilág formálásában, viszont a kihalások akkor is az élettér megszünésére vezethető vissza.
Gondold végig, hogy hol tudnál elképzelni a mai időjárási viszonyok között olyan területet, ami el tudná tartani a hajdani nagytestű növényenők csordáít.
Az a nagy kérdés, hogy miért hajóztak volna nyugatra, amikor az ő tudásuk szerint nem volt ott semmi. A vikingek esetében adott volt a nyugati terjeszkedés Skandinávia földrajzi fekvése miatt.
Amennyiben hitelt adunk Hérodotosznak, (és miért ne tennénk?) akkor valóban körbehajózták Amerikát.
A föniciaiak hajói tökéletesen alkalmasak voltak a nyílt tengeri hajózásra. Azért hajoztak a partok mentén, mert könnyebb volt a tájékozódás, a helyzetük meghatározása. Amióta létezik a tengeri kereskedelem, azóta van kalózkodás is. Ellenük a nyílt víz felé menekültek. Az óceán áthajózásának csak egyik feltétele a megfelelő hajó, a másik fontos dolog a megfelelő tájékozódási képesség, és a tapasztalások rögzítése (térkép készítés). Nem ér semmit az a felfedezés, amit soha senki nem talál meg mégegyszer, és haza is kell találni. A föniciaiak tudtak írni, jól ismerték a csillagok járását (nem volt iránytűjük), térképet tudtak készíteni, ők használták először a hajóikon az orrvitorlát, ami segítette őket a hullámok leküzdésében, valamint megvolt a gazdasági, társadalmi igény a felfedezésre.
Ha valaki átkelt Amerikába Kolombusz előtt, azok nagy valószínüséggel a föniciaiak lehettek.
Ha jól tudom a föníciaiak Afrikát körbehajózták és a mai Szenegál környékére rendszeresen jártak is kereskedni. Viszont a partvonal mentén végighajózni és közbe néhol kikötni nem ugyanaz mint kimerészkedni az Atlanti-óceán kellős közepére. Szóval nemigazán tudom eldönteni egyelőre mit gondoljak erről a témáról.
"Here’s proof that Africans settled in South America long before Columbus’s voyage
Long before Christopher Columbus set out for his first trip to the Americas in 1492, a number of Africans had already made this voyage.
Although the Malians, led by King Abubakari II, made the trip in 1300, archaeologists have found a number of artefacts that indicate that Africans had set foot and lived in South America as far back as 13,000 BC to the 600 AD'
Azért a linkelt cikk nem túl friss. Én a hetekben láttam műsort erről, ha kb. tényként közölték, hogy nem a Clovis kultúra volt az első, hanem annak képviselői csak leszármazottai korábban érkezett lakóknak. Végigvették a bizonyítékokat, és nem nagyon tudtam belekötni, pedig bele szoktam az ilyenekbe, ha vmi "gyanús".
Azért Európában is volt néhány áldozata az embernek, a legjobban az őstulok kiirtását sajnálom, de tulajdonképpen a bölény is majdnem kipusztult, még oroszlán is élt Görögországban és a vadló is kipusztult.
Nem. Ez az elméletet több mint 80 éve találta ki egy elismert botanikus. Azóta akiinduló pont a kontinens őstörténetének kor meghatározásánál.
Az idősebb generáció képviselői nem akarnak tudomást venni azoknak a Dél-Amerikai lelőhelyeknek a koráról, amelyek nem ileszthetők bele az időintervallumba.
