Valakinek van tapasztalata a 24-105 f/4 L II-vel? Nekem volt az első széria és meg voltam elégedve vele, most az érdekelne, hogy van-e akkora különbség a második széria javára, mint mondjuk a 24-70 2.8 esetében volt?
Bocs, hogy a vegen beleugatok, de ekkora gyujtotavolsagnal talan a legkori viszonyok is szamitanak, hiszen amig a feny a temarol az objektivbe uszik, az alatt a vakumnal surubb kozegben szorodik, ergo az 1.44-es becsles az teoretikus maximum, hiszen ugyanazon lekepezeshez a 600-as eseten 1.2x annyit kell a fotonnak utaznia, mint egy 500-as eseten.
Inkabb azert gondolom eletkepesnek ezt a ket egyebkent hasonlo felepitesu objektivet, mert az 500-as kompromisszumok aran hasznalhato kezbol, mig a 600-as mar olyan sulyu, hogy ez kevesse igaz - ergo aki nem csak helyhez kototten fotozik, az szivesebben valasztja a rovidebbet, viszont aki dedikaltan allvanyos fotozashoz keres hosszu lencset, annak a 600-as optimalisabb (es esetleg vesz egy masik objektivet (400/4 DO pl) cserkelni).
1,2 x 1,2 = 1,44 azaz 44%-al nő meg a felbontás, ami terület/darab dimenziójú. A feloldóképesség az 20%-al nő meg, mert az hosszúság/darab dimenziójú.
Az 5Mp-es géphez képest a 20Mp-es gép lapkájának felbontása ugyan 4x-es, de a feloldóképessége az csak 2x-es. Magyarul egy ideális optikájú gépet feltételezve az 5 Mp-hez képest kétszer sűrűbb vonalkázatot tudsz fényképezni a 20Mp-s géppel, nem pedig 4x sűrűbbet. Ennyit ( csak) fejlődött a technika az utóbbi 10 évben.
A DOTméternek mint mértékegységnek, csak a hosszú telék esetén van jelentősége, de ott nagyon. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazon a vázon az olcsó 1200-as jobb, részletesebb képet fog csinálni a TV torony tetején a kismadárról, mint egy igazán jó 600-as, a kép közepét kinagyítva utólag, hogy ugyanakkora legyen a kivágás, mint az 1200-asnál.
Részemről én ezt abbagynám, nem tudom többféle szempontból elmondani a lényeget.
A 600mm-es optika az ugyanolyan távolságban lévő, ugyanakkora céltárgyról kb 20%-al nagyobb oldalhosszúságú képet vetít a lapkára. Csak kb. mert az összefüggés színuszos, de kis szögeknél a színuszos összefüggés közel lineáris. A 20%-ból úgy lett 22%, hogy elütöttem a billentyűzeten és azzal számoltam. A lényeg nem az, hogy 20%, vagy 22%, hanem az, hogy a feloldóképesség növekedése a terület nagyítás négyzetgyöke, ha az optika minden tulajdonsága változatlan marad és csak a gyújtótávolság nő 500mm-ről 600mm-re.
Az egy inch-en belül feloldható vonalak száma fog kb fordítottan arányosan csökkenni a céltárgy távolságának növelésével. Mivel a DOTméter, mint mértéegység az egy inch-en belül feoldható vonalak számának és a méterben kifejezett távolságnak szorzata, ezért a DOTméter mérőszám csak annyit fog változni a távolság növelésével, amennyit az optika feloldó képessége változik az átfókuszálással. Ez egy elméleti maximum érték, amit képközépen kell mérni, mert a gyakorlatban a képsarkokban a különböző hibák miatt az érték jellemzően rosszabb. Minél kiegyenlítettebb az optika erre a tulajdonságra, annál kevésbé romlik a képsakokban a képközéphez képest a számszerű eredmény.
Én egy elméleti számítást vittem végig, ami úgy kezdődött, hogy " ha adott egy ....akkor..." és maradok is az elméletnél. Aki pontos értéket akar tudni, az kirakja a tesztábrát 10m-re, csinál neki egy stabil világítást és lefotózza. Azután a képen megszámolja, hogy a 10m-re kihelyezett céltárgyon, egy inch távolságon belül, hány darab vonalat tud feloldani a gépe. Megszorozza kettővel és azután még tízzel és már van is adat, hogy 10m-ről hány DOTméter a feloldóképesség. 100m-ről kb tizede annyi, vagyis tízszer vastagabb vonalakat fog tudni feloldani, amig 1000m-ről 1/100-da lesz. Közelről nem érdemes, mert a lapka pixelszáma fogja korlátozni az adatot, ugyanis egy jó optika pixelen belülre fog rajzolni.
Nyilvánvalóan nem a feloldóképesség elméletileg csekély különbsége miatt gyártják mind a kettőt. Az érvelésemet arra fejtettem ki, hogy a terület nagyítás 44%-os növekedése a négyzetes összefüggés miatt elméletileg csak 22% feloldóképesség növekedést takar. A két optika között bizonyára más, sokkal meghatározóbb különbség is van. A többi szám elemi matematikával adódik.
Én ezt nem fogalmaznám így, mert félreértésekre adhat okot. A fényképezett céltárgy telülete a leképezési felületen nő meg 44%-al. A feloldó képesség csak 22%-al nő meg.
Tehát ha az 500-as al 10m ről pl. 2000 DOTméter volt a feloldóképesség, akkor a 600-as al 2440 DOTméter lesz. Tehát ugyanannyi, mintha 8Mp-s érzékelőről tért volna át 11.52Mp-s lapkára.
Kiállítóteremben fekete-fehér, A3 méretű nyomaton szeretném látni. 3D-s mikrokontrasztos hatással a fő témát, nagy dinamikatartománnyal a képet összességében. Pl. portrén, épületfotón.
Mindezt gondolom egy Leica M digivel és egy Summilux 50/0,95-el viszonylag egyszerű elérni, de állítgassa kézzel az élességet aki akarja :)
Kicsit kotortam, és a Te gondolataidra is bólintva azt látom, hogy ár/értékben egész jó meg lehet mindezt valósítani egy Sigma art 35/50/85-1.4-es valamelyikével, és egy használt Canon 1Ds M3-al. És lesz vas és üveg és egyéb fíling is. Mit gondolsz?
Konkréten mire akarod használni? Mit értesz a képminőség alatt? Az arckönyvön akarod látni a képeket, egy újság hasábjain, egy kiállítóteremben A3-ban vagy egy órásplakáton, durva háttérelmosást akarsz vagy megelégszel az átlagossal, pixelbúbolni akarsz vagy fotózni stb.?
Ennek függvényében lehet eldönteni "mi éri meg jobban". A fentiek tudata nélkül, saját magamnak FF (5d mk2/6d)+85/1,4-t választanék- az általam használt környezetben a 7d mk2 ficsőrjei feleslegesek, a dinamikatartománya, zajtűrése egyéb fontos jellemzői meg nem fejlődtek a rakétatechnika mértékével (az elődhöz képest 1/3 - 2/3 Fé-nyi javulás tapasztalható)
Btw. 2 különböző rendszer fenntartása tényleg felesleges.
ok sejtettem, de szegény ember vízzel főz alapon, nem vennék ujjat ha nem muszáj ill ezek vannak szépek megkíméltek és jól működnek. a méret nem zavar, van benne anyag érzetem van:)
Szerintem 14-40-es és 42-150 obik nem léteznek. Csak 14-42 és 40-150 :)
A 14-45-ös obi kicsit gyengécske volt, de az általad említetteket nyugodtan be lehet vállalni. A m4/3-os alteregójuk sem jobb véleményem szerint. De tudni kell, hogy ezek a legolcsóbb KIT obik, emmek megfelelően kell elvárásainknak is hozzá alkalmazkodni.
Nekem is E-M10 ll van. Általában m4/3-os obikkal, de azért van egy sima 4/3-os 700-300 obim is gyári adapterrel. Ez amúgy is egy meglehetősen nagy méretű, de egyáltalán nem zavaró. Amatőr szinten, megint csak általában, nemigen van lényegi eltérés a képminőségben. Persze itt is ott is vannak gyengébb és jobban sikerült obik. (nem írtad meg milyen obiról van sző)
Az 1,6-os szorzó miatt gondoltam. Telénél előny az APS-C, de portrénál a kisebb mélységélesség miatt valóban a FF. Az egyiket nagyobb telével, a másikat fényerősebb obival korrigálni tudod. Azért írtam, hogy inkább mII-es 7D, mert tecnikailag sokkal többet tud mint az öddé.
Azért nem mozdulok, mert megszoktam a "vasat" és az "üveget" :) Meg az érzést. A gyengülő szemem miatt a miniatürizált, képernyős keresők meg egyáltalán nem jöttek be. A MILC-ekhez gyártott objektívek meg nemhogy olcsóbbak lettek volna (pedig az lett volna a várható), hanem sokkal drágábbak, mint egy tükörreflexes objektívei. Szóval számomra csalódás volt ez a vonal.
Így marad a sima kereső piros pontocskákkal, és jó üvegekkel.
