Egy kicsit részletesebben, magyarázattal...
"Kr.u. 796
ADRIÁN pápa 795 december 25-én halt meg. A frank évkönyvek szerint Erich friauli herceg kiküldötte embereit a szláv Voinimirrel a pannon tartományokba és kifosztotta az avarok nemzetségének hosszú idők óta zavartalan nyugalomban élő ringjét. A győztes herceg Károlyhoz, király urunkhoz az aacheni palotába küldötte a kincset, amelyet az egykori avar királyok (regum) nagy gazdagodása évszázadok folyamán halmozott fel.
A Laureshamenses évkönyv szerint az avarok országrészéből nagy mennyiségű kincs érkezett.
Nagyon hihetetlennek tűnő a történet, hogy egy friauli herceg kiküldött emberei csak úgy kifosztják a Tudun ringjét, persze csak akkor, ha nem figyelünk az előzményekre és a folytatásra…
Az előző évben a Tudun követei Károlynál az alávetésről, a kereszténység felvételéről tárgyaltak, (feltételezhetően a kincsek beígérésével) majd a közvetlen folytatásban ezt olvashatjuk;
„Ugyanebben az évben a Tudun ígérete szerint az avarok nagy részével a királyhoz jött, s magát népével és hazájával (országrésze a Morva-Enns folyó vidéke) a király hatalma alá adta. Maga és népe megkeresztelkedett, és megtisztelően ajándékokkal elhalmozva hazatért.”
Minimális logikával rá lehet jönni, a Tudun nem blöffölt, előre elküldte a kincset, amelynek elképesztő mennyiségétől Európában harmadára zuhant az arany és ezüst ára. Voinimir a Tudun bizalmasa lehetett, aki biztosította csapataival a kincs célba juttatását, amely nem is lehetett olyan túl egyszerű a korabeli viszonyok között.
Nem délibábos ábrándozás arra gondolni, hogy a Tudunnak meghatalmazása volt az új kagántól arra, hogy hasonló feltételekkel megadják magukat a frankoknak. Legalábbis az év további eseményei ezt támasztják alá.
„A király, miután összegyűjtötte hadait, Szászországba ment, fiát, Pippint pedig a pannon tartományokba küldte egy sereggel.”
Pippin nyáron a Duna jobb partján tábort ütött, ott megjelent előtte az új kagán, annak felesége a Katun, valamint a tarkán és más hun előkelő, akik ünnepélyesen békét kértek. Ezt követően a kagán meghívta Pippint a kagáni székhelyre, aki valószínű reszkető lábbal, de elfogadta a meghívást. Pippint gazdagon megajándékozták, és békében távozott.
Aachenben a Szászországból visszatérő Károly boldogan pillantotta meg fiát, Pippint, aki Pannóniából jött vissza, és a kagáni kincs maradék részét elhozta.
Ezek alapján bátran megállapíthatjuk, hogy a hunok nem pusztultak el harcokban, nem haltak ki nem pusztította el őket járvány, vagy dögvész ellentétben Nagy Károly lovaival…
Ideiglenesen meghódoltak, és a kereszténység felvételét ígérték Nagy Károlynak. Ennek ellenőrzését a frankok bajor prefektusokra bízták.