Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nevetséges módon egy-két western, a klasszikusokból. Az egyes számú kedvenc a Délidőben, a kettes meg a Hét mesterlövész. A harmadik pedig a Hatosfogat. Az utóbbi húsz évben forgatottakat viszont erősen túlzónak érzem. A spagetti westernek igen szórakoztatóak, de enyhén szólva is irreálisak. Azért megnéztem mind a Keomát, mind az Ezüstnyereg címűt. Legenda ide vagy oda, a Volt egyszer egy vadnyugatot sem kedvelem.
A musicalokból a Hair-t többször is láttam, de főleg a barátnőm kedvéért, aki rajongott érte. A Jézus Krisztus szupersztár már megint nagyon amerikaiasnak tűnt számomra. A West Side story éppúgy "utánérzés", mint pl. a Ragtime. Enyhítő körülmény, hogy mindketten a legjobb helyről merítettek. Hiába, lopni csak értéket érdemes!
Utánanéztem, és látom, hogy ez egy trilógia. A Viking visszatér nem jó? A hajózás története miatt, talán érdekelné is a téma. Na meg most láttuk az Így neveld a sárkányodat :-))
Erre nem emlékszem, negyven éve sem hoztak lázba az eposzok, a Kalevala különösen nem. Szeretném szeretni őket, de nem megy :-(( Bár, hallgatni még csak-csak, és most kezd is derengeni valami...
Nemrég hallottam a Mikszáth Kálmán Kis prímás c. kisregényéből készült rádiójátékot, ami nagyon kedves emlékem. El is határoztam, hogy a kicsimnek fogok majd Mikszáthot olvasni. És most eszembe jutott egy másik nagyon kedves gyermekkori rádiósemlék, az Egy komisz kölök naplója Van aki emlékszik rá?
Aki disznók közé keveredik, megeszik a korpákok:-))
És mi a-az egy-két kedvenc? Nekem most így hirtelen ezek jutnak eszembe: Édentől keletre, West-side story, A vágy villamosa, Keresztapa I.,(Ó Mike!) Szelíd motorosok,
Ha már szó esett rádióról: kb. negyven éve volt egy érdekes vállalkozásuk: szinte az összes eposzt leadták. Volt egy beszélő, a párbeszédeket meg színészek mondták. Arra emlékszem, hogy a Toldiban Sinkovits Imre volt a címszereplő, az Iliászban és az Odüsszeában meg a narrátor. Az is biztos, hogy Zeusz Bessenyei Ferenc volt, ami az ő hangjával igazán érthető. Azért a nagy kedvencem ilyen formában a Kalevala. Ott Bessenyei Vejnemöjnent alakította.
Most már én sem nagyon rajongok az amerikai filmekért. Egy időben rengeteget láttam, úgyhogy mostanra már legtöbbször nemcsak a dramaturgiai fordulatokat sejtem előre, de legtöbbször még a kameraállást is. Azért ebben a műfajban is van egy-két nagy kedvencem, de azok sem a legfrissebb termésből valók. igaz, azokat nem is nagoyn ismerem.
A sci-fi műfaj csúcsteljesítményeit én is, a mostanában divatos irányzatokért nem rajongok, pl. a kyber-punk irányzatot ki nem állhatom, szerencsére nem kötelező elolvasni.
Utálatos szokása ez az Amcsiknak. Van egy remek film, de nekik újra le kell forgatni a saját szája ízük szerint. Amennyire imádtam őket régen, most annyira elfogultan utálom őket Tudom, mindkettő helytelen :-((
Csak tengjél túl nyugodtan, azt is szabad. Nemcsak nekem :-))
Szia! Mostanában velem is gyakran előfordul, hogy csendre vágyom, és az is, hogy beszédre. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy megszűnt a Petőfi. (Számomra megszűnt) Mind zeneileg, mind prózai műsorait tekintve pótolhatatlan veszteség:-(( Annyi zenei adó van, mindenféle műfajban, most van eggyel több. Korábban egyedülálló volt, most csak egy a sok közül.
Tényleg jó lehetett a Brasbound kapitány. Ilyen főszereplőkkel egy közepes darab is emlékezetes lehet. Hát még egy jó.
Nekem a tévés színházi emlékeim közül kettő emelkedik ki. Az egyik a III. Richárd Haumannal, a másik pedig A kertész kutyája. Itt senkire nem emlékszem, maga a darab volt katartikus élmény. Asszem magamra ismertem, azért :-))
A Bunkerről nekem is nagyon jó emlékeim vannak. Azt nem is tudtam, vagy legalább is már nem emlékszem rá, hogy Zsoldos Péter írta a forgatókönyvét, sőt egyáltalán nem ismerem a Sci-fi írói munkásságát. A műfajt különben nagyon szeretem.
A kereső segítségét kértem, mi az a Quaeke: három dimenziós lövöldözős játék. Ó borzalom!
Erről jut eszembe egy élmény: „Tegnap jött egy Emil: Lövészet - munkahelyi stressz levezetésére. Elég sematikus a grafika, de mégiscsak emberek jönnek mennek, és folyik a piros vér.
Az a fajta játék, amitől tiltottam a gyereket, magam pedig még soha nem találkoztam ilyennel.(Utoljára kb. húsz éve lövöldöztem, csészealjakra.) Döbbenetes élmény volt: nagyon élveztem, és elkezdtem utálni „azokat” akik megmenekültek, és persze a jobbik énem közben szégyellte magát.
Nagyon tanulságos élmény volt. Főleg most, a Sophie után…” (Sophie választása)
Ez a tegnap kb. egy éve volt. Pár nap múlva kitöröltem.
Van-e ennek kultúrája? Szerinted?
Na akkor még egy zsidó vicc(?) egy másik fórum azonos című topikjából:
A háború végén nem igazolják Kohn politikai feddhetetlenségét, ugyanis 1944 őszén látták őt a Duna-parton két nyilas társaságában.
Ha már ennyire túltengek akkor elmondom, mi a legkedvesebb filmem. Az Egy ember az örökkévalóságnak, ami Thomas Moore életéről szól, és az angolok kitűnően vitték filmre az eredetileg színpadi művet. Láttam az amerikai feldolgozását is, de az kissé túl amerikai. Legalábbis nekem! Egyszóval: Brrr!
Sajna, én is kb. egy éve voltam színházban utoljára, Molnár Ferenctől a Testőrt néztem meg. Ki voltam éhezve a szellemes párbeszédekre, és a jól szerkesztett jelenetekre egyaránt. Nem is kellett csalódnom!
Kicsit meglepődtem, mennyi tinédzser ült a nézőtéren, még jobban azért, mert tökéletesen "vették az adást" és értették még a legdiszkrétebb és legfinomabb poént is. Igaz, a kitünő színészi játék ezt nagyon elősegítette.
Az túlzás, hogy semmilyen zenét nem szeretek, pl. az Adagiot vagy Bachtól az Air-t szívesen meghallgatom, a hangulatomtól fűggően egyebeket is, az operettől a régi Metró-Illés-Omega számokig. De csak zenehallgatás kedvéért nem nyitom ki a rádiót, és nem veszek CD-t sem. Ha valamit dolgozok otthon, általában rádiózom közben, de inkább prózát hallgatok.
A Brasbound kapitány megtérésében a két főszerepet Vass Éva, illetve Gábor Miklós játszotta. Talán azért tetszett annyira, mert a főhősnője nagyon imponált nekem! Olyan nő volt, akit egy másik nő is meg tud szeretni. Nem szívtipró vamp, hanem kellemes-szellemes egyéniség. A címszereplő kapitány a hősnő nagybátyján, az államügyészen akar bosszút állni. Erre volt egy igen jó mondata: Tudja, ha valaki nemcsak gonosz, de évi ezer fontot kap azért, hogy gonosz legyen...
Pár éve az MTV2 rendszeresen leadta a legnagyobb színházi élményeimet, pl. a Mózest, vagy a Czillei és a Hunyadiakat. Azért nem említettem ezeket az elődásokat, mert ezek ismertebbek, gondoltam előbb-utóbb csak szóba kerül!
Most viszont ismétlik a Bunkert, ma lesz az utolsó része. Azért nézem, mert a forgatókönyvét Zsoldos Péter írta, az, aki szerintem a legjobb magyar sci-fi regényeket is. Ahogy ezt a filmet elnézem, nem is kissé látott a jövőbe, ráadásul elképesztően jó a szereposztás!
Csak semmi bocs :-)) Hát ezt várom, hosszas beszámolókat mindenféle élményről! Ha már nekem kevés jut mostanában (kivéve ugye ezt a hétvégét) legalább mások élményeinek szeretnék kicsit részese lenni. Mint egy vámpír :-)) Na meg információra is vágyom.
Úgy vagyok ezzel, mint a szexszel. Ha már nem csinálom, legalább beszéljünk róla:-))
Én egy kicsit sznob vagyok, ezért elég jól tűröm az unalmat is, ha azt gyanítom, hogy csak azért unom, mert még kevés vagyok hozzá.
Két nagyon régi, de maradandó mozi élményem van ezzel kapcsolatban: A Ludwig, (Visconti). és a Suttogások és sikolyok (Bergman) Előbbit azóta sem láttam, utóbbihoz sikerült felnőni, másodszorra már nem untam Bergmanba pedig kifejezetten beleszerettem.
Művészet az ami örömet okoz…Nem rossz definíció, de nekem az is fontos, hogy…jaj, hogy fogalmazzam meg, hogy ne csengjen idétlenül. Szóval én segítséget is várok tőle. Jobban megérteni a világot, az embereket, magamat, az élet célját és értelmét…Erre egy jó vicc is alkalmas lehet.
Tényleg, vicceket is lehet ide írni. Mindent lehet :-)) Az egyik kedvencem:
Ortodox zsidó fiatalember készül az esküvõjére. Megkérdezi a rabbit: - Rabbi, igaz, hogy tilos az esküvõn a férfiaknak a nõkkel táncolni? - Igen, mert ha együtt táncolnának, az kísértésbe viheti õket. - Én sem táncolhatok a saját feleségemmel? - Nem - mondja a rabbi. - És mi a helyzet a szexszel a nászéjszakán? Azt szabad? - Hát persze, a házasság célja az utódok nemzése. - Mindenféle pózban? - Hát persze! - Úgy is, hogy a nõ van felül? - Persze, miért ne? - Teljesen meztelenül is szabad? - Természetesen! - Még az asztalon is? - Miért ne? - És állva? - Ó, NEM, azt nem szabad! - Miért nem? - Mert az tánchoz vezethet...
tegnap este voltunk Dumaszinházon (New Orleans Pub) fellépet hajdú balázs (aki kicsit felgyorsult, javára), Bellus István (aki már nem csak miskolci sztorikat nyom) KAP (szenzációs volt) és a torokfájós Badar, aki jó volt, csak több mint egy órán át nyomta, 11 után lett vége. A tatárbifsztek is elég jó. Sokat nevettem.
Legutóbbi színház élményeim (bérlet) - Mindent anyámról - Pesti - annak ellenére hogy alapból még bírom is Almodovart, ezt a darabot nem tudtam végignézni, szünetben elszivárogtam. Egyrészt baromi hosszú - és a színház nem légkondis, majd megfőttem - másrészt nem voltam túl toleráns hangulatban a kurva, apáca, transzvesztita (ebből doszt volt) stb. világ nézéséhez. Szórakozni szerettem volna (bármit jelentsen is ez) s enm jött be. A rendező munkáit sem szerettem eddig, utána sem leszek nagy rajongója. Talán nem értem meg eléggé a "művészetet". Bár nekem az a művészet, ami örömet okoz. pont.
BEZZEG A CSAJÁNAK! Színésznőként nem voltam sosem oda Eszenyiért, de rendezőként baromi jó, most is az volt! A "hegedűs a háztetőn" ment, s az előző darabbal ellentétben nem akartam elmenni sem, mert úgy gondoltam a könyökömön jön ki. S az előző darabbal ellentétben: baromi jó volt! Reviczky vicces volt a FIDESZ reklám után nagyszakállú zsidóként, de hamar feledtem. Halázs Judittal nagyon jó párt alkottak. Kovács Patrícia (stipistopi reklámlány) megjelenése nekem meglepetés volt, de szeretem őt, így ő is dobott nekem a darabon. EBBEN a szereposztásban - bárkinek ajánlom!
Semmilyen zenét nem szeretsz? Annyiféle van! Egyik sem okoz élvezetet? Az nem baj, ha nem értesz hozzá.
Én sem úgy születtem, hogy szerettem a komolyzenét. Sőőőőt!! Mikor Pécsen kollégista voltam, több rettenetes élményem is fűződött koncerthez, operához. Aztán lassan-lassan kinyílt rá a fülem.
A színház nagyon is idetartozik :-)) Harminc éve még Kaposváron laktam, és talán abban az időben látta a Cyranót, Helyey Lászlóval, ami az első nagy színházi élményem volt.
Mesélj nekünk arról az előadásról! Mire emlékszel? Kik játszottak benne?
Abban nem vagyok biztos, hogy az, ami nekem harminc éve nagy élmény volt, most is az lenne. Van ami igen, és van ami nem. Az a Cyranó előadás valszeg az igen kategóriába tartozik.
Akkoriban nagyon sok színházi előadásról készült tévéfelvétel. Megvannak vajon még? Digitalizálták őket?
A rádióban rengeteg régi felvételt lehet hallani, színházi előadásokat is. Nemrég volt pl. a Fösvény.
Tegnap megírtam a Zeneakadémiával kapcsolatban felmerült aggályainkat a barátnőmnek, akivel együtt megyünk. Érdekes, hogy neki sem ütött szöget eddig a fejébe, pedig mint írta, a fia ott volt a búcsúkoncerten:-)) Azt ígérte, hogy tudakozódik, és szól ha 1000 százalékost tud a helyszínről. Mert valahol csak lesz :-))
Most hétvégén remélhetően több élményben lesz részem, mint az elmúlt 15 év egy átlagos évében. A helyzet annyiban javult, hogy a 14 éves nagyfiammal már tudunk olyan közös programokat szervezni, amik nekem is igazi felnőtt élmények. Bár én a gyerekeknek való koncerteket, bábszínházi előadásokat is nagyon élveztem, de azért mégis volt némi hiányérzetem. Vasárnap az Új színházban az Ahogy tetsziket nézzük. Vadiúj előadás, ma lesz a bemutatója. Eredetileg a Fösvényt néztük ki, de abban nem játszik a közös kedvencünk, Gáspár Sándor, ebben pedig igen. Én még a Katona József színházból „ismerem”, és már akkor is nagyon szerettem. Annyira jó volt újra látni. (Szentivánéji álom, Még egyszer hátulról) Igaz már nem annyira jóképű, (ez a része mondjuk sosem érdekelt) de most még jobb színész.
Az élményről jut eszembe: először az élményfürdő címet szántam a topiknak, és bár a címe más lett, de a célja maradt. Szóval leginkább azt szeretném ha sok-sok élménybeszámolót olvashatnánk itt. Bármilyen élményt. És a rossz élményeket sem zárnám ki. Mert az úgy van, ha a jó élményt megosztjuk akkor az még nagyobb lesz, ha a rosszat, akkor az könnyebbedik. Nincs erre valami jól hangzó idézet?
Sajna, igen jólfejlett botfülem van! Viszont azt hiszem, a színház is ide tartozik. Kiváncsi lennék, látta-e valaki egy régi kedvencemet. A Madách színházban játszottak kb. 30 évvel ezelőtt Brasbound kapitány megtérése címmel egy darabot, talán G. B. Shaw írta. Látta-e valaki, és ha igen, mi a véleménye róla? Az, hogy ennyi idő után is eszembe jut, biztos azt jelenti, hogy nemcsak akkor tetszett, hanem mostanában is megnézném, már ha lehetne!
