Keresés

Majd amikor megmutat magadnak a Lélek

És amikor elkezded ezért a társaságát keresni

És azon leszel, hogy minél közelebb kerülj Hozzá, és Benne maradj

Először is mondj el egy imát, és megtudod, az imával Benne maradsz

Majd kezd el keresni az akaratát benned, és próbálj igazodni az akaratához

Nem úgy, mint akit csak terelnek, hanem úgy, mint aki töpreng, és megfontol, majd dönt

És ne feledd a halál is gondolattal kezdődik, és az élet is gondolattal kezdődik

A szív egy tükör, a gondolat pedig szükséges az akarathoz

A szív kinyilatkoztat, és az értelem megért

De mivel a gondolat sem máshonnét indul, mint a szív felismeréséből, ezért alázd meg magadat

És mivel nem csak az van, hogy hozzá közelebb megyek, hanem az is van, hogy ami távol tart, azt elvetem, ezért szabadulj meg azoktól a bűnbánatban

És máshogy nézd, és máshogy nézd magadat

Mert amikor a szeretete tart az ölelésében, akkor amit cselekszel tisztát, abban az Ő szeretete a cselekvő

Hanem amikor eltakarja a szeretetét tőled, azt azért teszi, hogy már ne csak a szeretetében cselekedj, hanem építsd fel a szeretetedet cselekvővé

Az pedig ott kezdődik a lemondásban

Hogy már ne csak az alkalmas időben, hanem az alkalmatlanban is választhasd a tisztát magadnak

Abban leszel képes ledönteni a hegyeket

És az akkor válik könnyebbé a számodra, ha megérted az áldozat értékét

És ha felvállalod az áldozatot, tedd könnyebbé a számodra, hogy kialakítod azt a rendet, ami képes megtartani

Jött egy szántó vető ember, és előkészítette a földet, majd magot ültetett bele

Az ültetése kihajtott, de a konkoly is felütötte a fejét

Hagyta a konkolyt is, nehogy a vetése is kárt szenvedjen, amikor kiszedi a konkolyt

Te vagy aki előkészítette a földet, majd magot ültettél bele a Szavaddal

És Lelked a sarló, amelyik arat

A munkások meg mi vagyunk, amikor a Szavadat hirdetjük

És mi vagyunk azok is, akik szabadjára hagyták a vetést, és kihajthatott a konkoly

A konkoly meg nem más, mint az a sötétség, amit föld gyönyörei keltenek az elhitetéssel, és mint egy célt hirdetik saját magukat

Ugyan azt gondolnánk, hogy jön a gazda, hogy mindent helyre rakjon

De azt nem teszi a saját kezével, mert ahhoz, hogy bőséges és áldásos legyen a termés, érte nem teheti

Hanem munkásokat fogad, hogy megvilágosítsa a Szava értelmét

Hogy ne kijelentsen, hanem mérlegeljünk és döntsünk

Amikor meg megtörténik az aratás, összeszedi a konkolyt, és elégeti, nehogy a magja a földben maradjon

Az Istent megalkotott egy eszmét, hogy gyermekei is azon legyenek, hogy eszméket alkossanak

Hogy felismerjék a teremtés örömeit

Van egy rész benned, ami visszatart a megismeréstől, és az te vagy

És van benned egy rész, amelyik meg akar ismerni, az pedig az, aki nem vagy

Igen, valóban azzal kezdődik a felismerésed, hogy a világosságában meglátod magadat is annak, aki vagy

Szava olyan világosság, ami a vakot is látóvá teszi

És önmagát adja segítségül az Eucharisztiában, akit vehetsz, és akit az angyalok is vennének, ha tehetnék

Előtted az ígérete, amit pedig megtart az, Aki hűséges

Ha Hozzá mész, hozzád jön

Amilyen közel mész Hozzá, olyan közel jön hozzád

A szív egyszerűségében

Az akaratának felismerésében, és lábnyomaiba lépéseddel

Ezért nem mondhatod, hogy nem tudtam, nem voltam képes

Hanem vedd fontolóra azt, amikor azt mondja, az akaratodat nézem

Van egy rész, ami a haladásodban tőled való, és amikor haladsz, akkor lép melléd, hogy segítsen

Hogy a szolgálat visz be Fiad örömébe, az nyilvánvaló

Csakhogy a föld is szolgál

De nem úgy, mint az égbe kívánkozó

Hanem haszonért

És mögötte ott van az önmagának szolgáló akarat

És mikor még a föld gondolata nem ölt testet

Még meg is botránkozik a gondolaton

De amint hasznot lát, felrúgja a hűséget

És arra törekszik, hogy kihasználjon

Mi tovább, hogy szolgálatába hajtson

Örömöket keres, és békét vár, de abban a szolgálatban nincs béke

Könnyű utat keres a szélesben, de majd nehezet és kacskaringósat talál

Aki meg rálép a keskeny ösvényre, hiszen elkezdett lemondani

Ő a könnyű és békés útra tér, arcát felderíti az, Akit követ

Ugyan a tettek tanúsítanak egyik, és a másik irányban is, de valójában azok nem mások, mint gondolatok, és eszmék, és az abból kiinduló akarat

És már közeleg az ideje, hogy akit előre küldtél, mögötte feltűnjél

És ezért hagyj fel a magad gúnyolódásával, mikor ítéletet alkotsz

Hogy elkezdj a saját  gondolataidon töprengeni

Hogy be tudd engedni magadhoz a bölcsesség gondolatait, a magad megalázásával

És az sokkal jobb, amikor magadat meghajtod, mintha az hajt meg, amit másoknak alkotsz

Ugyan még az „ó” az, ami befogad

De az új már előreküldte az eszméit

És be kell látnom, hogy bolond lennék egy ínséges kunyhóban megmaradni, mikor átköltözhetnék, egy kényelmes, és komfortos házba

Ugyan nem gondolkozol arról a kerítésről, amivel körülvetted magadat, és amit megpróbálsz nem átlépni, miért is keresnél egy szűkebb térre szorító kerítést?

Teret próbálsz tartani a szereteted mértéke szerint

De mivel aki gyűlöl, annak a gyűlölet a szeretete, és nem tud arról, ezért ezt kívülről tekintve nem gondolhatod, hogy a magad szeretetét meglátod olyannak, amilyen

Mert ugyan meglátod a szűk ösvényt, aminek Jézus Tanítása ad keretet, de mivel magadat sem látod, ezért nincs is indíttatásod arra, hogy változtass a sorsodon

Most még úgy tűnik, hogy a Tanítások pálcával terelnek

De a megismerésben azt találod, hogy vonzanak, és az nagy egymással szemben álló kettő

És megmozdítanak a Tanítások vonzásban, szolgálatra meghívva téged

És minden eddigi életeddel ellentétben azt találod, hogy az jó

A pálca meg nem más, azt teszi rád, amit adtál, kapd azt

És amikor szolgálsz, akkor is azt mondja, szolgáltál, én is szolgállak téged

És az abban teljesedik be, ami egyet adtam, azért már a Földön tízet kapok, és az égben százat

És annak a mérése össze van kötve a gondolatoddal

Ha ugyan a kezed ad, számítva a jövedelemre, miközben sajnálod magadat, nem nyersz el semmit

És hogy együtt járjon a tisztaságban a gondolatod is a tisztasággal, faraghatsz eleget magadon

És nem is megy az egyedül

Elmélkedjétek át Izajás 54,5. versét!

"Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed,
a Seregek Ura a neve."

Mint ahogy méltó a munkás a bérére, úgy méltó az áldozati Bárány a hálaénekünkre

És pont ezzel vagyunk bajban, mert az ott van a megismerésben

Az meg akkor kezdődhet bennem, amikor meghajtom magamat

És nem mondhatom, hogy sokat kér, amikor megismerést kér

Garassal fizetem ki az aranytömböket

Ugyan meg akarok ismerni, de úgy gondolom, hogy az értelmemmel

Azt mondja, ismerjem meg a tetteimmel

És valóban úgy van, hogy az értelmem értetlen

És magamnak sem akarom megvallani a felismerésem, hogy úgy is mondhatom, a barátságomat kéri és a hűségemet

Mert abban ott van, hogy mit nem tettem

És amikor megértek, a tetteim még mindig lemaradnak

Mint aki borsót fejt, és az első hüvőknél abbahagyja, hogy elég lesz az a levesbe

Akarnám is, de nem azon az áron, amit kér

Pedig csak abban a fizetségben tör fel a hála bennem

Barátságban és hűségben

Belépnék abba a szentélybe, de oda van írva, csak a tisztaság tetteivel léphetsz be a szentélybe

Megvizsgáltad a Tízparancsolatot, persze, hogy vizsgáltad

De most ne úgy vizsgáld, hanem néz felülről rá

Tíz egészen rövid, és nagy szabadságot adó parancsolat

Ahol mindenkit arra vesz rá, hogy belül vizsgáljon, a szívébe tekintve vizsgáljon

És mit hozott Jézus, a szeretet rövid parancsát

Nyilvánvaló, hogy szükségesek az emberi törvények

De azt rosszul gondolod, hogyha azok minél szigorúbbak, annál jobban beteljesítik a céljukat

Mert az nem azt hozza, hogy betartsam, hanem hogy megtaláljam a kiskapukat, és nem ösztönöz arra, hogy belülről ösztönözve betartsam, egyedül a betű próbál az igazsághoz ragaszkodni, akire vonatkozik, az nem fog megváltozni

Így csak azok az emberi törvények működhetnek a rendeltetésük szerint, amelyek egyszerűek, és szabadságot hagynak

Hogy eljussak arra a pontra, hogy nem a betű kényszerít, hanem magam akarom betartani

És ez nem az emberi törvényekről szól, hanem felismertet a szabadságodra

És ugyan van-e szigorúbb törvény a szeretet rövid parancsánál? – nem találsz olyat

És találsz-e szelídebb parancsot a szeretet parancsánál? – nem találsz szelídebbet

És arra ösztönöz, hogy megéljem

És hálás leszek érte, amint elkezdem megélni

Ha arra vágyakozom, hogy majd a túlvilágon azt kapjam, amit itt meg nem szereztem, akkor rosszul vágyakozom

Hanem ha az örök élet aranyát gyűjtöm a Földön, akkor lesz bőségesen fizetőeszközöm odaát

És egy röpke óra alatt többet nyerhetek el itt, mint odaát ezer évek alatt

Amint itt döntök, majd cselekszek, abban van a reményem

Amit elnyerek a kicsiben az lesz majd a sorsom

És ha nem szereztem semmit, akkor már az ezer év csak egy pont lesz a szenvedésem idejében

Ki mint érdemli, annyit szerez

És amit nem vihetek magammal, annak is csak annyi lesz az értéke

És hogy elmész az Istenhez, az abban van, hogy amint cselekszel a testvéreddel, azt végzed az Istennel

És abban hiába reménykedsz, hogy két arcodat mutathatod, mert csak egyet enged maga elé

Hogy magán, azt nem tudom milyen

De hogy társas az bizonyos 

Gyere békével 

Elnézést, hadd kérdezzem meg tőled, ez magántopik?

Mert abban az esetben nekem nem szabad ide írni.

Ugyan sokszor megkerestek téged gondolatok a szeretetről, de abban maradtál, amit gondolsz

És egy láthatatlan fonallal összekötöd a szereteted fogalmát a birtokoddal, aminek meg nincs köze a szeretethez

És egy láthatatlan fonallal összekötöd azzal, amit érzel, amit szeretetedként élsz meg

Pedig a szeretet ott kezdődik ahol a tevékenység, és ott tökéletesedik, ahol a szolgálat

És bár ott vagy, hogy azt érzed, amiben mások szolgálnak

És valójában azt adhatod, amint szolgálsz

És bármennyire nem szereted hallani, de a lemondás az a szeretet

Amikor a másikat magad elé helyezed

És amit végképp nem akarsz meghallani, avval teheted tökéletessé a szeretetedet, ha Isten rád vonatkozó akaratába helyezkedsz

Ami pedig engedelmesség

És azt sem akarod meghallani, hogy ott van a szabadság, ahol a szeretet

Azaz az engedelmességben léphetsz be a szabadságba

Ami pedig átgondolás, és döntés

Az alázat magához vonzza az életet

A gőg elszórja, és elpazarolja az életet, megoszt

Az élet tevékenységbe, és szolgálatba emel

A gőg lelassít, és elálmosít a jóra

A következménye a jóra való restség

Az égben mindenki szolgál, és abban lesz boldog, minél többet szolgál

Aki tevékeny, az meglát, aki szolgál, az megért

A bölcsesség meglátja Isten útjait, és türelmes, hogy kitudódjanak az útjai

Amint a gőgnek nem marad más választása, minthogy rácsodálkozzon az alázatra

És kérdések ébredjenek benne

Várná a haragvó Istent, ehelyett a szelíd Isten azt mondja: vagyok

A Teremtő Ádámnak és Évának egy tiltást adott

És abban van egy hordozott üzenet a számunkra

Mert amint kimondta a teremtésre, hogy legyen, visszalépett, hogy már ne az történjen, hogy rámondja a legyen-t, hanem a teremtmény maga döntsön

És nyilvánvalóan az ég nem alkalmas arra, hogy épüljünk, hiszen akkor ott áll minden előttünk nyilvánvalóan

Hanem a Föld az alkalmas hely arra, hogy elénk kerüljenek a tiltások, és a megengedések, és azok következményei

És emlékeket sem vihetünk magunkkal a Földre, mert azok is nyilvánvalóvá tennék a döntéseink értelmét

Hanem csakis Tanításokban történhet meg, hogy felismerjük az értékeket, és az értéktelenségeket

És az sem véletlen, hogy a szívünknek adtad mérlegelés, és a felismerés képességét

Tanítások nélkül is megvan a lehetősége a felismeréseknek, de csakis nagy fájdalmakban

A tanításokban meg annak, aki felvállalja az engedelmességet, neki vonzásokban

Akik meg félvállról veszik a Tanításokat, hogy elkerülhessék a szenvedéseket, amit maguknak okoznak, nekik ott vannak a tanúságaik az engedelmeseknek, akik a szentek

Akiknek a tanúsága abban áll, fogadjátok be a Legszentebb Szavát, és megtapasztaljátok a szeretetét, ami önmagában több mindennél, és ami a jelenléte, és ami a felismerésünk

Hogy a teremtettből nem teremtetté váljunk

Mikor adok, a jobb kezem ne tudja mit csinál a bal

És ne kényszerítsek senkit sem arra

És te se legyél olyan, hogy kényszerítesz engem

Hanem a szívemből induljon a felismerés a szükségre, meglátva mások szükségét

Farkas vagyok, és fogaimmal marok, ha másnak kérek, de magam nem adok

Ha meg abból élek, amit másnak kérek, nincs abban életem

Gondolj bele, hogyan közeledsz az Istenhez

Egyáltalán nem úgy, hogy Hozzá rohansz

Hanem sokkal inkább úgy mennél Hozzá, hogy távolodva

Ami benned egy kicsit is közel van az igazsághoz, az vonz Hozzá téged, ami viszont szégyellnivaló, az el akar taszítani Tőle

Hatalma van arra, hogy megbocsásson

Csak a derekadat ne éreznéd úgy, hogy most törik, és hiába kísérletezel, ami felelősséget már megéreztél, azt már nem veheted el magadtól

Mint ahogy a gyermekkor felelőtlenségét elviszi az idő, úgy az értelem ahogy eljön, már marad

És ha belegondolsz, annak örvendezhetsz

A szíved is képes megörvendeztetni az értelmedet, és az értelmed is képes, hogy megörvendeztesse a szívedet

Most még amikor tétlenségben érzem jól magamat, nem dicsekedhetek magammal

És amikor arra vágyódom, hogy majd még jobban megpihenek az égben, akkor nagyot tévedtem

Mert az égben tevékenységek, és szolgálatok várnak

Az égben nincs helye a henyének

Annak nincs sok értelme, hogy sokat gondolj magadról, hiszen mindened ami van, az ajándék

Egyedül az akaratod az, ami meghatároz

A Föld népességének közel a fele lentről való, közel a fele fentről való

Aki lentről való, az ítéletből való, aki fentről való, az tökéletesedésére lett elhívva

Aki lentről való, az is a tökéletesedésére lépett testbe, és építette fel a testét, hogy ítéletbe kellett kötözni, az a tévedésével kezdődött

Miközben az angyalok miriádjai elborzadnak arra a gondolatra, hogy testbe lépjenek

A legkevesebb tiszta fogalmunk a szeretetről van, és a legtökéletesebb gondolatunk a Szeretetben válik tökéletessé a szeretetről

Az égben ami különbség van egyesek között szeretetben, az megmarad, ami a Földön különbség van, az csak a múlt, amikor éppen a szeretetünket építjük

Tevékenységünk tesz minket képessé a befogadásra, és szolgálatunk lesz az, aki befogad abban, amint ad

A szeretetünk légyege abban van, amit adunk, aki gyűlöletet ad, az megérett arra, hogy a hasonlótól gyűlöletet kapjon

Aki szeretetet ad, az nem ad gyűlöletet

Azaz akiben ott a szeretet az nem gyűlöl

Aki pedig elvesz, az megérett arra, hogy őt is megrabolja a hasonló

Egy pillanat bűnbánata megvédhet az örök haláltól, a Földön a pillanat is értékes

Az égben nincs értelme az időről beszélni

Hogy halott vagyok az életre, azt életté tehetem az elhatározásomban, mint hogy élek, azt halállá tehetem a gonoszságomban

Egymáshoz képest csak egy vonásnyi a különbség, az elhatározásunk az mérföld

Tévedésünk még nem elhatározás, az akaratunk teszi azzá

Aki nem vizsgál meg, az már téved

Mindenki elé oda lesz rakva az igazság, hogy kezdjen vele az akarata szerint

Az igazságot magunknak akarjuk, az igazság a szeretet, ha figyelmen kívül hagyjuk, az már elhatározás

Hiszen eléd lett téve a fogalma

És amint a gyermek felismeri a felelősségét, és menekülne tőle, de az már nem lehetséges, úgy már nem lehetséges, hogy visszatérj a felelőtlenségbe

És attól kezdve már nem az van, hogy dönthetsz, hanem az, hogy döntesz, és attól kezdve már nem lehetséges, hogy a tévedés tévedés maradjon, hiszen felváltja az elhatározásod

A magad iránt érzett szeretetedet érzed a szereteted igazságának, belefoglalva, hogy mások szeretetét érzed magadnak

Pedig akkor találsz rá az igazságra, majd amikor mások fogják a szeretetedet magukénak követelni

Jól tudjuk, hogy a szeretet helyes sorrendje, hogy minden erőnkkel, teljes bensőnkkel szeressük az Isten, majd másokat úgy, mint önmagunkat, és majd magunknak is hagyjunk egy keveset

És az épülésünk sorrendje, hogy abból, hogy magunkat mindenáron szeretjük, abból ébredve kezdjük el szeretni másokat, és amikor ez megtörténik, akkor ad a maga szeretetéből nekünk az Isten, és abban megszeretjük

Ez a küzdelmünk útja magunkkal

Tevékenykedünk, és abból kezdünk el érteni, majd elkezdünk szolgálni, és megismerjük, mi a szeretet 

Hogyan ismernéd meg Jézust, hogy hozzád jöjjön, vagy úgy, hogy felismered, ki nem vagy

Ha Hozzá mész, hozzád jön, ha felé fordulsz, felismered magadat

Hogy szeretnéd azt kívülről szemlélve, az nem lehetséges

Hiszen fel kell ismerned a földet

Nyilván piros üvegen keresztül nem látod meg a pirosat

Ezért ki kell lépnek a föld figyelméből, az ég figyelmébe

Felemelkedve az ég felhői közé

Kiszakítva magad a föld vonzásából

Aki nem akarja, az el nem érheti

Hanem aki megragadja az igazságot, az fog belépni a megismerés ajtaján

És az önmagában egyszerű, hiszen az Igazság nem más, mint a Szeretet

Egyszerű csakhogy magunkat lekötöztük az akaratunkkal, aki lefelé törekszik

Egyszerű, és mégis nehéz, nem véletlen, hogy olyan sok Szó keres meg téged

Hogy megálljál

És hogy onnét nézz körbe, ahol az akaratod éppen szemlél

Mit akar az Isten, először is felismertetni akar téged

De hát ugyan mit lehet azzal közölni, aki rohan?

És ugyan mit lát meg azon kívül, amit eddig is látott?

Így nem más vár téged, mint Isten akarata, Aki közöl

Hogy magad formázd meg az akaratodat, hogy ne úgy legyen, hogy csak zuhan

Azt meg felejtsd el, hogy Isten majd helyetted dönt

Hanem majd akkor, amikor az Igazság mellé álltál, akkor megsegít

Először is a Szavával, majd láthatatlan módon, hogy nehogy befolyásolja a döntésedet

Aki nem keresi az Istent, az semmiben sem találja, aki keresi, az felismeri, hogy Ő mindenben Minden

Honnét jön az, hogy az egyik felismer, a másik meg nem, miközben Jézus ugyanaz

És akik felismernek, azokban sem tudjuk felismerni, hogy mért éppen ők ismerték fel

Ott kezdődik a felismerés, és az elutasítása, hogy ismerd meg magadat, ami pedig bűnbánat

Ezért aki megvizsgálja magát, azaz bűnbánatot tart, az nemcsak önmagát ismeri fel, hanem azt is, Aki felszólít minket arra

Az pedig ott válik ketté, amilyen az akarat

A piramisok Isten bölcsességét hirdetik

A piramis rostjai az alázat

Ahol a gőg, ott temetési helynek használják az élet hírnökét

A piramis köti össze az ember szellemét, ami nem más, mint egy szikra Istentől, és az ember lelkét

Ahol az ember lelke egyesül a szellemében, ott lesz látható a piramis

És hirdeti, elérhető a Bölcsesség, és mutatja, elveszíthető

És valaki minél kisebb lesz, annál látványosabb a piramisa

Benne látja meg a lélek a szellemét, és a szellem benne szólíthatja meg a lelket

És más nem adhatja, hanem mindenki maga építi fel az alázatában

Nem tudjuk elképzelni sem, milyen áldás a Föld a mindenségben

Mert ami a Földön könnyen megtörténhet, ami az elszakadás a földtől, az a földön kívül nem megy, vagy legalábbis nagyon nagyon lassan, és vontatottan történhet meg

Istent még senki sem látta, csakis a Fiában

Mert az Isten Fény, és az a halálunk lenne, ha a földhöz ragaszkodásunkban megláthatnánk

Nem a Fény lenne a halálunk, hanem a föld

És ugyanilyen okból Isten tökéletes angyalaival sem találkozhatunk, amíg bennünk van a föld, amíg az alapunk a föld

És akkor tudunk elszakadni a földtől, ami a halálban tart minket, amikor befogadjuk Isten Szavát, azaz a Tanításait, és elfogadjuk Szent Nevét, mikor bemutatkozik, vagyok

Itt kezdhetjük el az élet kiküzdését magunkban

Mindent tudsz a nyugati parton lévő házamról, amely közel van az élet folyójához, és azt is tudod, ki maradt hűséges hozzád ebben a házban

Ki fizeti ki a révészt? - ugyan ki fog átkelni az egyik oldalról a másikra?

Ki fog egyik oldaláról átfordulni a másikra? - ugyan ki fog felemelkedni az ég felhői közé?

Még mindig azon vagy, hogy majd a testi halálodkor emelnek az égbe

Holott aki földi életében nem emelkedett a felhők közé, azt nem emeli majd fel senki a halálában

Vagy azt gondolod, majd halálodkor meglátsz, holott aki a földi életében nem látott, az a halálában is vak marad

Ugyan megkérdeznek majd halálodkor is, és akkor valóban válaszolhatnád az élet szavait, de csak azt fogod mondani, amit korábban is gondoltál

Azt gondolod, hogy dönteni a tisztáson napfényben kell, de nem, hanem az árnyékban és a sötétben kell a fény mellett dönteni

Aki a fény mellett dönt a sötétben, annál megjelenik a világosság, és fénybe von

Azt gondolod, hogy jöjjön el hozzád a világosság, holott a világosság már legyőzte a sötétséget, de mit tegyen azokkal, akik sötétben maradtak?

Eléd tette, hogy gyere ki a fényre, de nem jöttél ki

Erre a válasza, legyen meg az akaratod, de mégis mutassa meg a sötét a foga fehérjét

Hogy sírni fogsz? – hiszen sírni akartál

Nem vagyok több, mint Isten egy gondolata, amiben a „csak” nem Istenre vonatkozik

Isten gondolata vagy, amit megtart a végtelenben is

Egykor letekintettél a Földre, egyesülve Isten akaratában jött a lelked, és felépítette a testét

Hogy Isten végtelenségében felismerd a végességedet, és hogy a lelked egyesülhessen a szellemeddel, azzal istenségre juss a részesedésben

Hogy megértesz, az rendben van, de amikor egy lesz a lelked a szellemedben, akkor már életed van

Bár magad akarnád, de Istennél van a segítség

A Sátán magának követelte az elismerést, hogy teremt, miközben Isten akaratában teremthetett

Előtted a lehetőség, hogy felismerd a végességedet, hogy felismerhesd Isten végtelenségét

Ha tökéletes ördöggé akarsz válni, az is egy lehetőség

Hogy ördöggé, vagy angyallá neveled magad, most ezt teszed

Senki sem kényszerítheti rád, hogy ördög legyél, és senki sem tesz szenté, egyedül magad teheted azt

Ördöggé az önös akaratod tehet, szenté a szentek Szentjével lehetsz

A kettő között pedig nincs hely

Hanem választásom van

Előtted a felismerés, ki lehetsz

Ismerd fel végességedet, hogy helyet kapj a végtelenben, hogy helyet küzdhessél ki abban

És hogy Isten a tevékenységed nélkül tegyen szentté, azzal szolgává tenne téged, mikor pedig úgy szólít meg, hogy gyermekem, tehát azt nem fogja soha, és senkivel sem megtenni

Félreérthetően lehetne mondani a szenvedésed tesz szentté, miközben az elmúlóról való lemondás szenvedtet meg téged, azaz a magadhoz ragaszkodásod, az önösségedhez ragaszkodásod miatt szenvedsz

Mikor az ó ember azt érzi benned, hogy ciki Istenről beszélni

Ha mégis szóba kerül, visszatekintve, valami megragadott, az új ember benned az, aki ráeszmélt

Ha a munkádra Isten áldását kéred, amellett, hogy megáldja, a körülötted lézengő ó megrökönyödik

Majd a következő napokban arra eszmél, ha nem hangzik el az áldás, akkor hiányzik

És nem gondolhatom, hogy nincsenek tévedéseim, és azt jól gondolom, hogy akadnak

Hogy a világban melyik oldalról közeledek, az közel mindegy

Ha az igazsághoz akarok közelíteni, az már nem mindegy, hogy magam keresem, vagy Jézussal Benne keresem

Ha másokkal taglalom a Tanításait, az előtt lehetőségem van arra, hogy taglaljam gondolataimban

Majd ezeket az követi, hogy taglalhatom az események tükrében

És enyém a rácsodálkozás, ahogy kapcsolódnak az események a taglalásainkhoz

És hidd el, ahogy vonz Isten Tanítása

Úgy amikor az ó uralkodik bennem, a menekülésem kényszere is tanúskodik rólam

És ami maga is tanúsít a menekülésemben

A bűneim félelmet keltenek bennem az igazsággal szemben, csakhogy a félelem nem Istentől való

Egyrészt megmutat engem magamnak, és megmutatja a félelemkeltőt

És akkor már kettő a gondolat bennem, egyik a menekülésem, a másik a közeledésem vágya a szívemtől

Ez indítja el bennem a küzdelmet, a mélység taszít, a magasság vonz

Miközben azt szajkózza a mélység, vonzalak, ami sokkal inkább a csábítás és megtévesztés visszás művészete

És minél több gondolat ébred benned, annál jobban felismerhetővé válik az álnokság

És azzal képessé válok arra, hogy felismerjem a tisztaságot

Ugyan az első a Kegyelem a megismerésünkben, de a vágyunk képes arra, hogy meghívja hozzánk, megelőzve Őt

És ugyan majd akkor kezdünk el a szívünkből imádkozni, amikor Benne akarunk maradni, de mégis képes az ima arra, hogy betérjünk Hozzá, úgy hogy betér hozzánk

És bár igaz, hogy majd az imádságban szeretünk, de mégis nap egy percének az imája az, aki képes

És ha sajnálod azt a percet, ismertessen az fel téged magadra

Mert az a felismerés is kinyit egy zárat

Hogy ne úgy legyen, mikor meglát a Lélek, akkor a magányodban hagy

Ugyan az első a Kegyelem, de ha csak várom, akkor még rám várakozik

És lásd meg, hogy sajnálok egy percet imára, de azt megelőzi, hogy sajnálom a pillanatot a gondolatra

Mikor az is benned motoz, képes vagyok megtartani egy gondolatot

Csakhogy a gondolat ott szeret, ahol a szív járkál

Akkor tudom majd felébreszteni magamat, amikor nem sajnálom a pillanatot a gondolatra, arra a gondolatra, amelyik elkezdi keresni az igazságot

Egy perc imádság nem egy perc gondolat, hanem gondolat folyamok

És valójában egy akarat, amelyik megtartja az egész napot

Ha meg akarom tudni a Sátánt, és az ördögöket, nem kell hosszú töprengésekbe feledkeznem, csak megtartani a napnak egy perc imáját

És avval maga a sötétség válik a világosság tanújává

Azon mesterkedve, hogy félelmet keltsen benned, ami annyit is tesz, hogy nincs feletted hatalma 

Mikor a gaz beborítja a kertedet, és kezdi elnyomni az ültetett növényeidet, és bekapálod a gazt, akkor az megtrágyázza a növényeidet, és bőséges termést hoznak

Mikor bűnbánatban megtisztítod magadat, a bűnbánatod olyat tesz, amire azt mondja az Isten, egy megtért jobban megörvendeztet, mint kilencvenkilenc igaz

Mikor egy betegség megtámadja a szőlődet, és nem permetezel a betegség ellen, akkor pazarolsz

Mikor Isten eléd teszi a Szavában az igazságot, és elmész mellette, akkor elpazarlod a lehetőséget, hogy növekedj a szeretetében

Isten Szava nem tudja elérni benned azt, amire meghívott, ha nem tartasz bűnbánatot

Ha bűnbánatban Isten elé mész, de a Szavát nem veszed, elé mentél, mégsem találkoztál Vele

A bűnbánatom, és Szava nyilvánítja ki magát mellettem, ott ahol vagyok

Jó hosszú utat kell még megtennem, ha oda megyek, ahol gondolom, hogy van, hogy visszatérjek oda, ahol vagyok

Hogy megtaláljam a jó talaját és körülményeit a gondolataimnak

Ugyan mért van szükség évszakokra, ha lehetne nélkülük is?

Mint ahogy szükséged van arra, hogy megjárd a magasságokat, és a mélységeket

Hogy eljuss oda, hogy a gondolatod mérlegel

Mérlegelve azokat gondolatokban, és mérlegelve azokat a szívedben

Mert hogyan is gondolkodik az ó, és hogyan gondolkodik az új?

Hogy hogyan gondolkodik az ó, azt jól tudod, igaz, csak félig tudod, míg nem jelenik meg a gondolatodban az új

Mert mit is tesz az új, a szívében is mérlegel

És az elméjében Isten szavában mérlegel

Hiszen Isten parancsolatainak az értelmét keresi

És megtalálja a jó okait

Mint ahogy a saját életében is meglátja az okokat

Az ó csak egy okot ismer, az új azonban a végzéseidben szemlél

És összeveti a tapasztalásaival

És arra nem tesz mást, mint bólint, hiszen meglátja a miérteket

És meglátja az életében az Isten tetteit, válaszait, és közléseit

Hiszen mindenben közöl, percre pontosan közöl

Az ó nem látja azokat, nem érti azokat, hiszen azt erőltetné rá az Istenre, ahogy ért

Aki érteni akar, az meghajol, és felveszi az értelmet

Elhagyva azt, hogy maga minden

Hogy felismerje, por vagyok a porból

Bűnben születve, elhagyva a bűnt

Az embernek két születése van, az egyik az teremtett

A másik, amikor felismeri a bűnt bűnnek, és azon lesz, hogy elhagyja a bűnt

Mivel lassan értek meg, azért először felismerem az Isten akaratát bennem, majd azon leszek, hogy megértsem, ezért megértet

Ez az a születésem, amiért testet öltöttem a Földön, jobban mondva, azért ölthettem testet, Isten akaratában, megragadva az akaratát bennem

És most az történik, hogy ami megtörtént, amit megcselekedtél a látásban, most azt ismerd fel a vakságodban, amibe Fényt hoz Isten Szava

Felajánlva számodra azt, hogy saját magadat követhesd

Amire jó okkal homályt borított a testbe születésed

Hogy már ne az legyen, hogy megmondják neked, ide és ide tedd, hanem mérlegelve tedd azt