"Amennyiben a relelm azt mondja, hogy ez az objektív valóság, azaz a jelen mindenkinek más vagy a mozgással ez 'szétcsúszik", akkor ez már elsőre is abszurdnak tűnik. Azzal, hogy ez az objektív valóság mindenkinek más és más, azaz szubjektív, ezért nem lehet objektív, így olyan, hogy objektív valóság nem is létezik. "
Nagyon jól látod. A relativisták szerint "minden relatív", számukra objektív valóság nem létezik.
"...cseik, ezt úgy írja, hogy a relelm a látszólagos valóságot írja le, nem pedig a valósat. "
Cseik rátapintott a lényegre, a relativisták a látszatot fogadják el valóságnak. A relativizmus szerint mindenkinek az a valóság, amit ő lát. Ez nyilván hülyeség.
"Tehát azt kell megmutatni, hogy ez az objektív/valós valóság, az egyidejűség az mindig mindenkinek ugyanaz (hiszen ezért objektív), hogy létezik ilyen."
Így van, ez a feladat. De ez egyáltalán nem nehéz.
Ha a 10 fényévre lévő csillag példájánál maradunk, akkor elmondhatjuk, hogy a földi események és a csillagon zajló események között 10 év eltérés van a valóságban. Ha ismerjük a csillag távolságát, akkor könnyedén visszaszámolható a valódi egyidejűség.
Ugyanez a helyzet akkor is, ha a "szétcsúszást" a mozgás okozza. Ha ismert a mozgási sebesség, akkor ebből is könnyedén visszaszámolható a valódi egyidejűség. Csakhogy a relativisták nem akarnak visszaszámolni, mert akkor nem tudják kihozni belőle az egyidejűség relativitását, és így megbukna az egész relativitáselmélet.
Ha A-hoz és B-hez hozzáveszek még két eseményt, C-t és D-t, melyek A szerint egyidejűek, akkor a példákban a konkrét számokból és ábrákból mindenki számára jól látható, hogy az álló A és a mozgó B számára is egyidejű marad. Ami eltér, elcsúszik egymástól az az észlelésükben van (a szubjektívben, a látszólagosban). A 472-es ábráján látható, hogy két szereplő esetén az egyidejűség és az egyidejűség észlelése párhuzamos, és mindig az is marad, mert távolságuk mindig mindkettejük számára azonos, nem a távolságuk azonos, mert az a mozgással változhat, hanem a távolságuk egymás számára azonos, azaz olyan messze van A B-től, mint B A-tól. Több szereplő esetén ez nyilván eltérhet, A és B más múltbeli C-t is észlelhet.
(majd innen folytatom...)
De ez belátható abból is, példák nélkül, hogy a téridő minden eseményéhez tartozik egy 4D-s egyidejűség észlelési gömb, vagy ha külön vesszük a teret és időt, akkor úgy is mondhatjuk, hogy minden pillanatban minden ponthoz tartozik egy 3D-s észlelési gömb. Függetlenül attól, hogy hová helyezzük az origót. Az állónak a téridő pontjának/eseményének ezt az észlelési gömbjét "veszi fel'. Egy mozgó pont 4D-s észlelési gömbje pedig a v sebességű mozgással módosul /Doppler effektus./
A "Milyen lesz a jövő fizikája?" topik 9204-ben destrukt* által említett objektív valóság a jelen pillanatban létező valóság, a jelen egyidejűsége, melyben mindenki egyszerre létezik.
Amennyiben a relelm azt mondja, hogy ez az objektív valóság, azaz a jelen mindenkinek más vagy a mozgással ez 'szétcsúszik", akkor ez már elsőre is abszurdnak tűnik. Azzal, hogy ez az objektív valóság mindenkinek más és más, azaz szubjektív, ezért nem lehet objektív, így olyan, hogy objektív valóság nem is létezik.
A 9209-ben cseik, ezt úgy írja, hogy a relelm a látszólagos valóságot írja le, nem pedig a valósat.
Ezért írtam korábban a "kétféle" egyidejűségről, az egy időben létezőről és az egy időben észleltről. (Ezt akkor 'korrigáltam' magamban, hogy egyféle egyidejűség van, az egy időben létezés. Ezt értjük alatta. )
Tehát azt kell megmutatni, hogy ez az objektív/valós valóság, az egyidejűség az mindig mindenkinek ugyanaz (hiszen ezért objektív), hogy létezik ilyen.
Végig kell vezetni egy (vagy inkább több) konkrét példát ábrákkal, koordinátákkal, számokkal. Minden rendszerbeli koordinátákkal, azaz az egyik rendszerbeli koordináta a másik rendszer melyik koordinátájának felel meg. Én ezt fogom tenni, aztán meglátjuk, mire jutok (laikusként).
* Ha jól vettem ki, akkor egy másik nickneved, tehát általad említett. (ezért is írom)
Ahogy mondják, a relativitáselmélet az egyidejűségek relativitása, erről szól.
Az egyidejűségből mindenki (minden pont) egy pontot tapasztal meg a maga valójában (a jelenben).
A "gyakorlatban" ez azt jelenti, hogy pl. minél messzebb "nézünk", az ott "látott" dolgot már nem a jelen létezésében, nem a velünk egyidejűségében tapasztaljuk meg,
hanem a távolsággal arányos módon annál inkább a múltban.
A legegyszerűbb eset, ha A és B áll egymáshoz képest. Ilyenkor a köztük lévő távolsággal arányos módon látják egymást a múltban, pl. ha 4 egységnyi távolságra (4 * x = 4 * c * t) vannak egymástól,
akkor 4 időegységgel (4 * t) "látják" egymást a múltban. Tehát A 4*t-vel ezelőtti B-t látja, B pedig a 4*t-vel ezelőtti A-t. Ilyen értelemben "késik"/csúszik el egymáshoz képest az "órájuk".
Ez a téridő-diagramon ábrázolva A szemszögéből (ő van az origóban):
Aztán a mozgással ez az "alapeset" "bonyolódik"....
"szuperfizikus, gyanítom, hogy Einstein erről nem írt."
Rosszul gyanítod. Konkréten feltették neki a kérdést és válaszolt is.
Sok mellébeszélés után így fejezte be a választ:
"...az általad feltett kérdés maradéktalan tisztázása csak azáltal érhető el, hogy a világ egészének geometriai-mechanikai szerkezetéről az elmélettel összeegyeztethető felfogást alakítunk ki. A múlt évben ezzel foglalkoztam, s azt hiszem sikerült tökéletesen kielégítő elképzelésre jutnom, ennek kifejtése azonban túlságosan messzire vezetne."
De ha Einstein neked nem tiszta forrás, akkor vezesd elő Hraskó Péter válaszát.
szuperfizikus, gyanítom, hogy Einstein erről nem írt. Ez a paradoxon bár kézenfekvő a felvetése, de a megoldását ráhagyta az olvasóra illetve az irodalomra.
És Einstein nem "tiszta forrás" pusztán csak a személyétől fogva. Nem őt követik, hanem az elmélet logikai folyományait.
