"történhet itt bármi, kerülhet bárki hatalomra, jöhetnek-mehetnek rendszerek, a zsidókat itt Magyarországon mindig üldözik." Ez így persze tényleg nem igaz.
De alakítsuk át kicsit és akkor én is aláírom:
"Történhet itt bármi, kerülhet bárki hatalomra, jöhetnek-mehetnek rendszerek, az antiszemitizmus Magyarországon (is) mindig élő penetráns "szellemi" áramlat marad. Ami akár alapja lehet a jövőben - akár a múltban többször - zsidóüldözésnek is. Ezért kell fellépni ellene."
GLászló
Na, ettöl tartottam. Olvasva az angol filmkritikakat, beigazolodni latszik egyik legnagyobb felelmem a filmmel kapcsolatban. Inkabb a lotto ötös jött volna be igy.
Ez, együtt azzal, hogy még az AVO-sok is zsidó volta miatt üldöznek embereket azt az üzenetet hordozza, hogy történhet itt bármi, kerülhet bárki hatalomra, jöhetnek-mehetnek rendszerek, a zsidókat itt Magyarországon mindig üldözik. Ami nem igaz.hegyivadasz 53
Kedves Aurora!
Nekem vannak alapvető normáim - és persze számos más hibám is. Úgy hiszem, hogy minden embernek azonos jogai vannak, de ezek csak mások hasonló jogainak betartásáig illetik meg őket. Ebből következőleg nálam például a rasszistákat, nemzetiszocialistákat, antiszemitákat nem illeti meg azonos elbánás a többiekkel. Ez a legcsekélyebb mértékben sem jelent semmiféle fizikai retorziót. De emberségük oly mértékben csorbát szenved a szememben, hogy másképpen kezelem - megengedem: lekezelem - őket.
És helyesebbnek gondolom, ha őket figyelmeztetik ocsmányságukra és nem engem a lekezelésük módját illetően.
A számomra elviselhetetlen gondolatok - a rasszizmus, antiszemitizmus, nácizmus, fasizmus, stb. - nem részesülhetnek tőlem más fogadtatásban, mint lekezelésben, megvetésben, elítélésben és kirekesztésben. Nem a kirekesztés fogalma a káros - hiszen a bűnözőket is kirekesztjük - hanem annak rossz alkalmazása. Nem a tőlem különböző véleményt kezelem le, csak az elfogadhatatlant. Ha valaki pl. a zsidók arányát firtatja a médiában, vagy a közéletben, vagy bárhol másutt, akkor nem azért kezelem le az illetőt, mert nem értek vele egyet, hanem mert a gondolatot nem vagyok hajlandó komolyan venni. Ez nem vitára alkalmas gondolat.
De sorolhatnám - a lényeg tán ennyiből is érthető.
Kedves G.László,
oké. Mert amúgy meg
sok mindenben egyetértünk.
A filmről szinte mindent
elmondtak már, nem akarom
ragozni. Amikor nem vagy
olyan lekezelő, akkor én is
szeretlek.:))
Kedves Auróra!
Nem tekintem korábbi összezördülésünk folytatásának amit írtál. De hogy ne legyen belőle újabb összezördülés, nem mondom meg, hogy minek tekintem, okay? :-)
Abban egyetértünk, hogy nem szép dolog Tőled, hogy egy, a filmről szóló topikban Te nem mondod el a véleményedet a filmről, elmondod viszont rólam. Talán ezek után nem lep meg, ha én viszont erről nem mondom el a véleményemet.
Most, hogy ilyen jól megtartottuk magunknak a véleményünket - Te a filmről, én Rólad - , megkérdezem: ennyi? Mert jobb lenne egy füst alatt mindenről megtartani.
Kérlek ne tekintsd ezt újabb összezördülésnek. Én szeretlek.
:-)
Akinek van ideje és kedve, hozzászólhatna a www.magyar.film.hu fórumán is ehhez a témához. Meg kellene már biztatni Bikácsyékat, hogy ne egymásra mutogassanak, foglaljanak ők is állást. Egyébként, bár talán inkább szakmabelieket vártak volna arra fórumra, annyira döglött a dolog, hogy érdemes lenne minél több embernek benézni, akad egy-két jó téma.
"Chronik dreier Generationen einer Familie. Die zunächst wohlhabenden jüdischen Sonnenscheins werden zum Spielball der europäischen Geschichte dieses Jahrhunderts. Nationalsozialismus und Kommunismus stellen ihr Glück auf eine Harte Probe und hinterlassen tiefe Wunden. Jubelnden Erfolgen in Beruf und Sport stehen menschliche Tragödien im KZ und kommunistischer Terror gegenüber. Doch die bewegte Zeit hat die Sonnenscheins nicht gebrochen.
Über 100 Jahre umspannt István Szabós Familienchronik im Sog der dramatischen Zeitgeschichte. Ralph Fiennes gelingt es eindrucksvoll, Großvater, Vater und Sohn in Personalunion zu verkörpern. Szabós Figuren sind keine makellosen Helden, sondern Menschen mit Fehlern. Das ist alles andere als leichte Kost was István Szabó ("Mephisto") da zusammenbraut. Doch trotz einer Dauer von vollen drei Stunden ist es ein Film ohne Längen. Ein Denkmal an die tragische Geschichte eines kleinen Lands. "
Egy család három generációjának története. Az addig tehetős zsidó Sonnenschein család az évszázad európai történelmének játékszerévé válik. A nemzeti szocializmus és a kommunizmus kemény próbára teszi szerencséjüket(?) és mély sebeket hagy maga után. Diadalmas sikerek a sport és az üzleti élet területén állnak szemben a koncentrációs tábor és a kommunista terror tragédiáival. De a múló idő nem törte meg Sonnenscheinékat.
Szabó istván családi története 100 évet ölel fel e drámai időfolyamban. Ralph Fiennes hatásosan alakít nagyapát, apát és fiát egyszemélyben. Szabó alakjai nem makulátlan hősök, hanem valós emberek, hibákkal. Szabó Isván filmje minden, csak nem könnyen emészthető. De a három teljes óra ellenére a film nem tűnik hosszúnak. Egy kis nemzet tragikus történelmének emlékműve.
Caius
Elegánsan fogalmazol érzésem szerint, amikor azt mondod, "a lényeget többé-kevesbé sejtik" odakinn. A magam részéről úgy gondolom, nem annyira egyértelmű a film üzenete mindenki számára, aki nem magyar, mint ahogy azt itt többen hangoztatják. Másrészt lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a család zsidóságának, mint G. László.
Egyébként az alábbi címen talált cikkekből szemezgettem:
http://us.imdb.com/TUrls?COM+0145503
Ott egyébként nem egy német kritika is van, amiket esetleg összefoglalhatna valaki, aki ért németül, valamint ideje és kedve is van az ilyesmihez.
Érdekesek. Ha vannak bővebb anyagaid külföldi véleményekről, angolul, megköszönném, ha teljes egészükben közreadnád őket. Esetleg -a topicot kímélendő- elküldenéd amúgy privatim. tényleg hálás volnék. Előre is TANKJÚ!
A csokrot szemezgetve nekem azért úgy tűnik, hogy a lényeget azért többé-kevésbé sejtik, bár a Movieworld publicistája (dysfunctional???????) számomra érthetetlen. Már amennyire őket egy magyar film érdekelheti.
Idézetek külhoni kritikákból, mindenfajta kommentár nélkül. Elnézést a hosszúságért, és azért, hogy eredeti nyelven adom közre a részleteket.
Apollo Movie Guide
"Ralph Fiennes takes on three demanding roles in this long, flawed, but interesting story of a Hungarian Jewish family through more than 100 years of history."
"This is a proud family and one that always works to excel. Regardless of their efforts, they find themselves persecuted for their Jewishness – something that did not disappear no matter how hard they tried to deny it.
The socio-political commentary in Sunshine becomes obvious fairly quickly – it really doesn’t matter what ideology rules the day, as all governments are corrupt and none leave this Jewish family alone. We follow the choices of each generation, as it tries to stay in a favoured position. Each faces great challenges and considerable tragedy, but through it all, they survive. There are some upsetting scenes, particularly one horrifying concentration camp scene.
Sunshine is ambitious – perhaps unrealistically so. As it covers the map, particularly from the First World War through the Hungarian revolution of 1956, the film becomes something of a Forest Gump for the artsy crowd. The Sonnenscheins are everywhere – always in the centre of world events, and this excessive need to place them there makes the film less credible. It is over-long and we’re bashed on the head with the same messages over and over again. In addition, the motivations of some characters are not clear. Adam, for one, makes some choices that just don’t add up."
"Although it isn’t entirely satisfying, it’s a decent period piece that has something worthwhile to say about anti-Semitism, conformity and man’s will to survive."
Matt's Movie Reviews
"Sunshine, previously known as Taste Of Sunshine, follows the a Jewish family living in Hungary down through three generations, where they cope in different ways with the different regimes in power in their time."
"The family, even though they try to adjust to the times, are still persecuted because of their religion. Although each regime pronounces itself better than the previous one, they were in fact no better, and sometimes even worse; the Sonnenschein/Sors family never realized until too late that all "isms" distrust both democracy, and especially those regarded as outsiders (in this case, Jews)."
Toronto Sun
"Sunshine, Istvan Szabo's tragic historical drama about three generations of struggle for a Hungarian Jewish family, already has established its credentials."
"They suffer prejudices during the era of the Austro-Hungarian Empire, then during the rise of fascism and the Nazis and finally at the hands of the Communists in post-World War II Hungary. Some family members compromise, some fight, others emerge as unwitting victims. The saga rings true and the scope is staggering."
Movieworld
"The chronicles of a dysfunctional family over three generations."
"When I finished watching I wondered what the film was trying to say exactly. But I came to the conclusion that it's detailed in the struggle. The family's struggle echoed and accented Hungary's evolution from monarchy to the Iron Curtain. With the fall of the Iron Curtain there seems to be one more generation of Sonnenschien's left to explore."
Kedves G.László,
láttam a filmet, és nem szép
dolog tőlem, de semmit nem fogok
írni erről. Végigolvastam a topicot
elfogulatlanul, valami zavar, és ezt
ne vedd személyeskedésnek!!
Kiemeled a film szépségét,
áradozol róla, emberségről és másról
beszélsz, miközben a vitapartnereiddel
olyan "lealázó", penetráns stílusban
"tárgyalsz", hogy az minden eddigi, a
film kapcsán leírt sorodat érvényteleníti.
Azt mondod szépség, ami megragad?
Egy puha bársony, amit jó érinteni?
A beszélgetésben ezeket miért nem
alkalmazod?
üdv.
Aurora
P.S. Kérlek, hogy ne egy korábbi összezördülésünk folytatásának érezd amit írtam.
"Büszke vagyok Szabó István Oscar-díjára, büszke A Napfény íze kanadai sikerére. Még annak is örültem, hogy szombat délután hosszú sor kanyargott a Puskin mozi pénztára előtt, és reménytelen volt akár fél hatra, akár szombat vagy vasárnap estére is jegyet szerezni. Belső izgalommal, empátiával és lankadatlan figyelemmel követtem aztán vasárnap délelőtt a Sonnenschein – később választott nevén Sors – család három nemzedékének történelmi útját, személyes boldogulását, boldogságát és boldogtalanságát három teljes órán keresztül. Ha akadtak is esztétikai, ábrázolásbeli fenntartásaim, hittem, hogy a Mephisto alkotója jó ügyet jó színvonalon szolgál. A film végére azonban kérdőjeleim dühös felkiáltójelekké egyenesedtek: értetlenül és szomorúan jöttem ki a moziból.
És ettől a perctől kezdve mondanivalóm már szétfeszíti a filmkritika kereteit. Nem írói vagy rendezői megoldásokról, hanem az életünkről van szó.
Az identitáskeresés és -vállalás örök, de az elmúlt században (és sajnos ma is) drámaian aktuális probléma. Szabó István hősének kérdésére a legjobb akarattal, pszichológiai igényességgel, színészi átéléssel a legrosszabb választ adja.
Sonnenschein Manó fia, Sors Ádám az életét teszi kockára és áldozza is fel azért, hogy bizonyítsa: a magyar színekben győztes olimpiai bajnok, a legrangosabb hazai kitüntetés birtokosa végveszélyben sem vállalja a megbélyegzést, nem tűri el a megalázó diszkriminációt. Fia, aki a munkaszolgálatosok kényszerűen, mégis vérforralóan passzív csapatában tehetetlenül nézi végig jégszoborrá dermedő apja mártírhalálát, látványos, keserves pártkarrier, bűnrészesként végigsétált erkölcsi vesszőfutás után (a forgatókönyvíró-rendező helyeslése és teljes azonosulása mellett) lemond édesapjától örökölt magyar nevéről, és Sonnenscheinként szerzi vissza elvesztett lelki békéjét, vállalt és választott – zsidó – identitását.
Aggodalommal tölt el a filmbeli példa. Nem attól félek, hogy vannak és lesznek, akik az országhatáron kívül, New Yorkban vagy Netanyán keresik boldogulásukat. Ez kortól, nemtől, vallástól függetlenül mindenkinek joga. Hanem attól, hogy Szabó István legszuggesztívebb – mert megjelenített – érve azok alá ad lovat, akik eleve hasonlóra, született magyarságunk, örökölt, szerzett és választott kultúránk megtagadására törekszenek. Ha Sors Ádám fia Sonnenscheinként találhatja csak meg önmagát, lelki békéjét, identitását, miért ne ajánlhatnák fel a frankfurti listák kurziválói képmutató előzékenységgel Kovácsnak és Kisnek a múlt században (már őseik által) letett – egyébként örökölt kohanita nemességet jelző – Kohn nevet, esetleg a jobboldali publicisták által máig favorizált zárójellel?
Elítélem és mindig is elítéltem a múltjukat, kényszerűségből mártírrá lett szüleiket és nagyszüleiket gyermekeik elől tapintatból eltagadó zsidók óvatoskodását, az önéletrajz-hamisítók gyávaságát. A tisztesség meggyőződésem szerint nem gátja, hanem feltétele az asszimilációnak. Végig sem akarom gondolni, mennyivel szűkebb és szürkébb lenne a magyar irodalom, ha Bródy Sándort és Osvát Ernőt, Szerb Antalt, Karinthy Frigyest és Déry Tibort valamilyen fanatikus párt vagy ideológia – újra – kirekesztené. A magyar matematika, ha Neumann János és Fejér Lipót „idegennek” számítana. Ha a Nemzeti Galéria falairól lekerülne, vagy „csak” más képtárba utasíttatna Ámos Imrétől Tihanyi Lajosig minden festő, aki történetesen zsidónak született, vagy a nürnbergi törvények szerint annak számít. Nem kívánom folytatni sem a sort. Azoknak a nevével sem, akik országhatárunkon kívül is máig magyar muzsikusok, tudósok, filmrendezők maradtak.
De vétót emelek Szabó István hősének döntése, pontosabban e döntés legitimálása és heroizálása ellen. Nem ismerem Szabó István családfáját, csak az Álmodozások kora után forgatott, megrendítő Apát, és nem vagyok kíváncsi nagyszüleinek születési bizonyítványára. De ismerem és tisztelem Szabó Istvánt, a magyar filmnek nemzetközi megbecsülést szerző – kényszerűségből gyakran külföldön dolgozó – kiváló magyar rendezőt. Tőle kérdezem: ugye szíve és legbenső meggyőződése szerint nem követendő példaként állítja elénk hőse meghökkentő döntését?
A választ, illetve annak elfogadását számomra nem könnyíti meg, szorongásomat nem oldja az a régi vicc, amelynek poénja szerint amit szabad, az (egyelőre) nem kötelező. Én Auschwitz a filmen is megjelenített árnyékában legjobban azoktól félek, akik a film egy másik, rokonszenvvel ábrázolt hőséhez hasonlóan jóakaratúan visszavonják, vagy visszavonnák az asszimiláció útjának vállalására biztató tanácsot."
A Honfoglalás című filmről nem tudok véleményt mondani, mert nekirugaszkodtam már vagy háromszor, hogy megnézem (videón), de egyszer sem sikerült. Elaludtam.
Objektív történelemkép valószínűleg tényleg nincs, de tényszerű események talán vannak.
Itt is van persze "csalási" lehetőség, mégpedig az, amit kihagynak a történésekből.
Ami viszont a legobjektívebben megitélhető, az, hogy valami egyáltalán megtörtént-e?
Ami nem történt meg, arra ne mondjuk, hogy szubjektív megitélés kérdése.
Hát valamivel hitelesebb, mint a Honfoglalás, amiből pedig minden szerencsétlen, aki megnézi, megismerni VÉLI a magyar őstörténetet.
De mondd csak: szerinted létezik OBJEKTÍVE hiteles történelemkép? Vagy pláne: készíthető ilyen? (Elvileg persze igen. Csak nem 3 órában. Leginkább egy Századok c. filmsorozathoz hasonló filmben, ott igen. 52 részben. Minden hétre egy mese...)
Nézd, a történelmi tények adottak. Valami vagy így történt, vagy úgy. Csakhogy az objektív valóságról alkotott ismereteink behatároltak. Nem deríthető föl minden apró, de fontos momentum. Vannak rejtélyes események. De HA mégis sikerülne a puszta tényeket rekonstruálni, akkor is azoknak több nézőpontból vizsgálva több interpretációja lehetséges. A véleményalkotást, a következtetések levonását befolyásolja nemzetiséged, vallásod, neveltetésed, tanulmányaid, egyéni gondolkodásmódod, személyiséged, minden előítéleted. Ezek mind szubjektiválják a kialakult képet. Tehát az objektív valóság át lesz szűrve a szubjektumodon s így szubjektív véleményhez jutsz. Ergo: vagy azt mondod, hogy SZERINTED ez történt (fenntartván másoknak a jogot eltérő vélemény megfogalmazására), vagy csak a tényekre hagyatkozol, értékítéletek meghozatala nélkül.
Így tehát ez a film is egy szubjektív látásmód eredménye, az más kérdés, hogy az objektív valóság egy igen nagy és tipikusnak mondható darabját (szerintem) elég objektíven mutatja be.
Szóval szubjektíve objektív. :-)
Nem olvasom vissza, emlékszem arra, mit írok. Te viszont -úgy látom-nem érted. ÉN nem minősítettelek Téged. csupán némileg gúnyolódva feltettem a kérdést: ha a Napfény íze c. filmet nem jelölnéd Oscarra, vajon megtennéd-e ezt a katasztrofálisan rossz, ám (hamisan) magyarkodó megközelítése miatt körülrajongott Honfoglalással. Ergo még csak nem is sugalltam, hogy számodra ez volna-e az ideális film. Csupán kérdeztem. Nem minősítettelek. Nem kötöttelek a csurka-félékhez. Nem is próbálom kitalálni, hova húzol. Tehát még egyszer: ÉN NEM MINŐSÍTETTELEK. Egyébiránt valóban szabadgondolkodónak vallom magam. Ami tényleg nem árt. Vagy tán mégis?
Trianon említésének elmulasztását én nem hiányoltam a vetítés közben, de természetesen megértem, ha valaki nem ért egyet velem ebben a tekintetben. Lehet, hogy úgy valóban kerekebb lenne a film mindenki számára. DE ennek a filmnek egyszerre kell családregénynek lennie és elvont problémák bemutatójának is, és akárhogy vesszük: NEM a magyarság országgal és állammal kapcsolatos gondolatai állnak a probléma középpontjában, hanem a TÖBBSÉG ÉS A KISEBBSÉG (nagybetűs Magyarok és kisbetűs magyarországi zsidók) viszonya, melyet a többség magatartása befolyásol alapvetően.
Ha azonban azt mondod, hogy Trianon említése azért volna fontos, mert enélkül nehezen érthető, hogy a viszonylag megengedő monarchiás idők után miért bontakozik ki a nyílt, paranoid antiszemitizmus hazánkban, akkor mégis egyet kell veled értenem. Bele kellet volna szóni Trianon hatását is.
Seba! A te kijelentéseid/kérdéseid már nem is burkolt zsidózások. Hitler is így kezdte. Javaslom, sürgősen nézz át a Vendégünk Csurka I. c. topicba. Européer társaságba azonban ne vágyjál. SZALONKÉPTELEN vagy.
Most írom le huszonötödször (sokakkal együtt), mi a baj a filmmel. Az, hogy pld. az amerikaiak ebből ismerik meg a magyar történelmet.
Azt meg remélem senki sem meri állítani, hogy ez a hiteles huszadik századi magyar történelem. Még kizárólag zsidó szemüvegen keresztül nézve sem.
(A fényképezés ettől persze még gyönyörű)
Ez a film egyáltalán nem a magyarokról szól úgy általában, nem magyarságképet akar festeni, nem a magyar történelmet akarja elmesélni - egyszerűen egy magyar zsidó család hányattatásait meséli el.
Így tehát nem értem, miért "a hamis magyarságkép" kialakítását kéritek számon.
Mindazonáltal a sok amerikaias közhely miatt a filmet nem kiválónak csak nagyon jónak értékelem.
Seba:
Amit leírsz, vérlázító. Szégyeld magad. Azt már nem is kérdezem, melyik szereplővel azonosultál a filmben.
Miért nem mutatta be a film, hogy hányan bújtatták a zsidókat? Hogy mit csináltak a németek azokkal a bújtatókkal, akiket elkaptak? Hogy noha magyar szerveken keresztül folyt minden eljárás, a németek akkor már MEGSZÁLLTÁK Magyarországot.
Tudom, tudom. Az már kidekázás lett volna. Nem fért bele a három órába, hogy kimondjuk: nem rossz ez a kicsi nép itt Európa közepén, a magyar nem fasiszta, nem kommunista. Úgyanúgy megszenvedte ezt a századot, mint mások.
Érdekes, hogy sokan hiányolják trianont, túlzónak tekintik a magyar lakosság antiszemitizmusát és csekélynek az 56-os komcsi vérengzéseket. Könyörgöm ez nem egy 56-os film, nem egy monarchiás és nem egy nácikoncentrációtáboros film,(és nem egy trianonos) egyszerűen egy családregény egy zsidó valláshoz többé-kevésbé ragaszkodó magyar családról.A film pedig bemutatja, hogy a család tagjai hogyan élnek át, hogyan élnek meg történelmi szituációkat, helyzeteket amelyek közvetlenül érintik őket. Közvetlenül.
Még véletlenül sem szeretném általánosítani a családtagokat, bár vallásuk (zsidó) és nemzetiségük(magyar) összeköti őket, igencsak különböző jellemek. Sors Ádám szónoklata az olimpiai győzelem (eszméletlen kép Ádám a hatalmas horogkeresztes zászló alatt küzd a magyar éremért,(kékszemű tapsol)) utána már már túlzóan magyarkodó, nem is tetszik ez feleségének.
Van a családban igazi jobbos, balos (ha úgy tetszik), van akit a néha fájó történelmi szituáció nem kényszerít be egyik tábor lelkes hívei közzé sem (Vali) és a különböző történelmi szituációkban eltérően reagálnak (zsidótörvény(ek)).
"A filmben nem volt szo a rablogyilkos Husz Abrahamrol, a sikkaszto Cohen Izidor Ignacrol, a szabadkomuves-miniszter Weiss Pinkaszrol, Tiszaeszlarrol, a feketezokrol, aruhamisitokrol, stb, pedig a kor zsidosaga sajnos foleg ilyenekbol allt. Igy egy kulfoldi nem fogja megerteni, hogy miert kezdtek egyszercsak uldozni oket."
A filmben nagyon sokféle magyar nemzsidó és magyar zsidóról volt szó.
Azt hogy miért kezdték egyszercsak üldözni őket azt nemcsak a külföld nem fogja megérteni hanem én sem.
"(…)Felvidékünkre l868-ban kezdtek a kazárok beözönleni. Azelott is szállingóztak, jöttek, mentek, meg is telepedtek. Egy öreg kazár, aki elvagyonosodása következtében “bárónak” keresztel el Zugó község vidéke, így szólott hozzám:
“Mi is bennszülöttek vagyunk; Magyarország polgárai. Az állami védelmet mi is megérdemeljük.”
- Mikor telepedett meg itt? – kérdezém.
“Én? Én itt születtem; apám is itt született, nagyapám is.”
- Van-e errol anyakönyvi bizonyíték?
“Az nincs. De jöjjön ki velem az úr a temetobe; ott megmutatom a sírköveket. Érnek azok annyit, mint az írás.”
Ez a bizonyíték csakugyan eros. Aki a sírokat szólítja tanúságtételre, az már – gondolám – össze van nove ezzel a földdel, e földnek nagy és nemes érdekeivel. A fölébredt rokonszenv nem palástolható érzésével kérdeztem:
- Hány holdja van a haza földjébol?
“Kevés. Csak éppen annyi, amennyit kénytelen voltam átvenni bukott adósaimtól.”
- Licitáción?
“Igen”
- Nem ingerelte semmi arra, hogy földet vásároljon, szabad kézbol?
“Mi ingerelt volna? A föld rossz üzlet. Nagy helyen kell dolgozni kis haszonért. Aztán megköti az embert egy helyhez. Pénzemmel, korcsmámmal, boltommal oda mehetek, ahová akarok. A földet sem kocsira nem rakhatom, sem a hátamra nem vehetem.”
- Hány ökörfogatot tart?
“Csak lovat tartok; azzal fuvarozom a szeszt és egyéb árut.”
- Azzal is szánt?
“Nem szántok, nem gazdálkodom. Földjeimet haszonbérbe és részibe adom a parasztoknak. Nem érdemes itt a földdel kínlódni.”
A fölébredt rokonszenv elpárolgott. Beszélgetésünk németül folyt. Én törtem a nyelvet, o rontotta. Végre magyarul szólottam hozzá.
“Nem tudok magyarul.”
- Volt-e katona?
“Abban az idoben nem vették azt olyan szigorúan. Csak a vigyázatlanokat sorozták be.”
- Hány éves?
“Hetvennégy.”
- Ötvenkét év elott éppen huszonketto volt. Akkor csak szolgált a honvédségnél (1848-49)?
“Nem szolgáltam. Katona csak úgy lesz az ember, ha muszáj. Mi akkor itt, a Vereckei-szorosban mindnyájan szállítással foglalkoztunk.”
- A muszkák részére?
“Igen.”
- Jól fizették?
“Meghiszem azt! Olyan brilliáns üzleteket soha nem csináltunk.”
Nem folytattam tovább. Amit kerestem: a hazafias érzésnek legkisebb nyomát sem fedezhettem fel. Ennek mindegy. Orosz invázió, osztrák uralom, magyar alkotmányosság – mindegy. Lelkivilágába nincs belekapcsolódva a Haza fogalma. Három ismeretlenu egyenletrol éppen úgy beszélhettem volna vele, mint hazaszeretetrol.
Hetvennégy évet töltött el anélkül, hogy szíve egyetlenegyszer is megdobbant volna azért a hazáért, amelyben született, ahol élt, vagyont gyujtött, oltalmat nyert.
Szakálla megnott, meg is oszült, teste elhízott, zsebe megtelt. Gyermekeit kiházasította, unokáit fölnevelte, vidékét kizsarolta. Fináncnak, zsandárnak, bíróságnak nem vétett. Hatósággal pörbe nem szállott. Uzte a szeszcsempészetet, az áruuzsorát, a pénzuzsorát, a gabonauzsorát és a feles marhauzsorát. Így élt.
A többi is így él. Nem tanul, nem muvelodik, nem mosdik. Csinálja az üzletet és a gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyújtogat. Megcsonkítja ellensége barmát. Vádaskodik alaptalanul. Vesztegel, ahol lehet. Korrumpál mindenütt. Péntek este gyertyát gyújt és megfürdik a rituális lében. Hangosan imádkozik és némán csal. A földrol lenyúzza a termoréteget, a néprol a bort.
Szapora, mint a bogár. Élelmes, mint a veréb. Pusztít, mint a patkány.
Az uradalom által elgyöngített hegyvidéki népet úgy támadta meg a kazár, mint a sötét, félelmetes és undorító légytömeg, a megsebzett és elhagyatott állatot." Bartha Miklos: Kazarfoldon
Errol kellett volna filmet csinalni, es nem a szokasos tortenelem hamisitast folytatni. A zsidosag nagyon megszepiti a multjat, kijelentik, hogy mar 1000 eve itt elnek, holott a nagy reszuk csak a szazadfordulon vandorolt be a galiciai gettokbol. A filmben nem volt szo a rablogyilkos Husz Abrahamrol, a sikkaszto Cohen Izidor Ignacrol, a szabadkomuves-miniszter Weiss Pinkaszrol, Tiszaeszlarrol, a feketezokrol, aruhamisitokrol, stb, pedig a kor zsidosaga sajnos foleg ilyenekbol allt. Igy egy kulfoldi nem fogja megerteni, hogy miert kezdtek egyszercsak uldozni oket.
Megtudjuk, hogy csak azert lettek kommunistak, mert a fasisztak uldoztek oket. Jo lenne tudni, hogy a gazdag csaldbol szarmazo Marxot milyen fasisztak uldoztek, es mifele antiszemitizmus vette ra a Svajcban elo Lenint arra, hogy a hitkozseggel egyutt Oroszorszagban atvegye a hatalmat, majd 20 millio embert megoljenek.
A zsidosag a sajat tortenelmet sem ismeri, filmben peldaul a zsido ujra az elozo nevet hasznalja, azon a cimen, hogy az az osei neve. A valosagban a nevuket kb. 200 eve vasaroltak (!), a gazdagabbak dragakonevet, a szegenyebbek semlegest. Ha valoban az eredeti nevet akarta vona, akkor az Ibrahim bin al-Cohen lett volna megfelelo. Szerintem az lehet ennek az oka, hogy a zsidok egyfelol nagyon buszkek a szarmazasukra, ugyanakkor a tudatuk melyen szegyenlik is a sivatagi-szemita eredetuket, es szeretnek magukat Europa oslakosainak feltuntetni.
"Tessék gyűjtést kezdeményezni az elkészítendő filmre és felkérni az egyik ifjú vagy kevésbé ifjú titánt, hogy forgassa le."
Na erről van szó. Az objektív valóság bemutatása nem feladata -e filmnek, ha az igazságérzetemet szeretném kielégíteni, akkor csináljam meg a "magam igazságát". Minő nemes gondolat.
Valahogy nem ugyanaz a hírverés az Ön által említett fimek körül. Valahogy.
Úgy látszik, akinek több támogatója, pénze van, és szebben csomagolja a mondanivalóját - még ha nem teljesen igaz is -, annak több jogosultsága van véleményt formálni és ezt a véleményt igaznak elfogadtatni.
Hát majd akkor lesz film "a nem zsidó, magyar családok életéről, ... a zsidó származású bűnözőkről, a zsidó származású ávós tisztek kegyetlenkedéseiről, a lányokat, asszonyokat megerőszakoló orosz szakaszról ... és a Don kanyar halottairól", ha valaki megcsinálja.
Rengeteg tehetséges filmes van Magyarországon, amint ezt a évenként megrendezésre kerülő Filmszemle is mutatja. Tessék gyűjtést kezdeményezni az elkészítendő filmre és felkérni az egyik ifjú vagy kevésbé ifjú titánt, hogy forgassa le.
Más.
Sára Sándor, a Gulyás-fivérek, Mészáros Márta és még sokan mások, mintha már léptek volna ezügyben. Lehet, hogy kegyed nem látta ezeket a filmeket? Pedig nagyon jók.
"Miért kell ötszázadszor is ugyanabba a piszokba beleverni az egyébként zsidókat inkább védelmező magyar nép orrát. Ráadásul a külföldiek tájékozatlanságát kihasználva." - írod.
Adolf Eichmannak nem ez volt a véleménye, a magyarok segítőkészségén még ő maga is meglepődött. Forrás Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben c. könyv II.rész 9.fejezet
Elfogadom, hogy "ez most egy zsidó családról" szólt, és nem egy nem zsidó család életéről.
Mikor lesz film a nem zsidó, magyar családok életéről? Mikor lesz film a zsidó származású bűnözőkről? És hol mutatják be majd a zsidó származású ávós tisztek kegyetlenkedéseit? Hogy hogyan viselkedett ez az "üldözött nép" amikor lehetősége volt bosszút állni? Rákosi Mátyásról, Bauerről és társairól? Mikor lesz ugyanúgy bemutatva a lányokat, asszonyokat megerőszakoló orosz szakasz és egy echt körömletépés, vagy egy veseverés? A Don kanyar halottai?
És mikor jelölik azt a filmet nemzetközi díjakra?
Miért nem mutatta be a film, hogy hányan bújtatták a zsidókat? Hogy mit csináltak a németek azokkal a bújtatókkal, akiket elkaptak? Hogy noha magyar szerveken keresztül folyt minden eljárás, a németek akkor már MEGSZÁLLTÁK Magyarországot.
Tudom, tudom. Az már kidekázás lett volna. Nem fért bele a három órába, hogy kimondjuk: nem rossz ez a kicsi nép itt Európa közepén, a magyar nem fasiszta, nem kommunista. Úgyanúgy megszenvedte ezt a századot, mint mások.
Más: Egy külföldi ezek után gondolhatja, hogy '56-ot zsidó forradalmárok csinálták.
Ettől eltekintve tetszett a film, valszeg azért is, mert nagyon jól volt fényképezve. Örülök, hogy megnéztem. Valószínűleg megnézem még egyszer.
Caius
Nyugodtan nézd vissza, a minősítést nem én kezdtem, hanem te, azzal, hogy a Honfoglalást a számomra ideális versenyfilmként tünteted fel, engem a bőgatyás-fütyülős barackos Csurka-szimpatizánsok közé sorolva. Általában elmondható, hogy az ilyen jellegű minősítések a liberálisok oldaláról érkeznek, és te azzal a kijelentéseddel, hogy "Természetesen nem kell liberálisnak lenni. De ártani sem árt." az én megérzésemet támasztod alá. Mondhatni, jobban eltaláltam, te ki felé húzol, mint te azt, hogy én mit tartok követendő példának.
Más. Elég erőltetett magyarázat, hogy Ignác Trianon miatt omlott össze. Én úgy emlékszem, hogy a dolgok hátterében az állt, hogy nem volt hajlandó ítélkezni a megtorlási perekben, és nyugdíjazták, s természetesen önmagában a Monarchia széthullása is sokkot jelenthetett. De ha Ignác sorsára mégis Trianon volt ilyen hatással, jószerével a halálát okozva, akkor azt nem értem, hogy miért pont ez nem került megemlítésre, amikor minden más, fontos elem igen? (Névváltoztatás, képviselőség visszautasítása, a találkozás a császárral, a Tanácsköztársaság, stb.) Ha ez film valóban a külföldi közönségnek készült, ők majd ezt maguktól fogják kitalálni?
Azt én a magam részéről vitatom, hogy ez "csak" egy családfilm, éppen a már említett archív felvételek és a tárgyilagos narrátorszöveg miatt. De akkor is, abból nem engedek, hogy a huszadik századi magyar történelmen oly mértékben nyomot hagyó Trianonnak meg kellett volna jelennie a filmben. Már csak azért is, mert a film vezérvonalába például igen jól beilleszthető lett volna az, hogy az erdélyi magyar zsidó értelmiség jó része átköltözött Magyarországra, jórészt azért, mert valóban magyarként gondolkodtak. Más kérdés az, hogy György Péterhez kapcsolódjak, aki ugye úgy véli, hogy a filmben csak a történelem azon eseményei láthatóak, amik segítenek a történetmesélésben, hogy ez bizonyítéka is annak az általam kifejtett vélekedésnek, miszerint a huszas évek abszolút nem az antiszemitizmusról szóltak Magyarországon.
Nem sokkolsz azzal, hogy magyarnak vallod magad. Remélem én sem sokkollak, de én sem vallom magam kevésbé magyarnak. Szóval a magyarságteljesítményről, minthogy az nem létezik, szó se essék (Könyves Kálmán után szabadon). :o)
Nem tudm azonban, kik és milyenek a "hozzám hasonlók", no meg én is. Bíztató, hogy Te tisztában vagy ezzel. Ha majd heveny identitászavarban szenvedek, megkereslek : Te majd úgyis megmondod... Természetesen nem kell liberálisnak lenni. De ártani sem árt.
Azon véleményed valószínűleg helytálló. hogy a film sok korabeli eseménnyel nem foglalkozik túl mélyen, csupán árnyalja velük a történetet. De még egyszer, a közérthetőség mián: a film NEM Trianonról és a magyar nemzet sorsáról szól. Szólhatna arról is, de nem akar arról szólni. Ez a film inkább az asszimiláció kérdéséről gondolkodik, történetesen egy budapesti magyar zsidó család történetén át közelítve meg a problémát. Hogy párhuzamot vonjak: ha pl. az amerikai indiánokról meg a cowboyokról forgatnak egy filmet, az nem a Mayflowerrel kezdődik, nem időz egy órán át Gettysburg-nél, és kurvára nem érdekelné a filmet alkotókat az abolicionizmus meg a New Deal sem. Inkább Little Big Hornról meg Winetouról elmélkednének benne, meg a nagy prériről sok-sok bölénnyel. Hát ez van. Aki sokat markol, keveset fog, s a kevesebb néha többet tesz- ha élhetek ilyen orbáni módon didaktikus szép mondásokkal. :-)
PS: Az pedig nem biztosan igaz, hogy a trianoni sokk kimarad a filmből. Vajon mitől lesz Ignác, a bíró hirtelen oly megtört és öreg? Nagyon szimplifikáló volna azt mondani, hogy csak a Monarchia vége miatt, s hogy Trianon neki semmit sem jelentett...
Daisy2! (ha jól emlékszem nickedre)
A hülye zsidókról meg annyit, hogy nem azért lettek kommunisták, mert oly gazok lettek volna. A fasiszták ölték a zsidókat. A kommunisták ölték a fasisztákat. Az ellenségem ellensége pedig a barátom. Egyszerű, nem? De hajrá: vess csak követ rájuk ezért! Gondolkodni valóban nehezebb...
