Жанр: Heavy/Power Metal Страна исполнителя: Germany Год издания: 2021 Аудиокодек: MP3 Тип рипа: tracks Битрейт аудио: 320 kbps Продолжительность: 00:20:30 Треклист: 01.I Will Be Gone (feat. Tarja Turunen)(4:28) 02.Vote of No Confidence(6:06) 03.Rising Fear(1:40) 04.Leave Me Alone(4:04) 05.Second to None(4:12)
Elize valóban szép, top 3, de ez azért másodlagos :-) Az Amaranthe kellemes, nem túl nehéz énekileg, jól lehozza, a látvány meg kárpótol mindenkit, mint Simone esetében (bár kissé megörgedett, ha szabad ilyet mondani). Noora (Battle Beast) pl. minden csak nem szép, ellenben szeretem a hangját.
Én is beszereztem már, de még nem hallgattam meg. Én mindig szerettem, Laurát nem hörögve inkább, de nekem az aranyjánosos lemez top kategóriás (A szondi két aprófja, a Walesi bárdok triológia zseniális). És a régiekből is a Téli ének (azzal szerettem meg), a Nap és Szél háza pedig örök kedvenc. Minden lemezen találok jobbakat, a hatásfok összességében olyan 60-70% tetszik, a maradék nem. A dallamosabb irány is jöhet.
Es akkor par gondolatot itt hagyok az idei Dalriadarol is. Ez egy nagyon tudatosan megtervezett, popularis album lett, amelynek egyertelmu az uzenete: ha veletlenul valaki meg akarna oket hivni egy jo kis nemzethy rockoperaba, ok keszen allnak. :)
Ugy tunik, hogy ezuttal nem a folk metal mezonyben akartak nagyot dobni mindenfele aranyjanosozassal, kocsogdudaval, galoppozassal, csurdongolessel, hanem egy konnyen emesztheto, slageres refrenekre epito notacsokor volt a cel kiserletezesek meg mas mufajok fele kacsintasok nelkul. Jo, Laura horog egyszer-ketszer, de ez mar nem dobbent meg senkit. Tobbsegeben o enekel, szerencsere, jok a dallamok, a hulyesegeket most hanyagoltak, szerintem vallalhato cucc, csak a helyen kell kezelni.
Pedig Alissa akkor még egy másodvonalbeli zenekar énekese és a Kamelot vokalistája volt, csak évekkel később választotta ki Angela Gossow maga helyett.
Hát, a legjobbat nehéz megenvezni, elég sok van. A Nemo is az egyébként, annyi fórja van az ilyen listákon, hogy rádióbarát mainstream, emészthető, dallamos, de mégis rockos.
2000-es évekbe beleszámít a Wishmaster? Ekkora előnyt ne adjunk, szóval ne vegyük bele, annak legalább a fele jobb.
Bless the Child, Slaying the dreamer, End of all hope, Wish I had an angel, Planet Hell, Ghost love score, Alpenglow - ezek bármelyike. Ha egyet kéne választani, talán a Wish I had an angel lenne holtversenyben a Ghost love score-ral.
Igazad van, tök értelmetlen. Nem egy széleskörű közvéleménykutatás, csupán 8-10 ember véleménye (kb... Nem tudom, mennyien ülnek a szerkesztőségben). Nem kell túlreagálni. 😁
Az én kedvenceim fel sem kerültek a listára, de nem is igen bánom: egy olyan listán aminek a második helyén egy olyan ok*dék banda van, mint a Slipknot, ne is legyenek fenn.😁
Jó, hát ez viccnek is rossz, meg tök értelmetlen. Még jó együtteseknek is a nem legjobb száma van rajta (NW Nemo?), az első három együttes meg úgy tré, ahogy van.
Egy picit én is, néhány hallgatás után. Az Abyss of time, a Twighlight Reverie vagy a Rivers pl kimondottan jó. Utóbbiban szépen énekel és az acapella verzió is jó. Összességében a fele jó a lemeznek, a másik fele meg nem. Volt rosszabb, jobb meg pláne.
Én picit "megengedőbb" lettem több hallgatás után: a lemez alapvetően jó, viszont Simonetól ezt keveselljük. Őt is elérte az amikor ugyanazokat a lemezeket adja ki sorban. :(
Hát, engem már a legutóbbi 2-3 lemez se vett le a lábamról, összesen tudtam volna belőle egy jó lemezt összerkani, 2-3 szám ragadt meg bennem azokról. A mostani is hasonló, egyszer hallgattam még csak meg, talán 2-3 volt olyan, amit élveztem. Különösen, amikor Simone énekel és nem nyávog, mert ez többször is előfordul. Kicsit elmentünk Troy irányába meg lett gyerekkórus is. Még meghallgatom párszor, melyik dallam marad meg, azokat megtartom belőle.
Az Epica nagy védelmezőjeként is bajban vagyok az Omegával két hallgatás után. Simone csodálatos, mint mindig, de lehet, hogy legközelebb jobban fogom várni inkább az új Ayreont.
Igazából semmi nem változott az alaprecepten. Lehet, ha ez lenne az első Epica lemezem, ez is le tudna venni a lábamról, nem tudom, de egyelőre minden eddigi lemezükhöz mérve fáradtabbnak tűnnek itt a dalok.
Ezt a Mark Jansent is megrázhatná valaki egy kicsit, hogy találjon ki már valami újat. Mindegy mit, csak ne skótduda legyen! :) Például a Holographic Principle végén az akusztikus bónuszokat imádtam.
Hát, volt már jobb Therion lemez, de rosszabb is. A dupla antikrisztusost konkrétan végig se tudtam hallgatni. Most találtam momentumokat, az első 2 számmal semmi baj nincs, meg az a Márki című is (talán Marco miatt), nálam olyan alsó középosztéály, mondjuk 5/10.
