Keresés

Még a földi vakságunkban is felismernénk az öngyilkosságban meghalt lelkeket, és nagyon könnyen felismernénk a szekszuálisan aberrált lelkeket, az öngyilkosokat a ruhátlanságukról, és arról, hogy a csontjaikon nincs hús, csak mint csontváz láthatók, az aberrált lelkeket meg a félelmükről, és hogy azon vannak, hogy elbújjanak félelmükben, és szégyenükben

Ugyan a vakságunk szembeszökő, de Jézus szeretet érintése feloldja a vakságunkat

Ugyan gondolnánk, hogy adja akkor is, ha nem kérjük, de nem, mert akaratunk ellen nem cselekszik

Így minden, ami feloldja az eltemetkezésünket a halálba, célravezető az utunkon

Azok pedig a fájdalmak, betegségek és a sikertelenségek, és a megaláztatás

És ide tartozik a rossz kedélyállapot, ami értéktelenné teszi mindazt, amit a halott értékesnek tart

Ugyan ezeket nem mondhatjuk jónak, de hát a magunk megalázását nem tesszük

Mert ha kicsik lennénk az önösségnek, akkor nem mennénk el az élet mellett, anélkül, hogy meg ne ragadnánk

Az élet a vonzásban van, és ott kezdődik a jó kedélyvilágunk

Minden, amit a világ nyújt, híján van annak

A gyermek kedélyvilági is abban lesz teljes, hogy azt adjuk magunkból, ami az égbe mutat

Aki nem próbálgatja a kerékpárt, az majd nem is fog rajta menni

És akiben bármilyen nagy zenei tehetség rejlik, ha nem gyakorolja magát abban, az nem tud benne kibontakozni

Isten jön, mert a Nevére kimondta, jövök, így jönni fog

Mintha ítéletet hirdetne, holott nem tesz mást, mint megmutat magadnak

Akik meg addig felismerik, azoknak magát adja

Az egyik víz, a másik tűz

Hogy tüzet keltsen bennem

Hogy tüzet keltsen benned

Hogy már ne az legyen, hogy messziről látom, hanem hogy tapasztalom az életet

Azok meg olyanok, mintha köszönő viszonylatban sem lennének egymással

Mert az egyik a gondolatom, aki felismerésben felismeri magát, mint szegényest

A másik meg a megismerés a tapasztalásban

Kaptam, kincset kaptam, ha mindenemet eladom, akkor sem tudom kifizetni az értékét

Hogy jön, és bemutat magadnak, vagy Vele találkozol, az a döntésed

Abban találkozhatsz vele, hogy amint megmutat magadnak, és felismered mindazt, amit elrontottál, hogy bocsánatot kérsz Tőle

És az egészen más, hogy megtudom, ki vagyok a valómban, vagy Ki az Isten

Hiszen az Isten vonzás, és nincs köze a taszításhoz

Hogy Ki az Isten, Isten a Szeretet, és tartalmat kap abban a felismerésemben a megismerésem

Isten a legtisztább Lélek

És amit mond, az élet

Ha nem léleknek veszem, amit mond, akkor azt próbálom belőle kivenni, amit kihallani akarok

Az Isten Fény, árnyék nélküli Fény

Világosság, amiben nem maradhat meg a sötétség

Ha a sötétség találkozik a világossággal, akkor a sötétség önmagával is találkozik, ami fájdalom, hiszen a világosság tükör

A Világosság nem ad fájdalmat, a sötétségé a fájdalom

Ha azt akarom, hogy felemeljen a Világosság, akkor be kell fogadnom a világosságot, ami úgy kezdődik, hogy gondolat

Amikor a Világosság gondolatát fogadom be, az a bölcsesség

A befogadása meg nemcsak gondolat, hanem felismert akarat

Eggyé válva az akaratában

Önként befogadva az akaratát az akaratomba

Az nyilvánvalóan teljesen rendben van, ha Isten Szavát veszem

És az is rendben van, ha gondolatokat veszek a gondolataiból

De mégiscsak az van, hogy arra késztet, hogy Vele vegyek közösséget

Ami meg nem kezdődhet másban, mint a Felé irányított gondolataimmal

Ami meg arra készteti, hogy választ adjon, de nemcsak úgy, mint beszédben, hanem a sors kezében, tettekké formálva gondolatokat

És nem a távolban, hanem a közelségemben, hogy felismerhessem a közelségét

Hogy kialakulhasson egy kapcsolat közöttünk

Amiben meg nyilván az a gondolat, hogy kialakulhasson a kapcsolat közöttetek

Illetve tovább mélyítve a meglévő kapcsolatotokat 

Azaz mért is ne ösztönözd magadat arra, hogy gondolatot cserélj Vele

És nincs szükséged vakvezetésre abban, hanem a gondolatodra van szüksége

Azaz nem más gondolatára, hanem a gondolataid szavakba öntésére

Hogy a Kegyelem az, Aki jön, és betakar, megértem, de mégiscsak fel nem foghatom

Ami abból adódik, hogy nem hatott át engem a felismerés, hogy az akaratpróbámhoz mindent hozzá kapok, magam meg a lényegemben akarat vagyok

Aki meg figyel, az mérlegel is, és ebből megért

És minden, amit kaptam, azon van, hogy engem szolgáljon, mikor pedig azon vagyok, hogy kihasználjam azokat

Egy hálóban kaptam helyet, aminek a célja, hogy használjam a kapottakat, és azzal paradicsomi állapotot teremtsek

Ellenben azon vagyok, hogy paradicsomi állapotot teremtsek magamnak, és az nagyon nem egyenlő kettő

Részt kaptam, hogy elérjem a teljeset

Az meg hozott, és hozzá kiérdemelt

Ha nem teszem hozzá a kiérdemeltet, a lényegében nem tettem semmit, és semmi lényeges nem történt velem

Hogy azt használom ki, amit hoztam, mikor az arra lett rendelve, hogy hozzá kapjak

A kapjak meg ott kezdődik, hogy kérjek

Ugyan anélkül is kapok, de annyit kapok, hogy felismerjem, hogy kérjek

Hogy sokra tartod magadat, abban a rész, hogy hoztál

Mikor valójában nem rendelkezel más sajáttal, mint akarattal

Ebből is látszik, hogy milyen kincs az akarat

Isten sohasem fog erőszakkal hozzád közeledni

Hanem először megkérdezi az akaratodat

Maga nem teheti, hogy ne legyen Isten

És ugyanakkor teremtett voltodat felválthatott nem teremtetté, az akaratodban

A Szavát küldi a vizeknek, a gondolatoknak

Hogy a gondolatai életre keltsék a vizeket

Ami megformált akarat

Befogadva a köszöntést, Kristos Annesti! – felismerésedben

Hogy már ne idegenként fogadd, hanem a megismerésedben

És a megismerése akkor már nemcsak gondolat, hanem az, aki kész megváltásodban paradicsomivá tenni a sorsodat, ami meg nem kényelem

Hogy előbb a kedélyvilágod találjon helyet a békéjében

Ami meg megismerés a tetteiben, amint érted cselekszik

A Szava felismerteti a Jelenlévőt

A figyelmed meg a késztetése, hogy kezébe vegye a sorsodat, ami megint nem a kényelmed

Hanem ami a késztetéseddé válik

Hogy még jobban a közelében ismerd meg

Amikor közelítesz, a kisujjadat nyújtod, amikor közelít, a karját nyújtja

Azt nem mérlegeli, mennyit adjon, hanem mérlegelés nélkül adja, amit adhat

Amit meg adhat, az nincs másban, mint az akaratodban, aki meg is gátolhatja, hogy adjon, mint ahogy ezért adja a Szavát, hogy fellebbentse azt a fátylat, ami mögé magad lépsz

És amint azon van, hogy megismerd a szeretetében

Úgy azon is van, hogy megismerd magadat a valódban

Hogy azon legyél, hogy részesedj, hogy bővelkedhessél

Hogy szűkmarkú lenne az Isten, ki hallott olyat?

Hanem meghív a megterített asztalához

Krisztus feltámadt, valóban feltámadt, és velünk van

Neki kétezer év egy pillanat

És mivel semmi sincs, ami titok maradjon az új Égre, ezért eléd lesznek tárva a nyílt titkok

Nyíl mindazoknak, akik megismerték a jelenlévő Jézust

Mint ahogy a Szentírás nyelvezete is megadta az önösnek az igazolásait a vakságában, hogy az önelégültségében tehetetlenné váljon a gonoszságokra

Jézus szemlélésében eltöltött fél óra, a mennyben ezer év fejlődése

Ami nemcsak annyit jelent, hogy mit kezdesz egy óráddal, hanem azt is, hogy a tiszta környezetben kimondott igen, az természetes, hogy az önmagában a tiszta környezetében nem emel téged

Ugyan nyilvánvalóvá válik a jelenlévő Krisztus, de nem mindenki tér meg

Sót, aki a sötétségében felismeri azt a gúnyt, amit magára kimond a bűnös, és akit a sötétsége gyilkosságra késztet, gyilkolni is fog a sötétségében

Így önmagában a felismerés nem élet, hanem csakis a választás hozhatja el valakinek az életet

Így ne gondold, hogy a felismerés önmagában az életbe emel, hanem csakis te tudsz életbe lépni, vagy a halálban maradni

Hogy a felismerés az kegyelem, igen valóban kegyelem

Hogy a felelősséget és a döntést a kezedbe teszi, hiszen eddig is megvolt a felelősséged

Csak a sarlatán teszi, hogy először megöli a beteget, majd aztán kezd el gondolkodni, az orvos beteget gyógyít, sőt megmutatja, hogyan kerüld el a betegségeket

Tanúságot teszek a feltámadt Krisztusról

Arról, Aki velünk maradt

Aki befogadott engem, és aki helyet foglalt a szívemben

A méltatlant, és az alkalmatlant fogadta be

Azt fogadta be, akinek nem sok újat tudsz mutatni

Hogy tanúságot tegyen

De nem úgy, mint aki újat hoz, hanem úgy, aki ismétel

Ha kell, kigúnyollak, ha azt teszed, hogy rám állsz

Hogy ne hozzám gyere, hanem ahhoz, akiről tanúságot teszek

Ugyan most még lehet, hogy azt gondolod, hogy amíg nem tapintom, addig nem érintem, és csak azt fogadom el, amit megérinthetek

Pedig amikor megérint téged, azt tapasztalod, megérintetted

Az első várat próbálom ledönteni, ami azt bizonygatja, elég vagyok magamnak

Amikor megérint, megtudom, milyen kevés vagyok a magam számára

Semmi sincs bennem, ami értékes, és ami tőlem származna

Hanem minden értékem annyi, amennyire birtoklom

És annyira birtoklom, amennyire meghalok a magam számára

Ha belegondolsz, ketten adnak ki egy párt

És amilyen mértékben meghalnak a maguk számára, olyan lesz a boldogságuk

Ebből építkezik az a boldogságuk, amiről az éppen egymásra találó pár, még csak álmodhat

És amint majd választanak, úgy részesülnek

És hiába gondolod, hogy fogadjon be az irgalom

Amikor az irgalmasnak mondja, gyere, lépj be az örömömbe

Ami pedig nincs másban, az irgalom nem más, mint kiküzdés, lemondva magunkról

És ne gondold, hogy az ima és a lemondás nem lenne más, mint a lényegében irgalom

És a lelki értelemben annyit teszek magamért, amint másoknak megteszek

Ha nem hiszel, akkor csakis akkor hallgatsz meg másokat, ha valóban keresed az igazságot

Ha meg keresed az igazságot, ha kutatod Isten létét, és istenségét, akkor eljutsz oda, hogy nem tudsz elképzelni más Istent, csakis egy mindenek fölött jóságos Istent

És amikor szétnézel a világban, azt találod, vannak gazdagok, és mérhetetlenül gazdagok, és vannak éppen elélő rétegek

És ha megkérdezed, mért van ez a különbség oda lyukadsz, hogy azért, hogy akinek van, annak még többje legyen

Ez pont az a válasz, mint amikor megkérdezed, mért kell a frissen ültetett szőlő oltványt betakarni, és azt a választ kapod, hogy ne száradhasson ki az oltvány

Hát ez a válasz egy megszolgált elégtelenhez elegendő, hiszen kimaradt belőle a lényeg

Mert a takarás azt a célt szolgálja, hogy legyen a gyökerének ideje megerősödni, mielőtt elkezdene hajtani, ez a tartalmas válasz

Éppen ezért tartják távol tőled a Világosságot

Hogy nehogy megtörténjen, hogy a jómódú ne tudjon munkást keresni magának, hiszen nincs más, csak jómódú

És bármennyire is olyan mint egy ellentmondás, éppen a vallást használták fel minden időben, arra használták fel, hogy meg ne ismerd az Istent a valójában, és a Tanításában

Nem megismertetve az Istent, hanem a céljuk szerintinek mutatva

Mert amilyen mértékű volt az istenismeret, olyan mértékű volt a gazdagság

És bár most nem látható, olyan mértékűvé válik a gazdagság, amilyen mértékben kiárad az ismeret

Ugyanakkor meg a valódi szükséged a szükség, hogy elkezd keresni az igazságot

És ezért engedi meg az Isten a szükséget, hogy magad legyél az, aki elkezd keresni

Hogy meg más mondja meg neked milyen az Isten, és azt mondja, felesleges Hozzá menned, miközben magad is megtapasztalhatod, azt ne nézd máshogy, mint a kihasználásod lehetőségét, ami a kihasználásodra irányul

Hogy az Egyház felismerést ad a kezedbe, az úgy legyen, amiben az úgy azt jelenti, szükséges a figyelmed

Hogy az Isten az alkalmatlant hívja tanúnak, attól még nagyobb küszöböt kell átlépnie

Hogy az alkalmasságból akarsz felismerni, de azt találod, nem kell magas küszöböt átlépned, akkor az első feltevésedet újra kell gondolnod

Hogy egyedül képes vagy, azt is gondold újra

Egyházközséged papja igen fontos a számodra, hiszen megadhatja neked a jó vezetést, amivel magasabbra jutsz

Neki meg te vagy a fontos, hogy emelkedjen, hogy tudjon emelni téged

És nem közömbösek a gondolataid vele szemben

Hiszen a gondolataidat következmények követik

Mint ahogy minden gondolataid következményeket vonzanak

Ha meg el akarsz jutni a Főhöz, amúgy mért is ne akarnál eljutni Hozzá?

Egész egyszerűen egyedül kell maradnod Vele

Ami egyedülléted azt jelenti, hogy a gondolataid Vele foglalkozzanak, és semmi mással

Minden más gondolataidat átadva Neki is

És azt találod, elkezdenek vonzani az együttléted percei

És elkezdenek a gondolataid tisztulni, mint ahogy a szemed is mutatja, amint tisztul

És a láthatatlan vezetése nem mindent zúdít rád, hanem egyesével teszi tisztába a gondolataidat

És megtudod, hiszen megmutatja mire képes a Sorsod

Hiszen a Sorsnak célja van, és ez a felemelkedésed

Bevonzva téged az örök életbe

Ha meg nem találkoztál magas küszöbbel, aki milyen mélyről jön, olyan mértékű az őt emelő Kegyelem

Ha meg küszöbbel találkozol, akkor már magasságba emelt a Kegyelem

És hogy le tudd győzni a küszöböt, meg kell találnod az alkalmatlanságodat, hogy képessé válj a ragaszkodáshoz

Mikor a felnövekvő gyermeked rossz irányba halad, és nem hallgat a jó szóra, sőt bosszankodik törekvéseden, ugyan melyikőtök fájdalmai a nagyobbak, sőt a sokkal nagyobbak, ha nem a te fájdalmaid

És mennyivel nagyobbak a fájdalmaid, ha meglátod, hogy a gyermeked a halálba tart

És mit meg nem tennél, miközben tehetetlennek érzed magadat, az önpusztító akaratával szemben

És mennyivel nagyobb az Atya fájdalma a fájdalmadhoz képest, amikor meglátja a halálba tartó akaratodat

És ugyan még láthatatlan az Egyház egységének a hiányának a következménye, ami lehetővé teszi ezeket a tévedéseket

Ugyan azzal, aki maga akarja tudatosan a halálát, a lelki halálát, azzal az akarattal szemben nem sokat lehet tenni

De azzal az akarattal szemben, ami tévedésből fakad, az ellen fel lehet lépni, jó eséllyel gyógyítható a betegsége

Az a gyógyító erő pedig ott van a papságban, mégha nem is igen érted

Amikor maga is lelki életével törődik, aminek a része, hogy a lelki fejlődéseddel törődik

Amikor már megszólal benne a Lélek

Amikor ugyanez a Lélek megjelenik a Szóban, és felismered a Lelket

És találkozik veled, és beköltözik a lakásodba

És Aki tanácsot ad neked, és adhatja, hiszen a tanácsát kéred

És minden szándékos tévedés lelepleződik

És minden kérdés megmutatja a valódi lényegét

És ahogy eggyé válsz a Lélekben, úgy meglátsz másokban

És avval a megértéseddel kiárad a béke a világra

Ebben van a béke, és másban nincs béke

És amikor megvalósul az egység, amikor Isten Háza újra egy lesz

Akkor majd rácsodálkozol a Lélek igazságára

A Szeretet lángja szikrát gyújt benned, és megmutatja mindennek az értéket

És az majd arra késztet téged, hogy hagyd el az értéktelent, sőt megragadod, és magadtól messze hajítod

És még rá is kiáltasz - vissza ne gyere, itt nincs semmi keresni valód!

Ezt hozza neked az egység, ezt kínálja fel, hogy örvendezhess

Az Isten Irgalmasság, és Igazságosság

És ugyan a hatalmasságok mit gondolnak arról - ugyan mi dolgunk lehet közös veletek?

Csakhogy az Isten Hatalom, a Hatalom meg azt mondja, eddig, és ne tovább

Nem az van, hogy mi lesz az eljövőben, hanem az van, mi történik az Érkezőben

Az óhazában a gonoszság embere felépítette a tíz tornyát, tíz tornyot a tíz bűn tornyát

Tízen viselik a koronáját

És mint a vízözön árad ki a hazugság tengere, hogy elemésszen népeket és nemzeteket

Ne reménykedjetek abban, hogy láthatatlanok maradtok

Mert a Hatalom lép elétek, és letaszít titeket a trónotokról

És ugyan most könnyet ejt az alázatos, de a felismerésben csak neveti azokat a tornyokat

Forrás fakad a templom sarkában, és semmilyen erőszak nem tudja visszatartani

Gondolni, mondani, és cselekedni

Nyilván, ha mondom Jézusnak, hogy szeretlek, az akkor teljes, ha mögötte van a gondolat

És nyilván, ha mondom Jézusnak, a gondolatomban ott van az Atya is

És az ösztönzésemben ott van elrejtve a Lélek

És hogy a vallomásomért sok bűnöm bocsánatot nyer, elfér bennem az a felismerés is, a tudatosságomban is

És mivel nem adhatok neki semmit, ami nem az Övé lenne, ezért amit másoknak adok, abban neki is adok, Neki is szánom

Így beteljesedik az, amit mondok, és gondolok

Ebben van a gyermekség

És a vallomásom egyben az önmagam megkérdezése is

Megkérdezve a gondolataimat, együtt vagytok a beszédemmel, vagy lemaradtatok

Hogy az igazságot kutatom, azzal magamat is kutatom

Hogy a paradicsomi helyzetemet a paradicsomban ismerjem fel, és ne a hiányát ismerjem fel a kilépésemmel

Hiszen a paradicsomba belépni az könnyű, de kilépve onnét visszalépni az keserves

Olyanok vagytok, mint a téglák, és Jézus fel tud használni titeket háza újjáépítéséhez

Ha megengeditek, mindegyikőtöket felhasználod

Szíved izzik és lángol, és kész felizzítani titeket!

Csupán be kell lépnetek Szentséges Szívébe, és elragadtatásba hoz titeket iránta, az Istenünk iránt

És mért is ne ismernéd fel a küldőt, és mért is ne ismerd fel a lépcsőt

A lépcsőnek meg nincs más küldetése, minthogy könnyedén lépj be a házba

Felajánlás

Kérdés

És válasz

És amikor igen a válasz, a felajánlás életbe lép

Magyarország megkapta a felajánlást – legyél az engesztelő népem

És arra az első válasz megérkezett az engesztelőtől, akik körbe veszik az országot imáikkal

És felajánlást kaptunk a Szent Anna réten épülő kápolnára

Ahol helyet kapott a Kegyelem, és ahova beköltözött a Kegyelem

Így aki befogadja a Kegyelmet, az befogadja a hatalmat

Úgyhogy mondhatjuk, rettegjetek sötét erők és sötét hatalmak, mert közeleg a végetek

Amilyen ütemben válaszolunk igennel a kérdésre, olyan mértékben veszíti el a sötétség a sötétségét, hogy helyét átvegye a Világosság

Hogy helyére kerüljön az élet, hogy eltöltsön minket az élet, és életet adjon

Hogy beköltözzön hozzánk a Béke

Hogy Fényoszlop emelkedjen a világ fölé

Meghívást küldve a nemzeteknek a békébe

Hogy én mint a toronynak az őre, nem lépek be a toronyba, és másokat sem engedek a toronyba lépni, azzal felelni fogok azokért, akiket kint rekesztettem

Jeruzsálem toronyfalainak hagytál negyven évet, az őrizői nem hallgattak meg téged, az a torony leomlott

Most itt vagyunk, hogy lassan kitelik a negyven év

Haraggal a szívedben mondod, ne fenyegess

Valóban fenyegetnélek, ha nem lenne kőbe vésve az a negyven év

És valóban fenyegetnélek, ha nem itt jönne, hogy kitelik a negyven év

Ha meg tudod tenni bármelyik negyven évvel, hogy ne legyen, ne hallgass a Szavára

De ha nem tudod megtenni, akkor vagy rettenj meg attól, amit nem tettél, és amit megtettél, vagy változtass a sorsokon

A most letelő negyven év tanúságot hordoz magában, attól, Akinek hatalma van az évek felett is

Hogy az egyik tanúsítja, hogy találkoztam a Tanúval, magam meg nem találkoztam Vele, az nyilván az én hiányosságom, amikor ragaszkodtam az életemhez, és evvel elveszítettem az életemet

Hogy a vaknak a vakságomban azt mondjam, ne menj arra

Azzal beteljesítettem a sorsomat, mint vak vezettem a világtalant

Mit is lehet velem tenni, amikor pedig meg lettem hívva a Vőlegény menyegzőjébe

És hogy azt látom, koldusokat öltöztetnek ünneplő ruhába, hát végül is én maradtam távol

És hogy megvárjam az utolsó pillanatot, hiszen itt van a pillanata

Az igába fogott okosabb nálam, hiszen arra megy, amerre szóval ösztökélik

Ugyan amikor a világgal foglalkozom, merre járnak a gondolataim, az bizonyos, hogy nem az égben

Hanem célokat és vágyakat fogalmazok meg magamnak, és az is megtörténik, hogy eszközöket

És amint engedem, hogy eszközeim egyek legyenek a bűnnel, úgy lekötözöm magam a bűnbe, és meggátlom a gondolataimnak, hogy szabadon fussanak

A gondolataimat vezetem rács mögé, és onnét más nem is tudja kihozni őket, csakis én

És megtehetik a gondolataim, hogy lefejtem mindazt rólam, amivel bírok, és amíg a gondolataimat a bűn fogságában tartom, addig azt találom, hogy nincs semmim

Ha viszont a gondolataim szabadok, és kvázi nincstelennek veszem magamat, azt találom, mégis birtokolok

A bűn lekötözi a gondolataimat, és avval a lehetőségeimet az eszmélésre

Amíg a bűnbánat nem szabadít meg attól a gúzstól, addig lekötözött is maradok

És amikor megkérdezik tőled, mivel bírsz, arra is gondolj, hogy mid van a föld múlandó kincsei nélkül

És az örök kincsek, az nem egy igen, hanem egy kiküzdés

És nem csak egy kiküzdés, hanem egy építmény, alappal, falakkal

Ami pedig nemcsak munka, hanem tervezés, latolgatások, és döntések, azaz küzdelmes gondolatok, és küzdelmes szív

És a gondolat meg olyan, ha tiszta az alapja, tiszta marad maga a gondolat is, bármerre jár, tiszta

Megragadva az alapot, és sarokkövet

Az Úr jó, mert Ő tanít engem. Őt arról ismerik, hogy tanítja és oktatja a szegényt és a nyomorúságost…

És hogy a Szavát adja, de magát is adja

És hogy megmutatja magát az megtörténik

De ne gondold, hogy csak úgy tud eljönni a számodra, mint egy Bíró, mint egy áradat

Hanem képes a megismerést cseppenként is átadni, ahogy adod az akaratodat, annak a mértékében, azt adva, ami a már a vágyad a megismerésben

Így nem történhet más veled, mint az akaratod, de mégis megismerésben

És ahogy két fiatal szíve is akkor dobban meg a másik iránt, amikor egymásra néznek, így a megismerésed is egymásra nézés

Hogy már úgy gondolj rá, mint a szerelmedre, mint ahogy arról beszélek, aki a Szerelmem

Aki rám nézet, és Akire rá néztem

És akire ránézek örömömben és bánatomban, hogy megosszam az örömömet Vele, és megvigasztaljon bánataimban

Hogy örömöddé váljon a felismerésben, és bánatoddá váljon az értetlen

De végül is az értetlent tette és teszi értővé, így megmarad a reményünk

A lélek épülésére szolgáló könyörgéseket meghallgatod

Ha megtérést kérek, azaz kérsz, azt meghallgatod

Ha még csak a keresésem, az igazság keresésem kezdetén tartok, akkor minden kérésemet meghallgatod

Ha ötször vetek keresztet sebeid tiszteletére, és Szűzanya Szeretetlángjának kiáradását kérem, avval megvakítom a Sátánt, azaz Te vakítod meg, azaz Szűzanya vakítja meg, Te leszel az, Aki megvakítod

Hogyan is tudom szeretni az Istent?

Egyszerűen mindenben, és mindenkiben

Ami pedig figyelem, és akarat

És válasz

És teljesen tökéletes paradicsom építése

Ha hibádzik a tökéletessége, akkor hibádzik az akarat tökéletessége is

Építek, és abban épülök

Hogy teljes erőmből szeressem az Istent, és minden igyekezetemmel, az abból indul ki, amiben részesít

Isten megtalálása keskeny ösvény, a Vele járás meg szemhatárig terjedő tér

A látható világ minden élete, muszájba lekötözött élete törekszik a tökéletesedésére, a felismert Isten ismeretében

Az ember a megkapott szabadságában, a teste szerint törekszik a jólétre, és a kényelmére

Felismerésében, a lelke szerint meg ismét törekszik a tökéletesedésre

A test uralma látványos, és törtető

A lélek ébredése láthatatlan, és visszahúzódó

Hogy önmagam szerint törekszek a tökéletesedésemre, vagy Isten szerint, ha Isten szerint, akkor a jelenléte adja hozzá az erőt

Amiben az erő a megismerése, ami ajándék, olyan ajándék, amiért megéri

Hogy elvárom, vagy megcselekszem, az meg kettő, mert amíg csak elvárom, az nem adja a jelenlétét

Hogy megcselekszem a tisztát, az meg arra készteti, hogy jelen legyen nálam

És előtte az, hogy azt mondom Uram, az még semmi

Hiszen a világ is az érdeke szerint beszél

Hanem amikor megadom a tartozásaimat, visszaadom amit elvettem, és úgy viszonyulok másokhoz mint magamhoz, az előtte az egyenes beszéd

Ne feledd, hogy a felismerés az kegyelem

Így mi mással lenne összekötve, mint az imádsággal, ami kieszközli a kegyelmet

Akik meg most megszenvedtetnek téged, ők is imádni fogják az Istent

Ezért bocsáss meg nekik, mert amit ellened követnek el, azt neked kell megbocsátanod, amit Isten ellen követnek el, azt Ő bocsátja meg, amikor bocsánatot kérnek Tőle

És mi a bűnbocsánata, elsősorban az elkövető bűnbánó akarata, másrészt a megváltozni akaró szándéka, és a jóvátétel

Mert amit jogtalanul oroztam, azt vissza kell adnom, amit már nem tudok visszaadni, azt majd visszaadja az Isten, amikor látja a törekvésemet

Segítségemre lesz az Isten, ha komoly a tisztaságra törekvő szándékom

Az igazság órája meg megmutatja mit rontottam el, és megadja a lehetőséget, hogy jóvátegyem

Ugyan nem mindenki fog megtérni, de mindenki megkapja a felismerést

Annyian fognak megtérni, amennyi a megbocsátás

És amennyi a felismerésből fakadó felvállalt áldozat

Nem mondhatom, hogy tehetetlen vagyok, hiszen van mit megbocsátanom

És nem mondhatom, hogy tehetetlen vagyok, hiszen van miért bocsánatot kérjek

És bőven van miért jóvátételt adnom

És hogy azt a tisztítótűzre hagyjam, az az értetlenségem, ami még mindig az önösségemből fakad, így többet kell lefejteni rólam, mint amit magamnak kellene lefejtenem

A halogatás idegen az élettől, a halál halogat

Mint ahogy Melkizedek elénk tárta az igazságot a Rendje szerint

Úgy elküldted a Fiadat, hogy elénk tárja az igazságot a Rended szerint

Ezért felesleges utána kérdeznek Melkizedeknek, hanem sokkal inkább hallgasd meg a Fiút, hogy eléd tárhassa a Bölcsességet

És ahogy lelépett a földre, úgy felemelkedhetsz az égbe, hogy találkozhass a Fiúval

Hogy felismerd, ki hajolt le hozzád

Fehér lovon közelít, és nem visel kardot

Mért is ne lépnél be az ég felhői közé, hogy felismerd, Ki a Csodatevő, Mindenható Örök Isten, Ki a Béke Fejedelme, Örök Atya, Aki megszólította a gyermekét

Téged szólítottalak meg, ne nézz másra, hanem nézz a szívedbe

Egyszerű velem találkozni a szív egyszerűségében

Ha keresel, ott leszel, ahol vagyok, veled vagyok

tamás evangeliuma 77

Jézus mondta:

Én vagyok a fény, mely minden fölött van. Én vagyok a mindenség, és a mindenség tőlem jött ki, és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok. Emeljétek meg a követ, ott találtok engem.

El sem tudod képzelni, mennyire tévedésben vagy magaddal szemben

Mint ahogy abból fakadóan nem tudod elképzelni mennyire tévedésben vagy másokkal szemben

Mert ha értened kellene, akkor mégsem értesz, az akaratodból kifolyólag

És amikor nem is tudnál érteni, mégis azt gondolod, hogy értesz

Máshol nincs megértés az igazságban, egyedül Isten szeretetében

És nem máshol indul meg az akarat, mint Isten jelenlétében

Hogy az értelmem megelőz engem, ahogy megelőz, úgy le is marad

Amikor azonban azt teszed, amit megértettél, akkor már a helyeden vagy

Csakhogy az nincs máshol, mint Istenben

Azaz annyi a jóságom, amennyi a jelenléte

És az értelmem is annyi, amennyi a jóságom

Nem más jön hozzám, mint ahogy hozzád, mint a Kegyelem

Nem azért jön hozzám, ami a természetem, hanem azért, mert a természetemmé akarja tenni

Ha a környezetem tiszta, tisztává válok, ha fekete, magam is fekete leszek

Ha meg együtt vannak jelen, akkor ugyan mit választok?

Nem tudom átlátni, mint ahogy nem tudom belátni, hogy egy folt a lelkemen milyen hatással lesz a jövőmben

Abban kikeményedek, és lelassulok, és alkalmatlanná válok az égre

Így nemcsak az az érdekes a számomra, tisztaságom szerint ki vagyok, hanem az is érdekes a számomra, hogy az aki vagyok, mennyire befolyásolja a jövőmet

Így a munkálkodásom magamon helyénvaló

Úgy kerül a helyére a munkálkodásom, hogy az irányát azt nem magamra a bízom, hanem a Fiúra

Az akaratát az akaratomba fogadva

Budapesti Katolikus Kórházlelkészség
Országos Onkológiai Intézet, 26-os épület
1122 Bp., Ráth György u. 7-9.
Tel.: +36-1-224-86-40
www.facebook.com/korlelk/

Van abban hasonlóság, ahogyan másokat megismerünk, úgy ismerjük meg az Istent

És amint másokkal szemben közömbösek vagyunk a távolságainkban, ugyanúgy közömbös maradok a távolságomban az Istentől

És egészen máshogy vagyok azokkal szemben, akiket megismerek

És egészen máshogy állok az Istenhez, ha megtörtént már a találkozásunk

Hogy eljöhet hozzám, ahogy eljöhet hozzád, amikor akar, úgy, ahogy akar, teheti azt a szívünk útjain, anélkül, hogy abban lenne számunkra bármilyen kényszer

De magam is tehetem, hogy elmegyek Hozzá, és annak a legegyszerűbb módja, ha betartom a Tízparancsolatot

És sokkal is közelebb mehetek hozzá, egészen a találkozás szintjén, ha belépek a csendbe

Ha meghozom azt az áldozatot, aminek az eredménye a figyelmem

Ki fogja tölteni azt a teret, amit felkínáltam Neki

És már nem leszek közömbös, és nem leszek idegen, jobban mondva, nem teszem idegenné a számomra, hanem a barátságomba fogadom, ahogy a barátságába fogad

Ugyan úgy jön, ahogy akar, de mégis én vagyok az, aki vagy távol tartom magamtól, vagy befogadom

És amikor a Szavából veszem, hiszen vehetem, és kapom, lefejtem a külsőség kérgét magamról, hogy be tudjam fogadni a lényegben

Amint mond, az Lélek és élet

És amit mond, annak Lélekben van az értelme

Annak a megfejtése meg ott van a befelé hallgatózásomban

És az nem értelem, hanem szív, miközben amit kapok, azt megosztom az értelmemmel, és ő is részesedik

Mint ahogy másokat a szívembe fogadok, és az egyáltalán nem korlátozza le az értelmünket, hanem sokkal inkább a lényeg megismerésére nyitja

Végül is, ha a szomszédomban lakik egy csábos lány, de még nem emésztett el engem a bujaság, és nem vonzódom iránta, bármilyen közel van hozzám, én akkor is távol vagyok tőle

És ha a megindít engem egy szempár, bár legyenek köztünk országok, rettenetes hegyek, és óceánok, akkor sem fog a távolság elriasztani engem, és megkeresem, és attól kezdve el nem engedem

És bármennyire értesz, és nem értesz, de amíg a szemed a földre szegezed, nem fog megindulni a szíved, és nem is indulhat meg, amíg a szemed meg nem találta a célját

És bár még nem jött el hozzám a felismerés, de ami a szememet a földön tartja az a bűn

És ami ki tudja tépni a szememet a halál irányából, az a tisztaság cselekedetei

Fülem hall, az értelmem dolgozik, de amit mások ellen teszek, és amiben vétkezek, azok nem engedik a szívemet, hogy megértsek

Ugyan most még nem értem, de nem is érthetek, amíg meg nem ismerek a találkozásban

És bármilyen távolságokat is kell legyőzzek a szívem tűzében, az semmi

Mikor valójában nem távolságok vannak, hanem közelségek, és az ellenállásom a jóra

Most még csak abban tudok lépni, ami külsőség

De a megismerésem abból ered, ami rejtett

Ugyan rejtett, de nyilvánvalóvá és egyértelművé válik

És hiába ért az értelmem, de mégis az érintés teszi lángolóvá a szívemet

Most még segítségre szorulok, hogy meg tudjak különböztetni, de bennem felébredő tűz majd megvilágítja, és elválasztja a rosszat a jótól

Ugyan most még abban vagyok, hogy hallgatásra bírtam a lelkiismeretemet, de oda jutok, hogy majd amit súg, azt is komolyan veszem

És eljutok oda, hogy ami a vágyad, hogy megtegyem, azt minden ellenállás ellenére is megteszem, ha Te leszel a társam

Most még hangoztatom igaz voltomat, amivel szomorúvá teszem azt, Aki engem boldoggá akar tenni

Majd amikor kiejtem a bocsánatkérés szavait, majd avval teszem boldoggá

Azt gondoltam, igaz életet tudok élni a magányomban

De a megismerésemben azt találtam, egyedük Istenben tudok igaz életet élni

Most még abban tudod azt megtenni, amit megértesz, és az megéri

Hogy eljuss oda, már ő legyen benned cselekvő a Tüzében

Legyőzve minden országokat, és távolságokat

És az attól kezdve nem jelentenek semmilyen nehézségeket

Hanem sokkal inkább a boldogságodat

Mikor két fiatal összejön, és együtt akarják leélni az életüket, akkor átadják egymásnak az akaratukat, és megszületik a te, és a mi benne

Ahol megmarad a te, és elenyészik az én, ott boldog öregkort élnek meg, sokkal boldogabbat, mint a fiatalság keresése

Akik nem engedik el az én-t a te-javára, ott az a házasság egészen könnyen felbomolhat

Mindketten abban őrlődnek, hogy én

És az Isten megismerése is abban kezdődik, hogy te és mi

És valójában mindegy, hogy az a felemben kezdődik, vagy Isten megismerésemben, mert ugyanoda jut

Mert a másikért lemondásomban van láthatatlanul elrejtve a szeretet

Hogy így, vagy úgy jutok el arra, hogy önként lemondjak magamról, az mindegy, és az eredmény ugyanaz

Ha Istenben jutok el a felismerésre, akkor tovább megyek mások irányába

Ha a felemben, vagy másokban jutok el a felismerésre, akkor onnét egészen könnyen eljutok Isten felismerésére, és megszeretésére

A mindenáron én tévutakra vezet, fájdalmas utakra, amik azzal kezdődnek, hogy fájdalmat okozok, majd oda torkollnak, hogy fájdalmat kapok

Istenben van a felismerés, ha így, ha úgy, de tőle jön a felismerés

Aminek az egyik része a Tanítása, a másik része az érintése

Az az érintés, ami az ifjú párt is eggyé teszi, és ami eggyé olvaszt Istenben, amikor lemondok az önös akaratomról Érette

De nem úgy mondok le, hogy valamit elhagyok, és nem kapok helyette semmit

Hanem éppen mindent megkapok

Amikor majd az Isten átvonul közöttünk, és az igazaknak megmutatja önmagát a lényegében

És amikor az eltávolodtaknak megmutatja önmagukat a lényegükben, nem teheted meg, hogy azt gondold, lélek nélküli test vagyok

Ugyan most még úgy gondolhatsz magadra, mint egy elmúlásra ítélt test, de csak az fogod felfedezni, hogy örök és boldog életre meghívott lélek vagyok

És megtudod, nem mindegy hogyan élek: - tisztaságban, vagy lélek szerint az önösségem szennyében

És amint mindenki a halálában kap még egy esélyt a bűnbánatra, úgy kapsz egy esélyt, hogy beismerd bűnös mivoltodat

És az, hogy legyetek szentek, mert szent vagyok, az új értelmet kap a szent a felismerésében, és új értelmet kap, önmagunk felismerésében

És a felismerésben, nem vagyok tehetetlen a jóra, és hogy azt elérjem, nem vagyok egyedül

És hogy egy rám vetett felismert pillantás mennyire meg tud változtatni engem, igen a felismerésemben, és az akaratomban